Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-25 / 20. szám

1977. január 25. Képújság 3 Húsz fiatal hazament a tsz-be Házat vettek egy somogyi juhásznak yulajon nem tud- nak pénzt osztani £.V: zárszámadáskor, de ez aligha jelent majd ;:í-'5V" csalódást az Uj Ba­rázda Tsz tagjainak. Egyrészt azért, mivel meg­kapták tavaly minden hónap­ban a tervezett munkabért hiánytalanul, másrészt pedig ismerik a szövetkezet jelenle­gi helyzetét. Nemrég kezdő­dött itt a gazdálkodás javítá­sa és a fegyelmezett munka megkövetelése. Tavaly júliusban maguk a tagok kérték a nagyobb fe­gyelmet, amikor elnökválasz­tásra került sor. Azóta jó munkával támogatják a ve­zetőket — így jellemzi a helyzetet a szövetkezet elnö­ke, párttitkára, főagronómu- sa és főkönyvelője. Együtt beszélgettünk a gazdaság ter­veiről, az idei évre vonatkozó és a távlati célkitűzésekről. Nagyarányú gyarapodást és minőségi javulást akarnak el­érni az állattenyésztés min­den ágazatában: a sertés- tenyésztésben, a tehenészet­ben és a juhászaiban. Terveik egyáltalán nem tűnnek túl­zottnak, hiszen arról van szó elsősorban, hogy kihasznál­ják a meglévő adottságokat és egy kis beruházással, ész- szerűsítéssel, mindenre kiter­jedő jó munkával akarnak sokkal többet produkálni. Fél éve került ide elnök­nek Kemény István és fő- agronómusnak Cser István. Az elnök is agronómus volt előzőleg egy másik szövetke­zetben. Közös irányításuk eredménye, hogy a gyulaji ha­tárban október 25-ig elvetet­ték az őszi gabonát, decem­ber 10-ig befejezték a mély- , szántást, megtörtént már a 869 hektár gabonavetés fej­trágyázása. Az alapműtrágyát bedolgozták az ősszel a ren­delkezésre álló terület na­gyobb részén. Hatmillió fo­rintos beruházás valósul meg az aratás kezdetére: szárító és 200 vagonos magtár épül. Három termelési rendszerhez tartozik a szövetkezet: a BKR-rendszerhez és a búza, kukorica, napraforgó és lu­cerna termesztésével, a szege­di rendszerhez a kenderrel (idén 100-ról 150 hektárra nö­velik a területet), a sertés- tenyésztéssel pedig az ISV- rendszer tagjai. Mielőtt az állattenyésztés nagyarányú fejlesztéséről szólnánk, érdemes megemlí­teni, hogy van elég gondozó a szövetkezetben, mert a ta­valy második félévben felvett 20 új tsz-tag közül 10-en az állattenyésztésben dolgoznak. A bizakodás jellemző most a gyulaji hangulatra. A 20 új tag mind fiatal. Jelentőségét tekintve nem a juhászat a legnagyobb, mégis vegyük előre. Hatal­mas lehetőség kihasználása valósul meg az Uj Barázda Tsz-ben azzal, ahogyan a ju- hászatot fejlesztik. Mintegy 300 hektár erősen dombos terület birkalegelőnek való az egykori szőlőhegyen. így mondják: kész legelő, szépen benőtte a fű. Jelenleg 503 anyajuh van a közösben és 605 olyan jerke, amelyik még az idén ellik. így erre az évre már legalább ezer anyajuhot betervezhetnek. Nagyon jól fizet az exportbárány: tavaly 1030 forintot kaptak a kül­földre eladott 20 kilós bárá­nyokért, darabonként. A hő- gyészi juhtársulathoz csatla­kozott a szövetkezet. Most öt hodály áll rendelkezésre, egyet kell még építeni az idén és ehhez megvan a szükséges anyag. Somogy megyéből telepí­tettek ide egy szakmaszerető és megbízható juhászcsaládot: a hctgyerekes szülők úgy vál­lalták a munkát, hogy négy tag lesz a családból. Házat vett nekik a szövetkezet, szol­gálati lakásnak. Ha megfelel a munkájuk, megvehetik majd ezt a házat maguknak. Tavaly 3000 hízott sertést adott el a tsz, idén 4200-at akar eladni és 1978-tól évi 5000-et. Építeni kell egy új hizlaldát, továbbá átalakíta­nak egy használaton kívüli épületet, kocaszállásnak. A közelmúltban egy hizlaldát már átalakítottak malac- utónevelővé: ezzel a megol­dással és a fegyelmezett munka elérésével elenyésző­re csökkentették az elhullást. öt állattenyésztő és hizlaló­telep van Gyulajon, közülük csak a hízómarha-telephez nem vezet szilárd burkolatú út. A tehenészeti telepen negyven férőhelyes ellető­istállót fognak építeni 1980- ig, amikorra 320 jó tehenet akarnak, a mostani 292 he­lyett. A hízómarha-telepen mindössze két épület tetejét kell felújítani. ermészetesen sokkal több takarmány kell a nagyobb állo- mánynak. A szövet- kezet vezetői nem tervezik a termő­terület növelését, kizárólag nagyobb hozamokkal akarják előteremteni a szükséges ab­rakot, szálas és tömegtakar­mányokat. A termelési terv­ben már az idei évre is bizto­sították ennek megvalósítását. Szükséges ezenkívül 400 hek­tár rét és legelő felújítása, körülbelül 5 éves munkával. Müller Márton főkönyvelő, aki régóta ellátja ezt a fel­adatot, reálisnak tartja vala­mennyi tervüket. Horváth László párttitkár az emberi helytállásról, a fegyelmezett és szorgalmas munkáról be­szél, továbbá a négy pártcso­port kezdeményezőkészségé­ről, s mindez biztosíték arra, hogy Gyulaj megvalósítsa az erőteljes fejlesztést. ÓEN1ENC1 JÓZSEF A magyar R—10-es számí­tógép és az NDK gyártmá­nyú R—40-es számítógép összekapcsolásával az idén újabb táv-adatfeldolgozó kí­sérleti rendszert próbálnak ki hazánkban, a Számítás­technikai és Automatizálási Kutató Intézetben. Az eiső ilyen kísérleti összekapcsolt rendszert tavaly szerelték fel a Villamosenergiaipari Ku­tató Intézetben, s a tervek szerint később ez lesz a Ne­hézipari Minisztérium in­formációs rendszere. A számítógépek összekap­csolását a két intézettel együtt a Videoton fejlesztési intézetében dolgozták ki. A személyiség „termelése” „Te, nem mint újságírótól, inkább mint embertől, bará- tilag kérdem: sokat írsz a brigádok művelődéséről, mondd, de őszintén, hiszed-e, hogy ez úgy van, ahogy írjátok?...” A kérdés váratlanul ért. Igen, értem: az újságíró eset­leg „szövegelhet”, az ember­től azonban őszinteség vár­ható. Nem érzem magamban ezt a kettősséget. Válaszom a nyilvánosság előtt is ugyanaz e témában, ami baráti négy- szemközt. Vagyis: hiszek ab­ban, hogy a brigádmozgalom­ban, s ezen belül a brigád­művelődésben formálható az ember, ám nem hiszem, hogy máris olyan szép az „ábra”, amint gyakran felrajzolják. Nem hiszem, hogy a brigád­művelődésben olyan napsü­tötte és termékeny az emberi természet, amint a naplók meg a kitüntetett brigádok szószólói tanúsítják. Kezde­ményeztem már beszélgetést arról: vajon a mundér becsü­lete nem kényszeríti-e olykor a brigádtagokat kisebb- nagyobb füllentésekre a mű­velődésben? Persze, tiltakoz­tak ellene. Fent említett barátom — maga is a brigádmozgalom szervezője és számonkérője! — bizalmasan megjegyezte: a kitüntetett brigádoknál a termelési dolgok mind rend­ben vannak, de a művelődés körül... nagy a „színezés”. örvendetes, hogy hasonló jelenségek ma már nem ma­radnak bizalmas baráti négy- szemközt. Megfogalmazódott már több fórumon, hogy a versenyfelelős a brigádok ér­tékelésénél inkább a gazda­sági tevékenységre szorítko­zik, mert ezt ismeri pontosan. Ezért nagy kérdőjel a brigád­művelődésben, hogy: tud­juk-e mi kell a személyiség „termeléséhez”? A brigádtag emberi képességeinek kimun­kálásához? A kovács, aki tűzbe teszi a vasat, tudja és érzékeli, mi­kor izzik fel kellőképpen, hogy formálhatóvá váljon. A brigádművelés nem számol efféle szaktudással, aminek neve — emberismeret? A kérdés tehát így tevődik fel: a személyiség „termelé­séhez” értő mérnökeink, ter­vezőink, mestereink vajon hol vannak? Egyáltalán kikre számíthat a munkásművelő­dés? A közfnűvelődés fejleszté­séről szóló párthatározatban megfogalmazódott a válasz: a szakszervezetek „vonják be hatékonyabban az üzemi ér­telmiséget a munkahelyi köz- művelődési tevékenységbe”. Mennyiben nyert életet ez a tennivaló?... Annyit tudunk, hogy a brigádművelődés ma is azzal az alapvető gonddal küzd, hogy nem ismeri a bri­gádtagok személyiségét. Jó, hogy egyre több párt- bizottság vb-ülésén feladatul jelölik meg: az egyéni kultu­rális vállalásokhoz a szemé­lyes körülmények, a személyi­ség ismerete szükséges! Ám az ilyen alapvető igazságok csak akkor hatnak a brigád­mozgalomban, ha érvényesü­lésük eszközrendszerét is föl­tárva határozattá emelked­nek, megfogantatásuk ellen­őrzésére pedig sor kerül. — B.O. — Az olvasó hangja Tej - kannában és zacskóban A tej élet, erő, egészség! Egy pohár tej tiszta fej! — hirdeti a reklám. A tejfo­gyasztás kérdésével több fó­rumon foglalkoztak már és egyértelműen megállapítot­ták, hogy kevés tejet fogyasz­tunk. A tejnek fontos népélelme, zési jelentősége van, különb sen a gyerekek élelmezése­ben. A reggelizőasztaltól sok családban mégis hiány­zik a tej, mert egyszerűbb dolog a teát megfőzni, mint naponta boltba menni, tejet vásárolni. A műanyag cso­magolású tej nem tartozik a legkedveltebb tejipari termé­kek közé, így abból nem is vásárolnak annyit amennyi szükséges lenne a helyes táp­lálkozáshoz. A közelmúltban a rádió­ban is elhangzott, — a 168 órában, a 6,45-ös „Szót ké- rek-ben” —, hogy a mű­anyag csomagolás idejétmúlt, korszerűtlen. A jelenleg forgalmazott zacskós tejből, amit megvá­sárolnak az emberek, nem kerül a teljes mennyiség el­fogyasztására, mert az gyor­san megsavanyodik, forra­lásnál odakozmál, így egy ré­sze veszendőbe megy, min* ahogy a rádióban elhangzott, a csatornába kerül. Ha a ki­öntött tej mennyiségét fel 'e- hetne mérni, kiderülne, hogy kevesebb tejet fogyasztunk ténylegesen, mint amit a sta­tisztikában kimutatunk, pe­dig az is kevés. A zacskós tej nem olyan ízletes, nem olyan jó, mint a teljes tej, így kevesebb „kell” belőle. Több ismerősöm szerint a tejfogyasztás a jó minőségű teljes tej biztosításával nö­velhető lenne. A tejet abban a körzetben kellene fogyasz­tói forgalomba hozni — tel­jes tejként — ahol azt meg­termelik. Erre Bonyhádon találtak is megoldást, illetve jó hagyományt ápoltak. A Pannónia Tsz évekig bizto­sította a fogyasztói igények kielégítését naponta friss, jó minőségű tejjel. Sajnos, er­ről csak múlt időben lehet már beszélni, mert 1977. ele­jén megszűnt a boltokban a kannás tej árusítása. Ha ez a városiasodás előjeleként fogható fel, akkor ez nem a legkedvezőbb, de reméljük, hogy lehet ezen még változ­tatni. A kannás tej eladásá­nak megszüntetése azt ered­ményezte, hogy csökkent a tejeladás, így az eddiginél is kevesebb tejet fogyaszt a la­kosság. A tejfogyasztás csök­kenését családomnál tudtam a legjobban lemérni. A kan­nás tejből naponta vásárol­tunk négyünk részére három literrel. A legtöbb esetben még a vásárlás napján elfo­gyott a vásárolt mennyiség, ha nem, akkor a következő napon a boltból két liter te­jet hoztunk. Amióta zacskós tej van naponta, a másfél liter is nehezen fogy el. Kan­nás tejet fogyasztó ismerőse­imnél a tejfogyasztás hasonlóan alakult, mint a mi családunkban. Kinek jó ez? A lakosságnak nem, ami­nek hangot is adnak vásár­lásaik akalmával. Az üzletek dolgozói csak azt tudják mondani, hogy nem kapnak a tsz-től kannás tejet. A bonyhádi tejet beszállítják Szekszárdra. Feldolgozzák, csomagolják és visszajuttat­ják abba a körzetbe, ahol ezt megtermelték. A tsz a tejet — amint a főkönyvelő beszélgetésünk során kijelentette — megter­meli, biztosítja a fogyasztói igényeknek megfelelő minő­ségben és mennyiségben, csak azt juttassa el valaki az üzletekbe. Az elmúlt években a kannás tejet a tsz autójával szállították az üz­letekbe. Az értékesített mennyiséget a tejipar mint bizományosi értékesítést szá­molta el. A tsz literenkéri a tejipartól megkapta a tej­üzembe beszállított tej át’ag- árá* és 40 fillér jutalékot A tsz termelte, szállította, a boltok eladták, a tejipar el­számolta a tejet. Egyszerű — több év gyakorlata bizo­nyította — jó módszer volt, ismételt életre hívása sokunk örömére, megelégedésére szolgálna. Hogy ez kinek, vagy kiknek a feladata len­ne, az a vásárlókat különö­sebben nem foglalkoztatja, csak azt kérik, legyen ismét kapható a jó minőségű tsz- kannatej! Bőte Gergely, Bonyhád, Ifjúság u. 2. Nem rúgják be a lengő kocsmaajtót, nem lépkednek kackiásan, kemény, döngő léptekkel, hogy a padló re­pedezik sarkantyús csizmá­juk alatt, nincsenek észve­szejtő, dübörgő, porfelhőt kavaró, hosszú kilométere­ken át tartó, vég nélküli, ki­fulladásig menő üldözések. Magyarázatként: por nincs, mert tél van, a kemény vág­ták és a többi pedig azért hiányzik, mert nem a vad­nyugat még vadabb lovasai­ról van szó. Ahogy ők mond­ják: sportlovasok. Ä pálfa! Egyetértés Tsz csikótelepén vagyunk. A karámban az idei csikók óvakodva lép­kednek a havon, némelyik kóstolgatja a fehér, hideg valamit, a napokban esett havat. Huszonhét csikó és benn az istállóban — szintén Kis­bér-fajta — lekötve a jászol­hoz, tíz hátasló. Valameny- nyi be van már törve. Ezek idomításával, betanításával foglalkozik a két lovas: Fo- nyó László és Horváth Já­nos. Ketten együtt nincsenek negyvenévesek, de mégis ta­pasztalt lovasnak számíta­nak. Mindketten az igar-si- montornyai tsz-ben kezdtek — négy évvel ezelőtt — lo­vagolni. Természetesen tré­ner felügyelete mellett. Ver­senyeztek is. 1974-ben a tsz országos bajnokságot nyert csapatának is tagjai voltak. Két hónapja vannak itt a pálfai tsz-ben, három-négy éves lovak betörése a felada­tuk. Ezeket megéri betaníta­ni, idomítani, hiszen ha sportlóként értékesítik őket, akkor csak egy Zsiguli árá­ért adják a kötőféket a vevő kezébe. Laci már cipeli is a nyer­get az istálló végébe, rádob­ja Szabdaló hátára, Jancsi a nagy csontú Legényt nyergeli egy kis délutáni lovaglásra. Közben megnézzük Tündért, a nemrég idekerült, szép arab jellegű kancát. Olyan hófehér, hogy valóban csak a királyfi hiányzik a képből, bár ő sem lovagolhatná, mert Tündérnek patarepedése van, óvatosan kell mozgatni. Közben a két lovas megfut­tatja a csikókat, míg néhány fotót készítünk. A munka persze nemcsak lovaglásból áll, gondozás, etetés, ápolás is feladat. Hogy szeretik-e a lovakat, a mun­kát, azt megkérdezni feles­legesnek tűnik. Laciéknál, mióta az eszét tudja, és még most is, van ló, így hát gye­rekkorától fogva körülöttük forgolódott és ahogy ő mondja; ezt anélkül jól csi­nálni nem lehet. A bukásról beszélni mindig kínos, de ők bevallják; ló még nem dob­ta le egyikőjükét sem. Igaz, Jancsinak egyszer már eltört a csuklója. Előfordult, hogy lóval együtt felbuktak. A kettő közti különbségről gon­dolom a lovak is tudnának mesélni, de nem tudnak, így inkább nekilátnak a mara­dék szénát ropogtatni. — steiner — Fotó: Gottvald

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom