Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-26 / 21. szám
1977. január 26. KÉPÚJSÁG 5 A menetrend NEB-jelentés a takarmányról Több is, kevesebb is Takarmánykazal Dalmandon. A busz azért van, hogy az utasokat szállítsa. A busz ebből kifolyólag nem váróterem. Az utas hiába ácsorog a nagydorogi vasútállomás mellett, a szél elől a fal mellett talál enyhelyet, a buszba nem szállhat be mindaddig, amíg a pesti vonat délután nem jelzi érkezését. Ekkor kinyílik a busz, azaz legyünk egészen pontosak: Németkér—Paks irányába való indulása előtt öt perccel nyílnak meg a busz ajtajai. Addig az utas ácsorog a vasút várótermében, jobb esetben lesi — akár figyelőszolgálat útján — mikor nyílnak meg az ajtók és akkor rohan- vást rohan, hogy ne késsé el az indulási időt. Mert hiába látni a nagydorogi állomás pesti sorompójánál a mozdony világító orrát: elérkezett az indulási idő, a busz elindul. Ha utas jön, s Németkér felé akar továbbmenni, vár a következő járatig. A pesti vonatot ugyanis nem várja meg a németkéri busz — ha egy percet késik, akkor sem. A busznak menetrendje van. Az utasnak ideje — tehát ha késik a vonat, lekési a buszt —, várhat egy órát... Pedig csak ilyen utasítás kellene a buszvezetőnek, a MÁVAUT legfőbb menetirányítójától: „Gépkocsivezető elvtárs, ha néhány percet késik a pesti vonat, várja meg. Nem kell másik vonathoz, buszhoz csatlakozni, vigyen el minden utast.” Ilyen utasítás nincs, a buszvezető szabályosan dolgozik, betartja a menetrendet. A pesti vonat szinte mindennap késik, így naponta maradnak le utasok a németkéri buszról. Ök nem dicsérik a Volán menetrendjét, pontos, precíz sofőrjét. A forgalomirányítók rugalmasabbak, megértőbbek lehetnének, a gépkocsivezetőket pedig utasíthatnák, hogy néha az utasok érdekében „sértsék meg” a menetrendet.- Pj — AZ ELMÜLT KÉT ÉV vizsgálatainak alapján a NEB összefoglaló jelentésében értékelte a megye takarmánytermelésének helyzetét, tizenkét mezőgazdasági termelőüzem adatait dolgozták fel. Az állattenyésztés eddiginél nagyobb ütemű fejlesztését tűzi ki célul az V. ötéves terv. A takarmánytermelés ennek az ágazatnak egyik meghatározója, tehát összehangolt együttes fejlesztéssel érhetők el a célkitűzések. A megyében a takarmánytermő területek évek óta azonos nagyságúak. A stagnálás mellett az elmúlt öt évben nagyobbak voltak az átlagtermések, bár az emelkedés mértéke az abrak- takarmányok esetében a számottevő. A kukorcia termésátlaga 1971-től a tsz-ekben 56 százalékkal nőtt. Búzából az elmúlt évben rekordtermést takarítottak be. A tömegtakarmányok közül a lucerna terméseredménye növekedett a legnagyobb mértékben, 33 százalékkal, 1971 és 75 között. Emelkedett a silókukorica hozama is. A gyepterületek termése a kismértékű növekedés ellenére is rendkívül alacsony. A lédús. és szálas takarmányok területi növekedése és átlagtermése sem mondható kielégítőnek. A megtermelt tömegtakarmányt kedvezőtlenül befolyásolják a betakarítási, tartósítási, tárolási veszteségek. A széna- és silóféléknél az ezekből adódó veszteségek elérik egyes üzemekben a 30 százalékot is. A termesztés, a betakarítás egyik legnagyobb problémája a gépesítés. A közepes területen gazdálkodó szövetkezetek az NDK gépeket tudják leggazdaságosabban üzemeltetni, de gyakran meghibásodás és alkatrészhiány hátráltatja a munkavégzést, a jó minőségben történő betakarítást. Szénakészítésnél — különösen csapadékos időjárás esetén — előtérbe kerül a szárítás megoldatlansága, melynek következtében gyakori a minőségi romlás. A sze- názskészítés jó módszerei még nem eléggé elterjedtek. A rét- és legelőfejlesztéshez a megyében 1964 óta biztosított az üzemek részére az állami támogatás — ez az összes terület 36,4 százaléka. Az intenzíven kezelt táblák átlagainak növekedése ellenére a megyei átlagtermések alacsonyak. A melléktermékek közül gyakran hasznosítják az üzemek a borsó-, búza-, árpaszalmát, leveles répafejet, kukoricaszárat. A répafej kivételével az üzemek többnyire tartalékolás céljából takarítják be ezeket. A mellék- termékek hasznosításának nincs egységes módszere, hasznosításuk foka üzemenként eltérő. Az abraktakarmányok termelése, betakarításának gépesítése — az agrotechnika mai színvonalát figyelembe véve — megoldott. Sok üzemben van szemester- mény-szárító, melynek ösz- szes kapacitása normális időjárási viszonyok mellett biztosítja a veszteségmentes betakarítást. 1976-ban az aszály, a megelőző évben a csapadékbőség teremtett kedvezőtlen helyzetet a szálas takarmányok termelésére, betakarítására. Jellemző volt ebben a két utóbbi évben, hogy a szálas és erjesztett takarmány hiányát abrakkal pótolták, mely az állat- tenyésztés költségeit jelentősen növelte. A takarmányok beltartalmi vizsgálatát a szövetkezetek csak esetenként végeztetik el, pedig a lehetőség számukra is adott. A TSZ-EK 1976. november 1-től 1977. május 30-ig terjedő időszakra vonatkozó takarmánymérleg adatai szerint többlet van abrakból, több a lédús takarmány és több az erjesztett melléktermék. a szükségeshez képest a készlet kevesebb erjesztett takarmányból (siló) és kevesebb szálas takarmányból. Falugyűlésen kérték A mucsfai falugyűlésen sok szó esett a község járdáiról. De nemcsak beszéltek róla a helybeliek, hanem cselekedtek is: hetvennyolcezer forint értékű társadalmi munkával háromszázhúsz méteres szakaszon betonozták le a korábban téglával kirakott járdát a Kossuth Lajos utcában. Szintén nagy szükség volt — közegészségügyi okokból — a most épülő ravatalozóra. A község lakosai itt is jelentős társadalmi munkát végeztek. A közös községi tanács építőbrigádjának házilagos kivitelezésében készülő épület ez év tavaszára készül el. Diákfotósok seregszemléje Pécsett az idén is megrendezik a diákfotósok hagyományos tavaszi seregszemléjét a forradalmi ifjúsági napok keretében. A rendező szerv — a pécsi Nagy Lajos Gimnázium — most hirdette meg a XII. országos középiskolai és szakmunkástanuló fotópályázatot. Minden középfokú oktatási intézményben tanuló fiatal részt vehet a pályázaton, mégpedig személyenként négy 18x24 centiméteres képpel. Ezek egyike — a kiírás szerint — ifjúságunk mai életét ábrázolja, a többiek témája szabadon választható. A fotókat március 1-ig kell beküldeni a Nagy Lajos Gimnázium címére: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. A nyilvános képbírálatot március 6-án tartja a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjaiból álló zsűri. A legszebb képekből április 4-én kiállítás nyílik. A szelepnek az a célja, hogy az Otto-rendszerű motor működését lehetővé tegye. Azaz a hengerben végbemenő munkafolyamatot szabályozza: a tüzelőanyagot összepréselve munkát végez a gázolaj vagy a benzin. A szelepek működése tehát a motor teljesítménye, élettartama szempontjából igen fontos. A képen egy szelepbeállító munkás látható. A kérdést sok olvasónknak feltehetnénk: milyen motoron dolgozik a fiatalember. Válaszolni nem volna könnyű. Hiszen első pillanatra látható, hogy nem kétezer lóerős erőművön. Egyébként ennek a motornak érdekessége, hogy középüzemben annyi villamos energiát termel, amennyi egy közepes falu villamosenergiafogyasztása. A fiatal szerelő jobb keze alatt látható a karvastagságú szelepemelő rúd, ez is sejteti a motor méretét. Egyébként a szovjet Dieselelektromos mozdonyok ritkán — csak a tmk idejére — állnak javításra a fűtőházi csarnokba. Egy-egy gép a szemlék közötti időben ötszáz, illetve ezer üzemórát is dolgozik. Szabad a vásár? A képen a dombóvári fűtőház egyik motorszerelője Diesel-elektromos mozdony gépházában dolgozik. A szelepeket állítja be a autó motorjáról van szó, azután az is majdnem bizonyos, hogy nem dömper, nem lánctalpas traktor motorházába pillantott a fényképezőgép. Hajómotor? Közel járunk a helyes válaszhoz. Mert ezt a motortípust alkalmazzák hajókban is. De ez nem hajóban van. Más vízi járműben van a motor? Például vedersoros kotró erőműve? Nem... Az ősszel tetőzött az áradat a budapesti gyárak munkaügyi osztályán: egymásnak adták a kilincset az ügyfelek. Az érdeklődők szinte mindany- nyian fiatalok voltak, ügy gondolták, talán életük első munkahelyére léptek be. So. kukkal így is történt. Mások, kedvezőbb feltételekben reménykedve, tovább próbálkoztak. De csupán másik gyárban, másik utcában, másik kerületben — változatlanul Budapesten. Mivel a munkaerőhiány a fővárosban ugyanolyan égető, mint az ország más ipari központjaiban, ezt a tényt tulajdonképpen örvendetesnek is tarthatnánk. A bökkenő csupán, hogy a szerencsét próbáló fiatalok nagy része vidéken érettségizett, ott is lakik. Sikertelen egyetemi, főiskolai felvételik, elutasított fellebbezések után elkerülhetetlenné vált, hogy fordítsanak a sorsukon. így következett — általában családi jóváhagyással — a pesti utazás, így kopogtattak a hirdetésekből kinézett vállalatok munkaügyi osztályán, ahol a hallottak alapján tovább latolgatták esélyeiket. Azóta már dolgoznak. So. kan az első csalódásokon is átestek. S ez az, amiért mégsem lehet egyértelműen örvendeni a gyárak gyarapodó létszámának. A munkaügyi osztályok nem is táplálnak rózsás reményeket. Jól tudják, saját tapasztala tűkből, hogy a nyárvégi, őszi tömeges jelentkezéseket lassú „visszaszivárgás” követi. A fiatalok egy része, hosszabb- rövidebb idő elteltével feladja a játszmát. Nem tudnak megbirkózni a nehézségekkel, túl keservesek a csalódások. Rájönnek, hogy a valóság korántsem azonos az ő távolról megformált, homályos elképzeléseikkel. Másutt próbálkoznak-e, vagy hazamennek? — Esete válogatja. Mindenesetre tény, hogy sokuknak nem sikerül gyökeret vernie a fővárosban. Miért csalódnak? Becsapták őket? Kaptak-e elég segítséget, támogatást munkahelyükön? Jogos kérdések. És a körülmények, helyzetek különbözősége ellenére sem nehéz megtalálni rájuk a választ. Ezek a fiatalok ugyanis csupa olyan — a megszigorított munkaügyi szabályok mellett is hirdetési jogot élvező — vállalatnál jelentkeztek, ahol továbbtanulási lehetőségek kínálkoztak a hajlandóságuk szerinti szakterületen. Gyakorlatszerzés, újabb felvételi vizsga, munkahelyi ajánlás valószínűsége — mindez szerepet játszott választásukban. A fenyegető nehézségek pedig elhalványultak a döntés pillanatában. Főleg a lakásgondok. Nem titok, hogy a hirdető vállalatok elsősorban az általuk nyújtható előnyöket hangsúlyozzák. Biztos lehet benne akármelyik gyakorlott hirdetés-tanulmányozó, hogy a munkásszállóval rendelkező gyár például soha nem rejti véka alá ezt a megkülönböztetett helyzetét. A továbbtanulási igényeket kielégítő vállalatok viszont ritkán rendelkeznek munkásszállóval, eltekintve a textilipartól, vagy az építőipartól. A pesti szerencséjüket próbálgató fiatalok közül erre sajnos nagyon sokan csak a munkaügyi osztályokon jöttek rá... A munkába lépéssel párhuzamosan kezdődött meg számukra az albérletkeresés, a várható kereset és az albérleti díjak szomorú eredményű egybevetése. Még így is azok tarthatják magukat szerencsésnek, akiknek sikerült valamilyen lakásmegoldást találniuk. Ök hosszabb távra rendezkedhetnek be, míg mások már ebben az első „menetben” kénytelenek voltak kikérni munkakönyvüket. De a szerencsésebbekre is sok próba vár még. Mostani, első munkáshónapjaikban dől el: találnak-e családot a gyárban az otthoni helyett, elég felnőttek-e az egyedülléthez, az önálló élethez. Akkor sem könnyű ez, ha anyagilag támogatják őket hazulról. Idegen környezetben küszködnek, gyakran restellik is, hogy gondjaik vannak, összeszokott közösségekbe kerültek, ők az újak, megpróbálják megmutatni, mennyit érnek. Nem mindegyik gyár — és még nem is minden KlSZ-szerve- zet — tartja kötelességének, hogy segítse beilleszkedésüket. Pedig ez a segítség nélkülözhetetlen. nivknr egy-egy baráti vrijiwi szó> érdeklődő kérdés is elég, hogy a megmaradás vagy a kilépés oldalára billentse a mérleget. Az okos megértés, a tapintatos irányítás sokban hozzájárulhat, hogy a fiatalok vágyait és elképzeléseit mielőbb — és minél kevesebb kitérővel — a valóság sza. bályozza. Viczián Erzsébet Tárkánynak kocsi kellene Tárkány-pusztán 12 család él. A Gyulajtól 4 kilométerre fekvő puszta és tehenészeti telep a Hőgyészi Állami Gazdasághoz tartozik. Földúton, mély sárban jár a lovas kocsi, ami naponta bevisz Gyulajra 15 gyereket, iskolába és óvodába. Amikor megfagy a föld, szinte a lelket is kirázza belőlük a zötyögő kocsi. A kellemetlen, didergős utazás oda- vissza napi két óra. Ugyanez a régi típusú lovas kocsi szállítja Gyulajról a dolgozók mindennapi kenyerét és egyéb megvásárolt holmiját, mert Tárkányban megszüntették a boltot. Jól összerázódik az élelmiszer a mosóporral és más vegyi cikkel. Máté István traktoros mondta el a tárkányiak nagy panaszát a gyulaji tanács- titkár szobájában. Máténak 5 gyereke utazik naponta ilyen körülmények között. El is határozta a traktoros, hogy ha lehet, házat vesz Gyulajon. Mint mondja, semmi reményük nincs még arra sem, hogy a gazdaság egy jobb, simán és könnyen mozgó, gumikerekű lovas kocsit vásároljon számukra. Kocsi Mihály telepvezető is többször említette már a tárkányiak kérését a gazdaság illetékes vezetőinek, de azt a választ kapták mindig, hogy nem lehet beszerezni gumikerekű kocsit. Érthetetlen ez a nemtörődömség, hiszen az AGRO- KER-nél lehet kapni kocsit. Nem építhetnek utat ilyen hosszú szakaszon, túlságosan sokba kerülne, autóbusszal tehát nem szállíthatják Tár- kányból a gyerekeket később sem. Hát ez lenne a megoldás: simán gördülő, nem zötykölő és gyorsan mozgó kocsi beszerzése. Nyilván megérdemel ennyit a 12 család, amelyik csaknem ezer értékes szarvasmarhát gondoz, vállalva a pusztai élet amúgy- is mostoha körülményeit. (gemenci)
