Tolna Megyei Népújság, 1977. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-18 / 41. szám
2 “Képújság 1977. február 18. A Szovjetunió ellenzi a fegyverkezési hajszát EtlUBITSVIJ USZTYIIUOU CIKKE A KOMIWUMVISZTBAM Évfordulón „A jelen viszonyok között a szocialista államok védelmi szövetségének további erősítése olyan elengedhetetlen intézkedés, amelyet a NATO agresszív tömb vele szemben megnyilvánuló ellenséges irányzata tesz szükségessé” — mutat rá Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a Kommunyiszt című folyóiratban a szovjet fegyveres erők fejlődésével foglalkozó cikkében. „Számos tőkés országban továbbra is aktívan tevékenykednek az agresszív erők, az enyhülés és a leszerelés ellenzői, akik a nemzetközi problémák megoldásában nem akarnak lemondani a katonai kalandok politikájáról — írja a honvédelmi miniszter. — Jóllehet ezek az erők ma visszaszorultak, nem váltak ártalmatlanná. Nem hárult el egy új világháború kirobbanásának veszélye sem. Ezért hazánk védelmi képességének szüntelen erősítése, a szovjet fegyveres erők harci felkészültségének fokozása is objektív szükségszerűség marad, a kommunizmus sikeres építésének, a világbéke megőrzésének egyik legfontosabb feltétele.” „A jelenlegi nemzetközi helyzetnek és a szovjet társadalom belső életének jellege nem kevés újdonságot hoz a szovjet fegyveres erők felépítésébe, kiképzésébe és feladataiba. Vonatkozik ez mindenekelőtt külső funkcióira. A szocialista közösség más országainak hadseregeivel együtt a szovjet fegyveres erők megbízhatóan védelmezik népeik forradalmi vívmányait és harci erejükkel féken tartják az imperialista körök agresszív törekvéseit, akadályozzák a történelem kerekének visszafordítására irányuló kísérleteiket. A szocialista hadseregek ezzel nemes küldetést teljesítenek: népeik békés munkájának őrzői. az egyetemes béke bástyái. Az új történelmi viszonyok között még erőteljesebben mutatkozik meg a Szovjetunió fegyveres erőinek igazi népi jellege, érdekeiknek a nép érdekeivel való azonossága” — hangsúlyozza többek között Usztyinov. „A szovjet fegyveres erőket ellátták korszerű fegyverfajtákkal és haditechnikával, biztosították számukra mindazt, ami szükséges az élethez, a harci kiképzéshez és a szolgálat elvégzéséhez” — jegyzi meg Usztyinov, majd a következőket írja: „A reakciós, imperialista körök igyekeznek torz beállításba helyezni védelmi intézkedéseinket. Az utóbbi időben az Egyesült Államok és más NATO-országok propagandaszervei zajos szovjetellenes kampányt bontakoztattak ki az állítólag fokozódó ,szovjet veszélyről’. Különböző koholmányokat terjesztenek arról, hogy a Szovjetunió — úgymond — tevékenyen készül a nukleáris háború kirobbantására, hallatlan mértékben növeli fegyverzetét, valamifajta sötét céloktól vezérelve indokolatlanul nagy polgári védelmet teremt. A reális valóság bizonyítja minden ilyen koholmány teljes tarthatatlanságát és elfogultságát. A Szovjetunió természetesen tökéletesíti védelmét. De kénytelen ezt tenni, mert az imperialisták, a tőkés országok, különösen pedig a NATO agresszív tömbhöz tartozó országok feltartóztathatatlan fegyverkezési hajszája kész helyzet elé állítja.” „Ellenségeink az állítólagos szovjet veszélyről terjesztett hazug kijelentéseikkel igyekeznek igazolni a világ közvéleménye és országuk népei előtt saját agresszív katonai készülődésük hallatlan méretű fokozását, a kapitalista államok gazdaságának erősödő militarizálását, politikai, gazdasági, tudományos és szellemi életük alárendelését az imperializmus mohó katonai gépezete szükségleteinek. Az Egyesült Államokban 1977- ben rekordösszeget, 113 milliárd 'dollárt akarnak költeni katonai célokra, 1978-ra pedig 123 milliárdot vettek tervbe ugyanilyen célokra. Az NSZK- ban — csupán a Bundes- wehrnek új fegyverfajtákkal való ellátására — a katonai kiadások 1971-hez viszonyítva 80 százalékkal emelkedtek. Más NATO-országokban is szüntelenül növelik a katonai költségvetéseket. Ugyanakkor a Szovjetunió nemcsak hogy nem növeli, hanem csökkenti is a katonai kiadásokat. így az 1977. évi állami költségvetésről szóló törvény, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának V. ülésszaka fogadott el, a védelmi célokat szolgáló kiadásokat 17,2 milliárd rubelben állapította meg, vagyis a költségvetési összkiadások 7.2 százalékát fordítják ilyen célokra, míg 1976-ban ezek a kiadások 17,4 milliárd rubelt tettek ki, a költségvetés 7,8 százalékát, 1974-ben pedig 17,6 milliárd rubelt, a költségvetés 9,1 százalékát. Közismert a Szovjetunió békepolitikája — mutat rá a honvédelmi miniszter. — A Szovjetunió mindenkor ellenezte a fegyverkezési hajszát, sohasem törekedett arra, hogy a fegyveres erőket illetően megszerezze a fölényt azzal a céllal, hogy ,első csapást’ mérjen, ahogyan azt az imperialista propaganda igyekszik beállítani. Országunk mindenkor a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének következetes bajnoka volt és az is marad.” „Azokkal a légből kapott állításokkal szemben, amelyek szerint a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai szinte naponta növelik fegyveres erőiket és létszámuk emelkedik, a valóságban egészen másképp áll a helyzet. Sem a Szovjetunió, sem a Varsói Szerződés más tagállamai az utóbbi évek során nem növelték fegyveres erőiket, személyi állományuk változatlan. Ezzel szemben az imperialista NATO-országok hadseregük minőségi tökéletesítésével egyidejűleg növelik a fegyverzet mennyiségét, új katonai alakulatokat hoznak létre feszültséget teremtve a nemzetközi kapcsolatokban. Ez kényszeríti a szovjet államot arra, hogy lankadatlan gondot fordítson védelmi potenciáljának olyan színvonalon tartására, amely elegendő ahhoz, hogy senki se kockáztassa népünk békés életének megzavarását. A Szovjetunió sohasem mondott le és sohasem mond le saját biztonságáról és szövetségesei biztonságáról. A Szovjetunió annyit költ katonai célokra, amennyi szükséges megbízható védelmének szavatolásához, a szocializmus vívmányainak a testvéri országokkal való közös védelméhez.” „A Szovjetunió ismételten síkraszállt és síkraszáll az olyan gyakorlati intézkedésekért, amelyek a nemzetközi biztonság megerősítéséhez, a fegyverkezési hajsza korlátozásához, majd megszűnéséhez vezetnek. Több, mint elegendő példa van erre” — írja Dmitrij Usztyinov, majd az alábbiakra emlékeztet: „A Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tartozó szövetségesei egy sor olyan javaslatot terjesztettek elő, amelyek megnyitják az utat a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről szóló egyezmény eléréséhez. Csupán arra van szükség, hogy a fegyverzet korlátozásáról szóló egyezmény az azonos biztonság szavatolása elvének szigorú betartásán alapuljon. A Szovjetunió természetesen nem járul hozzá ennek az elvnek a megsértéséhez, ahhoz, hogy a másik fél a korlátozás, vagy a fegyverzet csökkentése révén valamilyen katonai előnyökre tegyen szert. Az Egyesült Államok militarista köreiben még nem adták fel azt a reményt, hogy újabb tömegpusztító fegyverfajták létrehozásával katonai fölénybe kerüljenek a Szovjetunióval szemben. Az élet ismételten bebizonyította az ilyen számítások meddőségét, gyakorlati megvalósításuk pedig távolról sem szilárdította magának az Egyesült Államoknak a biztonságát. Annak, aki arra számít, hogy ilyen fegyverek segítségével katonai fölényre tesz szert a Szovjetunióval szemben, gondolnia kellene arra, hogy országunkban a gazdaság, a tudomány és a technika színvonala ma olyan magas, hogy képesek vagyunk a legrövidebb idő alatt létrehozni bármilyen olyan fegyverfajtát, amelyre a béke ellenségei akarják tenni a tétet. A Szovjetunió nem egy ízben kijelentette, hogy mi, nem akarunk ilyen úton haladni. Éppen ezért javasolta az Egyesült Államoknak, hogy kölcsönösségi alapon tartózkodjanak az új fegyverfajták és fegyverrendszerek kidolgozásától.” A honvédelmi miniszter rámutat: „A szovjet fegyveres erők harci felkészültségének magas színvonalon tartása megfelel nemcsak a mi államunk, hanem a szocialista országok egész közössége érdekeinek, objektíve szolgálja az egyetemes béke megszilárdításának ügyét. A világszocializmus jellegénél fogva objektív követelmény a testvéri országok, kommunista és munkáspártjaik összefogásának erősítése, a szocialista hadseregek közösségének fejlesztése és szilárdítása. Az ideológiai, a társadalmi és az államrendszer közös volta eleve megszabja, hogy azonosak a szocialista országokban élő népek alapvető érdekei és az új társadalom építésében elérendő céljaik. A testvéri országok a proletár internacionalizmus elvétől vezérelve a belpolitika és a nemzetközi politika valamennyi területén fejlesztik és erősítik a sokoldalú együttműködést. Ennek az együttműködésnek hatékony formája a Varsói Szerződés és annak katonai szervezete, (az egyesített fegyveres erők) a testvéri népek békés munkájának megbízható bástyája. A szocialista hadseregek katonáit — mint osztálytestvéreket és fegyvertársakat — összekovácsolta az a közös cél, hogy biztosítsák népeik forradalmi vívmányainak, a világ békéjének és haladásának együttes védelmét. A Varsói Szerződés Szervezete tartalmát, céljait és feladatait tekintve alapvetően különbözik a múlt és a jelen bármelyik burzsoá koalíciójától. Mint valóban védelmi szövetség, megbízhatóan szolgálja a hozzá tartozó államokat, a béke és a szocializmus érdekeit. Létrejötte a szocialista államok válasza a hat évvel korábban megalakított NATO agresszív tömb részéről előidézett veszélyre. A haladó emberiség nem egy ízben győződött meg arról, hogy mennyire helyes és szükséges volt a Varsói Szerződés megkötése, milyen fontos szerepet tölt be a Varsói Szerződés a béke megőrzésében és a népek biztonságának szavatolásában” — állapítja meg Dmitrij Usztyinov, majd a következőket írja: „Az imperialista északatlanti tömb baljós tevékenységét figyelem kíséri fennállásától kezdve. Valahányszor az emberiséget a háborús szakadék széléhez sodró bonyodalmak. konfliktusok és válságok támadnak a nemzetközi színterén, mögöttük látni az imperializmus agresszív köreinek kezét. Ez követeli meg a szocialista államoktól az állandó éberséget és a fel- készültséget arra, hogy visz- szaverjenek bármely agresz- sziót.” Dmitrij Usztyinov végezetül kifejezi meggyőződését, hogy ,.A szovjet fegyveres erők mindent megtesznek felelősségteljes feladataik teljesítése érdekében, a jövőben is a szovjet nép békés munkájának megbízható őrei. az egyetemes béke pillérei lesznek.” Brezsnyev találkozása a szocialista országok akadémiáinak vezetőivel (Folytatás az 1. oldalról). dés széles és sokoldalú folyamatában, amely törvény- szerűségként jelentkezik a szocialista világ fejlődésében. „Számunkra nyilvánvaló, hogy helytelen lenne erőszakoltan sürgetni, ösztökélni, hajszolni ezt a folyamatot. De hiba lenne visszatartani, lefékezni is. E folyamat és a szocialista világrendszer fejlesztésével összefüggő sok más probléma minden oldalú kutatásának szükségessége megköveteli a szocialista országok tudományos erőinek jó együttműködését” — mondotta az SZKP KB főtitkára. Hangsúlyozva azt a szerepet, amely a szociálista országok tudósaira hárul az emberiség előtt álló globális problémák megoldásában, Leonyid Brezsnyev a környezetvédelmet és az energia- problémák megoldását említette meg, valamint az emberiség megszabadítását a legveszélyesebb betegségektől. „Mindez persze — hangsúlyozta — meghatározza a szocialista országok tudósainak aktív és tevékeny részvételét a béke megszilárdításáért, a nukleáris háború veszélyének felszámolásáért, a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért vívott harcban. Feltétlen megelégedést kelt az a tény, hogy a szocialista országok tudósai hatékonyan támogatják a szocialista közösséghez tartozó országok békeszerető külpolitikáját, szívósan küzdenek azért, hogy az egész világ tudósai egyesítsék erőfeszítéseiket a világon élő összes népek szilárd, békés jövője érdekében”. Leonyid Brezsnyev végezetül nagy alkotói sikereket kívánt a tudósoknak munkájukhoz és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szocialista országokban működő tudományos akadémiák együttműködése olyan új tudományos felfedezéseket eredményez majd, amelyek a béke és a szocializmus érdekeit, az egész emberiség érdekeit fogják szolgálni. A találkozás végén Leonyid Brezsnyev meleg üdvözletét küldte a testvéri országok vezetőinek, valamint a szocialista országok tudósainak és nagy sikereket kívánt azoknak a feladatoknak a teljesítéséhez, amelyeket a kommunista és munkáspártok kongresszusai állítottak eléjük. (TASZSZ). METRO... ZSIGULI... ORENBURG... S ki-ki sorolhatná még a fogalommá lett szavakat, amelyek a maguk módján tükrözik, hogy mennyire eleven valósága hétköznapjainknak a magyar—szovjet barátság és együttműködés. Az, ami — ma huszonkilenc esztendeje — két állam szerződésének indult,, két nép kapcsolatává terebélyesedett. Ezzel is hangsúlyozva azt, ami az 1948. február 18-án aláírt magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésnek legfőbb — s a történelmünkben példátlan — újdonsága volt. Azt tudniillik, hogy egy kis országgal, amelyet ráadásul nem is olyan sokkal korábban nemzetvesztő urai öngyilkos háborúba sodortak ellene, egy nagyhatalom — igaz, szocialista hatalom! — egyenjogú partnerségre lépett. VALAHÁNYSZOR évfordulóra emlékezünk, arra is választ keresünk, hogy mit mond a mának ez a dátum. Mindenekelőtt ezt: csaknem három évtized — kis híján egy emberöltő — távlatából immár jól belátható, hogy ezzel a szerződéssel, s a majd tíz esztendeje megkötött újabbal — a történelmi holnappal léptünk szövetségre. Az idei évfordulón, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi 60. esztendejében, jóleső érzéssel gondolhatunk arra, hogy ez a testvéri kötelék ahhoz a Szovjetunióhoz fűz bennünket, amelynél többet senk; nem tett és nem áldozott ebben a században a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért, a világ békéjéért. ÍGY LETTÜNK, az idő előrehaladtával magunk is része annak a szocialista közösségnek, amely döntő hatással van világunk fejlődésére. Ezért valljuk: szövetségünk szilárdításán, a magyar—szovjet barátság elmélyítésén, a Varsói Szerződésben és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában együttműködésünk erősítésén munkálva, nemcsak internacionalista elveinkhez vagyunk hűek, hanem — legsajátabb nemzeti érdekeinkhez is. LAPZARTA LÄZÄR GYÖRGY BARANYA MEGYÉBEN Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke csütörtökön kétnapos látogatásra Baranya megyébe érkezett. Délelőtt Pécsett a pártbizottság székházában dr. Nagy József, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a vendéget Baranya és Pécs politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről. A beszélgetésen részt vett Horváth Lajos, a megyei tanács elnöke. Lukács János, a városi pártbizottság első titkára, valamint a megyei pártbizottság titkárai. A tájékoztató után a miniszterelnök felkereste a Mecseki Ércbányászati Vállalat ércdúsító üzemét, ahová elkísérte a megye több vezetője. Tocka Jenő, a vállalat igazgatója ismertette az ércdúsító munkáját, majd a vendégek megtekintették az üzemet. A Minisztertanács elnöke délután részt vett a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál tartott pártnapon és az időszerű politikai, gazdasági kérdésekről tájékoztatta a dolgozókat. A csütörtöki program befejezéseként Lázár György a Pécsi Nemzeti Színházban megtekintette Illyés Gyula: Dániel az övéi között című színdarabját. (MTI). AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM TÁJÉKOZTATÓJA Február 6—12. között mintegy 160 000 influenza- és influenzaszerű megbetegedést jelentettek a körzeti orvosok és a körzeti gyermekorvosok. A megbetegedések száma 50 százalékkal több, mint az előző héten. A járvány kezdetétől bejelentett adatok alapján a lakosság számához viszonyítva a legtöbb megbetegedés Szabolcs-Szatmár, Tolna és Hajdú-Bihar megyében (hat-hét megbetegedés száz lakosra), a legkevesebb pedig Csongrád és Zala megyében fordult elő. A járványra tekintettel Hajdú- Bihar meg Nógrád, Szabolcs- Szatmár és Tolna megye valamennyi kórházában látogatási tilalmat rendeltek el. (MTI) BECS A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről az osztrák fővárosban folyó értekezlet résztvevői csütörtökön plenáris ülést tartottak. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára Bécsben találkozott Clifforddal, Carter amerikai elnök ciprusi különmegbízott jával, aki a szigetországba utazik.
