Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

2 tÍÉPÜJSÁG 1977. január 9. 1 Hétfő: Palesztin javaslat: dolgozzon ki a Biztonsági Tanács menetrendet az izraeli csapatok visszavonulására a megszállt te­rületekről; tárgyalások a genfi, közel-keleti békeértekezlet összehívásáról. Kedd: Szolidaritási nagygyűlés Moszkvá­ban, Louis Corvalán részvételéve. — össze­ül az amerikai kongresszus 95. ülésszaka, Carter megismétli véleményét egy szovjet— amerikai csúcstalálkozó szükségességéről. Szerda: Életbe lép a spanyol alkotmány­reform, az ellenzéki pártok közös bizottsá­got alakítanak. — Baloldali vezetők levál­tása a Portugál Szocialista Pártban. — Négymilliárd dolláros kölcsön Nagy-Bri- tanniának. Csütörtök: Merényletek és tűzharcok Bej- TÚtban, ismét feszültebbé válik a libanoni helyzet. — Thaiföldi provokációk Laosz el­len. Péntek: Richard, a Rhodesia-konferencia elnöke Afrikában tárgyal. — Az NSZK kancellárja Madridban. — Az olasz szak- szervezetek általános sztrájkot kezdenek, ha az Andreotti-kormány nem tartja be a megállapodásokat. Szombat: Megbeszélések a ciprusi közös­ségek párbeszédének felújításáról. — Előké­születek a békeszerető erők moszkvai vi­lágfórumára. Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A HÉT 3 KÉRDÉSE Az év első hetében egyelőre az „alapo­zás” jellemezte a világpolitikát. Ám közben kirajzolódik a csúcsnaptár: a tíz nap múlva Francois-Xavier Ortoli, az Európai Közös­ségek Bizottságának leköszönő elnöke (jobb­oldalt) és Roy Jenkins, az új elnök üdvözli egymást a Közös Piac brüsszeli székházá­ban. Mint arról lapunkban beszámoltunk, 14 órás maratoni vita után tudtak csak a közös piaci csúcsvezetés tisztségeinek elosz­tásában megállapodni. hivatalba lépő Carter első vendége Calla­ghan, brit kormányfő lesz, míg az újjává­lasztott bonni kabinet látogatóinak sorába elsőként Andreotti olasz miniszterelnök iratkozott fel. Láthatólag a NATO gyenge pontjait kívánják aládúcolni, de közben nem lehet tartósan félretenni a kelet—nyu­gati párbeszéd problémáját sem, Carter új­ra felhívta a figyelmet a magas szintű szovjet—amerikai tárgyalások fontosságá­ra. Ami pedig a már zajló eseményeket il­leti, mindenekelőtt az Ibériai félsziget, va­lamint a két szünetelő genfi konferencia kö­rül bontakozott ki a politikai és diplomáciai tevékenység. 1. Milyen remény van a genfi újrakezdésre? A Közel-Kelettel foglalkozó genfi béke- konferencia 1973. decemberében mindössze három napon keresztül tanácskozott, azután felfüggesztette üléseit. A szünet hosszúra nyúlik, ma pontosan ezeregyszáztizenhato- dik napját írják. Azóta sok minden történt: a Sínai-meg- állapodással kísérlet történt a „Pax Ameri­cana”, vagyis az amerikai elképzelések sze­rinti rendezés megvalósítására; polgárhábo­rú tizedelte Libanont; súlyos vérvesztesége­ket szenvedett a palesztin ellenállás; a jobbratolódás kedvezőtlen jelei mutatkoz­tak meg Kairóban; még szövevényesebbé váltak az arabközi kapcsolatok. A helyzet tehát tovább bonyolódott, s nem történt ér­demleges haladás a közel-keleti rendezés felé. Márpedig, ha az alapkérdések — az izraeli megszállás felszámolása, a palesztin államiság, a térség valamennyi államának biztonsága — nem nyernek megoldást, ak­kor aligha van remény tartós és szilárd bé­kére. Ez esetben reális a veszély, hogy Li­banonban vagy másutt, újra meg újra fe­leselnek majd a fegyverek. A rendezés kulcsszava: Genf. Ez a kon­ferencia nyújtja a legjobb lehetőséget, hogy az összes érdekeltek részvételével, a már kidolgozott elvi alapokon, a szovjet és az amerikai társelnök közreműködésével, vég­re elmozdulhassunk a holtpontról. (Termé­szetesen elengedhetetlen feltétel, hogy a békeértekezleten a palesztin képviselők is jelen legyenek!) A szovjet diplomácia — egyetértésben a kibontakozást kívánó arab körökkel — ezért indítványozta, hogy kora tavasszal folytatódjék- a genfi munka: az időpontjavaslatnál már az amerikai elnök­változásra is tekintettel voltak. A tárgyalá­sok, vagy inkább puhatolózások folyamat­ban vannak — erről tanúskodtak a hét je­lentései is —r de szemmel látható az ellen­gőz is. Az időzített izraeli kormányválság, a novemberre tervezett választásokig fenn­álló ideiglenesség szinte kínálja az érvet, hogy Tel-Aviv most képtelen döntésre, s a választási kampány várhatóan túlfeszített, hisztérikus légköre ugyancsak nem biztat sok jóval. Mintha kiosztották volna a sze­repeket: 1976-ban az amerikai, 1977-ben az izraeli belpolitika miatt nem lehet igazán tárgyalni. Ebben a helyzetben különösen lényeges lenne egy hatékony és egységes arab, anti- imperialista front kialakítása. Ehelyett azonban olyan törekvéseket láthatunk, hogy különböző szövetségi tervekkel egyes arab vezetők is lehetetlenné akarják tenni a pa- lesztinek részvételét a konferencián. Nem megnyugtatóak a libanoni hírek sem, s a válságok a válságban továbbra is fennáll­nak. A közel-keleti rendezés az idei fordu­lóban sem ígérkezik könnyűnek és egysze­rűnek ... 2. Mikor folytatódhat a Rhodesia-konferencia? Genf úgy látszik, a tárgyalási szünetek jegyében áll. A Rhodesia-konferenciát ere­detileg novemberben szerették volna befe­jezni, de erősen kétséges, hogy folytatód­hat-e valamikor január végén vagy február elején. Időközben a konferencia brit elnöke, Richard Afrika déli felében ingázik, hogy megpróbálja menteni a menthetőt. A fekete felszabadítási mozgalmak állás­pontja világos: Többségi uralom megvaló­sítása 1978 március 31-ig, s e hatalom fo­kozatos bevezetése már az átmeneti sza­kaszban. Csakhogy kiderült: a Smith-re- zsim erről hallani sem akar. Amint egy mo­zambiki kormányszóvivő megjegyezte: a Rhodesia-konferencia angol-amerikai bá­bái nem a hatalom átadásáról, hanem & hatalom megosztásáról akarnak egyez­ményt kicsikarni. (Smith egyébként még a hatalom megosztását is korainak tartja, tu­lajdonképpen egy fekete vezetés alatt álló bábkormányt szeretne, amelyben a fegyve­res és belbiztonsági erők fehér irányítás alatt állnak.) A huzavonának itt is meg­vannak a taktikai céljai, a zimbabwei szer­vezetek egységének megbontása: a legutób­bi napokban két újabb párt alakult, s így most már hat organizáció tart igényt a fe­kete többség képviseletére. Rhodesiából természetesen minden ma­nőver ellenére előbb-utóbb független és fe­kete többségi uralom alatt álló Zimbabwe lesz. Ám a vajúdás és a szülési fájdalmak tanulságul szolgálhatnak, nem a washing­toni „kis lépések”, hanem a felszabadulási mozgalom erőfeszítései vezetnek célhoz. Bejrútban a falangista párt székháza ellen elkövetett bombamerénylet után, amely 35 ember halálát okozta, ismét feszült a hely­zet. Az arabközi békefenntartó erők — mint képtávírónkon érkezett képünk mutatja — megállítják és fegyvereket keresve átkutat­ják a gépjárműveket. 3. Mi történik Portugáliában? Az átmenet jegyei Ibériában, elsősorban természetesen Spanyolországban, de nem elhanyagolható fejlemények történnek Por­tugáliában is. A hírek felületén személyi változások és félreállítások a Portugál Szo­cialista Pártban: leváltották a párton belü­li baloldalhoz tartozó iparügyi minisztert, fegyelmi elé citáltak munkásképviselőket, akik a Soares-kabinet politikáját bírálták. Mégis több ez, mint a szocialisták családi ügye, sőt egyöntetű a vélemény, hogy a baloldali szocialisták háttérbe szorításával a külső és belső jobboldali erők, a NATO- szövetségesek fokozott nyomásának tesznek engedményeket. A PKP főtitkára, Cunhal ezért hívott fel ismét a demokratikus erők összefogásának szükségességére. S vajon csak Portugáliáról van szó? Hi­szen éppen e héten kapott Nagy-Britannia 3,9 milliárd dolláros rekordkölcsönt (há­romnegyedét az USA, az NSZK, Japán és Svájc folyósítja) többek között azzal a fel­tétellel, hogy „takarékossági programot” va­lósítanak meg, a dolgozók rovására. De az a bizonyos nyomás megnyilvánul Rómában is, a szakszervezetek kénytelenek voltak ál­talános sztrájkot is kilátásba helyezni, ha az Andreotti-kormány nem tartaná be ko­rábbi ígéreteit. Akkor kölcsönös megszorí­tásokról volt szó, s nem arról, hogy a vál­ság terheit kizárólag a tömegekre hárítsák. A kérdés csupán az, hogy a gazdasági zsarolás eszközével képesek lesznek-e vala­mennyire megerősíteni a NATO gyengébb pontjait, vagy a hatás éppen ellenkező irányba nyilvánul majd meg? » Az Országos Anyag- és Arhivatal közleménye A zöldség- és gyümölcskonzervek, mélyhűtött termékek és a kávé fogyasztói árának emeléséről A lakosság friss és tartósí­tott termékekkel való jobb ellátása és a termelői érde­keltség biztosítása céljából, valamint a termelői költsé­gek növekedése miatt az el­múlt években jelentősen emelni kellett a burgonya, a zöldség, és a gyümölcsfélék felvásárlási árát. Növekedtek az ipari feldolgozás költségei is. Mindez szükségessé teszi a tartósítóipari termékek fo­gyasztói árának emelését. A gyümölcskonzervek és -készítmények ára átlagosan 23 százalékkal, ezen belül a gyümölcsízek és dzsemek át­lagosan 35, illetve 32 száza­lékkal, a befőttek, a szörpök és a natúr gyümölcslevek ára átlagosan 20 százalékkal emelkedik. Újabb dokumentumok Leninről A Szovjetunióban megje­lent a Lenin életét feldolgozó krónikasorozat hetedik köte­te. A mostani kötet az 1919. március 18-tól november 6- ig terjedő időszakot öleli fel, több mint háromezer adatot tartalmaz, s ezek közül 790-et először publikálnak. A Pravda szombati számá­ban közölt recenziójában rá­mutat, hogy a rendkívül fe­szített 1919-es év óriási fel­adatokat rótt a szovjet állam megalapítójára. A dokumen­tumok gazdagítják a lenini munkamódszerekről és mun­kastílusról eddig szerzett is­mereteinket. A könyv ténye­ken keresztül mutatja be, milyen operatív módon oldot­ta meg Lenin az ország gaz­dasági életével, a szovjet ha­talom központi és helyi szer­veinek finanszírozásával, az ipar nyersanyaggondjainak megoldásával és az élelmi­szerellátással kapcsolatos bel­ső feladatokat. Sztrájkok Colombóban Sirimavo Bandaranaike asszony, Sri Lanka minisz-' terelnöke gyülekezési tilalmat rendelt el a fővárosban az ipari munkásság sztrájkjai miatt. Riadókészültségbe he­lyezték az egész ország rend­őrségét. Bandaranaike az in­tézkedéseket azzal indokolta, hogy a sztrájkok „politikai színezetűek, és kormánya megdöntését célozzák”. A sztrájksorozat december vé­gén 26 ezer vasúti dolgozó munkabeszüntetésével kez­dődött. A zöldségkonzervek és -ké­szítmények ára átlagosan 17 százalékkal lesz magasabb. A fontosabb termékek közül a zöldborsó (csemege), ára 10,60 Ft-ról 12,50 Ft-ra (16 száza­lékkal, a zöldbab (vágott) ára 9,80 Ft-ról 12,50 Ft-ra (28 százalékkal), a sűrített para­dicsom ára 13,10 Ft-ról 16,80 Ft-ra (28 százalékkal) emel­kedik. Nem változik a zöldséget, illetve gyümölcsöt tartalmazó bébiételek fogyasztói ára. A mélyhűtött (mirelit) tér. mékek ára átlagosan 26 szá­zalékkal, ezen belül a gyü­mölcskészítményeké 33, a fő­zelékkészítményeké 20 száza, lékkai, a burgonya-, zöldség-, gyümölcstartalmú tésztás éte­A pekingi Tienanmen té­ren szombaton a kínaiak tíz­ezrei olvasták és másolták a Csou En-lajhoz és Teng Hsziao-pinghez intézett tace. paókat. A tér szabadon megközelít­hető része a Mao Ce-tung- mauzóleum építése miatt je­lentősen csökkent. Így szinte mozdulni sem lehet azoktól, akik a felvonulási terepet le­záró deszkapalánkra erősített plakátokat tanulmányozzák, vagy spontán gyülekező cso­portoknak adják elő az egy éve halott Csou emlékének szentelt verseiket. A legizgatóbb név azonban mégsem az elhunyté, hanem Teng Hsziao-pingé, aki for­ma szerint Pekingben még mindig kegyvesztett politi. kusnak számít. A tacepaók a következőket mondják Csou En-laj kije­lölt, de a „négyek bandája” Varsóban befejeződött a lengyel—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság 18. ülésszaka. A meg­beszélések eredményeként konkrét terveket fogadtak el a szakosodási és termelési kooperáció továbbfejlesztésé­re több, népgazdaságilag fon­tos területen, így például a gépgyártásban. Megállapodá­sok születtek az árucsere­forgalom, valamint a műsza­ki-tudományos együttműkö. dés továbbfejlesztéséről is. Mihail Leszecskót, a Szov­jetunió minisztertanácsának leké 16 százalékkal, a hús nélküli köreteké 35 százalék, kai emelkedik. A vendéglátóiparban a tar­tósítóipari termékekkel ké­szített ételek ára adagonként 0,20—1,30 Ft-tal emelkedik. A kávé világpiaci árának több mint kétszeresére növe­kedése szükségessé teszi fo­gyasztói árának átlagosan 30 százalékos emelését. A kü. lönféle pörkölt kávéfélék ára 26—34 százalékkal, a kávésű­rítmények (nescafé) ára át­lagosan 15 százalékkal emel­kedik. A dupla presszókávé maximált fogyasztói ára a felemelt kávéárakkal arányo. san kerül megállapításra. Az áremelésekre 1977. ja­nuár 10-ével kerül sor. (MTI) által elbuktatott örököséről: „Teng Hsziao-ping elvtárs ér­demes forradalmár”, „Teng Hsziao-ping elvtárs valódi, edzett-bolsevik”, „Bátor, te­hetséges parancsnok, aki sok csatában vett részt”, „Határ­talanul büszkék vagyunk a tisztelt Teng Hsziao-ping elv­társra”. „Követeljük, hogy a Köz­ponti Bizottság hozzon hatá­rozatot Teng Hsziao-ping elv­társ ügyében, s ezt mihama­rább hozzák nyilvánosságra.” A Tienanmen téri „ellen- forradalmi incidens” a mos­tani tacepaókon az alábbi minősítést kapja: „Hogyan kell érteni az áp­rilisi eseményeket? A forra­dalmi tömegek válasza: ez forradalmi mozgalom volt, okos és törvényes.” „Április ragyogó lap a kí­nai forradalom történetében.” elnökhelyettesét, aki a szov­jet küldöttség élén érkezett Varsóba, fogadta Edward Gierek, a LEMP KB első tit­kára. A szívélyes, közvetlen hangulatú megbeszélésen részt vett Stefan Olszowski, a LEMP KB PB tagja, a KB titkára, és Kazimierz Olszew- skj miniszterelnök-helyettes. Áttekintették a lengyel— szovjet gazdasági, műszaki és tudományos együttműködés dinamikus fejlődésének •né­hány kérdését, és a tárgyaló küldöttségek vezetői tájékoz­tatták Edward Giereket a bi­zottság ülésszaka munkála­tairól. Tacepaók, Teng védelmében Lengyel-szovjet tárgyalások A százas traktor komó­tosan araszol az aká­cosban, pöfögése las­sú, mint amikor öregember pipára gyújt: phöpf, pöpf. In­tek a gép felé. A hernyótal­pak szikrázása megáll, a ve­zetőfülkéből munkásruhás ember száll le a ropogó, erő­sen fagyott hóra. Értény köz­ség előtt, a malomárok mel­lett ismerem meg Dékány La­jos traktorost, a koppányvöl- gyi vizesek dolgozóját. Hova, merre, mi célból — a kérdé­sekre szakszerű a válasz, sej­teti, hogy a földmunkában igencsak jártas emberrel fog­tam kezet. A völgyben dolgoznak a vi­zesek. Két hidat készítenek. Egyik, a felső már jó. Kész a beton. Éppen oda indult, hogy az építés miatt elterelt vizet a híd alá, rendes vágásába irányítsa. A második hídnál éppen vasalnak a regölyi ácsok, ugyancsak a vizesek emberei. Reggel busz hozta őket, az alumínium bódé vil­log a napsütésben, előtte tűz, tábortűz, amely ételmelegí­tésre, szalonnasütésre és az elfázott lábak, kezek felélesz­tésére is alkalmas. Ettől a hídtól még lejjebb, már igencsak közel a Kop- pányhoz, tehergépkocsikkal surrantóhoz hordják a követ. Olyan lesz ez, hogy a patak medrét kikövezik, s traktor, gépkocsi, fogat áthajthat raj­ta. Mert a túlsó oldalon a tsz- nek szép gyümölcsöse, jól ter­mő szántóföldjei vannak. Ezért épül a két híd, meg a surrantó. A malomárok kö­zepe táján tájékozódunk Dé­kány Lajossal. Előttünk a ré­gen megholt vízimalom. Az idevezető árok olyan, mint — látni néhol még — a vi­lágháborúból maradt beteme­tetten, az idő omlasztotta fu­tóárkok. Ez is kanyarog. A vége betonvályúban végződik. Alatta a halott malom még most, roncsként is impozáns kereke. Az a vízkerék, amely annyi vizet fölfogott, félig iszapban, a gépet hajtó vas­kerék fogai-bordái között bodzafa, nem bokor, erősödik. Mikor volt itt utoljára han­gos a malom a víz csobogá­sától, a kő surrogó neszétől, kocsisok „kátozásától”, vere­bek csiripelésétől? Dékány Lajos nem tudja. Nem ide­való, kérdezzem az értényie- ket, mutat föl a Kismalom­puszta irányába. V igasztalan kép tárul elém. Mindjárt a domb oldalában két szerfás hodály. Nincs rajtuk szalma. Ezek fölött friss szal­mával fedett ólak, még ezen túl, majdnem a domb tetején fehér falú, piros cserepes ólak. Oda kellene tehát men­ni, hogy végére járjunk en­nek a malomügynek. Dékány is kíváncsi volna. Öt azonban hívja a munka. Be kell túr­ni az új patak medrét, a ré­gibe hajtani a vizet, s ha ki- jönnek* a teherkocsik, akkor azokat szép sorjában kirán­gatni a surrantóból, ahová burkoláshoz hozzák a követ. Egyedül indulok a dombnak. Fogatnyomok kanyarognak, kétfelé is vinnék az utast. A harmadikat választom, amely emberi nyomoktól tipródott, mióta a hó leesett. Ez az út átvisz a szalmatető nélküli fiaztatón. Az ajtók állják még sarkukat, a tetőt tartó akác­KIM! lliiiMllljlllj IIIBIililllllilil

Next

/
Oldalképek
Tartalom