Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

1977. január 9. KÉPÚJSÁG 3 Mecseki szénmedence Nagygépesítés A mecseki szénmedencében 1977. a nagygépesítés éve lesz. Több új berendezés, techno­lógia- bevezetésére kerül sor annak érdekében, hogy biz­tonságosabb, könnyebb, ter­melékenyebb legyen a mun­ka hazánk nehéz természeti és geológiai viszonyokkal küzdő feketeszénbányáiban is. A program végrehajtásához már megérkezett egy új tí­pusú lengyel hidraulikus biz­tosítóberendezés, amelynek ez az első példánya Magyar- országon. Nagy előnye, hogy kiválóan alkalmas meredek dőlésű széntelepek fedőréte­gének biztosítására, amihez eddig rengeteg fát, fémtámot használtak és nehéz fizikai munkával építették be. A „lépegető” szerkezetet száz, egyenként egy tonna súlyú elemből állítják össze a Pécs- bányaüzemhez tartozó Ist- ván-aknán. A 24 millió fo­rint értékű berendezés alkal­mazhatóságát nyolcfős mű­szaki brigád tanulmányozta a lengyel bányában. A tapasz­talat szerint, míg a hagyomá­nyos jövesztéssel és biztosí­tással egy vájár teljesítménye műszakonként 6—6,2 tonna, a lengyel berendezéssel már a kísérleti időszakban is 9—10 tonna érhető el, könnyebb fi­zikai munkával. Helikopter a javítóműhelyben A MÉM Repülőgépes Szolgálat helikopterei és repülőgépei 1976-ban kétmillió-nyolcszáz­ezer hektár szántóföld és gyümölcsös műtrágyázását, gyomirtását és egyéb növényvédel­mét végezték el. A téli hónapokban Budaörsön készítik fel a légiflottát a jövő évi fel­adatokra. Képünkön: Helikopter a javítóműhelyben. (MTI-foto: Bajkor József felvétele) Dunakömlőd Beszámoló taggyülés előtt A múlt évi munkát elem­ző, értékelő beszámoló tag­gyűlésre készülnek a párt- szervezetek. Megkérdeztük Ulbert Sándort, a párt-alap- szervezet titkárát, mit tart az 1976-os esztendő legjelentő­sebb eseményének, pontosab. ban: mire emlékszik vissza legszívesebben. — Nehéz a válasz, hiszen az egész munkáról kell képet adni, hogyan segítettük a gazdasági munkát, a terme­lést, mit tettünk a párttagság ideológiai nevelésében, ho­gyan sugárzott ki az ötven- tagú pártszervezet tevékeny­sége a többi dolgozóra, a la­kosságra. De erről minden al­kalommal beszámolunk. Ami csak tavaly volt: tagkönyvcsere, a beszélgetés a tagokkal. Sokáig emlékeze­tes marad és nagyon sok szép emlékünk van róla. No, nem­csak emlék, hiszen a beszél­getés útmutatás is volt a jö­vőre, egyénileg is ki mire ké­pes, mit vállal, mit várha­tunk el tőle, mit várnak a vezetőségtől. Sokat már meg­valósítottunk abból, amit el­mondtak. De úgy hiszem, ez másutt is így van. Ami különösen jól sikerült: felkészülés az ifjúsági parla­mentre. Már a két évvel ez­előttinél leszűrtük a tapasz­talatot, hogy alaposabban kell felkészülni. Többet se­gítsen a pártszervezet. Közös párt- és KISZ-vezetőségi ülé­sen vitattuk meg — termé­szetesen ott volt a szövetke­zet elnöke is, hiszen az ő fel­adata a beszámolás —, hogy mit viszünk a szövetkezet, a falu fiataljainak fórumára. Választ, hogy miként állunk az ifjúsági párthatározat, az ifjúsági törvény megvalósítá­sával és mit tervezünk a kö­vetkező évekre. És bátorítani a fiatalokat: mondják el, mit várnak a vezetéstől. Nagyon élénk volt a vita. És ami a fő jellemzője: sen­ki se hozakodott elő egyéni problémáival, minden felszó­lalásból szinte sugárzott a közügyek iránti érdeklődés, közös dolgaink előrevitele. Sok lenne felsorolni mindet, így csak hadd beszéljek ket­tőről. Tegyen többet a vezetőség a fiatalok tanulási lehetősé­geinek megteremtésére. Nem­csak szakmai továbképzésről volt szó, hanem a politikai és az általános műveltség gya­rapításáról is. A megvalósí­tás — de nem szeretek hiva­talosan fogalmazni, de nem jön most más a számra — folyamatban van. Rövidesen indítunk egy nyolc előadásból álló sorozatot. A másik: Szépen haladtunk előre a termelés korszerűsí­tésében, a gépesítésben, ám a szociális ellátásban lemara­dás van. Egyre élesebb az el­lentmondás a kettő között. Pedig nemcsak a jó munka- körülményekre van szükség, az igények nőnek a szociális, egészségügyi ellátás iránt is. A válasz nem szóban, hanem tettekben nyilvánul meg: megkezdtük az új szociális lé­tesítmény kialakítását, két ét­kezde és fürdő épül. Az ét­keztetést vagy saját kezelés­ben oldjuk meg, vagy az ÁFÉSZ-szel. Meglesz a für­dő is. Már a belső munkák folynak, nyáron pedig már megtörténik az „üzembe he­lyezés”. Sajnos, csak erre a kis vil. láminterjúra futotta. Ulbert elvtárs előtt jegyzetfüzet: Még egyszer átfutja a politi­kai gazdaságtan ma esedékes tananyagát, pár perc múlva indul a busz. Paksra megy, az esti egyetemre. És szoká­sához híven, aktívan részt akar venni a vitában. (J) gerendák szépek, erősek. Csak szalma, nád, vagy pala kéne rá. Máris lehetne behajtani ide kocákat, százával. Az elhagyott, üzemen kí­vül helyezett fiaztató után már élet nyomait fedezhetjük fel. Köhögés hallatszik az egyik ólból, erős szuszogás. Szép öreg göbét késztet köhö­gésre valami. Amott fentebb, a kúton túl, két nagy testű ló áll kocsi elé fogva. Pokróc van a két erős lovon. Állnak, mintha kőből volnának. Ezek azok a lótípusok-fajták, me­lyek nem virgoncak és ha a kocsi előtt vannak a nagy te­her meg mögöttük és elakad­nak, akkor is hasznosak, ha elesnek. Estükben is kiránt­ják a sárban ragadt kocsit. N a, itt a „kandi”. Gye­rekkoromban hívtuk így, a Dőryek uradal­mában azt a valamit, ahol a * pásztor, az ápoló enyhelyet talált, öreg, ősz szakállú, re­megő kutya fekszik az ajtó elé dobott darás zsákon. En­nek a kutyának nincs joga' arra, hogy a melegbe betegye négy lábát. Ha tudná, meny­nyi haszontalan négylábú ro­kona asszonyságok ölében melegszik — de nem tudja, hiszen kutya. Ebből kifolyó­lag az a kötelessége, hogy a vendéget, az idegent fogadja. Cipőmhöz dörgöli nedves or­rát Az ajtót éppen nyitják, úgyhogy kopogásra sincs idő. Fiatal, bánatos képű ember, lisztes-darás kucsmában, pu- fajkában, nagy csizmákkal, vizespohárral indul a kútra. Be lehet menni, persze. Hi­szen azért van az istálló-ól mellett a melegedő, hogy az embert melegítse. Akáchasá­bok a sarokban, jó erős, nagy rakott sparhert ontja a mele­get. Egy asszony ül a gyé- kényfonatú széken. A prics- csen fiatal ember, a kocsis. Ignác Jánosnak hívják. Nyolc éve fogatos, ámbár életkora nem lehet több huszonöt év­nél. Kovács János — mert közben a név után is érdeklő­döm — visszajön, és azonnal kitudódik, Rózsi néni révén, hogy azért szomorú és bána­tos, mert ilyen hideg időben sem szabad szolgálatban pá­linkát inni. Igen. Rózsi néni is itt ül, ő a nappali őr, Had­nagy Lajos felesége. Lajos bácsit helyettesíti. Egy órára távozott, amíg a kan elrende­zi otthon a göbét. A hídra, a malomra terelő­dik a szó. A malomról nem tudnak semmit. A két fiatal­ember azt sem tudja, milyen völgynek nevezik a telep alatt, az út bal oldalán húzó­dó völgyet. Az a feladatuk, hogy minden nap hozzák ki a takarmányt. Most rakodtak le, huszonnégy zsák dara volt a kocsin. Reggeliztek. Azért voltak a melegedőben. Mi­után kiderül, hogy a malom­ról azt sem tudják, mikor őrletett utoljára, elballagnak nagy, erős lovaikhoz. Átfog­nak másik kocsiba. Trágya­hordás a további tennivaló. Rózsi néni azonban visszaem­lékszik, hogy a malom még akkortájt dolgozott, amikor a téeszcsé alakult. Ügy véleke­dik. hogy a vízimalom utolsó molnárja Horváth István volt, azonban később helyesbít: Tóth Jóska volt az utolsó mol­nár, aki „mostanság halt meg.” Három éve. A hidak? Hát azok jók lesznek. Ö ugyan nem megy által egyi­ken sem, hiszen arrafelé nincs dolga. Van elég a ház körül. Meg a férjének itt a kismalomi sertéstelepen, ahol nem kevesebb, mint hatszáz kocát is tartanak. Éppen a múlt héten vett az értényi, szántói, nagykónyi téesz né­hány teherautó süldőt. Ezek­kel telepítették be a szerfás épületeket, amelyeket tavaly szalmáztak le. Nem jutott szalma a két alsó, a vendéget fogadó fiaztatóra. Három éve ugyanis felégették a tarlón a szalmát. És a két fiaztatóról tavaly elhordták a tetőt, az állatok alá. El az állatok fe­je fölül. Azóta üres a két jó állapotban lévő szerfás épü­let. Különben a kismalomi ma­jorban „jól állnak a dolgok, itten mostan jól állanak”. A két fiatalember mondta eze­ket a szavakat. Ámbár ők nem foglalkoznak nagy kér­désekkel. Ott vannak arra hi­vatott emberek. Például a Si­mon Ferenc brigádvezető. Meg a Kródi. Itt a levél az asztalon. Kockás papírra írt utasítás: „Lajos bátyám! A kútnál lévő főcsap el van zár­va, ha vizet akar húzatni, a főcsapot nyissa ki. Kródi.” Ki ez a Kródi? „A legfőbb ál­lattenyésztő. Igen jó szakem­ber.” Minden bizonnyal így van. Hiszen a kocák szépek, tiszták. A szalmafödelű fiaz- tatóban alszanak. Nyögdé- cselnek. Ügy, amint öregem­ber, ha hegytetőre ér. D ékány Lajos traktorjá­nak hangja ide, a „kandi” elé nem hal­latszik. A hídépítő regölyi ácsok tüzének kékes füstje mutatja csak, hogy ott lent, a malomároknál épül az ér- tényiek új hídja. PÁLKOVÁCS JENŐ Pártmunka az „első vonalban” A gazdasági építés hajtóereje „Társadalmi éietünk­--------------------------- nek nincs o lyan területe, amely ne függne a termelés, az építő- munka eredményeitől. Az életszínvonal emelését, a kul­túra, a tudomány fejlesztését, hazánk egész szocialista fej­lődését gazdasági építőmun­kával kell megalapoznunk.” — A XI. kongresszusnak ezek a megállapításai aligha szó. rulnak bizonyításra. Nem is új megállapítások: amit ed­dig elértünk, azt is csak mun­kánkkal értük el, s a fejlett szocialista társadalom meg­teremtésére sincs más mó­dunk. Pártalapszervezeteink több­sége általában jól és eredmé. nyesen tölti be gazdaságszer­vező hivatását. Ahol hiba van, ott az két, egymásnak ellentmondó felfogásban gyö­kerezik. Az egyik felfogás — inkább kimondatlanul, mint kimond­va — feleslegesnek érzi az alapszervezeti szintű gazda­sági munkát, nem találja en­nek helyét a gazdaságirányí. tás mechanizmusában, inkább lemond róla, illetve elhanya­golja, csak formálisan foly­tatja. A másik felfogást — ezzel ellentétben — valami­féle „túlbuzgóság” jellemzi: nem érti. hogy a gazdasági pártmunka — politikai mun­ka, melyet politikai módsze­rekkel kell folytatni. Az ilyen alapszervezet vagy vezetőség sokszor a gazdasági vezetés helyett dolgozik, intézkedik, átvállalja a brigádvezetők, csoportvezetők, művezetők stb. operatív tennivalóinak egy részét — s ráadásul, mi­vel kisebb szakértelemmel rendelkezik, lényegesen ki­sebb eredménnyel. Ezzel bé­nítja a gazdasági vezetés kez­deményezőkészségét, és — ami még nagyobb baj — akarva-akaratlanul csökkenti annak felelősségét. De nézzünk egy kissé az el­ső típushiba mögé. Joggal vetődik fel a kérdés: hol a helye az alapszervezetek te. vékenységének a gazdaság- irányítás mechanizmusában? A szocialista gazdálkodás, ter­melés és szolgáltatás az álla­mi és szövetkezeti tulajdon talaján, önálló gazdasági egy­ségek keretei között folyik. Ezeket a gazdasági egysége­ket, vállalatokat, szövetkeze, teket a párt politikájának megfelelően, közvetlenül a szocialista állam ágazati és területi szervei irányítják, jobbára közgazdasági, tehát indirekt módszerekkel, de ahol és amikor szükséges, közvetlen utasítások formá­jában is. A tervezés és terv­egyeztetés, a gazdasági sza­bályozás és a termelési vagy piaci kapcsolatok rendszeré­ben egy-egy gazdálkodó egy. ség számára adott: mit, mennyit, milyent és hogyan termeljen, illetve „szolgáltas­son”. Az ott dolgozó egyéne­ket és kollektívákat a mun­kaviszonyból eredő függés, s még inkább az anyagi ösztön­zés orientálja elsősorban. Le. het-e valamiféle befolyása saját területén a gazdasági folyamatban a pártalapszer- vezetnek, „beleszólhat-e” egyáltalán? Okvetlenül! Először is azért, mert az említett hatá­rok között a helyi gazdasági vezetésnek azért elég nagy a „mozgási tere”, önállósága. Azt mondhatnánk: gazdasági determináltsága nem merev; vele, mint szubjektív ténye­zővel is kell számolni. Éppen ez biztosítja a csak helyben látható belső tartalékok kiak. názását, a választási lehetősé­gek közül a lehető legjobbak kikutatását. A helyi gazdasá­gi vezetésnek a helyi pártve­zetéstől kell politikai segítsé­get — ösztönzést, bátorítást, ha kell, kritikát — kapnia. Az állami gazdaságirányítás­ban, a gazdasági és jogi sza­bályozásban — pártunk gaz­daságpolitikája, vezető szere­pe realizálódik. De hogy ha­tékonyabban realizálódjék, ehhez a helyi gazdasági veze­tésnek a párt helyi képvisele­tétől is szüntelen impulzuso­kat kell kapnia. Továbbá; a dolgozók, a munkáskollektívák nem egy gépezet csavarjai, hanem al­kotó és gondolkodó, eleven, hús-vér emberek. Nem csu­pán végrehajtói a társadalmi termelés folyamatának, ha­nem egyúttal, mint a társa­dalom vezető osztályának tagjai, e folyamat célját és értelmét testesítik meg. Ki. fejezni valóságos érdekeit, politikai ösztönzést adni munkájuk lehető legjobb el­végzéséhez: ez az, amit csak­is a munkásosztály pártjának alapszervezetei végezhetnek el Az önálló gazdasági egysé­gek — a „közgazdasági kör­nyezetük” megszabta határok között — önállóan, s alkotó módon állítják össze prog­ramjukat, munkálják ki rö­vid. közép és hosszabb távú terveiket. Az alapszervezet politikai tevékenységére már ebben a fázisban is szükség van: támasszon igényt a jó javaslatok felszínre hozásá­hoz és összegyűjtéséhez, a gondos, felelősségteljes mér­legeléshez, mind az irreális célkitűzések, mind pedig az óvatos és számító „alulterve­zés” elkerüléséhez. Hangsú­lyozzuk: politikai munkáról van szó, nem pedig a szak­emberek tennivalóinak átvál­lalásáról. Terveink végrehajtása nép. gazdaságunk egyetlen pont­ján, egyetlen műhelyben és egyetlen termelőszövetkezet­ben sem nélkülözheti az ott működő alapszervezetek gaz­daságszervező munkáját. Részt kell vállalniuk a tervek ismertetésében, megértetésé, ben. Mozgósítaniuk kell a tervek teljesítésére, mindig összekapcsolva a távlatokat az épp soron lévő napi felada­tokkal. S végül a végrehaj­tást kell segítenie a folyama­tos. mindenre kiterjedő párt­ellenőrzésnek. Jelezzék azon­nal a fennakadást, ne tűrjék sehol a tunyaságot, a fegyel­mezetlenséget, a lógást, köve­teljék meg a gazdaságvezetés­től a korszerű munka- és üzemszervezés kialakítását és alkalmazását. Az ellenőrzés nem a hibák keresését jelen­ti, hanem valóban segítséget és ösztönzést. A szocialista társadal­... mi rend­ben, noha a dolgozó osztályok és rétegek alapvető céljai azonosak, előfordulhatnak át. meneti érdekellentétek. Elő­fordulhatnak az egyes gaz­dasági egységek — vállalatok, szövetkezetek — valamint a népgazdasági egésze között is. Mi ilyen esetben a munka­helyi pártalapszervezet dől. ga? „Pártunk álláspontja e kérdésben is világos — ol­vashatjuk a XI. kongresszus beszámolójában: — minden ütközés esetén első az orszá­gos érdek, és azt kell érvé­nyesíteni egyes csoportok vagy személyek, mesterkedé­seivel szemben”. (Következik: A szocialista közgondolkodásért, élet­módért.) KONCZ ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom