Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-13 / 10. szám
A KÉPÚJSÁG 1977. január 13. Közművelődésünk kérdései Szekszárdiul van kösz klubhelyiséi... Mielőtt ez az írás elkészült, hosszan beszélgettünk Kaiser István szekszárdi népművelési felügyelővel: nemcsak a témakörbe vágó tapasztalatait adta át, hanem terveiről is szólt, a tőle megszokott lendülettel. Másnap este autóbaleset érte... Halála Szekszárd közművelődésének, az ország klubmozgalmának — tagja volt az Állami Ifjúsági Bizottság Országos Klubtanácsának — nagy vesztesége. Hat éve működő, szép eredményeket elért megyei művelődési központunk ma már helyszűkével küszködik. Igaz, épülete reprezentatív méretűnek tűnik Szekszárd belvárosában, de ha tudjuk, hogy hatvanhat klubnak, szakkörnek, csoportnak ad helyet, máris érthetővé válik, hogy miért nem elég nagy. Ráadásul a hatvanhat sem elég, évek óta igénylik a helybeliek egy kertbarátkor létrehozását, hogy csak azt említsük, amire valóban nagy szükség lenne. Már megszülettek az elképzelések arra, hogy miként lehetne kibővíteni az épületet, anélkül, hogy felborulna a ház építészeti egyensúlya. Addig, amíg a terv realizálódik, eltelik némi idő — néhány év. Megoldás azonban addig is van. Kilépve a központból Hiszen Szekszárdon nemcsak a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ létezik, van még egy művelődési ház Szőlőhegyen és húsz (!) klubhelyiség. Igaz, a szőlőhegyi művelődési háznak pillanatnyilag csak a klubja alkalmas összejövetelekre, de 1977-re vette tervbe a városi tanács, hogy rendbe hozza az épületet, ahol egyébként könyvtári fiók és mozi is van. Remélhetőleg mihamarabb elkészülnek a munkával, hiszen a szőlőhegyiek elég messze vannak a városközponthoz, s nehezebben érhetők el számukra a „Babits” szolgáltatásai is. Húsz klubhelyiség Szekszárdon. Ez a szám meglepi azokat is, akik érdeklődnek a város művelődési élete iránt. A húsz közül tíz munkahelyen, három iskolában, hét intézményben működik, és az idevonatkozó irányelvek értelmében nyílt klub. Azaz, szolgáltatásait igénybe veheti, aki eleget tesz az adott klub tagsági feltételeinek. Otthont adhat De most nem elsősorban a klubformájú művelődésről beszélünk; az tűnik kérdésesnek, hogy a szakköröknek, csoportoknak adhat-e helyet a klubhálózat? Azok, amelyeket a megyei művelődési központ tart fenn — a Tartsay lakótelepi asszony, klub, ifjúsági klub — feltétlenül adhatnak. A munkahelyi klub, ami napközben Büfé, vagy éppen étterem — nem használható erre a célra. De szerencsére elég sok olyan klub van a városban, amit kifejezetten erre a cél. ra hoztak létre — sokszor a fiatalok jelentős társadalmi munkájával. A munkahelyek vezetőinek nyilván nem lenne kifogásuk az ellen sem, hogy ezekben a művelődést szolgáló klubokban, szakköri foglalkozásokat, próbákat is tartsanak. Különösen nem, ha a szakkörösök a munkahely dolgozói közül kerülnének ki, ami ilyen esetekben természetes. A baj csak az, hogy Szék. szárdon gyakorlatilag nincs egyetlen munkahelyi népművelő sem, aki mindezt megszervezné. (Ha lenne, akkor nyilván sor került volna ezekre az „újításokra”.) Amíg üzemi népművelőink is lesznek, addig a szervezést a megyei művelődési központnak kellene vállalnia. Ha több munkát jelentene is: megoldaná a mostani gondot, hogy új kiscsoportot azért nem lehet létrehozni, mert nincs hol... Ami a klubhelyiségek gaz. dáinak jelenlegi tevékenységét illeti, Kaiser István városi népművelési felügyelő szerint hiányzik a megfelelő irányítás, az információval való ellátásuk, nem kapnak kellő rendszerességgel ajánlójegyzéket. A városi KISZ-bizottság 1976 augusztusában alakult közművelődési bizottsága máris jelentős lépést tett, hogy ezeken a gondokon — saját hatáskörében — enyhítsen. Már elkészítették Mit, Hogyan? című módszer, tani füzetük első számát, amely sok praktikus segítséget ad a kluboknak. Persze, csak az ifjúsági kluboknak. Magyarkeszin szép, korszerű orvosi rendelő várja a lakosságot. Talán ez is közrejátszik abban, hogy a községben szorgalmasan látogatják a kismamák és fiatal édesanyák a terhes- és csecsemőgondozási tanácsadást. Havonta egy alkalommal gyermekgyógyász, illetve nőgyógyász szakorvos is ellátogat a tanácsadóba, hogy a felmerült problémákra a legszakszerűbb megoldást javasolja. A községben egyébként a korábbi átlagos húsz újszülöttnél 1975-ben jóval többen, harmincketten születA hőgyészi művelődési házban már évek óta rendszeresen fellép a Déryné Színház. A színjátszás körülményei nem éppen kiválóak, ennek ellenére a művelődési ház vezetésének és a művészeknek sikerült elérniük, hogy ma már másfél száz bérletes rendszeres közönsége az előadásoknak. Mint Ferenczi Demeter, a művelődési ház igazgatója elmondta, a bérletek vásárlóinak zöme az állami gazdaság és a helyi üzemek. A szakszervezetek kedvezményes jegyutalványokhoz is hozzájutnak. Mindemellett A Kórusok Országos Tanácsának lapja, a KÖTA, januártól kezdve havonta jelenik meg. Az új havi folyóirat egy-egy száma 24 oldalon ad hírt a kórusok és amatőr zenekarok életének fontosabb eseményeiről, s az együttesek számára hasznos módszertani és . ismerettertek, és a tavalyi év is „jobb volt az átlagosnál”. Igaz, házasságot is többen kötöttek: 1975-ben 28-an, tavaly 33-an jelentkeztek házasságkötés előtti tanácsadáson. (A páratlan számon ne csodálkozzunk, indokolt esetben külön-külön kaphatja a jótanácsokat a menyasszony és a vőlegény.) Visszatérve a kicsinyekre: Magyarkeszin minden jelentkező óvodás korú gyermeket felvettek a községi óvodába, és azoknak is fenntartják a helyet, akik év közben töltik be harmadik évüket és akkor kerülnek majd közösségbe. az állami gazdaság például busszal szállítja be kerületeiből, a környező tanyákról dolgozóit a színielőadások, ra. Ebben az évadban tíz felnőttelőadás mellett három, gyermekeknek szóló darabot mutat be Hőgyészen a Déryné Színház. A darabok közül mindegyik megtalálja a maga közönségét, a legnagyobb sikert az utóbbi időben Illyés Gyula Testvérek című drámája aratta — mintegy bizonyítva azt is, hogy a rendszeres színházba járás színházértővé neveli közönségét. jesztő cikkeket is közöl A folyóirat szól a közművelés munkásaihoz, s az együtteseket fenntartó szervek és intézmények illetékes vezetőihez is, részükre országos áttekintést ad az énekkarizenekari mozgalom elvi és gyakorlati kérdéseiről. Hőgyész Szeretik a Déryné Színházat Januártól Havonta jelenik meg a KÓTA 3. — Nem, nem is próbálták. — Hm... Furcsa csend állott be közöttük. Az asszonyok zavartsága szembeszökő volt. Majdnem biztosra lehetett venni, hogy elhallgatnak valamit. A közelben megszólalt a kakukk. — Hm... — morfondírozott a kis ember, forgatta a térképet, hiábavaló volt, leengedte az oldalára. — Talán menjünk. Vezessetek ! Nekivágtak az ösvénynek, mely inkább csak sejthető volt, és csakhamar oly meredek lett, hogy kőről kőre kellett lépniök, minduntalan bozótba kapaszkodniok. Arcukba csapott az ág, tüske simogatta őket. Megint jártak egy órát, vagy kettőt is. Egyszer csak az erdő kivilágosodott. Cserjésbe értek, s a cserjésből kiemelkedett a tető. — Ott van... — mutattak fel az asszonyok, s a szó torkukban dobogott. A kis ember megtörölte a homlokát, s feltekintett. Meglátta a függőleges sziklák felett a hét bükkfát. Az égbolt széles kék mezejében. Hét kemény oszlop, tartották a mennyország boltozatát. Vén törzsük felkopaszodott, csak a hegyükben volt egy kis bojt, cirógatta a bárányfelhőket. A kis ember a hét bükkről az asszonyokra nézett, mert úgy tetszett: nagyon is megálltak. Mint akik végleges cöveket vernek. — Most már maga is feljut — mondta Teréza. A trafikos elámult. — Hogyhogy? — Minek menjünk mi oda?... — kérdezte Marisa. De inkább kijelentette, torz lob- banás volt a szemében. Makacs és zavaros, nevetősnek is lehetett vélni. — Itt majd megvárjuk. A kis ember sok mindent nem értett ezen az úton, ezt se. De az izgalom erősebb volt benne, semhogy most asszonyi rejtelmek után kutasson. Vállat vont. — Hol van? — kérdezte. — A harmadik fánál — mondta Teréza. Becsületes arca láthatóan megkönnyebbült. Tán, hogy úgy gondolta, a hatvan forintért megszolgált. A kis ember hátravágta a térképtáskát, _s nekiugrott a szikláknak. A méretarányos tábori ásóval segítette magát. Egyszeriben fenn termett a laposon, a bükkfák alatt, hol sok kő, sok zúzmó és még több bozót várta és szellő legyezgetett. Odament a harmadik bükkfához. Körülnézett és hallgatózott. És közben nyelt. Egészen megfordult maga körül, tüzetesen vizsgálgatva a talajt. Semmit se látott, csak bozótot és tövist. Ekkor lekiáltott az asszonyoknak: — Marisa! Teréza! Az erdő visszakiáltott. Utána nagy csend Világos volt még, de a hegyek árnyéka lehúzódott már a völgyre, a házakra, az utcákra, szélei mindenütt összeértek, és a kémények szegélyéről is eltűnt az utolsó fény. Ekkor jött be a trafikos a faluba. Túl nagy túrabakancsa bele-beleütközött az utca vízgyalulta köveibe. Látszott rajta az elcsigázottság. Az elcsigázottság és az eredménytelenség. Hiába járta be az erdőt, nem találta az asszonyokat. A rengeteg némán, ellenségesen, ijesztő titoktartással mutatta feléje mélyét, bármerre indult el benne. S ha útnak eresztette hangját a sötétbe: hahó! — mindig visszajött, magában és zengve, s a csend, amit hozott, mind dermesztőbb lett, s mind élesebb körvonalú. Fojtón telepedett a mellére, ezért nem is kiáltott aztán. Visszament a bükkfához, mert ilyenkor legjobb a kiindulópontra visszatérni. Leült és várt, sokáig csak várt. És néha kutatott a bozótban, az ásóval megkotorta a zuzmó alatt a sovány humuszt, köveket mozdított arrébb, de nem volt szerencséje. Talán mert türelme se volt, ily kedvetlen, a nyugtalanító körülmények miatt. Alighogy elkezdte, abba is hagyta, visszaült a fa alá, a harmadik bükkfa alá, és maga elé nézett. Szeme ásott, s a közeli bozótban kutatott, mint aki nem tudja abbahagyni. Míg ott ült, folyton gondolt a szurdokra, melyet a nép pokol tornácának nevez. A közelben volt, s a térkép is feltüntette. Mégse ment oda az asszonyok keresésére. Éppen csak oda nem ment valahogy. Néha felnézett, követte a nap útját. Mikor a nagy, kékes-fekete hegyhez ért, melynek múmia alakja volt, felállt, eldugta egy kő alá az ásót és elindult hazafelé. Az út most rövidebb volt, mert csaknem szüntelen lefelé vitt, hozzá a kis ember csaknem futott. Egyhamar az erdei keresztnél volt, ahol kalapot emelt és ahol az erdőből kiérve hirtelen érezni lehetett az esti szél hűvösségét, mely mint a forrás, a sűrűben ered. A kis ember hátán végigszaladt a szél, végigborzongatta. És végig a hátában volt, míg erősen meghúzott léptekkel igyekezett a kiszáradt patakmeder végére érni. Csak a templomdombon állt meg, hogy egyet fújjon. A falu felett pára és por lebegett. A tehenek hazafelé tartottak. De a kis ember nem ment haza, ahol a trafikja is volt. Elhaladt mellette, megbukva kissé egy kőben, melybe bakancsa ütközött. A benépesült utcában utánanéztek és kinyitották a kaput a tehénnek. A trafikos fittyet hányt az érdeklődésre, az utcácska sarkán is éppen csak maga köré nézett, ahová befordult és amelyet Újsornak neveztek, mert néhány új házból állt. Egyébként csupa kő volt ez is, és magas agyagparton vitt a gyalogjáró. Villany- oszlop pedig még csak egy volt benne, s az erdő, a kertekben, s a nyúlfarknyi utca végében kezdődött, noha bátortalanul és csenevészen. A kis ember sátortetős, vakolatlan ház előtt állott meg. Még kerítése sem volt, s az udvara csupasz. Hátul növekedett némi szőlő, félvad fajok, melyek indái az erdei fákra kapaszkodtak és amelyek permetlé nélkül is tömött fürtöket teremnek, haragoszöld színűt meg kétesen kéket. Magas betonlépcső vitt fel a házba, a parányi előtérre, honnan a konyhaajtó nyílott. A hármas ablak is magasan állott, tokja még festetten, elfogyhatott itt a pénz. Az ablakon át embermoraj szüremlett ki az útra. A trafikos fülelt és felismerte á templomi zsolozsmát: Mennyei Atyaisten, irgalmazz nekünk! Megváltó Fiúisten, irgalmazz nekünk!... Többen mormolták. Asszonyok. „Kissé szokatlan” — szólt magában a trafikos, felmászott a betonlépcsőn. Kopogására női hang felelt a konyhából: — Tessék! Bátor, erős kis hang volt, s a kis ember tudta, hogy Anyicskáé. — Hát te? — szólott köszönés helyett, benyitván a kis ember. — Anyád odabe? A leány a tükrös kredenc előtt állott, s kardigánját gombolgatta. Haját még csak ezután akarta felpolcolni, így arcába lógott, s hátracsapódott a kardigánra, ahogy fejbillentést tett a szobaajtó felé. (Folytatjuk) (Schubert Péter rajza.) 1977-re tervezik a szőlőhegyi művelődési ház felújítását
