Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

1977. január 1. KÉPÚJSÁG 3 Fegyelem és emberség Ä munka szépségét mindig az embej&fc' fcbxbit meg* RADO JÓZSEFET, a Dom bóvárj Unió Szövetkezet párttitkárát november 7. alkalmából tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával. Ha az ember temérdek dolga között meg­találja, mindenről lehet be. szélgetni vele, mert minden­ről véleménye van, csak sa­ját magáról nem beszél szí­vesen. A kitüntetésről is csak annyit mondott: — Életem legszebb napja volt. Tőle azt szokták meg munkatársai, hogy szavai­nak súlya van. „Ha így mondja, így kell elhinni”. A Radó család pontosan száztíz éve telepedett le Dombóváron. Az apa vas­utas volt, de keresete hat lánya és két fia eltartásához nem volt elég. A gyerekek­nek korán kellett munkába állniok. Radó Józsefnek eddig há­rom munkahelye volt, de úgy, hogy az tulajdonkép. pen egy, mert az első kettő fölszámolásában is részt vett. — A kendergyárat, ahol 1942-ben, jóformán gyerek­fejjel kezdtem dolgozni, nem sajnálom, annak a helyén áll ma a város kórháza. Ta­lán a betonüzemet sem... Annyit azért mégis el. mond magáról, hogy felesé­ge van, akinek sokat kö­szönhet, és két lánya, ők is megtalálták a helyüket az életben. 1950 óta párttag, 1952 óta párttitkár. A város annyira a szívéhez nőtt, hogy az elmúlt harminc év változá­sai adnak erőt a munkájá. hoz. A pártmunka számára hivatás és szenvedély. — Én mindent a vezetés oldaláról közelítek meg Ha jó a vezetők közötti kap­csolat, akkor az a termelő- munkára is kisugárzik. Nem volt könnyű megértetni a középvezetőkkel, hogy mun­kájukról számot kell adniuk a pártalapszervezeteknek. Ma már azt is elértük, hogy még a pártesoportok meg­beszélésein is buzgón jegy­zetelnek az üzemvezetők. Volt egy olyan nézet a kö­zépvezetők körében, hogy az ő dolguk a gazdasági mun­ka, politikait végezzen a sági osztályán. — Szóval ennyi idő után nem könnyű újrakezdeni. — Beszéljen az első mun­kanapokról. — Nagyon idegenül érez- tem magamat. Féltem a visz- szajöveteltől, mert éreztém, hogy az öt év alatt szakadék került munkahelyem és kö­zém. Az első napokban meg kellett szoknom az új arco­kat és a nyüzsgést... — kis gondolkodás után hozzáteszi: — Nagyon rosszul érintett, hogy mikor visszamentem dolgozni, az irodánkban csak egyetlen íróasztal volt. Pedig ketten vagyunk ott. Azt mondták, használjuk fölvált­va. Egy hónapig —, ami a megszokás legnehezebb idő­szaka — így volt Akkor „ki­borultam”. Igazgatói enge­déllyel vehettük ezt a két egyforma íróasztalt. — Azt hiszem, hogy ennyi idő, ami jórészt családi gon­dokkal volt csak spékelve, elég magyarázat a kismamák (néha} túlzott reakcióira. Hogy ne mondjak mást, eleinte szabályosan megijed­tem a telefoncsengéertől. Ha valaki kicsit kedvesebben szólt hozzám a megszokott­nál, akkor a hálától, vagy a meghatottságtól máris a sí­rással küszködtem. — A gyerekek óvodába járnak? párt, pedig minden vezető­nek politikai vezetőnek is kell lennie. A TAGSÄG nagyon hasz­nosnak találta a tagkönyv- cserét megelőző beszélgeté­seket, sokan javasolták, hogy azokat rendszeressé kell tenni. Az én vélemé­nyem az, hogy minden év­ben legalább egyszer le kell ülni, hogy megbeszéljük a felmerült problémákat. Ha igaz az, hogy én felelős va­gyok a pártnak, a pártért — és ez így van —, akkor a párt is felelős értem. Nem szabad hagyni összegyűlni a botlásokat. Sok kizárást meg lehetne előzni azzal, ha a vétőt időben figyelmeztet­jük. Más szempontból is kétoldalú a beszélgetések dolga. A gazdaságig vezetők­nek is vannak problémáik, segíteni kell nekik. A párt­vezetés nem a gazdasági ve­zetők ellen dolgozik, hanem velük együtt. Nemrég mértük fel a po­litikai végzettséget szerve­zeteinkben és kiderült, hogy a szövetkezet száztíz kom­munistája közül negy­vennyolcnak nines meg a marxista középiskolai vég­zettsége, és éppen a fizikai munkásoknak. Nyolcvanig mindannyian elvégzik az is. kólát. Ez is felelősség kér­dése. Azért van szükség rá, hogy aztán ők is meg tud­ják állni a helyüket a fej­lett szocializmus építésében. — Engedjen meg egy ta. pintatlannak tűnő kérdést, ön 1952 óta párttitkár. Ho­gyan tudott alkalmazkodni a változó körülményekhez? — Igen. Arról számtalan szépet és jót tudnék monda­ni. De a bekerülésük ... Már lejárt a gyermekgondozásim, szabadságon voltam. A kis­lányaimat meg nem tudtam elhelyezni sehol. El nem tu­dom mondani, milyen hete­ket éltünk át. Amikor vál­lalatomnál elpanaszoltam re­mény nélküli helyzetünket, a gazdasági igazgatóhelyetes rövid idő alatt elintézett mindent. A Volán a gyere­kekre hozzájárulást fizetett be a Népbolt-óvodába. Csak most érzem igazán, hogy ez mit jelent. És azt is, hogy a vállalatnak én is jelentek valamit. Emberközelbe kerülni Rövid megszakítással hat évig volt gyermekgondozási segélyen Hanoi Józsefné, a Paksi Konzervgyár betaní­tott munkása. Októberben állt ismét munkába. Egy műszakban dolgozik a gyár többi kismamájával együtt. Reggel fél nyolckor kezde­nek. így megoldható a gye­rekek reggeli „indítása”, és a délutáni hazahozatal is. — Én nem jártam be a gyárba, engem sem nagyon látogattak, csak a barátnőim. Nagyon elszoktam a régi munkakörnyezetemtől, pedig — Kérem, tanulni kell. Egyébként csak a körülmé­nyek változtak, a lényeg nem. A kommunista járjon az élen a munkában, tanu­lásban és szolgálja hűség­gel a munkásosztály ügyét. Gondolja végig, mi volt az elején. Újjáépítés, három­éves terv, alkotmány, álla­mosítás, ellenforradalom, konszolidáció, a mezőgazda­ság szocialista átszervezése. Sorolni is sok. Természetes, hogy akkor más módszerei voltak a pártmunkának. A gazdasági munkában a ha. tékonyság került előtérbe. Most elválik, ki a legény a gáton! Engem a párt fegye­lemre és emberségre nevelt. Ideges, vagy fáradt nem va­gyok, de közben ötvenéves lettem, majdnem a születés­napomon kaptam a kitün. tetőst. Gondolni kell az utá­nam jövőkre is. — Mondták, hogy szereti a fiatalokat. Mosolyog a megjegyzésen. Azt mondia mosolyával, hogy „ez természetes”. . — Szövetkezetünkben 1200-an dolgoznak. Hatvan százalékuk fiatal. A kettes üzemnél például 25 vezető­ből 23 harmincon aluli. El. értük, hogy a fiatalokat nem kétkedéssel, hanem szeretettel fogadják. Lehet, hogy a mai fiatalok időn­ként követelőzőnek, vagy túlzottan igényesnek tűn­nek, de hát az igények nö­vekedése természetes, nem? És mi éppen azért dolgoz­tunk, hogy nekik mindenük meglegyen. Nincsenek ké­nyes kérdések a pártban, de a szövetkezetben sem. Nin­csenek titkaink, mi minden bírálatból tanulni szeret­nénk és ez a légkör is kezd már kialakulni. Egyébként az ifjúsági parlamentünkön a fiatalok nem tehettek túl sok szemrehányást. Nem is tettek. MÁSFÉL ÓRÁS beszélge. tésünk ideje alatt kilencen jöttek be a szobába, külön­böző ügyekben. Radó Jó­zsefnek volt még egy mon­data, amit idézni kell, ha képet akarunk alkotni róla. „A munka szépségét mindig az emberek között találtam meg”. Iháresi Ibolya 14 éves koromban kerültem ide. Az első napokban na­gyon furcsa volt ez a zaj. azt hittem megsűketülök. Annak ellenére, hogy a kismamákkal — akiket javarészt már is­mertem — dolgozom együtt, rengeteg volt az új arc és ne­héz volt emberközelbe ke­rülnöm. A zajt egy hét alatt megszoktam — a munkatár­saimmal egymást, úgy egy hónap alatt. — Október 27-től novem­ber 4-ig táppénzen voltam. Náthás lett a kisfiam. A né­hány otthoni nap alatt is­mét félni kezdtem, hogy majd kezdődik elölről a be­illeszkedés. De nem úgy tör­tént. Boldogan fogadtak, örömmel dolgoztam. — Az az igazság, hogy ré­gen bármilyen munkára is tettek, mindent könnyedén és szívesen csináltam. Most pél­dául vannak olyan munkafo­lyamatok, amiktől félek, úgy érzem, nem tudom csi­nálni. Amikor megmutatják — például a zakuszkánál a paprikatömést — néhány „gyakorlómozdulat”, aztán megy is. — Férjem gépkocsivezető így gyakran megy el otthon­ról reggel korán és este ké­sőn érkezik. A gyerekeket sokszor magam viszem és ho­zom. Nem könnyűd De azt hi. szem, így teljes az életem. V. Horváth Mária írta: Győri Imre, az MSZMP KB titkára MÉRLEGKÉSZÍTÉS, az eredmények, a tapasztalatok összegezése folyik ezekben a napokban, hetekben minde­nütt. A szocializmus építésé­nek minden területén szor­galmas munka folyt. El­mondhatjuk eredményes évet zárunk. A jól végzett munka eredményeire építve figyelmünket a jövőre irá­nyítjuk. Jövőnk programja adott: a fejlett szocialista társadalom építése. Ez össze­hangolt politikai, gazdasági, kulturális és ideológiai mun­kát igényel. Fejlődésünk je­lenlegi időszakában gazda­sági feladataink megoldása, társadalmi viszonyaink fej­lesztése a meghatározó. Pár­tunk ezért is fordít megkü­lönböztetett figyelmet a gaz­dasági épí tőmunkára. De tár­sadalmi előrehaladásunkkal, sokrétű, összetett feladataink elvégzésével együtt növek­szik a tudati-ideológiai té­nyezők jelentősége. Köztu­dott, hogy a szocialista tu­dat nem alakul ki önmagá­tól, automatikusan a gazda­sági eredmények, a javuló életkörülmények hatására. Ezért az eszmei nevelés sze­repe is mind nagyobb lesz a fejlett szocialista társada­lom építésében. Az anyagi létfeltételek és a tudati té­nyezők kölcsönösen hatnak egymásra, feltételezik az összehangolt fejlesztést. Pártunk XI. kongresszusa a társadalom eszmei, világ­nézeti állapotával is számol­va határozta meg a politika fő vonalát, a fejlett szocia­lista társadalom felépítésé­nek programját. A Központi Bizottság ebből kiindulva tűzte 1976. október 26-i ülé­sének napirendjére a párt­tagság eszmei-politikai hely­zetének vizsgálatát, a párt­propaganda megjavításának feladatai! Az elfogadott ha­tározat hosszú távra szól, megállapításai szélesebbek, mint a szervezett pártokta­tás keretei. A propaganda szerves ré­sze a párt egész tevékenysé­gének; segíti eszméink elfo­gadását, politikánk megérté­sét, feladataink megvalósí­tását. Célunk, hogy a XI. kongresszuson megszabott követelmények színvonalára emeljük a párttagság ideo­lógiai felkészültségét, erősít­ve a politikai, szervezeti és a cselekvési egységhez nél­külözhetetlen eszmei egysé­get. A párt egysége, eszmei­politikai kisugárzása döntő hatást gyakorol a tömegek gondolkodására, magatartá­sára, világnézetére. Kom­munisták és pártonkívüliek, marxisták és nem marxisták, hívők és ateisták együtt vesznek részt aktívan a szo­cializmus építésében. A Központi Bizottság 1976. októberi határozata értelem­szerűen vonatkozik az álla­mi, az egyetemi és tömeg­szervezeti marxista-leninis­ta oktatásra; közvetlenül csaknem kétmillió pártonkí- vülire. Társadalmi szükség­letté vált nálunk az önálló eligazodási készség kifejlesz­tése, korunk tudományos vi­lágnézetének, a marxizmus— leninizmusnak az elsajátítá­sa. Mind általánosabb az a felismerés, hogy politikai­ideológiai felkészültség nél­kül nincs korszerű művelt­ség. A tudományos és tech­nikai forradalom lélegzetel­állító felfedezéseit is csak jó világnézeti iránytű segítsé­gével helyezhetjük el „ha­gyományos” világképünk­ben. De a felgyorsult társa­dalmi mozgások még inkább igénylik ezt az eligazodási készséget. A fejlett szocia­lista társadalom építése so­rán felvetődő új kérdések helyes megválaszolása, a szo­cialista demokrácia kitelje­sedése összefüggéseket értő én önállóan cselekedni képes embereket kíván. A fellen­dülő nemzetközi kommunis­ta mozgalom jelentős előre­törése révén szintén új mó­don vetődnek fel, illetve más megvilágításba kerül­nek fontos elméleti és poli­tikai kérdések. Ezek óhatat­lanul eszmecserék, viták és — elmélyült tanulmányozás, türelmes kezelés esetén — kétségtelenül az erőgyűjtés, s elvi alapokon nyugvó nem­zetközi akcióegység -forrásai. Pártunk propagandája, egész politikája és gyakor­latú tevékenysége ugyanarra az alapra épül: a marxiz­mus—leninizmusra, építő­munkánk elméleti értékű következtetéseire és pártunk, valamint a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom minden osztagának — külö­nösen a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának — történelmi ta­pasztalataira. Pártunk poli­tikáját is csak úgy érthetjük meg és támogathatjuk iga­zán, ha ismerjük azt a gaz­dag elméleti, történelmi hát­teret, amelyre alapozódik. A társadalmi osztályok és réte­gek közérzetére, tudati álla­potára döntően hat pártunk gyakorlatban bevált, a dol­gozó nép érdekeit kifejező politikája, forradalmi elmé­letünk alkotó alkalmazása hazánk konkrét viszonyaira. A magas fokú társadalmi tu­datosság azonban feltételezi a marxista—leninista isme­retek megszerzését, gyarapí­tását, elmélyítését. Ehhez azonban már kevés a tapasz­talás, a társadalmi aktivitás — szükséges a rendszeres és céltudatos tanulás. A TANULÁSBAN — ahogy erre a párthatározat felhívja a figyelmet — visz- sza kell nyúlnunk a klasszi­kusok műveihez. A klasszi­kus művekből alkotó módon elsajátíthatjuk a társadalmi fejlődés — a kapitalizmus, a szocializmus, a kommuniz- mus általános elméletét, a dialektikus módszert. Marx, Engels, Lenin művei felvérteznek a hamisítókkal szemben. Hiszen azokat el- mélyülten tanulmányozzák a kispolgári és burzsoá ideoló­gusok is, és némelykor ép­pen a klasszikus tanítások sajátos értelmezésével igno- rálják a reálisan létező szo­cializmust, máskor a reálisan létező szocializmus problé­máit, az objektíve létező, szükségszerűen jelentkező és leküzdhető ellentmondásait abszolutizálva, dramatizálva vetik el a marxizmus—leni- nizmust A klasszikusoktól felmér­hetetlen segítséget kapunk a valóság elemzéséhez, a gya­korlati feladatok meghatáro­zásához és végrehajtásához. Megóvnak saját hibáinktól: a betűrágástól, a dogmatiz- mustól, a mechanikus gya­korlattól. De nem várhatunk tőlük „utasításokat” a konkrét napi tennivalókhoz. A párt politikája eleven, al­kotó, idegen tőle a dogma tiz- mus. A klasszikusok művei­ből tehát ne tételeket idéz­gessünk, hanem ismerjük meg azok lényegét, módsze­rét, a szellemét, az alapos és következetes gondolkodást sajátítsuk el. Az oktatás, a propaganda számára fontos kérdés: ho­gyan érvényesült a marxi el­mélet és módszer a forra­dalmi munkásmozgalom év­százados gyakorlatában és különösen pártunk immár csaknem hat évtizedes törté­netében. A magyar munkás­ság küzdelme, a kommunis­ták harca szerves része né­pünk történelmének, és így méltó helyére kell hogy kerüljön nemzeti önismere­tünkben, a hazafias nevelés­ben. De a magyar kommu­nisták harcának, sokoldalú tapasztalatainak reális be­mutatása hasznos tanulsá­gokkal is szolgál a jelenre és a jövőre, erősítheti az esz­meiséget, gyarapíthatja a politikai ismereteket, meg­óvhat bennünket a hibáktól. Az ideológiai munka alko­tó folyamat, a valóság szün­telen tanulmányozása, a szo­cialista fejlődés törvénysze­rűségeinek feltárása, új kér­dések megválaszolása. így az ideológiai képzésben ki­emelkedő szerepet szánunk a társadalomtudományi kuta­tások eredményeinek, szo­cialista építőmunkánk elmé­letileg általánosított tapasz­talatainak. Ebből a szem­pontból is nagy horderejű pártunk XI. kongresszusa és a Központi Bizottság állás- foglalásainak tanulmányozá­sa. Csupán egyetlen megálla­pítás a Központi Bizottság, október 26-i határozatából: „A fejlett szocialista társa­dalom megteremtésének fel­tétele és egyben eredménye- a szocialista életmód általá­nossá válása. A szocialista életmód a mindennapos te­vékenységben tör utat, s nem pusztán nevelési kérdés, a termelési viszonyok és az anyagi feltételek alakulásá­val kölcsönhatásban fejlő­dik. A szocialista életmód új értékrendet teremt, amely a példamutatóan végzett mun­kában, az elkötelezett politi­kai magatartásban, a kol­lektívákban, a munkahelye­ken, a brigádokban, a csa­ládban töltődik meg tarta­lommal. A propaganda-fon­tos feladata a kibontakozó- szocialista életmód elemei­nek feltárása és támogatása.’” Nem azért szükséges idézni a fentieket, mintha ezzel a szocialista életmóddal kap­csolatos kutatásokat lezárt­nak, befejezettnek tekinthet­nénk. Szó sincs róla. Csu­pán azért, mert érzékletesen bizonyította a probléma fel­vetésének, kezelésének he­lyes módját, az ok és oko­zati összefüggések, a köl­csönhatások, a tudati ténye­zők, a nevelés szerepét. A határozat, amelyet teljes ter­jedelemben közölt a decem­beri Társadalmi Szemle és- Pártélet, kitér a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek lényeges kérdéseire, táv­lataira és korunk legidősze­rűbb problémáira. Minden oktatási intéz­mény számára alapelv, hogy az életre tanít, nevel. A marxista propagandamunká­ról szólva talán felesleges is ezt hangsúlyozni. Célunk az_ elmélet és a gyakorlat mi­nél teljesebb egysége, esz­méink valóra váltása. Az el­méleti tudás, a marxista fel- készültség mércéjének te­kintjük, hogy milyen mér­tékben párosul az aktív tár­sadalmi cselekvéssel, jó munkával, a szocializmus iránti elkötelezettséggel, pél­damutató magatartással. Csupán azt a tudást értékel­jük, ami a társadalmi hala­dás szolgálatára, helytállás­ra, kiállásra, a jó munkára ösztönöz, amely elmélyíti az ügyünkbe vetett hitet, a meggyőződést és magas szintre emeli a szocialista tudatosságot. A ma alkotó-dolgozó ge­nerációk közül az ifjabb- csak elbeszélésekből, olvas­mányokból ismeri a koráb­bi évtizedek hősi időszakát A fejlett szocialista társada­lom korszakos feladatainak megoldásához is lelkesedés­re van szükség. Alapos is­meretekre, következetesség­re, kitartásra, magas fokú tudatosságra. Szükség van szívre, meggyőződésre, ér­zelmi kötődésre is. Céljaink, igaz ügyünk szolgálata ma is lelkesítő. Feladataink azonban sok szempontból nehezebbek, mint a korábbi évtizedekben. Hogy meg­valósuljon az elmélet és a. gyakorlat egysége, hogy tel­jesebb életet éljen az ember, az értelmen át jobban, hatá­sosabban kell az érzelmekig eljutnunk. Különösen a fia­tal generáció soraiban. Es­téként olyan nagy hatóerejű kérdésekben, mint a szocia­lista módon való élés, dolgo­zás, tanulás, a hazafiság és az internacionalizmus. AZ ŰJ ESZTENDŐ dolgos hétköznapjain társadalmunk szocialista jegyéinek erősíté­sével, a nem szocialista je­lenségek visszaszorításával, kiküszöbölésével segíthetjük az emberek, a közösségek, az ország további boldogulását 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom