Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-12 / 9. szám

PUERTO RICO: 'fl ISA)­S.J. San Juan S. T. San Thomas­ZSt. Croix -(USA)- =100 km A január 20-án távozó amerikai elnök — Gerald Ford — javasolta, hogy Puerto Rico legyen az Egye­sült Államok 51. tagállama. Egyesült Államok birtoka lett. Az amerikaellenes megmozdulások az USA fegyveres beavatkozásához vezettek. Az 1952-ben el­fogadott új alkotmány Puer­to Rico-t „az Egyesült Ál­lamokhoz szabadon társult állammá” nyilvánította. Puerto Rico megtartotta belső autonómiáját, de kül­politikai, katonai és területi kérdésekben a hatalmat az USA elnökére és szenátu­sára ruházta át. Az USA az ország terüle­tén 13 katonai támaszpontot tart fenn. 1972. augusztus 28-án az ENSZ gyarmatosí­tásellenes bizottsága elis­merte a szigetország elidege­níthetetlen jogát a függet­lenségre. Gazdasági életének alapja a mezőgazdaság és a fel­dolgozóipar. Az ipari terme­lés 80, a mezőgazdasági ter­melés 50, a kiskereskedelem 40, a hírközlés, a vízi és légi szállítás 100 százaléka amerikai tőkések kezében van. A 8897 négyzetkilométer te­rületű, 3 millió lakosú Puer­to Rico az Egyesült Államok társult állama a szocialista Kuba közelében. Lakossága vegyes etnikai összetételű, fehér, mulatt és néger. A szigetet 1493-ban Kolumbus fedezte fel. Gyar­matosítása 1508-ban kezdő­dött el. Az 1521-ben alapí­tott fővárosa — San Jaun — a XVII—XVIII. század­ban brit, holland és francia kalózok megújult támadá­sainak célpontja volt. A spanyol gyarmati uralom az 1898-as spanyol—amerikai háború következtében szűnt meg, és Puerto Rico az A mezőgazdasági ültetvé­nyek (cukornád, kávé, do­hány, citrusfélék, ananász, stb.) exportra termelnek, feldolgozóipara is az Egye­sült Államok nagy belső felvevőpiacához alkalmaz­kodott. A legtöbb iparágv (élelmi­szer-, textil-, fa-, stb.) kife­jezetten az USA piacára ter­mel, a feldolgozóipar 1947 óta évente 8 százalékkal fejlődik. Uj vegyi, petrol­kémiai, elektronikai üzemek települték az utóbbi időben, amelyek némileg enyhítik, de nem tudják megoldani az ország nagy gondját — a munkanélküliséget. Ibamiri üzenete „Boldog lettem volna, ha otthon tölthetem az újesz­tendőt, népem és elvtársaim társaságában — írja a Spa­nyol KP lapjában Dolores Ibárruri, a Spgj»yol KP száműzetésben élő elnöke a párt lapjában, a Mundo Ob- reróban. — Negyvenévi fa­siszta diktatúra, száműzetés és kemény megpróbáltatá­sok után, úgy gondolom, em­beri és jogos ez az óhajom.” A „Pasionaria” az újévi üzenetben testvéri üdvözle­tét küldte minden spanyol kommunistának, és örömét fejezte ki Santiago Carrilló- nak, a párt főtitkárának sza­badon bocsátása miatt. „El fog bukni minden olyan próbálkozás, amely a nép tevékenységének meg­bénítására, az ellenzék meg­osztására irányul — írta a Spanyol KP elnöke —. Uj Spanyolország van születő­ben, olyan Spanyolország, amilyenről legjobbjaink, Ra­fael Alberti, Miguel Hernán- dez, Antonio Machado, Fre- derico Garcia Lorca álmod­tak.” „Elvtársaim és barátaim; boldog új évet kívánok, és remélem, hogy nemsokára hazai földön találkozunk” — fejezte be a Mundo Obreró- ban megjelent üzenetét Do­lores Ibárruri. Kampány az enyhülés ellen Szovjet lapok a Carterra gyakorolt, nyomósról Moszkva, Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Az enyhülés ellenfelei össz­pontosított támadást indítot­tak az Egyesült Államokban az új kormányzat befolyáso­lása céljából — állapítják meg tekintélyes szovjet hír- magyarázók néhány nappal Carter beiktatása előtt. Moszkvában úgy látják, hogy a NATO vezető köreire, valamint a nyugat-európai sajtóra, például az NSZK- beli Springer-lapokra is ki­terjedő szovjetellenes hangu- latkeltési kampány, mely egyebek között különféle stratégiai tanulmányok és „titkos jelentések” forgalom­ba hozásával operál, konkrét célt szolgál: nyomást gyako­rolni Carterra, aki, mint is­meretes, állást foglalt az amerikai—szovjet párbeszéd folytatása, a SALT-megálla- podás megkötése és a katonai kiadások némi csökkentése mellett. A szovjet fenyegetésről szó­ló koholmányokat a Pravda, a Trud és más szovjet lapok kategorikusan „hazugságnak”, „a tények kiforgatásának”, „hamisításnak” minősítik. Emlékeztetnek Leonyid Brezsnyev szavaira, melyek a Kingsbury-Smith-nek adott interjú keretében hangzottak el: „A Szovjetunió senkit sem fenyeget és senkit sem készül megtámadni.” A moszkvai kommentáto­rok egyszersmind figyelmez­tetnek: a nem létező szovjet mumussal való ijesztgetés nem ártatlan játék. Mint a Le Monde, a Corriera della Sera és más vezető nyugati lapok is felfigyeltek rá, ezek a mesterkedések komoly aka­dályt gördíthetnek a jelenkor kulcskérdéséről, a fegyverzet­csökkentésről folyó tárgyalá­sok elébe. A moszkvai Trud Joseph Kraftot, az ismert amerikai hírmagyarázót idézi, aki szin­tén mítosznak minősítette a Szovjetunió agresszív szán­dékairól szóló híreszteléseket. Enyhülés a gyakorlatban 1977 májusában jár le a Szovjetunió és az Egyesült Államok között öt évre kö­tött környezetvédelmi egyezmény. Milyen szere­pet játszik ez az egyezmény a nemzetközi együttműkö­désben? A szovjet és az amerikai tagozat vezetői a következőket nyilatkozták erről az APN munkatársá­nak. Russel E. Train, az ameri­kai környezetvédelmi hivatal igazgatója: „Mindnyájan egy levegőt szívunk és egy vizet használunk... A Szovjetunió a Föld felületének nagy részét foglalja el. Ha ésszerű nor­mákat, rendszabályokat al­kalmaz, akkor ez minden más ország számára hasznos le­het. Hiszen mindnyájan ugyanazon a földgolyón élünk.” AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS KÖZÖS ÉRDEK Jurij Izrael, a Szovjetunió vízügyi hivatalának vezetője: „Ha a különböző országok egyesítik erőfeszítéseiket, an­nak érdekében, hogy közösen oldjanak meg fontos techni­kai és technológiai problémá­kat és közösen hozzanak meg­felelő intézkedéseket, akkor lehetővé válik sok olyan fe­nyegető jelenség megszünte­tése vagy szabályozása, ame­lyek az emberi tevékenység nyomán keletkeznek és ame­lyek ma az egész emberiséget izgatják.” A tudomány ma egy sor olyan problémával találja szemben magát, amelyek megoldásához tudományos kollektívák együttes erőfeszí­tésére van szükség. A Szov­jetuniónak és az Egyesült Ál­lamoknak a környezetvéde­lem területén folytatott öt­éves közös tapasztalata azt bizonyítja, a közös kutatások gyümölcsözőek és kölcsönö­sen előnyösek. A környezet- védelmi együttműködésről szóló szovjet—amerikai egyezmény 39 tervezetet fog­lal magában. Ezek 11 olyan nagy jelentőségű problémát ölelnek fel, mint a földren­gések és a tengerrengések előrejelzése, a környezet- szennyezés biológiai és gene­tikai következményeinek ku­tatása, harc a légkör, a ten­gerek és folyók vizének szeny- nyezése ellen, természetvé­delmi és védett területek lét­rehozása, a környezeti válto­zások hatása az éghajlatra. A két ország együttműködé­sének tapasztalatait 1976 no­vemberében a szovjet—ame­rikai vegyes bizottság 5. ülés­szakán összegezték Moszkvád ban. A FÖLDRENGÉS ELŐREJELZÉSE A két ország szakértői sze­rint, egy sor olyan probléma, amely szerepel az egyezmény­ben, napjainkban válik külö­nösen aktuálissá. Ilyen pél­dául, „a földrengések előre­jelzése”. Párhuzamos kutatá­sokat folytatnak Garma és a nureki víztároló (szovjet Kö- zép-Ázsia) és a kaliforniai St. Andreas (USA) térségben. Ezeken a földrengéses terüle­teken a rendszeres megfigye­léseket igen érzékeny műszer­rel végzik. Ma már megálla­pítható, hogy a kapott ered­mények segítségével meg le­het gyorsítani p megbízható földrengés-előrejelzés kidol­gozását. A két ország olyan adatok birtokába jutott, ame­lyeket felhasználhat olyan esetekben, amikor földrengés által veszélyeztetett körze­tekben hidrotechnikai vagy egyéb létesítményeket ter­veznek. Az amerikai szakemberek nagy érdeklődést tanúsítottak a szovjet földrengés-előrejel­ző módszer iránt, amely a ta­lajvízben található radioaktív gáz mérésén alapszik. A világ összes iparilag fej­lett országában aktívan dol­goznak annak érdekében, hogy a légkört megvédjék a szennyeződésektől. A szovjet fél komolyan érdeklődik az Egyesült Államokban kifej­lesztett, légkörtisztaságot el­lenőrző műszerek iránt, és meg is vásárolja azokat. Érdekes tudományos ered­ményekhez jutottak azoknak a közös kísérleteknek a so­rán, amelyeket kutatólég­gömbök és repülőgépek segít­ségével végeztek az atmosz­féra felsőbb rétegeiben. A szovjet és az amerikai szakemberek együttműködé­se a környezetvédelem terü­letén évről évre szorosabb és mind magasabb színvonalú. 1974-ben 63 közös vállalko­zásra (expedícióra, kísérle­tekre, delegációcserére) ke­rült sor, 1975-ben 87-re, 1976- ban pedig 140-re. NEM EGYIRÁNYÚ UTCA Igaz, az Egyesült Államok­ban időnként elhangzanak olyan vélemények, hogy ez az együttműködés „egyirányú utca”, vagyis csak a Szovjet­unió számára előnyös. A té­nyek az ilyen álláspont meg­alapozatlanságát bizonyítják. A Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműködésének eredményei a globális és ak­tuális tudományos problémák területén már ma is gyakor­lati jelentőséggel bírnak a világ sok más országa szá­mára is. Például, a tenger- rengés-előrejelzés kidolgozá­sa fontos a Csendes-óceán térségének majd minden or­szága számára, a földrengés­előrejelzés pedig létfontossá­gú Európa, Ázsia és Dél- Amerika sok területén. A le­vegő tisztaságáért vívott harc sikere pedig minden iparilag fejlett ország lakóinak lét­érdeke. (KS) 1977. január 12. „A kölcsönös megértés légkörében” Szó vj et-o I a sz tárgyalások Moszkva. Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: SZOVJET hivatalos véle­mény szerint „a konstrukti- vitás és a kölcsönös megér­tés” légköre jellemezte Andrej Gromiko és a hétfő óta hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó Ar- naldo Forlani olasz külügy­miniszter első megbeszélését. Gromiko és Forlani délelőtt hosszabb eszmecsere kereté­ben mélyrehatóan elemezte a szovjet—olasz államközi kapcsolatok helyzetét, vala­mint fejlesztésük további le­hetőségeit. Szóba került szá­mos nemzetközi probléma is. A hivatalos tárgyalások el­ső fordulóját követően ked­den délben a szovjet kül­ügyminiszter villásreggelit adott olasz vendége tiszte­letére. A villásreggeli során pohárköszöntőjében Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy szovjet részről egészében vé­ve pozitívan értékelik a két ország viszonyának alakulá­sát. A Szovjetunió a kapcso­latok elmélyítésére törekszik, és kész összehangolni a bé­ke megőrzését és az enyhülé­si folyamat továbbfejleszté­sét célzó erőfeszítéseit Olasz­országgal. Világpolitikai kérdésekről szólva a szovjet külügymi­niszter mindenekelőtt a fegyverkezési hajsza megfé­kezésének szükségességére hívta fel a figyelmet. For­dulatot kell elérni — mon­dotta — az egyre veszedel­mesebb tömegpusztító fegy­verek felhalmozódásától e fegyverek gyártásának kor­látozása. illetve a későbbiek­ben a leszerelés felé. Ezt célozták az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett szovjet javas­latok is. Hasonlóképpen elsőrendű feladatnak minősítette And­rej Gromiko az erőszak al­kalmazásának teljes kizárá­sát az államközi kapcsola­tokból. Ezt a célt szolgálta a megfelelő világszerződés megkötését célzó szovjet ja­vaslat, amelyet az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége támogatásáról biz­tosított. Európában — mutatott rá a szovjet külügyminiszter — a legfontosabb feladat a helsinki tanácskozáson elfo­gadott elvek következetes érvényesítése, a záróokmány­ban foglaltak gyakorlati megvalósítása. Ezen belül különösen fontos a katonai szembenállás mérséklése, a politikai enyhülés katonai enyhüléssel való kiegészítése. A Szovjetuniónak mély meg­győződése — hangoztatta Andrej Gromiko —, hogy a lemaradás a nukleáris fegy­ver elsőként történő beveté­sétől, és megállapodás ebben a kérdésben megfelel min­den európai és nemcsak európai nép érdekeinek. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban kijelentette: elengedhetetlen, hogy végre felszámolják a veszélyes kö­zel-keleti feszültséggócot, biztosítsák a tartós és igaz­ságos békét a térség vala­mennyi országa számára. Arnaldo Forlani válaszá­ban egyebek között azt han­goztatta, hogy kormányának megítélése szerint az olasz— szovjet kapcsolatok az el- i múlt években „stabilan fej­lődtek”. Igen jelentékenyek­nek minősítette a gazdasági együttműködés területein el­ért eredményeket, és bejelen, tette, hogy 1976-ban a két or­szág közötti árucsere értéke 1 milliárd 800 millió rubel volt. Hozzátette, hogy még sok lehetőség nyílik a kapcsola­tok bővítésére. NEMZETKÖZI témákat érintve Arnaldo Forlani megállapította: „Egyes nagy nemzetközi problémákat il­letően álláspontjaink esetleg nem mindig esnek egybe. Kétségtelen azonban, hogy népeink és országaink egysé­gesek a béke és a biztonság megszilárdítását célzó törek­vésükben.” LAPZÁRTA BRÜSSZEL Egyelőre nem adott progra­mot a Közös Piac újjáalakí­tott végrehajtó testületé, az EGK bizottsága nevében az új elnök, az angol Roy Jen­kins, aki a bizottság tagjai­val együtt kedden délelőtt tette le a hivatali esküt Lu­xembourgban, délután mu­tatkozott be a kilencek par­lamenti képviselőiből álló európai parlamentben. Közölte, hogy az új bizott­ság a jövő hónapban terjesz­ti elő programját. A brit politikus beszédé­ben ismételten aláhúzta, hogy az EGK közös agrár- politikája felülvizsgálatra szorul. Ugyancsak fontos fel­adatként jelölte meg a tag­államok között fennálló gaz­dasági különbségek fokozatos felszámolását, különösen a fejlődésben mutatkozó ellen­tétek kiküszöbölését. Az EGK nemzetközi kap­csolatairól szólva Jenkins szinte csak egyetlen ténye­zőt emelt ki: fontos feladat­nak minősítette a gazdasági és egyéb együttműködés meg­javítását az Egyesült Álla­mokkal. LUSAKA Ivor Richard, a genfi Rho- desia-konferencia elnöke ked­den befejezte zambiai tárgya­lásait, s továbbutazott Dar Es-Salamba. Mint jelentet­tük, a brit államférfi a zam­biai fővárosban Kenneth Kaundával folytatott megbe­széléseket megelőzően hétfőn tárgyalt a rhodesiai felszaba­dító mozgalom két vezér­alakjával, Robert Mugabéval és Joshua Nkomóval is. A brit kormány egyidejű­leg értesítette a jelenleg szü­netelő genfi Rhodesia-konfe- rencia résztvevőit, hogy a tár­gyalásokat nem újítják fel ja­nuár 17-én, az eredetileg ki­tűzött időpontban. Az elnapo­lásra az adott okot, hogy Ivor Richard nem fejezte még be afrikai körútját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom