Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-18 / 41. szám
A IrtíiPÚJSÁG 1977. február 18. I Hegyi Flórián kiállítása Varsányi Péter hódmezővásárhelyi tanár, néprajzkutató nyitotta meg vasárnap délelőtt Szekszárdon, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban a szintén hódmezővásárhelyi fafaragó, Hegyi Flórián kiállítását. Felvételűn, kön a művész beszél munkáiról az összegyűlt közönség előtt. Zenei krónika A vasárnap délutáni zeneiskolai koncerteknek igazi, lelkes zenebarátokból álló törzsközönsége kezd kialakulni. Az elmúlt vasárnap is szép számmal jöttek el, hogy meghallgassák a zeneiskola két fiatal tanárának bemutatkozását. Ezek a koncertek nagyon fontosak, mert egyrészt reprezentálják Szek- szárd saját zenei életét, másrészt lehetőséget kínálnak az itt élő és dolgozó zenei szakembereknek tudásuk felmutatására és biztosítja fejlődésük lehetőségét. A műsor első részében Sárközi Miklós fiatal hegedűtanár két Beethoven-művet adott elő, a G-dúr románcot és az A-dúr hegedű-zongoraszonátát. Lelkiismeretes, komoly munkára vall, hogy mindkét mű zeneileg hibátlanul, helyes értelmezéssel, kifogástalanul szólalt meg. Az előadónak biztos tanulságul szolgál, hogyan kell leküzdeni elfogoduttsagol es mekkora utat kell megtenni a helyes zenei elképzelés és a reálisan megszólaló, a hallgatót szuggesztíven meggyőző előadás egybeeséséig. Ágoston Anikó Beethoven hatalmas művét, a Waldstein- szonátát játszotta ugyancsak imponáló tudással, fölénnyel és biztos technikával. Előadói egyénisége azonban nyilván még nem alakulhatott ki teljesen, hiszen az első szereplés izgalmai ezt nem is teszik lehetővé. Végül Schumann Meseképek című klarinét-brácsa- zongora trióját hallottuk Fa- lussy Mária, M. Pálma Ilona és Lányi Péter előadásában, ök a gyakorlat, rutinos előadók problémamentes tolmácsolásával a mű minden bonyolult szépségét érvényre juttatták. Meggyőző, szug- gesztív előadásuk légkört teremtett és méltán aratott szép sikert. Húr Artkiiio-prograni Ebben a negyedévben is több új filmet mutat be az Artkino-hálózat, amelynek mozijai — a szekszárdi Nagyvilágon kívül Bonyhádon, Dombóváron, Pakson, Tamásiban működnek. Stress a címe Carlos Saura spanyol rendező alkotásának, amely februárban kerül vetítésre. Saura azok közé a haladó spanyol művészek közé tartozik, akiket a Franco- diktatúra sem tudott elhallgattatni, tehetségük nemzetközi hírnevet és ezzel valamiféle „mentelmi jogot” szerzett számukra. A cenzúrával persze neki is meg kellett vívnia minden művéért a maga harcát. Alkotói módszerét nagyszerűen képviseli a nálunk is sikert aratott Anna és a farkasok, amelyben a spanyol társadalmat roncsoló minden betegséget egy-egy szereplő jelképez. A Stress-ben, amelynek főszereplője. ugyancsak Geraldine Chaplin, szűkebb látószöggel dolgozik. Egy házaspár és a házibarát üzlettárs utazik a tengerpartra valamilyen homályos üzleti ügyben. A férj gyanakszik, leskelődik. provokál, valósággal összeboronálja a másik kettőt, majd bosszút forral... A korai Antonioni-filmek- re emlékeztető epizódsorozat hétköznapi eseményei mögé rejti Saura egy társadalmi rétegről alkotott véleményét. A művészmozi-hálózat vetíti a Balázs Béla stúdióban készült Segesvár című filmet, melyet Lányi András rendezett. Történelmünk tragikus fordulópontjai mindig elég rejtélyesek ahhoz, hogy népi legendaalkotó, mítoszteremtő szenvedélyünknek tápot adjanak. A Petőfi alakját és a szabadságharcot körüllengő tisztelet légkörében film- művészetünk megpróbálkozott már a romantikus hősi ábrázolással (Föltámadott a tenger) éppúgy, mint a nagyon áttételes, misztérium- játékszerű formával „Hogyan élik át mai fiatalok 1848—49 eseményeit?” (Petőfi ’73). A Segesvár nézői valami új, egy szemük előtt kibontakozó művészeti kísérlet tanúi lehetnek. A fent ismertetett két filmen kívül még hét érdekes alkotás szerepel a megyei Artkino-programban. áiTaMEOBCKan ^ np(waa A Tambov megyei szovjet nemrég tárgyalta az elmúlt évben elért eredményeket és azokat a feladatokat, amelyek 1980-ig a megye dolgozói előtt állnak. A részletes tudósításból kiderül, hogy 1980-ig 43,5 százalékkal kell növelni az ipar termelését. A termelés növekedése érdekében a megyében nagy beruházások is lesznek. Fejlesztik a pigmentkombinátot. Hogy milyen nagymérvű lesz ez a fejlesztés, egy szám is mutatja: 1980-ban 56,9 százalékkal ad több terméket ez a kombinát, mint amennyit 1975-ben adott. A tudósításból megtudhatjuk még: 1980-ig 800 ezer négyzetméter alaptérületű lakás épül Tambovban. 25 százalékkal több, mint 1975- ben. Nő a lakások alapterülete is. A tervek szerint 15— 20 százalékkal. Nagy gondot fordítanak a kereskedelem fejlesztésére is. 1980-ig tíz áruházat és hat éttermet építenek Tambovban. Dunántúlt napló Körvonalazódnak a pécsi troliközlekedés tervei — ez a címe annak a tudósításnak, amely így kezdődik: „A trolibusz-közlekedés hazánkban és világszerte a reneszánszát éli. Pécs is trolit akar. A világméretű reneszánszt kél tényező váltotta ki. Az egyikről csak ennyit: az olajválság. Az energiahelyzel még az úgynevezett gazdag országokban is az olcsóbb, villamos üzemű tömegközlekedési járművek felé fordította a figyelmet. A troli igen gazdaságosan hasznosítja a villamos energiát. Lényeges tényező a környezetvédelem is. Az autóbusz szennyezi a levegőt és zajhatása sem lebecsülendő. A troli viszont zajtalanul és szagtalanul közlekedik. Pécs miért fordult a troli felé? A város zsúfolt beépítése, a műemlékileg védett belváros megtartásának igénye a környezet károsítása elleni hatékony védekezést követeli. Az olcsó helyi energiatermelés a gazdaságos troliüzem egyik biztosítéka. PETŐFI NÉPE Több mint harmincmillió forintos költséggel elkészült a legújabb oktatási intézmény Kecskeméten. A 623. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet Bethlen körúti háromemeletes épületében ezentúl évente ezernél több fiatal készül fel az életre. Avatóbeszédet Karakas László munkaügyi miniszter mondott, aki hangoztatta: a szakmunkásképző intézetek ma már szerves részét képezik az oktatási hálózatnak, s ugyanakkor az egész társadalom megbecsülését élvezik. A miniszter avatóbeszédében elmondta még azt is: az elmúlt három évtized alatt szocialista társadalmunk mintegy egymillió szakmunkást adott az építő- munkának. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Egy városi tsz törekvéseiről számol be a lap. A székesfehérvári Kossuth Termelőszövetkezet az elmúlt években is sokat tett az iparral, a kereskedelemmel való együttműködés érdekében. A város piaci ellátásának javítása céljából tavaly ősszel munkáséllátási akciót szervezett. Több mint 43 vagon burgonyát, 10 vagon hagymát és 600 mázsa almát adtak el, legnagyobb részt az Ikarus gyár munkásainak. Az idén a legjelentősebb területnövekedést a zöldségterületen tervezik. A vezetőség — megértve az állami elvárásokat — úgy határozott, hogy 25 hektárral növelik a kertészet területét. így közel kétszeresét termelik majd az előző évi zöldségmennyiségnek. Dinamikusan fejleszteni kívánják a szarvasmarha-ágazatot is. „Amit a tyúkok tojnak majd, ^1 abból kívánjuk megalapozni tehenészetünk feljesztését — hangzott el tréfásan a zár- számadó közgyűlés egyik szünetében. A tervezett te- henenkénti évi tejhozam 3630 liter. la Renaissance §T du Val d'Oise Er Úgy is kezdhetnénk, mint egy film forgatókönyvét, pedig csak a szokásos évi értekezlet volt, némi fogyasztással is egybekötve a Fizikai Kultúra termében. Jelen volt a város polgármestere, helyettesei, több vezető tisztviselő. A 300 megjelentnek Y. Morand polgármester-helyettes tolmácsolta a városi vezetés jókívánságait. Megköszönte az önkéntes irányítóknak, elsősorban testnevelő tanároknak, amivel Bezons- ban a tömegsport ügyét szolgálták. Néhány számot idézett a tanfolyamok fontosságának dokumentálására. A gyermekek sorában részt vett 164 fiú, s 95 lány, a felnőtteknél 160 nő és 53 férfi. Yves Morand emlékeztetett a kormányzat részéről sokszor hangoztatott kifogásra, mely szerint sok a beteg, de a rendszer ugyanakkor megtorpedózza a testkultúra fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseket. Hány dolgozó, elsősorban a nők nem vehetnek részt az egészségük érdekében oly fontos edzéseken! A kormány azonban ilyen célra nem áldoz semmit, a szükséges felszerelések a város erőfeszítéseiből származnak. 34. — Engem? — vörösödött el Ondrej. — Engem soha! — Akkor Králik Franyót, azt elkapta már — mondta Martin, a szeme nevetett. — Honnan te azt veszed? — tiltakozott Králik Franyo, ő is elvörösödött a bársonykalapja alatt. — Beszélik. — Jobban tudnak, mint én! Králik Franyónak a nyaka is bíbor lett. Dühösnek látszott, megmutatta a nagy markát. Amit ő ezzel már életében megfogott! „Ne akarja senki, hogy próbáljanak.” — Nem kell szégyellni aztat, másokat is kapta el — mondta Holub Ciprián. — ördögtől van annak erő. — Tán téged is? — Engem nem. — Nono! — De most is elkapta kettő személy, no- hát! — mondta Holub Ciprián. — Mikor most? — kérdezték. — Múltkor. — Azokat te mondod? No hiszen! — Ond- rej áttette szája egyik sarkából a másikba a pipát, mintha csak a féltett tekintélyét billentette volna át egyik lábáról a másikra. — Gyerekkel te minket teszel egy kalap? Meg no, öreg Jankó, a dilinkós... no hiszen! Látott ő furcsa fa, halálra megijedte. * De a szava nagyobb csendbe pottyant, mint amekkorát számított, s a pipa elvesztette szájában az egyensúlyát. — Nahát! — mondta, hogy helyreigazodjon. De valami csak nem igazodott helyre. Martin ekkor azt mondta, igyanak még egy kört, ő fizeti. Hornyák Miso pedig a fejét csóválta. — Attól féltek, hogy találkoztak vele... — Fene — dünnyögtek, ez is, az is. Dombaj Josko, Kosznovszki Péter. Králik Franyo is köpött egyet. • — ...hogy nem akaródzik kőért gyónni? — Dolog van — mondta Králik Franyo. — Látom. A népház nektek is lesz. Miso erdészeti dolgozó volt, s ott ilyen meg olyan gyűlésekre is járt. így természetesnek vették az efféle szót a szájából. Králik Franyo kivigyorintotta a rozsdabarna fogait. — Mérnek ottan valami? Sör, bor, pálinka? — Mérnek — mondta Martin, akkor jött meg a sörökkel. Nem is tudta, miről van szó. — Buzogsz, Miso? Miso elpirult. — Kedvibe kell tenni gyerekeknek. Erről mindenki ráismert Misóra. El is mosolyodtak nyomban egymás közt. Mert Miso híres stréber. Fő „kedvibe tevő ember” papnak, párttitkárnak, tanácselnöknek. De most bonyolódott a dolog. Mert lám csak, Holub Ciprián is odaállt az oldalára. Nem a kitárt mellű nagy hitvallók módján. Csak úgy, lefele sunyítva a bakancsa közé. Mintha morfondírozna. — Hónap befogok — szólott, félig-meddig a maga furdalására, hogy eddig nem tette. — Megmondhatsz tanító úrnak. — Megmondom. — S felhajtottá sörét Hornyák Mihály, hátrabicsakló tarkóval. Aztán sorban mindenkivel kezet rázott. Hogy elment, kis üresség maradt utána. Ebben az ürességben muszáj volt inni. Majd Holub Ciprián bizonygatni kezdte, hogy tényleg az ördögtől van az ereje a katonának. — Ha ugyan létezik — felelte rá Martin. — Létezik — feleltek neki mindjárt —, mert a késeket is elveszi. Ján, az asztalos mosolygott rajtuk. Magában sörözött az ajtó mellett, a törzshelyén. — Akkor meg nincs a faluban egy bátor ember — mondta Martin. Ondrej nagyot szörtyentett a pipáján. Králik Franyo se tűrhette. A bársonykalapot felnyomta a homloka fölé. — Én aztat már mondtam, hogy csak egyszer ővele találkoznák! De ha nem gyün nekem, hiába én akarom aztat! — Mert ő igazából nincs is. — Martin szemében bitangság bujkált. — Vagy nem mégy a közelibe. Kurta röhögés. — Nem mégy, nem mégy... fenét nem! — morgott Franyo. S Ondrej: — Elbúvik az... ha embert ő észrevesz. No, igazi embert... nem gyerek meg öreg. Én már látnék csak őt, járkálok egész határ. — Meg kellene mégis fogni — vélte Martin. S hozzátette: — Egy igazi embernek. Králik Franyo is úgy találta, hogy az kellene, megfogni. Úgy okoskodott, hogy „kettő haszon volna belőle”. S a jó öreg miavai szlovákra váltott, mert azon könnyebben kifejezte magát, és mert az öreg hitet az öreg szavakkal jobban el lehetett mondani. — Lida bi v pokojnye szpala ve hrobe — mondta —, a národ bi sza uszpokojil. Lyebo tyeraz darmo zasztóva Lidu Panna Maria, tyerazcsertom nyevie csorobity, lyebo jemu szluzsi katona. Ale kebi nyeszluzsil jemu katona, s tedi Panna Maria z anjeli bi pre- konala cserta, oszlobogyila bi národ. A Lida v pokojnye bi otpocsivala... Velymi dob(Schubert Péter rajza.) re bi urobil tem szmeli, ktori bi sza nye hóm hityil katona. (Vagyis: „Lidi is békében aludna sírjában, s a nép is megnyugodna. Mert most hiába pártolja Lidit Szűz Mária, nem bír el az ördöggel, mert neki szolgál a katona. De ha nem szolgálna neki a katona, akkor Szűz Mária az angyalokkal legyőzné az ördögöt, és megoltalmazná a népet. És Lidi is békén pihenne... Nagy jót tenne az a bátor, ki fülön csípné a katonát.”) — Katona kell megfogjátok — fejezte be magyarul. — Nosza — szólt oda Ján a sakkasztaltól, a söre mellől. Ezek meg, akik ott álltak, a fülüket vakarták. Hiszen szépen el tudja mondani Králik Franyo: mi meg hogy. Csendeskén vigyorogtak hozzá. Mert hitték is ezeket, meg nem is. E napok álmos csendje a trafikra is ráterült. Sandinak nem sok dolga volt a trafikkal. Nem is élt meg belőle. Naponta néhány, többé-kevésbé rapszodikus órát töltött lakásának abban a zugában, amelyet trafiknak kinevezett, és ahová csak néha vetődött be vevő, az is inkább a televízióhoz vagy mosógéphez hívta. Sandi tulajdonképpen technikai érzékéből, s keze ügyességéből élt. Mindent vállalt: rádiót, villanyt, mosógépet, apró-cseprő javításokat. Monopolhelyzetben volt, mert rajta kívül nemigen konyított ezekhez más a faluban. így aztán csurrant-cseppent. Miből is győzte volna a kincskeresés költségeit, s legújabban Zsabkát, a hallgatása fér jében? Ott üldögélt Zsabka szoknyaőrizőben Bo- csáéknál éppen, a Verőn lány mélytűzű szemének igézete alatt, a kissámlin, a tűzhely mellett, mikor Sandi betoppant vasalójavítani. — Á! Jó napot! — Jó napot! Jó napot! így köszöntötték egymást, könnyed éllel, s némi meglepődéssel. — Komolyodunk, látom — mondta Sandi. Egyet a lányra, egyet a Zsabka gyerekre pislantott. (Folytatjuk) MtaáDos kafeodtesikép iSIMSIÉMUlS
