Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-05 / 3. szám
1977. január 5. KÉPÚJSÁG 5 A vállalkozás d icsérete vállalkozás nem idegen a szocialista ^ vállalat céljától, társadalmi jellegétől. A szocialista tervgazdálkodás is árutermelés, ami feltételezi a piac létét és aktív hatását a termelésre. A piac a terv- gazdálkodásban is tartalmaz bizonytalansági elemeket, kockázatot, különösen, ha nagy a külgazdasági kapcsolatok szerepe. A kockázatok objektíve léteznek, a kérdés csak az, hogy közvetlenül ki viseli: az egész társadalom vagy a gazdasági szervezetek. . A tapasztalat az, hogy a kockázati veszteség mérsékelhető, ha annak nagyobb részét a vállalatok, és szövetkezetek viselik, mert a döntésekért való felelősség is közvetlenebb. (Természetesen vannak olyan gazdasági döntések, amelyekre csak az állami központi irányítás vállalkozhat.) A gazdasági életben dolgozók tudják és érzékelik a legjobban: tartalmában, jellegében és következményeiben is mást jelent a végrehajtás, mint a vállalkozás. Az előbbi is lehet nehéz és felelősségteljes munka. Ezt senki sem vitatja. De mégis minőségileg 1 más magatartás, mert hiányzik belőle az önálló célokra vonatkozó döntés, s az azért (t. i. az azzal járó kockázatért) vállalt követlen felelősség. Ez az, ami az utóbbira jellemző. A vállalkozás lényege tehát a kockázatviselés. Tudatosan vállalt, tervszerű tevékenység, amelynek számos gazdasági feltétele van. Mindenekelőtt ilyen a vállalatok viszonylagos gazdasági önállósága, az érdekeltségi rendszer és a gazdasági kényszer. A vállalkozás azonban nemcsak gazdasági, hanem szociológiai jelenség is. Szükség van ugyanis mindenekelőtt olyan emberekre, olyan vezetőkre, akik képesek és merik vállalni a kockázatokat. S természetesen olyan szellemű vállalati kollektívákra is, amelyek támogatják a vállalkozást. Az MSZMP XI. kongresz- szusa és legutóbb a Központi Bizottság 1976. decemberi határozata, majd az ország- gyűlés téli ülésszaka is felhívta a figyelmet a vállalkozószellem ösztönzésére. Az V. ötéves tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai célok: a gazdasági egyensúly fokozatos helyreállítása, a gazdasági hatékonyság javítása, a termelési és értékesítési szerkezet átalakítása, valamint a meglévő tartalé- kik kihasználása csak úgy lehetséges, ha a gazdálkodó szervezetekben a vállalkozási készség megerősödik. Ennek gazdasági feltételei ma jobbak, mint korábban. Jobbak, mert a nép- gazdasági terv céljait időben megismerhették a vállalatok; jobbak, mert a vállalatok rendelkeznek középtávú tervekkel és fejlesztési koncepciókkal; kedvezőbbek a feltételek, mert a gazdasági szabályozórendszerben most nem történik olyan változás. ami újabb bizonytalan- sági elemet vinne a gazdálkodásba, tehát bizonyos értelemben stabilizálódtak a gazdálkodás „játékszabályai”; és van világosan meghatározott hitelpolitikánk, amely a gazdasági egyensúlyt’ és a gazdasági hatékonyságot javító akciókat pótlólagos erőforrásokkal támogatja. A gazdaságirányítás kényszerítő elemei a vállalkozás irányába terelik a gazdasági szervezeteket. Bizonyos fejlesztési irányok és akciók megvalósítása elé tilalomfákat, korlátokat állított például a befektetések megtérülési idejének és a jövedelmezőségi követelmények normatív előírásával vagy az értékesítés bizonyos irányokba való terelésével. Számos vállalat és szövetkezet gazdasági fejlődése és fejlesztési tervei azt a felismerést tükrözik, hogy a rutinszerű cselekvés, a „kitaposott úton” való haladás, a megkopott módszerek kényelmes alkalmazása már nem elegendő, sőt céljaink elérését veszélyeztetik. A „kitaposott út” folytatása jelenti a legnagyobb bizonytalanságot és veszteségforrást. Merőben újszerű vezetői magatartást követel a termelésnek a gazdasági hatékonyság javulásával együttjáró növelése. S mivel gazdaság- irányítási rendszerünk egyre szigorúbb, egyre nagyobb hatékonysági követelményeket támaszt, ez azt jelenti, hogy aki lemond a hatékonyság jávításáról, az lemond a termelés fejlesztéséről is. Ez pedig egész gazdasági fejlődésünk ütemét fékezi. Az MSZMP Központi Bizottságának decemberi határozata 1977-re a növekedés ütemének gyorsítását irányozta elő. Erre elengedhetetlenül szükség van társadalmi és gazdasági céljaink megvalósításához. Ám nem minden áron elérhető növekedésre van szükség. Ebből következik, hogy a gazdasági hatékonyságot javító, aktív piaci munkával járó vállalkozói magatartás a gazdasági vezetőkkel szemben támasztott politikai követelménynek minősül. A vállalati szándékot kutató felmérések arra utalnak, hogy ez a vállalkozói készség új termékek, gyártmányok bevezetésében nyilvánul meg elsősorban. Sokkal kisebb a készség a gazdaságtalan termelés megszüntetésére. Részben azzal függ össze az is, hogy az új gyártmányok bevezetése főleg az extenzív kapacitásfejlesztés és nem a gyártás- és gyártmányfejlesztés, a műszaki fejlesztés következménye. zért a vállalkozá- ■ sok irányát az edC diginél jobban kell Eb az intenzív módszerek irányába terelni. Egyes vezetők ezt — találóan — úgy fogalmazzák meg, hogy befelé is vállalkozni kell. Hozzá kell nyúlni a meglévő termelési szerkezethez, a meglévő vállalati irányítási és szervezési módszerekhez; fel kell tárni a vállalat gyártóeszközei jobb kihasználásában rejlő tartalékokat. A dinamikusan fejlődő vállalatok tapasztalatai arra utalnak, hogy szoros összefüggés van a vállalkozás, a kezdeményezőkészség és a vállalat szervezési színvonala között. Mivel a vállalkozás kockázatokat rejt magában, ez arra ösztönzi és kényszeríti a vállalatokat, hogy minél teljesebben igyekezzenek kihasználni belső tartalékaikat, mert ez mérsékli a kockázatot, növeli az elérhető eredményt. Dr. VARGA GYÖRGY Jókora ház, Bikács központjában. Jelenleg a vegyesbolt és raktárak vannak itt. A Nagydorogi ÁFÉSZ tervei szerint néhány éven belül ebben az épületben kereskedelmi és vendéglátóipari centrumot alakítanak ki. Az utcai fronton, a bolt mellett egy presszót nyitnak, az udvari részen kap helyet a takarmánybolt, lesz itt egy fűtőolaj-lerakat, s felvásárlórészleg is. A hajszálnál nem sokkal vastagabb huzalból! készülnek azok a tekercsek, amik a Crossbar-telefonközpontok kapcsológépeiben az érintkezőket mozgatják. Szekszárdon, a BHG Kapcsológép Gyárában naponta sok százat készítenek ezekből az alkatrészekből. Fotó: Szepesi Sikeres volt a továbbhizlalási akció Eredményes volt az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt október—november—decemberi akciója, amelyet a háztájiból származó malacok és süldők nagyüzemi továbbhiz- lalására hirdettek 1976 utolsó negyedévében — erről tanúskodik az idei első állatforgalmi összesítés. Az akcióval összesen 130 ezer malacot és süldőt helyeztek a nagyüzemekbe, ezek egy része 1977 első heteiben a lakosság húsellátását javítja. A kistermelők kínálatának fogadására az állatforgalmi és húsipari vállalatok hizlaldái is felkészültek, az elmúlt év utolsó heteiben összesen 250 000 malacot és süldőt vettek át a háztáji termelőktől továbbhizlalásra. Eddig 1977 első negyedévi értékesítésre 300 ezer növendék sertést kötöttek le a kistermelőkkel a vállalatok. (MTI) Főkönyvelő-szemmel Szőlőtelepítés Felsőnyéken SZŐLŐT telepítenek Felsőnyéken, a Poszkai dűlőben. A községben a szőlőtermelésnek hagyományai vannak, a borok jó minőségűek; külföldi borkereskedők jártak ide rendszeresen annak idején. A szakemberek a környéket a „jó bortermő vidék” kategóriába sorolják, ami egyrészt a termőhelyi adottságok, másrészt a hozzáértés következménye. A felsőnyéki Egyetértés Termelőszövetkezet 170 dolgozó tagjából hatvanan nők, s gondoskodni kellett egész évi foglalkoztatásukról. A már korábban eltelepített 30 hektár szőlő szépen jövedelmez; tavaly 90 mázsa volt az átlagtermés. Az Ültetvénytervező és Szaporítóanyag Forgalmazó Vállalat tervei alapján 1975-ben kezdtek újabb 70 hektár telepítéséhez; jórészt olaszrizling, királyleányka és zöldveltelini fajtákkal. Az első évben negyven hektárt, tavaly 20 hektárt telepítettek, ebben az évben pedig 10 hektáron kerül földbe az oltvány. A Poszkai dűlőben szerencsére nem kellett teraszosítani, csupán eltüntetni a horhosokat, s elegyengetni a talajt. Egy hektár szőlő telepítési költsége 180 ezer forint. Ekkora területen, s ilyen rövid idő alatt elvégezni ezt a jelentős munkát, komoly anyagi nehézséget jelent a szövetkezetnek. Olyannyira, hogy a biztonsági tartalékot „felélték”: két éve még kétmillió forint volt, mára viszont nullára csökkent; nem kevés a hiteltörlesztési kötelezettségük sem — az állami támogatás összege pedig négymillió forint. Pethő Józsefné főkönyvelőnek nem könnyű a dolga: mindaddig, míg a telepítés be nem fejeződik — az oltványok, a karók, oszlopok, huzalok nem állnak végleges helyükön, s a szőlő termőre nem fordul—.nagyon okosan kell sáfárkodni a szövetkezet pénzével. A legnagyobb gondot az okozta, hogy a beruházás költségelőirányzatánál a drága támberendezés építés jellegű beruházásnak számított, s ennek az értéke közel ötmillió forint. A telepítési alapokmány szerint minden év elején zárolni kellett a saját pénzeszközüket, az ártámogatást, valamint a hitelt: a pénzt a bankban tartották, s a szőlőtelepítésen kívül más célra felhasználni nem lehetett. Az ötmillión felül biztosítani kellett a támberendezés értékének 20 százalékát, ami az elmúlt évben több mint félmilliót jelentett. Mindazokat a kiadásokat, amelyek kimutathatóan a szőlőtelepítésre és sehova máshova nem kerülhettek, ebből az összegből fedezték; viszont például a műtrágyát, a szerves trágyát, a munkabért, a gépüzemeltetés költségeit, a szövetkezet saját pénzeszközeiből kellett kifizetni. Azt, hogy a trágya valóban a szőlő talajába került, hogy a gépek valóban a szőlőt művelték, hogy a dolgozók valóban a szőlőt gondozták, a szaporítóanyag-felügyeloség szakemberének kell igazolnia — csupán ennek az igazolásnak a birtokában nyúlhat a szövetkezet a szőlőre szánt és a bankban zárolt pénzhez. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, a felügyelőnek rendszeresen ellenőriznie kellene a szőlőmunkákat, erre viszont nincs mód. Egyetlen megoldás marad: év végén emelik le a szőlő üzemviteli költségét a zárolt bankszámláról. A szövetkezetekre — ha nincs elegendő tartalékuk — aratásig „szűk fél esztendő” jut; hisz mindaddig, míg a gabonát el nem adják, csupán az állattenyésztésből számíthatnak bevételre, holott kiadások Péter-Pálig is jócskán akadnak. Pethő Józsefné szerint értelmetlen igazolásokat szerezni, hiszen ha nem ápolják megfelelően a szőlőt, az oltvány nem ered meg, a hajtások kicsik maradnak, egyszóval a gondatlan munkának a szövetkezet issza meg a levét. Véleménye szerint a tsz-ekre kellene bízni, hogy ha például szőlőtelepítés idején megérkezik az AGRO- KER-től a műtrágyaszámla, a zárolt számláról kifizesse — egyszóval önállóan kezelje a telepítésre szánt összeget. Nem egészen biztos, hogy ez lenne a helyen megoldás. Hisz a PM—MÉM rendelkezés éppen a telepítések védelmében született, mert bizony nemegyszer előfordult, hogy a szőlőnek vásárolt műtrágyát a kukorica vagy a búza alá szórták ki. A termelőszövetkezetek vezetőitől mindenekelőtt azt szokták megkérdezni, mennyi gabonát és kukoricát termeltek. Tudvalevő, hogy ez a genetikai tényezőkön kívül többek között a kemikáliák szakszerű adagolásán múlik. A kukoricát áprilisban vetik és ősszel törik. A szőlő viszont csak a negyedik évben fordul termőre, s hogy tíz év múlva hány kiló termést érlel egy tőke, jórészt az első években végzett munka minősége határozza meg. AZ IGAZ, HOGY a mező- gazdasági szövetkezetek gazdálkodását, pénzügyi, ügyviteli rendjét számtalan rendelet, határozat szabályozza, s hogy akad köztük jó néhány, ami megérett a módosításra. Az is igaz, hogy a hosszabb idő múlva megtérülő beruházás átmeneti anyagi nehézségeket teremt még akkor is, ha állami támogatásban részesül. Ezt a néhány esztendőt nem könnyű átvészelni, még akkor sem, ha évről évre csökken a beruházás ráfordításának összege. De mint azt számtalan példa bizonyítja, szakszerű irányítással és lelkiismeretes munkával az átmeneti gondok után „bőtermő” évek következnek. Felsőnyéken 1980 után minden bizonnyal eredményes évekről adhatnak majd számot. (d. ▼. m.)
