Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-23 / 19. szám
1977. január 23. KÉPÚJSÁG 3 T Asszonyok is fejnek Ozorán Sokat javult a közös tehenészet Meghozták a szénát Varjú Gyuláné O zorán már 1969-ben elkészült a termelőszövetkezet szakosított szarvasmarha-telepe, de az eredmények csak az elmúlt évben voltak említésre méltóak. A fejlődés határozottan szembetűnő az előző időszakhoz képest. Nemcsak a tej hozam növekedése mutatja az erősödést, hanem az is, hogy a szaporulat elhullása minimálisra csökkent. Ki kellett cserélni az egész tehénállományt a tbc-mente- sítés miatt, másrészt, hogy jobb tenyészanyag legyen a telepen. A csere 1973-tól 1975-ig tartott. Természetes tehát, hogy az eredményt csak most lehet várni. De jobb, fegyelmezettebb munkára és a takarmánytermesztés javítására is szükség volt Ozorán. A takarmányok mennyisége és minősége egyaránt kedvezően változott 1974 óta. Közben, 1975— 76-ban rekonstrukciót végzett a szövetkezet építőbrigádja a telepen. Még mindig tart az építőmunka, ugyanis külön öltöző-mosdó részt kell kialakítani a szociális épületben a nők számára. Négy nő dolgozik a telepen az év eleje, óta, ők fejik az egész tehénállomány felét: Bonyhádi Vasipari Szövetkezet Brigádmozgalom A Bonyhádi Vasipari Szövetkezetnél 15 szocialista brigád tevékenykedik. Pénteken értékelték 1976. évi munkájukat, és döntötték el a helyezésüket. A versenyt értékelő bizottság általános megállapítása, hogy a brigádok igen szép eredményeket értek el, amit az is bizonyít, hogy 9 brigád 1—1 fokozattal előbbre lépett, 4 brigád megtartotta 1975. évi helyezését. Az előző években igen sok probléma adódott abból, hogy a szerteágazó tevékenységet folytató brigádok a brigádnaplót hiányosan vezették. Ezt szüntette meg a szövetkezeti bizottság javaslata, miszerint a szocialista brigádok felkérésére adminisztratív dolgozók vezetik a naplót. A naplókból kitűnik, hogy a szocialista brigádok nemcsak a munkahelyükön dolgoznak becsülettel, hanem szabad idejük egy részét is együtt töltik: rendeztek kirándulásokat, múzeumlátogatásokat, kismamatalálkozókat. Patronáltak óvodákat, iskolákat, öregek napközi otthonát. 3000 óra társadalmi munkát végeztek 1976-ban a szocialista brigádok a szövetkezet autószervizének építésénél. Politikai és szakmai továbbképzésben is szép számmal vesznek részt. Piros Ferencné tudósító Siesta gyermekcipő A Szombathelyi Sabária Cipőgyárban évről évre nagyobb mennyiségű Siesta gyermekcipőt készítenek. Ez a típus a kisgyermekek lábának helyes talpfekvését segíti elő. Ebben az évben egymillió-hatszázezer pár kerül kereskedelmi forgalomba. Jó kondícióban a magyartarka tehenek Dudás Mátyásné, Gosztola Veronika, Túrós Istvánné és Varjú Gyuláné. Közülük csak Varjuné fejt régebben is nagyüzemi tehenészetben, tehát gépekkel, egy másik gazdaságban. A többiek növény- termesztési dolgozók voltak mostanáig. A fejőnőknek más munkát nem kell végezniük az istállóban, az etetés és gondozás nem az ő feladatuk. Megoszlik a munka, és így könnyebb betartani az egészségügyi követelményeket a tejkezelésben. A tehénlétszám 141 volt 1975-ben, az átlagos tejhozam 2190 liter, a borjúelhullás nyolc százalék. Tavaly már 360 tehén állt a 488 jószágnak való tehénistállókban, a tejtermelés 2566 liter volt tehenenként és a szaporulatnak mindössze 3,66 százaléka hullott el. Az egész szarvasmarha-állomány létszáma az elmúlt év végén túlhaladta az ezret. A tenyésztésben a Holstein —Friz fajtával való keresztezés első eredményei is láthatók már az ozorai szakosított telepen. Vannak F—1-es vemhes üszők. A tejhozam várhatóan ugrásszerűen emelkedik majd az idei évtől és ez megfelel annak a programnak, ami országos cél és érdek. G. J. Kép: Gottvald Finisben a vizmnépités Fariban Páriban is nagyon várták a község lakói a vezetékes vizet. A lakossági igényekhez alkalmazkodva döntött úgy a nagyközségi közös tanács Tamásiban, hogy szakaszosan építik meg a vízmüvet. Így lehetővé tették, hogy már 1975. novemberétől köny. nyebben jussanak vízhez a község lakói. A munkálatokat a Tolna megyei Víz- és Csatornaműépítő Vállalat végezte, alvállalkozója a tamási költségvetési üzem volt. A vállalat a vezeték kiépítését végezte, a költségvetési üzem készítette el a két ötven köbméteres víztartályt és a szivattyúaknát. Most — szerződésen kívül — ők építik a szivattyúházat is. Ennek elkészülésével fejeződik be teljesen a pári vízmű építése, amely a jó munkaszervezés révén már több mint egy éve látja el a lakosságot. és kisüzem, iparszerű és hagyományos szisztémák — ez az a „karének”, amihez Erdei Ferenc mai mezőgazdaságunkat hasonlította, s amelynek „szólamai” együttesen adják az elégséges élelmiszert, jóllehet az arányokban folyton-folyvást erősödnek a modern módszerek. Ha végigtekintünk ezen a kettősségen, megannyi vita merül fel; hogy csak az egyik legélesebbre, s nem túl régi keletűre utaljak, ilyen volt a háztáji termelés körül keletkezett bizonytalanság, aminek következményeit a magyar mezőgazdaság egész 1976-os színvonala megsínylette. — Részben a nem kielégítő termelési kedv miatt 8—10 százalékos elmaradás volt az egy évvel korábbihoz képest a kisgazdaságok termelésében tavaly, jóllehet másfél százalékos növekedést irányoztunk elő — mondotta erről a témakörről dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a minapi, gödöllői országos értekezleten. Ma már közhely, hogy miközben minden lehetőt meg kell tennünk a növénytermesztés, az állattenyésztés legkorszerűbb szisztémáinak, így az úgynevezett termelési rendszereknek a gyarapításáért, nagyobb gondot kell fordítani egyfelől a háztájira, s az egyéb kisgazdaságokra, másfelől a közösben művelt, ám termelési rendszerbe még nem kívánkozó, vagy oda egyszerűen nem engedélyezett — mert racionálisan nem engedélyezhető! — növényekre, termőterületekre. Erről a bo. nyolult témakörről állapította meg egy ízben Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz, egyszersmind a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke: „A műszaki fejlesztés a termelésbővítés legfontosabb és távlatban mind jelentősebbé váló módja. Hatása azonban nem egyértelműen kedvező az üzem jövedelmi helyzetének alakulására. Nagy körültekintést igényel tehát, hogy a jövőben mit oldunk meg műszaki fejlesztéssel és miben támaszkodunk egyelőre továbbra is az emberi munkaerőre.” A kérdés tehát így egyszerűsödik le: mire kell a drága gép, s mit célszerűbb — egyNagyüzem előre, vagy akár hosszabb ideig is — hagyományos módszerekkel termeszteni, tenyészteni? Mind több Amerikát járt mezőgazdasági küldöttség tért vissza az utóbbi években azzal a tapasztalattal, hogy ott nálunk jobban kedvelik az olcsóbb megoldásokat. Nyilvánvaló persze, hogy a döntés az utak megválasztásában nemcsak elméleti megfontolások függvénye. Meghatározzák ezt a pénzügyek, s hogy Szabó István idézett passzusára emlékeztessek: a munkaerő, amely meglehetősen vegyes képet mutat — akár a színvonalat, akár az életkort tekintjük. Nádudvar nevéhez kötődik az egyik termelési rendszer, a Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés, míg a három másik legnagyobb a bajai, a szekszárdi, illetve a bábolnai gazdasághoz, helyesebben kombináthoz. Vannak persze más növénytermesztési és állat- tenyésztési rendszerek is, ám az említett négy változatlanul a legnagyobb. Hatókörük nem ismeri a megyehatárokat, s mint az országos értekezleten a miniszter elmondta, nem is lenne kívánatos efféle elme- revedés. Dr. Magyar Gábor, a KITE igazgatója, egyik beszélgetésünk alkalmával a legnagyobb tartaléknak az emberi tényezőt mondotta: ennek föltárása nem igényel anyagiakat, de a gépeket irányító embertől igenis megkívánja a lelkiismeretes fölkészülést, a technológiai folyamat megismerését, valamint a pontos, precíz végrehajtást. ... E cikksorozatban pusztán vázlatosan tudtam foglalkozni a mezőgazdaságban rejlő tartalékok öt nagy témakörével. E forrásokat lehetne--------------------------- meg so_ r olni: a gépek gyorsabb kijavítása, a téeszek szakosításának meggyorsítása, a különféle ágazati vertikumok létrehívása is ide tartozik. Ugyancsak céljaink hathatósabb megvalósítását szolgálná, ha a termelők és felvásárlók, földolgozók között a korábbi érdekellentéteket, foko. zatosan és mindenütt az érdekazonosság váltaná föl. — Vége — KERESZTÉNYI NÁNDOR A huszonhatodik... A horgász bedobja készségét a vízbe, vár. Vár, ha kell órákát. Néha megmozdul a parafa úszó, kapás van. Ha szerencsés és ügyes, jókora hallal térhet haza. Az újító talál egy témát, amely megoldásra vár. Gondolkodik, kitalál valamit. Anyagot szerez, szabad esztergára, maróra vagy fúrógépre vár. Pár napig dolgozik. Eddig a dolog könnyebbik oldala. Pontos rajzot készít, kitölti az újítási lapot. A megbízott-tói elismervényt kap. Aztán vár. Most a horgászhoz hasonlít. Ha kapás van, ha jó az ötlet, akkor elfogadják a javaslatot, ha nem — megindokolják. Ruzsinka István, a szekszárdi műszergyár huszonkilenc éves gépbeállítója horgászni is és újítani is szeret. Eredményei vannak, az újításra bizonyítékai is. Az utóbbi öt évben 25 javaslatát fogadták el, ami közel kétszázezer forintos megtakarítást hozott a gyárnak. Ezért megkapta a Kiváló újító cím bronzfokozatát. A családi kasszába 16 ezer forint került a fizetésen felül. Tizenöt évvel ezelőtt az első felvételizők között volt. Műszergyár épült Szekszár- don, így természetes, hogy műszerésznek jelentkezett. Esztergályosnak vették fel. Az iskolában kitűnt műszaki érzékével, ügyes kezével. A szakmunkásvizsgát három hónappal előbb tette le. A gyár érdeke azonban azt kívánta, hogy továbbképezze, illetve átképezze magát. Hamarosan marós gépbeállító lett. Az első generációnak minden gépen meg kellett tanulnia dolgozni, hiszen a néhány „pestit” leszámítva, ők voltak az első szakemberek. Pista, amikor egy újabb témán kezd dolgozni rögtön mondja beállító társainak: „Fiúk, van egy ötletem”, s az évek során kialakult munkatársi barátság sok segítő társat ad. A „fiúk” összenevetnek és mennek érdeklődni, ha kell, tanácsot adni. Ez semmivel sem csorbítja Ruzsinka István újítói tekintélyét, hiszen az ötlet megtalálása a legnehezebb, s neki vannak elgondolásai. A napokban ismét elhangzott a már említett mondat. A huszonhatodik újítás volt készülőben. Pordán „szaki” a legidősebb, Tóth József, Szilágyi László beállító mindjárt mentek érdeklődni, ha kell segíteni. Havasi Miska a technológiai fejlesztés nagy gyakorlattal rendelkező csoportvezetője gyakorlati segítséget is ad. Az újító napokig, lehet úgy mondani, hogy reggeltől estig a témával foglalkozott. A szereldésekkel tárgyalt, normaidő-megtakarítást számolt. Az alkatrészgyártás még fia. talabb műszaki vezetőjének is beszámolt tervéről. Arról van szó, hogy a bojler-hő- mérsékletszabályzó egyik alkatrészét szegecselés előtt ne kelljen esztergagépen fúrni, mert ennél jobb megoldás az, ha egy célszerszámmal három helyen egy kicsit meg- tömítik az anyagot. A fiatal üzemmérnök csak azt tudta mondani kissé viccesen, hogy „Pista már megint kritikát mondasz a mi munkánkról.” Ruzsinka István lerajzolta a célszerszámot, leírta előnyeit, majd átadta a dokumentációt az újítási megbízottnak. Tervei szerint évi négyezer óra lesz a megtakarítás. Most kezd ismét hasonlítani a horgászhoz. Hisz abban, hogy az ő csalijára került a legnagyobb hal. Ez erőt ad neki az újabb töprengésre. H. J. Fotó: B. J. Ruzsinka István a fogmaró gépen állítja be az egyik évekkel előbb született szerszámot, melyet természetesen elfogadtak és az alkatrészgyártásban azóta is használják.
