Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

A KÉPÚJSÁG 1977. január 9. magazin magazin magazin Tanulnak a pilóták Kísérleti lakóházak A tapasztalt — szovjet és külföldi gépeket vezető — pilóták rendszeresen ellen­őrzik vezetési képességüket. .. tökéletesítik tudásukat a moszkvai Seremetyevói re­pülőtéren felépített pilótato­vábbképző központban, ahol teljes-mértékben imitálni le­het a repülési feltételeket. A város fényei gyorsan közelednek. Feltűnik a repülő­tér betonja. Az AERO­FLOT Légiközlekedési Vál­lalat TU—154-es utasszállí­tófa leszálláshoz készülődik. Az automata berendezések pontosan dolgoznak. A föld­től már csak 60 méterre van a gép. Ekkor a pilóta veszi át az irányítást. így folyik le egy „repülés” a moszkvai A traktorok is, akárcsak a személyautók, gyakran „el­vesztik” csavarjaikat; esetleg az anyacsavarok menet köz­ben kimaródnak, elfordulnak és emiatt gyakori az üzemza­var. ősszel, amikor a szántás, a szállítás és a betakarítás sok munkát ad a vontatók, nak, az átlagosnál lényegesen többször törnek el a traktor­alkatrészek, ami újabb mun­kakiesést okoz. Ezeket a gondokat újab­ban különleges fémragasztá­sos technológiával enyhítik. Hazánkban kétféle „traktor­ragasztót” hoztak forgalomba. Az egyik a Loctite, a másik pedig a Diamant elnevezésű készítmény. A magyar szak. Seremetyevói repülőtéren fel­épített gyakorlóberendezés­ben. A pilótafülke igazi, csakúgy, mint a műszerek. Az egyes szituációkat gépek segítségével imitálják. A kü­lönböző nehéz helyzeteket a pilóták vezetési készségének javítására használják fel. A seremetyevói oktató- központban az AEROFLOT és néhány más külföldi légi- társaság pilótái tanulnak. Bár valamennyien tapasztalt szakemberek, évente egyszer mégis érdemes és érdekes számukra a gyakorlóberen­dezésen dolgozni. Felbőgtek a motorok, a gép nekilendült a kifutópálya be­tonjának. Az IL 62-es magas­ba szállt. A kormány mögött emberek előzetesen „levizs­gáztatták” mindkét szert, s csak ezután adták meg az en­gedélyt a forgalmazásra és a felhasználásra. Előnyük, hogy fontos gépalkatrészeket szin­te percek alatt a szó szoros értelmében vissza lehet ra­gasztani velük, más esetek, ben pedig olyan rögzítő ha­tást érhetnek el, amely meg­akadályozza a csavarok kila- zi'lását, elfordulását, tehát végső soron az üzemzavaro­kat. A Loctite szerek elsősor­ban rögzítőként jönnek szá­mításba. A Budapesti Műsza­ki Egyetem vizsgálatai szerint a készítménnyel bekent csa­varmenetek lényegesen ne­hezebben lazulnak ki és a tapasztalt pilóták vannak. Az egyik motor váratlanul elromlott, ám a pilóták azonnal megtettek minden szükséges intézkedést és to­vább folytatták a repülést. Ezután egy vörös lámpa je­lezte, hogy tűz ütött ki a gé. pen. A legénység ez alka­lommal is hozzáértően bir­kózott meg a lángokkal. Vé­gül a kifutómű javítása után a gép simán leszállt. A repülés nem a levegő­ben, hanem a moszkvai Se­remetyevói repülőtér pilóta, továbbképző központjában zajlott le. A képen: A gép személy­zete a „repülés” idején. (Fo­csavarok elvesztésétől szinte nem is kell tartani. Tíz év­vel ezelőtt egy kisvárdai kí­sérlet során ezzel a szerrel rögzítették egy kombájn va­lamennyi csavarját, s a gép azóta is kifogástalanul dol­gozik, egyetlen óra kiesése sem volt „csavarhibák” mi­att. A Diamant-szerek egye­bek között alkatrészek meg- ragasztására valók. Ezekkel például a traktorok fontos szerkezeti része, a hidraulika, elosztóház ragasztható, de le­het javítani vele a munka­henger dugattyúját, szorító­bilincseit, és a szivattyúk csatlakozóit, valamint a traktorok más öntvényegysé­geit. Mammutfenyők A Föld legöregebb élőlé­nyei azok az óriási mammut­fenyők, amelyek az észak­amerikai kontinens nyugati partvidékén, a Sziklás hegy­ségben élnek. Ennek a har­madkon maradványnövény­nek ma már szinte minden példányát természetvédelmi törvény védi. Jelenleg 32 ki­sebb-nagyobb állományát tartják nyilván, amelyek 1400—2250 méter közötti ma­gasságon helyezkednek el. Magasságuk 78—85 m, és korukat 3—5000 évre becsü­lik. Hihetetlenül gyorsan nő­nek, 30 év alatt elérik a 24 m magasságot és a 40 cm-es törzsátmérőt, amihez nálunk például a bükknek 70 évre van szüksége. A legöregebb példányok elérhetik. sőt meghaladhatják a 100 m-es magasságot, összehasonlítá­sul annyit, hogy Budapesten a Szent István Bazilika ku­polája csak 96 m magas. Fája igen tömör, évgyűrűi sűrűn, átlagosan 1 mm-en- ként helyezkednek el. Az ed. dig kivágott legöregebb pél­dányon 3148 évgyűrűt szá­moltak meg. A jelenleg élők némelyikét ennél is idősebb­re becsülik, pedig ez a fa. matuzsálem már akkor is öreg fa volt, amikor az eu­rópai civilizáció kialakult. A vad indián törzsek több száz generációja vonult el ágai alatt, és amikor az európaiak felfedezték az amerikai kon­tinenst, koronája felett már két és fél ezer év vihara szá­guldott el. Többféle új, modern, min­den kényelemmel ellátott kí­sérleti lakóháztípust tervez­tek észt mérnökök, amelynek egyik változatát a kép mu­tatja. A három lakószobából, konyhából, mellékhelyisé­gekből és garázsból álló há­zakban szaunafürdő is van. Minden házhoz kis élőkért tartozik. Szeretnék elérni, hogy a kisebb vidéki telepü­lések e praktikus elrendezé­A mongol néphadsereg ka. tonáinak hosszú időn át na­pi egy kilogramm hús volt a fejadagjuk. A húson kívül ekkoriban még alig kaptak mást: csupán kenyeret és te­át. Időközben a mongol ka­tonafiatalok étkeztetése — az országban végbement válto­zásokhoz igazodva — sokat változott, korszerűsödött. A mongol néphadsereg katonái­nak „menázsija” ma már egy. re változatosabb, s mind gazdagabb összetételű. A ka­tonai étkezdék étlapjain meg­jelentek a levesek és a zöld­ségfélék : a káposzta és a bur­gonya szinte mindennapossá vált. Ugyancsak kedvelt ka­tonaeledel a „booz” — a da­rált, borsozott hússal töltött derelye, amely a szibériai „pelmeny”-hez hasonlít. A mongol katona étlapjáról nem hiányzik továbbá a tej­jel ízesített sós tea. A forró ital különösen télen fontos a katonáknak, akik ilyenkor mínusz 30—40 Celsius fok hi­degben is folytatják a terep­foglalkozásokat, ellátják az őrszolgálatot, kiszolgálják a technikát. A hazai hagyomá­nyoknak és a zord időjárás, nak megfelelően a mongol katonák napi húsadagja még mindig eléggé magas: legke­vesebb 500, de bizonyos fegy­sű, olcsón kivitelezhető lakó­háztípusokból épüljenek fel. Éppen ezért azt tervezik, hogy megoldják az ilyen és hasonló épületek főbb ele­meinek nagyüzemi előregyár. tását. A Szovjetunió más terüle­tein is kísérleteznek az elő­regyártóit elemekből össze­állítható családi házak elter­jesztésével vememeknél és a határőrség­nél 650 gramm! Ennek na­gyobbik hányada birka-, ki­sebb része marha-, illetve sertéshús. A mongol katonák élelmezésében a vadhús is fontos szerepet játszik. Egyes helyőrségekben — amelyeknek környékén külö­nösen gazdag a vadállomány — a vadhús olykor több mint a fele a napi átlagos fejadag­nak. A mongol katonák is részt vesznek bizonyos nép- gazdasági feladatok végre, hajtásában. Az egyik legsa­játságosabb népgazdasági feladat: a vadászat. Október­ben például az egyik fővá­rosi alakulattól egy teljes zászlóaljnyi katonát vezé­nyeltek több hetes vadászat­ra az ország északnyugati ré­szébe, amelynek óriási kiter­jedésű erdős-hegyes tájain százezerszámra él a szarvas, az őz és a vaddisznó. A vadá­szatra irányított zászlóalj ka­tonái néhány hét alatt 30 ezer nagyvadat kaptak pus­kavégre. A vadhús nagy ré­sze a hadsereg raktáraiba került, s a katonák élelmi­szer-ellátását teszi még gaz­dagabbá, változatosabbá. Ki­sebbik hányadát pedig átad­ják a népgazdaságnak. (KS) tók APN — KS.) (APN) Ragasztott traktorok Menázsi a mongol néphadseregben MÓR — Képzeld, mi történt ve­lem! Meghívót kaptam egy estélyre és az volt ráírva: „Belépés csak fehér nyak­kendővel !” — Na és? Talán nem volt fehér nyakkendőd? — Nyakkendőm éppen volt, de a többiek ruhában jöttek. * Vadásztársaságban: — Miért lőtt a barátom­ra? — Azt hittem, hogy egy szarvas. — És mikor jött rá, hogy nem szarvas? — Amikor ő is rámlőtt. * Két szomszédasszon be­szélget. — A férjem csak egy jó ebéd után gyújt rá. — Dicséretes dolog. Egy évben egy cigaretta senkit sem betegít meg. * A vendég panaszkodik a főpincérnek: — Nézze csak, a sör egy centiméterrel alacsonyab­ban van, mint a korsón a szint jelzés! — Látja, ilyenek ezek a mai korsók! * — Tanú, meg tudná mon­dani, mióta ismeri a vádlot­tat? Együtt élünk egy ide­je... — Mennyi ideje? — A múlt péntek estétől szombat reggelig. * — Tíz évig éltem egy la­katlan szigeten. — És miből élt? — Csónakkölcsönző vál. lalatot alapítottam. * A vendég dicséri a házi­asszony kisfiát: — Hihetetlen, mennyire hasonlít ez a gyerek az ap­jához! — Csak a rossz világítás teszi — mentegetőzik a ma­ma. — Különben a gyerek igen szép és intelligens. * — Tisztelt bíróság, kitar­tok válási elhatározásom mellett. Egyáltalán nem értjük meg egymást. — Tolmáccsal már pró­bálkoztak? * A két jóbarát vendéglő, ben étkezik. Egyikük vege­táriánus ugyan, mégis húst rendel. — De hiszen te vegetá­riánus vagy?! — csodálko­zik a másik. — Igen, de ma böjtölök — hangzik a válasz. örvös Mtkmm 'dmBmmám ttftiffi O lyan köd üli a fákat, hogy látni is alig le­het, legfeljebb tépe- lődni, álmodozni. Amikor benyitott, csen­gettyűzni kezdett az ajtó, hogy figyelmeztesse a cuk­rászt, vendég érkezett. De a cukrász nem sietett elő, nyilván a sütőkemencé­nél foglalatoskodott, s a ven­dég letette kabátját. A há­rom kis asztal egyikéhez ült, a sarokasztalhoz, az egyetlen parányi ablak mellé, szem­ben a tükörrel, és csodálkoz. va nézte magát. Ebben a hihetetlenül fi­nom öltözékben alig ismert magára. Egyszínű, szürke öl­töny, fehér ing, sötétbarna kockás nyakkendő. Egyetlen szép öltönye, amelyet ma viselt először, tegnap délután hozta meg a szabótól, egyet­len finom nyakkendője és új, fehér inge. Ebben a dunakanyari köz­ségben akár valami átutazó holland úrnak is nézhette volna bárki, ha felismeri raj­ta a holland gyapjúszövetet, de nem ismeri fel őt magát, két községgel odábbról, egy özvegy munkásasszony egye. temista fiát, aki volt. Fekete oldalszakálla férfiasán futott le arcán, s homlokára fésült haja meg csak növelte ezt a hatást. Csupa zártság, csupa titokzatosság, csupa ígéret. Épp az ellentéte, ami volt, ábrándos lélek, afféle ábránd­szövő, ahogy Valéria, hajda­ni menyasszonya nevezte, (a múlt héten szakítottak). Valéria pesti lány volt, pontosabban budai, és az egyetemen ismerkedtek meg. Hamar beleszeretett a nem hangoskodó, férfias arcú fia­talemberbe, aki olvasottsá­gával kitűnt a népművelő­könyvtáros szakon. De ahogy találkozgattak, s az olvasmá. nyokról áttért a beszélgetés a való életre, Ferenc, a fiú, ter­veket kezdett szőni. Elhívta a lányt az Érdért Vállalat te­lepére, hogy nézzék meg a mintaházakat, noha a lány nem akart vidéken lakni, szá­molják össze, mibe kerül az építési anyag (az édesanyja közelében, Tahitótfaluban építik fel majd a házat), el­hívta a bútorüzletbe, írják össze milyen bútordarabokra lesz kezdetben szükségük. És amit kiválasztott, az Valériá­nak is mindig tetszett. De' nemcsak jó ízléséről győzte meg a lányt, hanem különös fantáziájáról is. Egyszer még a Szervita-téri autószalonnál is elábrándozott kicsit, és ki­fejtette, csakis lehajtható ülé- sű autóra tesznek majd szert, mert így nem kerül pénzbe a szállás, és ennivalót is visz­nek magukkal, egy termosz­ban feketekávét, megállnak majd valahol az erdőszélen és övék a világ. — És mit csinálunk az er­dőszélen? — csodálkozott el a lány, akit másfelé vonzot­tak a vágyai. _ — Hát megcsókollak. — Bolondnak nézel ? Az er­dőbe menjek csókolózni ve­led? — Nem azért megyünk oda. Járjuk gyalog a vidéket, eszünk, cigarettázunk, és es­te megcsókollak. A lány furcsálkodva nézte, de egyszer aztán kifakadt: — Te csak ábrándozol, Fe­ri! Ez mind levegő, amit mondasz. Ha bekerülsz egye­tem után egy könyvtárba, ab. ból amit keresel ott, még csak egy kosztümöt se veszel nekem, nemhogy házat épí­tesz. És miből veszel autót? Egyedül az erdőszél marad, ahol majd megcsókolsz. Én mindig azt hittem, hogy többre vágyói. Hogy tudomá­nyos pályára készülsz, esetleg az egyetemre. Mit akarsz egy vidéki könyvtárosi fizetéssel? — Majd összerakjuk a pénzt. — De ha nem marad mit összerakni! — Külön is dolgozom. — Mit? Erre hamarjában nem tu­dott válaszolni. Valéria szin­te megsajnálta. — Idefigyelj! Tudom, hogy mindezt szeretnéd, amit el­tervezel. De én nem szere­tem az üres ábrándozást. És sima arcbőre meg­feszült, barna tekintete meg­keményedett, s most még jobban tetszett a fiúnak. — Ne beszélj többé a ter­veidről! — kérte a lány. — Előbb teremtsd meg a lehető­séget. vagy azon járjon az eszed, hogyan teremtsd meg, és akkor mondd el nekem élőszóval, ha már a zsebed­ben van a pénz. Érted? — Akkor már könnyű! — szaladt ki a fiú száján. — Ak­kor már nem is olyan jó... De a lány ezt nem értette, ő pedig nem tudta megma­gyarázni. — Bolond vagy! Ábránd­szövő! A fiú csak nézte és fur­csán elmosolyodott. Akkor már megvette a finom szöve­tet, s átadta a faluban a sza. bónak. Pedig nehezen vette. Külön dolgozott meg érte, is­merősöknél. Sokat kellett dől-

Next

/
Oldalképek
Tartalom