Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

1977. január 6. ^PÚJSÁG 3 Növekszik az áruszállítás A MÁV Vezérigazgatóság 1977. évi terve, a személy- forgalom további csökkené­sével — a tavalyi 333,5 mil­lió helyett 331 millió utas­sal —, viszont valamivel több, 131,132 millió tonna áru elszállításával számol. A személyforgalom mér­séklődése nem jelenti egy­ben a feladatok csökkené­sét, hiszen a nemzetközi forgalom változalanul nö­vekszik, s a belföldi uta­soknak is nagyobb kényel­met, gyorsabb, kulturáltabb körülményeket teremtenek: javítják a menetrendszerű­séget, különféle intézkedé­sekkel gyorsítják a forgal­mat és sűrítik a járatokat is. Gazdasági életünk szál­lítási igényességéből követ­kezően az árufuvarozásban is döntően a nemzetközi forgalom növekszik, az im­port és a tranzit 1,5—1,6 százalékkal, az export 3,2 százalékkal. AZ IDÉN összesen 7,1 milliárd forint jut a vasút fejlesztésére, ebből 3,7 mil­liárd forint a hálózatra, 2,3 milliárd a járművek korsze­rűsítésére, az állomány gya­rapítására. Az összeget min­denekelőtt a folyamatban lévő, gyorsan megvalósuló, s jól előkészített beruházá­sokhoz koncentrálják. Alap­vető feladat a hálózat kor­szerűsítése, amelynek során 330 kilométer vasúti pályát haznak rendbe, tesznek „gyorsabbá”, teherbíróbbá. Folytatják például Bicske- Alsó—Szárliget között a budapest—hegyeshalmi vo­nal, a Szajol—Debrecen, a Hatvan—Miskolc—Mezőzom- bor, a Godisa—Szentlőrinc, a Szeged—Hódmezővásár­hely, a Szombathely—Cell- dömölk közötti vasútvonal korszerűsítését. A hálózat- fejlesztéshez tartozik 154 ki. lométeren vonali, valamint 15 állomási biztosítóberen­dezés felszerelése és 78 ön­működő vasúti sorompó lé­tesítése. Biztosítóberende­zést szerelnek fel egyebek között Kelenföld és Bicske, Hatvan és Uj szász, Cegléd és Szeged között. Nagy erő­vel, csehszlovák szakembe­rek közreműködésével, foly­tatják a Budapest—Kelebia közötti vasútvonal villamo. sítását. Kiemelt feladat a záhonyi körzet és a Buda­pest—Kelenföld pályaudvar fejlesztése. Jelentős össze­get fordítanak még a debre­ceni, az egri, a gyékényesi állomás és a Budapest Déli­pályaudvar beruházására. A járműpark fejlesztésére jutó 2,3 milliárd forintból 55 villamos és Diesel-moz­donyt állítanak munkába, s ezzel a korszerű vontatás arányát 91,9 százalékra nö­velik. A személyforgalomra mindössze 90 személy- és büfékocsit tudnak beszerez­ni, a teherszállítást viszont 1650 vagon üzembe helyezé­sével javítják, s annak el­lenére, hogy több mint 2500 kocsit kiselejteznek, bővítik a raksúlykapacitást. A VASÜT fejlesztésére fordítható összegből tete­mes rész jut a dolgozók munkakörülményeinek ja­vítására, a nehéz fizikai munka gépesítésére. Munka- védelmi célokra mintegy 2 milliárd forintot használnak fel, több mint 400 millió fo. ront jut szociálpolitikai cé­lok megvalósítására és mint­egy 100 millió forinttal tá­mogatják a dolgozók lakás­építéseit. (MTI) A bogyiszlói Dunagyöngye Tsz-ben új gépeket próbál­tak ki kedden, a határban: két műtrágyaszóró vizsgá­zott, mire képes. Ezer hek­tár őszi gabonavetést kell fej trágyázni a következő na­pokban és ezt a munkát az új gépekkel szeretnék el­végezni, mellőzve az IFA te­herkocsikat, az adapteres műtrágyázást. ják kerülni a „szokásos” hajrázást a számokkal való birkózásban, inkább már az elején túlóráznak, mint­hogy január közepén még vasárnap este is a tsz-iro- dán kelljen dolgozniuk a szövetkezeti könyvelőknek és adminisztrátoroknak. Baka József elnökhelyet­tes véleménye szerint még korai lenne az elmúlt év teljes értékelése, az viszont kétségtelen, hogy az idei és a következő esztendőktől többet remélnek. G. J. Fotó: Gottvald Károly Két régi traktorosra vár a feladat, a nitrogéntar­talmú műtrágya egyenletes, pontos kiadagolása a veté­sekre. Kedden a próbák alapján beállították a gépe­ket és szerdától, ötödikétől kezdve folyamatosan dol­goznak, ha nem szól közbe az időjárás, tehát nem eny­hül meg túlságosan az idő, vagy nem esik sok hó. Az MTZ-traktorok vezetője Ka­tona László és Zemán Pál. A Dunágyöngye Tsz a ba- barci búzatermesztési rend­szerhez tartozik. Vas Mar­cell növénytermelési ága­zatvezető úgy minősíti a vetéseket, hogy azok 70 szá­zaléka nagyon jó, 30 száza­léka pedig jó. Ilyen körül­mények között különösen so­kat ér a megfelelő fej trá­gyázás. A búzafajták közül a nagyobb területet a kö­vetkezők kapták, Bogyiszlón az elmúlt ősszel: Libellula, Jubilejnaja, GK—3-as és Száva. A szépen kelt és jól megerősödött búzának örül a szakvezető és a traktoros egyaránt. Bíznak benne, hogy jó termést ad az esz­tendő. Az elmúlt év eredmé­nyeinek számbavétele az új év első munkanapján el­kezdődött ebben a szövet­kezetben. Zárszámadási elő­készületként az adatok fel­dolgozása folyik, telies erő­vel. Este 7 óráig dolgozik az összes adminisztratív dol­gozó, Barna \ István főköny­velő irányításával. Az előző években később kezdtek hozzá ehhez a munkához, január 10-én. Most el akar­A műtrágyaszóró gépeket feltölti: Zemán Pál, Orsós Mi­hály, Szabó Sándor és Simon János Az irodában a zárszámadáson dolgoznak a főkönyvelő irányításával az adminisztrátorok V^fllcilko&ä$€s: Bankember :.................................................................................................................. ...................... - —-------------------- -.................... - - .............................................................................................................. R égi beidegződéseink sze­rint a bankember, a „ban­kár” vastag falú páncélszek­rények mellett ül és bank­jegyeket számol. Százasokat nyálaz az ujjaival. Ezt az elképzelést jobb lenne oszlatni. A mai „bankemberek” egyike 1936-ban Ozorán született, ahol igazán keve­sen rakták élére akkoriban a százasokat. Cipészmester apja öt gyereket nevelt, ami akkor Ozorán nem jelentet­te a paradicsomi állapotot. 1951-ben Bonyhádon kezdte, majd két év múlva abba­hagyta a gimnáziumot és mert családi okok úgy köve­telték, a pincehelyi gépállo­másnál helyezkedett el. Előbb brigádelszámoló volt, majd bérszámfejtő. — Sokan utálják a számo­kat. Miért szerette meg a munkát, amely számokkal függ össze? — Mert egzakt, pontos, itt nem lehet mellébeszélni! — Tehát ön száraz ember, amiként azt a számok sze­relmeseiről hinni szeretjük? — Aligha! Szeretem a sportot, fociztam, és szere­tem az irodalmat is. Nézzen körül a könyvszekrényem polcain! A könyvszekrény tele van szépirodalommal. Mit adott mindez a bankembernek? — Sokat! Az élet részét és talán szakmámmal együtt a teljességét is... — A szakma! Hol kezdte? — Gépállomás után ugrot­tam egyet. Mint majdnem minden fiatalember — a honvédségig. Itt a „Magyar Néphadse­reg Kiváló Katonája” kitün­tetést kapta. Azután elhe­lyezkedett ott, ahol állítólag senki nem lesz próféta: — a saját hazájában. Az ozorai tanácsnál. Előbb, mint adó­ügyes, majd, mint gazdálko­dási előadó: — Nehéz volt? — Talán nem könnyű. De a régi forradalmi hagyomá­nyokkal rendelkező szülő­falumban nem olyan nehéz dolgozni, mint azt a kívül­állók általában vélik. —A folytatás? — 1957-ben elvettem fele­ségül azt a „védőnénit”, aki a hitvesem. 1962-ben levelező úton érettségiztem, Tamási­ban... — Hogyan? — Ne vélje dicsekvésnek. Csakugyan „kitűnően”. — Ez elég volt ahhoz, hogy valaki napjainkra „bankem­ber” legyen? — Egyáltalán nem. 1963- ban kezdtem, 1968-ban vé­geztem a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem pénzügyi szakán. Előbb a Beruházási Bank megyei igazgatóságá­nál lettem előadó, majd 1970-ben az OTP-hez kerül­tem... — „Beruházni”... Ez olvasóink többsége szá­mára nehezen meg­emészthető kifejezés. Aki súlyos milliókkal foglalko­zik, az a nagy számok mö­gül könnyen feledheti az embert. így igaz? — Talán! Bár nem hiszem. Amikor az OTP-nél előbb közgazdász, majd a hitel­osztály, később a hálózati vezetője lettem, tagadhatat­lanul jobban „emberközelbe” kerültem. — Elnézést a kérdésért! Háromezer forint a „kis” emberhez gyakorta közelebb áll, mint hárommillió. Nem mindenki lottózik... Kölcsönt kérni többnyire sanyarú do­log... — De nem nálunk! Min­den szakmában meg lehet és meg kell a humánumot, az emberit találni. Ezért va­gyunk. Az emberek érdeké­ben, hasznukra, gyarapodá­sukra, amellett természete­sen, hogy üzletet is kötünk... — Befejezésre hagytuk a bemutatkozást. Nem minden­ki ismeri fel az írásunkhoz csatolt fényképről... — Varga István vagyok, az OTP megyei igazgatóságá­nak igazgatóhelyettese. — Bankember? — Szocialista bankember, ha önnek is úgy tetszik! ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán Megyei tanács vb (Folytatás az 1. oldalról.) nál többet" foglalkozni. A szándék, úgy véljük nem szo­rul bővebb magyarázatra, ha leírjuk, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága a Tol­na megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat munká­ját értékelte, Kobra József igazgató beszámolója alapján. A tanácskozási joggal meg­hívottak körében foglalt he­lyet Morhauser Ádám, az Építőipari és Faipari Dolgo­zók Szakszervezetének me­gyebizottsági titkára is. A napirend vitáját meg­előzően a végrehajtó bizott­ság tagjai kisebbfajta beszá­molóra is elegendő kérdést tettek fel a TOTÉV igazgató­jának, majd a továbbiakban széles körű vita igazolta a napirendre tűzött téma fon­tosságát. Az építőipar — mint ez köztudott — nem véletle­nül áll a közvélemény érdek­lődésének homlokterében. Ez az érdeklődés nyilvánult meg mind a válaszra váró kérdé­sekben, mind pedig a felszó­lalásokban is. Bizonyára számosán emlé­keznek arra, hogy a TOTÉV az elmúlt tervidőszak elején rendkívül nehéz gazdasági helyzetbe került, s bár ezzel ma már nem dicsekszik sen­ki, akkor akadtak olyanok, akik megkongatták volna a vészharangot a vállalat léte felett. A bázisévben — azaz 1970-ben — a vállalat terme­lése az előző éviekhez viszo­nyítva visszazuhant 10—15 százalékkal, a nyereség pedig nullpontra esett. Ennek a visszaesésnek az okait abban láthattuk, hogy a vállalat munkáinak összetételében alapvető változás következett be; a korábban viszonylag korszerűnek mondható mező- gazdasági létesítmények épí­tése helyett a hagyományos lakásépítés került előtérbe, noha erre a vállalat sem anya­gilag, sem technikailag nem volt felkészülve. Az eredmé­nyes gazdálkodás személyi feltételei sem voltak adottak. A szanálással fenyegető hely­zet problémáinak megoldásá­ra a Tolna megyei Tanács V. B. hozott akkor gyors és határozott intézkedéseket, megteremtve ezzel a stabili­zálódás objektív és szubjek­tív feltételeit. Az anyagi, er­kölcsi támogatás és a vállala­ti intézkedések hatására kez­dődött el a TOTÉV-nak az a gyors fejlődése, melynek egy­behangzó elismerése mellett most azt állapíthatta meg a végrehajtó bizottság, hogy megérdemelten nőtt meg a rokonszenv a vállalat iránt. Évente 30—50 millióval növe­kedett a TOTÉV építés-szere­lési termelése, 90—100 fővel a létszáma. A vállalatnak sike­rült elérnie a 73-as év után a jövedelmezőség szempontjá­ból már elfogadható 7—8 szá­zalékos árbevételarányos nyereséget is. Mint azt a végrehajtó bi­zottság ülésének több részt­vevője kifejtette: a TOTÉV jól sáfárkodott azzal az anya­gi és erkölcsi segítséggel, amit kapott. A vállalat rangjának visszanyerésében igen nagy szerepe volt a gyors műszaki fejlesztésnek, a gépesítésnek, a szervezésfejlesztésnek és a munkaerő jobb kihasználásá­nak. Az V. ötéves terv folyamán — szögezték le többen is — további nagy feladatokat kell ellátnia az építőiparnak, így a tanácsi fejlesztésekben az első számú kivitelező szere­pét játszó TOTÉV-nak. Eh­hez, lévén, hogy az igények messze túlhaladják a kapaci­tást, a jövőben is gyors ütem­ben kell fejlesztenie a válla­latnak a kapacitását. Az 1975. évi 303,7 millió forint terme­lés helyett el kell érnie a TOTÉV-nak a 450 millió fo­rintot. A vállalatnak egyébként az: V. ötéves, terv időszakában összesen 2,4 milliárd forint értékű munkát kell elvégez­nie. Elismeréssel és őszinte ro- konszenvvel állapította meg a végrehajtó bizottság, hogy a dinamikus fejlődés mellett je­lentős szemléletváltozásról is számot adott a TOTÉV, mely soros feladatait egyre-másra a „hogyan lehet?” irányából közelíti meg. E magatartásnak lehettünk tanúi, amikor a bőrdíszmű kereste a kivitele­zőt, vagy nem is olyan régen a posta korszerűsítése, to­vábbá a Szekszárdra terve­zett garzonház az építőit. Sok szó esett a TOTÉV te­vékenységét értékelő ülésen a további támogatás szükséges­ségéről, s annak a 34 millió forintnak a felhasználásáról is, melyet a megyei tanács vb az V. ötéves terv indításának megalapozásához vissza nem térítendő támogatásként adott a vállalatnak. A TOTÉV egyébként a szükséges kapacitásfejlesztés, feltételeinek megteremtésé­hez már az elmúlt tervidő­szak záróéveiben hozzálátott. Komplex fejlesztési tervet dolgozott ki központi telepé­nek rekonstrukciójára, s meg­határozta a műszaki fejlesz­tés irányvonalát. Fokozott fi­gyelmet fordítottak az előre- gyártás, korszerű ipari háttér megteremtése mellett a rako­dás, anyagmozgatás gépesíté­sére, fejlesztésére. Elfogadta a rakodás fejlesztésére kidol­gozott pályázatukat a Köz­ponti Szállítási Tanács és 2,4 milliós állami támogatást ha­gyott jóvá a tervezett 5,4 mil­lió forintos beruházás meg­valósításához. Az anyagmoz­gatás-csomagolás fejlesztésre készített pályázatukat e hó derekán tárgyalja a Tárca­közi Támogatási Bizottság. Kedvező elbírálás esetén 4 millió állami támogatással, közel 10 milliót fordíthatnak anyagmozgatási rendszerük korszerűsítésére. A tanácsi építőiparnak or­szágos viszonylatban- 20 ezer lakást kell felépítenie az V. ötéves terv időszakában. Programja szerint a TOTÉV ennek a központi — ÉVM — előirányzatnak több mint a 10 százalékát valósítja meg. Hogy képes lesz rá, nem két­séges. Ma még, a százszázaléko­san kiérdemelt elismerés mel­lett szó kellett, hogy essen a különféle beruházások, kivi­telezések minőségi hibáiról, melyek különösen a lakás­építés terén fordulnak elő. A TOTÉV számvetésében szere­pelt, hogy túl sok a mennyi­ségi és minőségi hiány, to­vábbá, hogy garanciális alap­jukat meghaladja a jelentke­ző garanciális költség. De a hibának ez a nyílt beismerése egyúttal azt ígéri már, hogy ezen a téren is előrébb kíván­nak lépni, mint ahogy változ­tatni akarnak a fizikai és nem fizikai dolgozóik mai ará­nyain is. Nem elégedettek a TOTÉV vezetői a vállalat szo­ciális helyzetével, megítélésük szerint túl lassan halad köz­ponti telepük rekonstrukciója és mind nagyobb lesz a sza­kadék építőipari kapacitásuk és a központi telep elmara­dottsága között. Egyszóval, sok még a vállalati belső ten­nivaló. Többet kell foglalkoz­ni a szervezésfejlesztéssel, az üzem- és munkaszervezéssel, hogy a gazdálkodós minden területén tovább növekedjék a hatékonyság. összegezve a végrehajtó bi­zottság ülésén elhangzotta­kat; a testület elismerését fe­jezte ki a TOTÉV-nak a me­gye fejlesztésében, az ipari és szociális létesítmények meg­valósításában kifejtett mun­kájáért és különösen jelentős­nek minősítette azt a nagy­arányú fejlődést, amit a vál­lalat a termelékenység növe­lésében elért az elmúlt két év során. A TOTÉV mélypontról elindulva bizonyította be, hogy alkalmas kapacitásának arra az 50 százalékos emelésé­re. amit az V. ötéves terv vé­géig kell megvalósítania. Ápolják a vetést, készülnek a zárszámadásra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom