Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-25 / 20. szám

2 ^PÚJSÁG 1977. január 25. ' Ma érkezik hazánkba a Mali Köztársssat Mlugymínisztere A Mexikói KP küldöttségének látogatása hazánkban Charles Samba Cissokho, a Mali Köztársaság külügy. minisztere, Púja Frigyes meghívására januai 2ö-en hivatalos látogatásra Ma­gyarországra érkezik. * «V Charles Samba Cissokho 1932. január 5-én született a Szenegál köztársaságbeli Koalackban. Katonai isko­láit 1961-ben fejezte be. Ezt követően részt vett a Mali Köztársaság nemzeti hadse­regének szervezésében, majd a honvédelmi minisztérium­ban teljesített szolgálatot. 1970. szeptember 11-én kül­ügyminiszterré nevezték ki. 1976-ban ezredessé léptették elő. Több magas kitüntetés tulajdonosa. (MTI) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására 1977. január 20—23. között látogatást tett hazánkban a Mexikói Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Arnol- do Martinez Verdugo főtit­kár vezetett. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A mexikói testvér­párt képviselőivel megbe­szélést folytatott Gyenes András, a Központi Bizott­ság titkára és dr. Berecz Já­nos, a külügyi osztály veze­tője. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszéléseken az MSZMP és a Mexikói Kom­munista Párt képviselői köl­csönösen tájékoztatták egy­mást országaik és pártjaik helyzetéről. Eszmecserét folytattak a nemzetközi — különös tekintettel a latin­amerikai helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom néhány időszerű kérdéséről. A Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői szo­lidaritásukról és támogatá­sukról biztosították a Mexikói Kommunista Pártot abban a küzdelemben, ame­lyet a nemzetközi imperia­lizmus és szövetségesei el­len, a mexikói dolgozó nép érdekeiért, a társadalmi ha­ladásért, a szocializmus ügyéért folytat. 1902-1977 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy hosz- szantartó, súlyos betegség után január 22-én elhunyt Révész Géza elvtárs, pártunk Központi Bizottságának tagja, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő személyisége, vezérezredes, nyugalmazott honvédelmi minisz­ter, volt országgyűlési képviselő, népköztársaságunk volt var­sói, illetőleg moszkvai nagykövete, aki az MSZBT alelnöke volt hosszú ideig. Révész Géza elvtárs temetése január 28-án (pénteken) 14 órakor, katonai tiszteletadással lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, elvtársai, volt munkatársai, harcostársai és tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Honvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Magyar Partizán Szövetség. 0 Pravda a Csehszlovákia-ellenes propagandakampányról Kairóban vasárnap közle­ményt adtak ki Anvar Szá­dat egyiptomi államfő és legfőbb tanácsadóinak két­napos tanácskozásáról. Eb­ben Szadat „bizonyos erő­ket” tett felelőssé az elmúlt napok zavargásaiért, ame­lyek — utalva a libanoni polgárháborúra, valamint a legutóbbi szudáni puccskísér­letre — érdekeltek az arab egység megbontásában és az arab országok genfi tárgya­lási pozícióinak meggyengí­tésében. Az egyiptomi államfő uta­sította kormányát, hogy a súlyos zavargások nyomán visszavont árintézkedések helyett dolgozzon ki egyéb módszereket az idei év költ­ségvetési deficitjének fel­számolására. Az új intézke­dések azonban nem érint­hetik a tömegek élelmezési és ruházati cikkeinek árait. A fegyverkezési kiadások­kal kapcsolatban a közle­mény leszögezi, hogy Egyip­tom továbbra is a közel- keleti kérdés becsületes megoldására törekszik és ezért nem csökkenti a fegyveres erői modernizálá­sára szánt összegeket. A félhivatalos kairói lap, az A1 Ahram, hétfőn jelen­téseket közölt a líbiai fővá­rosban az egyiptomi nagy- követség előtt lezajlott tün­tetésekről. A lap azzal vá­dolja a szomszédos Líbiát, hogy a rendőrség tétlenül nézte — sőt elősegítette — a nagykövetség előtt lezaj­lott eseményeket, amelyek során kövekkel és gyújtó­anyaggal dobálták meg az épületet. Gaafar Nimeri szudáni elnök 15 ezer vágóállatot, 5 ezer szarvasmarhát és mint­egy tízezer tonna tengerit küld Egyiptomnak. A Kairóban vasárnap köz­zétett közleményből kima­radt az egyiptomi kormány­nak azon korábbi állásfogla­lása, amely szerint kommu­nisták álltak a legutóbbi na­pok véres zavargásai mö­gött. Az imperialista propagan­da újabb rágalomhadjáratot indított Csehszlovákia ellen — írja a Pravda vasárnapi számában Igor Birjukov. Ezúttal a támadások céljai­ra a renegátok maroknyi cso_ portja által összeállított, úgy. nevezett Charta ’77-et hasz­nálják fel. A hazug iromány össze­állítói a nemzetközi reakció parancsait teljesítették. A reakciónak egyfajta „bizonyí­tékokra” volt szüksége arról, hogy a szocialista országok­ban, úgymond, nem teljesí­tik a Helsinkiben elért meg­állapodásokat. A propagan­dafogások ócskapiacáról most azt a fantazmagóriát rángatták elő, hogy a cseh­szlovák nép állítólag meg van fosztva jogaitól és sza­badságától. A provokátorok e fogásai nem újkeletűek. A szocializ­mus, a béke és a haladás erőinek sikereire a nemzet­közi reakció minden esetben ideológiai diverzióval vála­szol. A burzsoá propaganda- eszközök egyidejű kirohaná­sait Csehszlovákia ellen a rágalomhadjáratok kulisszák mögötti karmesterei vezény­lik. A renegátok rágalmait el­utasítva, a csehszlovák dol­gozók még szorosabban zár­kóznak fel a CSKP Gustáv Husák vezette központi bi­zottsága mellett. A munkásosztály, a szö­vetkezeti parasztság, az ér­telmiség visszautasítja a fo- gadatlan prókátorok provo­kációs koholmányait, a cseh­szlovák nép nyugodtan foly­tatja alkotómunkáját a biza­lom. a derűlátás légkörében, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szilárd testvéri kapcsolatok feltételei között. (TASZSZ). Révész Géza 1902-ben szü­letett Sátoraljaújhelyen. Ti­zenhárom éves korában már dolgozott — Budapesten az ezüstárugyárban —, s rá egy esztendőre tagja lett a Buda­pesti Ifjúmunkás Egyletnek. 1918-ban belépett a kommu­nista pártba, részt vett az Ifjúmunkás Szövetség meg­alakításában. 1919 februárjá­tól az ifjúmunkás-központ­ban dolgozott, majd a Vörös Hadsereg katonájaként har­colt. Emigrációs évek követ­keztek Ausztriában, Cseh­szlovákiában. A húszas évek elején hazatért Magyaror­szágra, illegális pártmunkára; s mint függetlenített párt­munkás dolgozott a KIMSZ- ben. 1923-ban elfogták és tíz­évi fegyházra ítélték, a rá­következő év novemberében azonban fogolycserével a Szovjetunióba került. Itt a külügyminisztériumbán, majd a Lenin Intézetben tevékeny­kedett, közben elvégezte a moszkvai műegyetem hadi­ipari egyetemét. 1934-től 1943- ig a Szovjetunió honvédelmi minisztériumában dolgozott, 1944-ben a magyar partizán­iskola vezetője, a fronton a magyar párt képviselője lett. A felszabadulás után tudá­sát, tapasztalatait magas be­osztásokban kamatoztatta: 1945-től a pártközpont osz­tályvezetője, 1947 novemberé­től varsói nagykövet, 1948-tól altábornagyi rangban a nép­hadsereg főcsoportfőnöke, majd 1954 és 1957 között az Országos Tervhivatal elnök- helyettese, 1957. március 1-től pedig honvédelmi miniszter volt. 1957 júniusában, majd 1959-ben az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagjává vá­lasztották. 1960-ban nevezték ki a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetévé, eb­ben a beosztásban dolgozott 1963 decemberéig, nyugdíjba meneteléig. 1958-ban válasz­tották Bács-Kiskun megye or­szággyűlési képviselőjévé, s 1975-ben — a párt XI. kong­resszusán — újból a Közpon­ti Bizottság tagjává. Hosszú ideig volt az MSZBT alelnöke, legutóbbi kongresszusa óta az országos elnökség tagja. Tevékenységét számos ma­gas kitüntetéssel ismerték el, kétszer kapta meg a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, kitüntették egyebek között a Szocialista Hazáért érdem­renddel és Magyar Népköztár­saság Zászlórendjének l. fo­kozatával. (MTI) ,Régi új” Tokióban A Newsweek amerikai hír­magazin, címlapján a kimo- nóba öltözött Fukudával A tőkés világ második gaz­dasági hatalma, Japán a par­lamenti választások után új kormányt kapott. A kormány élére Fukuda személyében olyan több mint 70 esztendős veterán politikus került, aki immár harminc éve a legkü­lönbözőbb miniszteri tárcák és vezető politikai tisztségek birtokosa volt. Olyan ember, akit talán az összes japán ve­zető politikusok közül a leg­szorosabb kapcsolatok fűznek a monopoltőkéhez. Ez pedig nem kis dolog. Hiszen a kü­lönböző történelmi hagyomá­nyok továbbélése miatt a vi­lág fejlett tőkésországai kö­zül éppen Japánban a legerő­sebb a személyi összefonódás a tőke csúcsai és a politikai hatalom letéteményesei kö­zött. (Nem véletlen, hogy a féltucat tőkésországot meg­rázó Lockheed-botrány során Japán volt az egyetlen állam, ahol az amerikai repülőgépgyár vesztegetési manőverei egy volt miniszterelnököt is „lebuk­tattak”.) Fukuda miniszterelnöki kinevezésére előre számítani lehe­tett, noha a választásokon az immár majd harminc éve egyed­uralkodó, konzervatív irányzatú liberális-demokrata párt erő­sen visszaesett. Az ellenzék azonban számszerű előretörése ellenére is oly­annyira megosztottnak bizonyult, hogy kormányképtelen és valószínűleg még jó ideig az is marad. így már eleve bizonyos volt, hogy megint a liberális-demokrata párt alakít kormányt. A kérdés legfeljebb csak az lehetett, hogy az egymással ver­sengő frakciók közül melyiknek a jelöltje jön be. Ezeket a frakciókat nem alapvető politikai kérdések vá­lasztják el egymástól, hanem rendszerint az, hogy a szerte­ágazó érdekeltségű japán monopoltőke melyik osztagával van­nak szoros üzleti, politikai és személyi kapcsolataik. Az új miniszterelnök már 1929-ben a császári pénzügy­minisztériumban dolgozott, s miután katonai és külpolitikai döntésekben nem volt szerepe, viszonylag simán vészelte át a második világháború utáni nagy fordulatot. A bajok csak ezután következtek: Fukudát azzal vádolták, hogy különböző pénzügyi érdekeltségektől vesztegetési pénzeket fogadott el. Hosszú évekig bírósági eljárás folyt ellene. Csak 1958-ban si­került az ügyeket tisztáznia — de közben (ez is jellemző), 1952-ben már parlamenti képviselő lett. Képviselői minőségé­ben csatlakozott a párt jobbszárnyához, amelyet akkor Kishi (1957-től miniszterelnök) és Szato (1964 és 1970 között minisz­terelnök) vezette. Kishi és Szato eltérő nevük ellenére is testvérek voltak. Ök képviselték a külpolitikában az egyoldalú amerikai orien­táció, belpolitikában pedig a japán bank- és trösztérdekeltsé­gekkel való együttműködés irányvonalát. Fukuda a japán po­litikában „a Kishi—Szato dinasztia trónörököse” lett. Ebben a minőségben egy sor vezető kormánypozíciót töltött be: volt pénzügyminiszter, külügyminiszter és a liberális-demokrata párt főtitkára. Utóbb, Kishi és Szato halála utárr-ő lett politikai örökösük és pártüeli funkciójuk vezetője. Ez azt jelentette: elég ereje marad ahhoz, hogy a belharc hullámzásai közepette is mindig megtartson a kormányban egy hatalmi pozíciót. Ezzel magya­rázható, hogy amikor Tanaka miniszterelnök frakciója volt kormányon/ Fukuda pénzügyminiszter maradt és ugyanezt a tárcát megtartotta egy másik frakcióvezető, a most lemondott Miki Takeo kormányában is. A japán monopoltőke tehát a liberális-demokrata párt visszaesésére Fukuda miniszterelnöki kinevezésének támoga­tásával válaszolt. Nem véletlen, hogy az új miniszterelnök ki­nevezését jóváhagyó parlamenti szavazás után a tokiói tőzsdén az árfolyamok hirtelen magasra szöktek. A japán monopol tőkés körök „jobbratartását” néhány miniszteri kinevezés is mutatja. Mindenekelőtt az, hogy a vá­rakozás ellenére kimaradt a kormányból Mijazava külügy­miniszter. ö korábban (persze bizonyos korlátok között) szót emelt a Washingtontól való nagyobb önállóság érdekében és ellenezte azoknak a feltételeknek a teljesítését, amelyeket Pe­king egy japán—kínai béke- és barátsági szerződés feltételéül szabott. Helyette egy jóformán ismeretlen politikus, Hatojama lett a külügyminiszter, (ö egyelőre „csak” arról nevezetes, hogy fia annak a Tanaka nevű volt miniszterelnöknek, aki a két világháború között elkészítette Japán délkelet-ázsiai hó­dításainak tervét. Ez is mutatja, hogy „mélyre nyúlnak a gyökerek”.) A Fukuda-kormánynak — noha egyértelműen élvezi a japán tőke támogatását — nem lesz könnyű dolga. Nyáron felsőházi választások lesznek és addig a kormánynak meglehe­tősen súlyos problémákat kell megoldania. Nemzetközi szem­pontból most kellene meghatároznia a józan, ésszerű kapcso­latokat a Szovjetunióval, az Egyesült Államokkal és Kínával. Gazdaságilag pedig a konjunktúra továbbra is ingatag és egyértelműen függ a japán export alakulásától. A japán ex­portrohamok viszont egyre komolyabbá és élesebbé teszik a gazdasági ellentéteket mindenekelőtt Nyugat-Európa és Japán — de az Egyesült Államok és Japán között is. Egyáltalában nem bizonyos tehát, hogy az új japán kor­mány hosszú életű lesz. Az ellenzék szétforgácsoltsága miatt azonban egy-két éven belül egyebet nem lehet várni, mint azt, hogy a konzervatív pártnak egy másik frakcióvezetője kerül a hatalomra. (-* -e) LAPZÁRTA MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára hétfőn a Kremlben fogadta Moham­med Naimot, a tekintélyes afganisztáni politikust. A találkozóra Nairn ké­résére került sor. A kölcsö­nös megértés légkörében le­zajlott megbeszélésen a két baráti ország — a Szovjet­unió és Afganisztán — ér­deklődésére számot tartó kérdéseket vitattak meg. BONN Michael Kohl, az NDK állandó bonni képviseletének vezetője hétfőn Berlinbe utazott, hogy tájékoztassa a Német Demokratikus Köz­társaság kormányát az ál­landó képviselet ellen a hét végén elkövetett bombame­rényletről. Kohl előzőleg hi­vatalosan- tiltakozott a pro­vokáció miatt Hans-Jürgen Wischnewskinél, a nyugat­német kancellári hivatal ál­lamtitkáránál. WASHINGTON „Az a szándékom, hogy határozottan törekedjem egy olyan átfogó, mielőbbi egyez­mény megkötésére, amely betiltaná az atomkísérlete, két” — mondotta James Carter elnök, az amerikai hírügynökségek újságíróinak adott interjújában, amelyet hétfőn hoztak nyilvánosság­ra. „Híve vagyok annak — hangoztatta —, hogy minden atomkísérletet azonnal és teljes mértékben be kell til­tani.” Az amerikai elnök kijelen­tette, hogy minden valószí­nűség szerint még idén ösz- széul a közel-keleti békekon­ferencia. Cyrus Vance kül­ügyminiszter — mint mon­dok — küszöbön álló kö­zel-keleti körútja során a térség több országának kor­mányképviselőivel megvitat majd bizonyos problémákat. MADRID Négy fegyveres hétfőn el­rabolta Emilio Villaescusa Quilis altábornagyot, a spa­nyol legfelsőbb katonai bí­róság elnökét. A magas rangú katonatisztet madridi lakása közelében támadták meg. Az emberrablás körül­ményei egyelőre nem isme­retesek. BRÜSSZEL Carter elnök teljes támo­gatásáról biztosította az új amerikai alelnök, Walter Mondale, a NATO állandó tanácsát az atlanti szövet­ség brüsszeli székhelyén. Európai körútja során az al­elnök, aki vasárnap este ér­kezett Brüsszelbe, hétfőn reggel rövid megbeszélést folytatott Leo Tindemans belga miniszterelnökkel, majd az atlanti szövetség központjában Luns főtitkár, ral találkozott, majd részt vett a NATO-tagállamok nagyköveteiből álló állandó tanács ülésén, s Itt hosszabb beszédben ismertette a Car- ter-kormányzat álláspontját az atlanti szövetség kérdé­seiről, a nemzetközi politi­kai problémáiról. Kairó Intézkedések a deficit felszámolására Révész Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom