Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-26 / 21. szám
A ^PÚJSÁG 1977. január 26. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Vágólovak értékesítése Eke Károly ircgszemcsei olvasónk szerkesztőségünkhöz írt levelében azt kérdezi, hogy milyen lehetőségek vannak a vágólovak értékesítésére? Kiss Sándor, a Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója válaszol : — Belföldi vágás céljára egész évben korlátozás nélkül vásárolunk fel lovakat. A vételár minőségi osztályoktól függően 7—8—9, illetve 10 forint kg. Élő export rendeltetéssel — a piaci lehetőségek és egyéb előírások figyelembevételével — rakodóállomásokra szervezünk felvásárlást. A minőségi osztályoknak megfelelően 30 és 32 forint kg a vételár. Az eladási szándék bejelenthető a kerületi felvásárlóknak vagy a járási kirendeltségen. Iregszemcse községből ösz- szesen nyolc lovat vett előjegyzésbe kirendeltségünk február hónapban exportértékesítésre. IMS* . • íöldségpavílörtt Farkas Gyula, szekszárdi olvasónk azt kéri lakótársai nevében is, hogy mielőbb létesítsenek a Wosinsky lakótelepen zöldségespavilont. A közérdekű bejelentést a városi tanács vb termelés- ellátásfelügyeleti osztálya Telefonszámunk: 129-01, 123-61. megvizsgálta; Kaposi István osztályvezető a következő tájékoztatást adta: — A zöldségespavilon felállítását már több mint egy éve szorgalmazzuk, de a mai napig nem találtunk olyan személyt, aki a pavilon felépítését és üzemeltetését vállalná. Ez irányú kérését indokoltnak tartjuk és a jövőben is szorgalmazni fogjuk a zöldség-gyümölcs elárusító üzlet felállítását. — A Farkas Gyula által felvetett másik kérdésre pozitív választ adhatunk: a 160 lakásos bérház melletti terület fásítását tervezzük, mely előreláthatólag még ebben az évben megvalósul. Masszőrtanfolyam Varga Zoltán tolnai olvasónk arról érdeklődik, hogy megyénkben hol és mikor indul masszőrtanfolyam. Dr. Horváth Jenő megye, főorvos a következő választ adja: — Megyénkben jelenleg masszőrtanfolyam nincs. Érdeklődésünkre Budapestről a Központi Szakosító Intézettől olyan tájékoztatást kaptam, hogy masszőrképzést most fognak rendezni. Paksi tévénézőknek Tóth Zsuzsa paksi olvasónk a szlovák televízió műsorát szeretné fogni, de mint írja, nem tudja milyen antenna kell hozzá. Tóth József, a GELKA Tolna megyei kirendeltségének vezetője levelét közüljük, valamint a megküldött antennarajzokat és -méreteket adjuk közre paksi olvasóinknak. — A szlovák tévé műsora Pakson nem fogható, vételi körzeten kívül esik. Ennek ellenére a pozsonyi tévé vételéhez szükséges antennaméreteket megadjuk, továbbá a Pakson vehető Pécs II. és az eszéki adó vételéhez szükséges antennaméreteket küldjük meg. Egyébként Paks területén a vételi viszonyok igen változóak, ezért felhívjuk a paksiak figyelmét, hogy az antennák beszerzése, illetve elkészítése előtt kérjék ki a helyi GEL- KA-szerviz véleményét. A mellékleten bemutatott első számú antennarajzon — 2. csatorna — a dipolrajz hiányzó mérete 101 centiméter. Ml VÁLASZOLUNK yXvS-y-í A központi költ- ségvetésből támoga- óvóhelyek lé- tesítéséről és kor- szerűsítéséről szól •'*-'* •****’*‘*--'*-■' a honvédelmi miniszter és az építésügyi és városfejlesztési miniszter 1 1977. (I. 14.) HM—ÉVM számú együttes rendelete, s mielőtt bárkiben indokolatlan aggodalmak ébrednének, rögzítjük, hogy a jogszabály arról rendelkezik, miszerint óvóhelyek a jövőben csak kettős céllal létesíthetők, nevezetesen az életvédelmi cél mellett a gazdálkodó szerv tevékenységét szolgáló tér. melési, illetőleg szociális igényeket (pl. raktár, öltöző, étkezde, garázs) is ki kell elégítsék. A már meglévő és kizárólag életvédelmi célt szolgáló óvóhelyek korszerűsítése során pedig ugyancsak e kettős célra való alkalmassá tételre kell törekedni. Széles körű érdeklődésre tarthat számot az építésügyi és városfejlesztési mir niszter 2/1977. (I. 18.) ÉVM számú, az építési engedélyezési eljárásról szóló rende. lete, amely tételesen felsorolja, hogy milyen építési munkák végezhetők építési engedély alapján, milyen építési munkákat kell — építési engedély kérése nélkül — egyszerűen csak bejelenteni, és mely munkák végezhetők építési engedély és bejelentés nélkül. Részletesen szabályozza a rendelet, hogy mit kell tartalmaznia az építési engedély iránti kérelemnek, milyen mellékleteket kell ahhoz csatolni, miként kell igazolni az építési jogosultságot, miként történik a kérelem elbírálása, a hozott határozat közlése, az esetleges fellebbezés elintézése. A rendelet — amely a Magyar Közlöny 1977. évi 5. számában jelent meg — 1977. évi április hó 1. napján lép hatályba. A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában jelent meg és ugyancsak 1977. április 1. napján lép hatályba az építésügyi és város- fejlesztési miniszter 3/1977. (I. 18.) ÉVM számú rendelete, amely az épületek és egyes építmények használatbavételének engedélyezésével kapcsolatos eljárásról szól, felsorolja, hogy mely építési munkák használatbavételéhez kell az építésügyi hatóság engedélye, ezt az engedélyt mikor és milyen mellékletek csatolásával kell kérni, kihangsúlyozza: „Minden épületet, illetőleg annak részét (helyiséget) csak az építési és haszná, latbavételi engedélyben meghatározott célra és úgy szabad használni, hogy a használat az egészséget, az élet- vagy közbiztonságot ne veszélyeztesse.” Indokoltnak tartjuk fel. hívni a figyelmet a Kereskedelmi Értesítő idei 1. számában megjelent arra a közleményre, amely az önkiszolgáló éttermek, bisztrók és ételbárok vizsgálatának megállapításait teszi közzé, s amely szerint a szeszes italok értékesítésére vonatkozó korlátozó rendelkezéseket a vizsgált önkiszolgáló éttermek nagy részében nem tartották be, több esetben sértették meg az egészségügyi előírásokat (nem kellő fertőtlenítés, főzőhelyiségek tisztátlansága, mosogatási előírások be nem tartása), a fogyasztói megkárosítások miatt pedig számos felelősségre vonást kellett alkalmazni. A SZÖVOSZ Tájékoztató idej 2. számában a lakásszövetkezeti zárszámadó közgyűlések főbb feladatairól jelent meg közlemény. A zárszámadások elkészítésének határideje egyébként 1977. február 20., a közgyűlések megtartásának pedig március 31. Dr. Deák Konrád, a TIT szekszárdi szervezetének elnöke 14. — A búcsúra jött be a faluba — mondta Marisa, amire a babicska is bólintott. — Volt Péter-Pál, ako teraz. De ahogy kimondta, a szó is elsápadt fogatlan szájában. Herminával egyszerre vetettek keresztet. — Pána Boha! — mondta Herminka. — Éppen máma az volt!... Teréza is, Marisa is belesápadtak. Teréza gondolatban magához ölelte a lányát, szeme nedvesen függött rajta: „Milyen jó, hogy már itthon van.” Anyicska érezte a szemeknek ezt a féltő, aggodalmas ölelését, a fogadalmat a tekintetben: „Soha magam mellől el nem engedlek”. Érezte, és elfordította kissé fejét. De annyira nem merte, hogy lesütött szemének útjába belessen az ablak is, melynek üvegén az az egy szál villanykörte remegve esett darabjaira. — Laktak ők bent erdőbe, apa neki volt erdész — folytatta Hermina. — Mikor ő születte, mamicska neki meghalta, bábaasszony messze lakta faluba. Doktor? Azt mink nem is láttunk... — Máma is csak az úgy van — szólt közbe Teréza —, mikor a városból kijön. — No, csak a faluba, hát akkor még az erdő!.... — tette hozzá Marisa. Herminka néni rájuk nézett, erre csend lett. — Na potom... Erdész maradta maga, kislánnyal. Ez a Lidi neki, senki mása, ezt nagyon szeretett. Mondta neki: „Lányom, siess haza sötétig.” Lidi nevette és megígérte neki. Nem félte ő erdőbe járkálni, abba születte, volt ő erdő lánya... Lonci megborzongott, s lopva Anyicskára pillantott. De nem találkozott a tekintetük. Anyicska pillái mélyen leeresztve, a konyha kövét seperték. Az asszonyok pedig folytatták. Újraélték, újraalkották Göndör Lidi történetét. Egyvalaki előimádkozta, a többi ráfelelt, mint a siratok kara — ezt is, azt is felhozta, eszébe juttatta a meséiének. „Már a sátraknál ott volt a katona — fűzték a fősodorba, egymás szavát keresztezték. — Már ott kinézte magának Lidit, mert Lidi nem érkezett beharangozásra, hosszú volt az út, át az erdőn meg a köves árkon. A templomban szólt már az ének...” „Na, ugye, sátrak is voltak? Mikor vannak sátrak, ha nem búcsúnapkor!...” „Éva anyánk bűnébe esett. A kíváncsiság odavitte a sátrakhoz. És ott volt a katona.” „Soha senki se látta azelőtt a faluban, és azután se...” „Tükrös szivet vett Lidinek...” „Én úgy tudom, olvasót vett gyöngyház feszülettel... A csuklójára volt tekeredve, mikor megtalálták...” „...Tenyerére vette, nézegette, tetszett neki. De nem volt pénze. És már visszaadta volna az árusnak, mikor odalépett a katona, és megvette neki...” „És elfogadta? Nem kellett volna elfogadnia.” „Hát azt mi már nem tudhatjuk, hogy volt...” Herminka néni megfogta Lonci karját. — No tak, az lett, kedves, dolognak vége. Lidi amit ígérte apjának, elfelejtett. Eltöl- tötte időt a szófogadatlan, lánypajtásaival, bálba...” „Akkor is ott volt bál a Fő téren, mint máma.” „Lampionok is voltak? Meg gallysátor?” „Minden úgy volt, mint most. Még ponyvát is húztak a cigányoknak; meg ha eső találna jönni...” „Máma nem lesz nekik eső.” „Mit lehessen tudni?” — Lidi nem látta setétet — emelte hangját Herminka, és szava újból egymagában csergedezett, mint a vízmorajlás, mert elült a többi. — Vígan ő volt, melegedett táncba. Katona nem tágította tőle, vele láttak egész este... De mondanak, félt is Lidi, katona volt kicsit spicces, erőszakoskodta, muszáj volt vele táncolja. Más legény nem is engedett ő közeibe, meg nem is mentek, volt neki fegyver, bajonett... Egyszer csak Lidi meglátta csillagos ég, fejéhez kapta, otthagyott bál, szaladta haza, mikor katona nem nézett... Tudta Lidi utat éjjel meg nappal, de nem tudta, jön mögötte katona. Odaértek mederbe, hol van már erdő. És akkor katona gyorsan előtte lépett, birkóz- ta Lidit, de nem bírt, és akkor őt megfojtotta hosszú hajával, akkor tudott csak megmocskolni, mert volt ő még szűz... „Erős volt pedig, az erdőben nőtt. Nem félt ott soha...” „Szép sudár lány volt, nem töltötte még a tizennyolc évet...” (Schubert Péter rajza.) „Kár volt érte... Fjem kellett volna elmaradnia a bálba. Apja megőrült, mikor megtudta...” „Egy nagy kőnél feküdt. Meg is jelölték, aztán azt a követ, és az most is ott van. Azt mondjuk mi, hogy erdei kereszt...” A konyhát lassan elöntötte a sötét, de még mindig nem gyújtottak villanyt. Takarékosságból. Anyicska két tenyerében tartotta arcát, mintha még most is hallgatná azt a mor- molást, a hol egymagában csergedező, hol karban morajló szavakat; pedig már nem beszélt senki. Az utcai lámpa gyéren szórt be az ablakon fényt. Anyicska feje éppen útjába esett, ha ugyan nem maga kereste Anyieskát, hogy észrevétlen figyelmeztesse, mert egy idő óta elfelejtett az ablakra nézni. Lonci se nézett az ablakra. Zsibbadtan ült a történet hatása alatt. Szeme száraz volt, égett, tágra nyitottan. — És a katonát, azt nem fogták meg? — kérdezte, noha tudta még Anyicskától, hogy nem, de annyira szerette volna, ha mégis. — Nem, nem fogták meg — mondták az asszonyok. Kisvártatva mondták, nem mindjárt. A konyhai homály megtelt alattomos és szorongató titkokkal. — Keresték hiába — suttogott a babicska. — Rendőrség, katonaság. Egész falu keresett. — Átfésülték érte az erdőt... — szólt Teréza is. Lonci Anyicska szavára ismert, s oly közelről hallotta a kavicsropogást, hogy veríték lepte el. Végül is zsibbadt lábát odébb mozdította a konyha sima kövén, s furcsa volt, hogy nem volt nesze. — Úgy beszéled, mintha ottan voltál — mondta a babicska, mosolya visszatért, a lányát mosolyogta. — Másik évben jöttél világra. (Folytatjuk)
