Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-22 / 302. szám
1976. december 22. “Képújság 5 Szomszédokról, szomszédolásról A FÖAGRONÓMUSTÓL tudom ; Mészáros Jánosnak hívják, 57 éves és a szedresi termelőszövetkezet fogatos brigádvezetője. — így van. — Hogy szólíthatom ? — Mondja, hogy János ‘bácsi. — János bácsi, arra szeretném kéirnli, hogy beszéljen a szomszédairól, a szomszédolásról... — Baj van velük? — Nem ismerem őket. Arra szeretnék választ kapni, hogy az életében mid yen szerepet töltenek be a szomszédok, egyáltalán, itartja-e a szomszédi kapcsolatokat? — Szomszédszerető ember vagyok. Ezt a tulajdonságomat az édesanyámtól meg az édesapámtól örököltem. Mi- nálunik, gyerekkoromban, különösen téli estéken mindig tele volt a konyha a szomszédokkal. De nemcsak akkor, miikor jó dologra hívtuk őket, például disznóölésre, kuko- ricafosztásra vagy egyéb ilyesmire. Akkor is ott voltak, amikor ibaj állt a házhoz. Segítettek a vemhező lovon, az ellő tehénen, S ha úgy hozta a sor, a jó szomszédok mirajitunk, személy szerint is segítettek. De ugyanez fordítva is megtörtént. Gyermekkoromban tanultam meg, hogy a jó szomszéd a testvérnél is többéit ér. — Hogy hívják a szomszédait? — A jobb oldalit Böröcz Jánosnak, a bálifelőlit Dévai Lászlónak. Böröcz szomszédék öregemberek, tsz-.nyuigdí- jasók. Böröcz bácsi súlyos beteg. Félesége, a Juli néni, takarékos, házias, beosztó asz- szony. Lévai szomszédok pe- dagóusók, a helyi általános iskolában tanítanak. Jó népék, gyakran látogatjuk egymást. Hozzáteszem, hogy Lévai szomszédék előtt abban a háziban egy Sági József nevezetű ernlber lakott a családjával. Mi Ságiékkal több mint tíz esztendeig voltunk szomszédok, s a jó viszony az elköltözésük után sem szakadt meg. Éppen a múltkoriban voltunk szegény Ságiné temetésén, férjével állandó levelezésben állunk. — Miit tud Böröcz Jánosék- ról? — Szorgalmas emberek. Böröcz szomszéd idős kora ellenére átépítette a házat. Én ebben, a imagam tehetsége szerint segédkeztem. Ezen felül megengedtem, hogy az építőanyagot az én portámon tárolják. Mink Böröczékkel jó viszonyban vagyunk, s különösen az .asszonyok. Állandóan arról beszélgetnek, hogy melyikük miit süt, mit főz. Meg másról is. Jószágtartó emberek vagyunk, sok a baromfi, a disznó. Juli néni, a Böröczné mindig megkérdi, hogy hol, mennyiért veszik át a tyúkot, mennyiért a tojást, vagy tavasszal hogyan megy a naposcsibe. — Mit tud Lévai Lászíláélk- ról? — Rendes emberek. Szorgalmasan tanítanak, s a ház- körüli munkákat sem vetik meg. Gyakran látom Lévad szomszédot a kertben, s náluk is van baromfi, úgyhogy életrevaló a Lévainé is. Lévai szomszéd az autójával szeret sokat bíbelődni. Gyakran találom az udvaron* autómosás közepette. — János bácsi, tételezzük fel; holnap .reggel kilenc órára tízezer forintot be kellene fizetnie, és ma este egy fillére sincs. — Ez csakugyan feltételezés, mert ha fizetni kellene, minden dicsekvés nélkül mondom* kifizetném magam is. No de ha úgy adná élő magát a helyzet, nem lenne baj, mert a két szomszédomtól kérhetnék tízezer forintot is. Papír se kellene a pénzről. — Hogy emlékszik vissza a gyermekkori szomszédokra? Pontosabban arra, hogy negyven-negyvenöt esztendővel ezelőtt mit kértek egymástól a szomszédok? — Mii cselédemberek voltunk, s az utcánkbeliek valamennyien. Ha kémünk kellett, hát kis sóért, petróleumért, ecetért meg ilyesmiért mentünk másik házhoz, vagy jöttek hozzánk. — Ma mit kérnék egymástól1 a szomszédók? — Sót, ecetet, lisztet biztos nem. Az van, s van annál sokkal több is. — János bácsi, mit gondol, egy fővárosi tízemeletes bérház lakói mit ‘tudnak egymásról? Tartják-e a szomszédságot? — Nem ismerik egymást. Hogy ne menjek messzire, az egyik 'lányom Pestre ment férjhez. Alig-alig ismer valakit a házban. Nem tudnak azok egymásról semmit, nem tartják a szomszédságot. — ügy látja, hogy a jószomszédi kapcsolatok lassan eltűnőben vannak? — Amondó vagyok, csak átmenetileg. Egy ideig örülnek az emberek a szép lakásnak, szép bútornák. De miután ezzel betelnék, észreveszik, hogy egyedül vannak. Akkor kezdenek majd csöngetni a szomszéd lakásajtó- kon. — ügy gondolja tehát, hogy a szomszédság „intézménye” rövidesen újra virágkorát éli? — ÜGY GONDOLOM, kéremszépen. Az emberek sose tudták, meg nem is fognak tudni meglenni a jószomszédság nélkül. VARGA JÓZSEF Foto: Komáromi Zoltán Szereti ön a munkáját? vagy munkalélektannal foglalkozó szakemberek szoktak feltenni ilyen kérdéseket. Azt is megkérdik: elégedett-e a munkahelyi légkörrel? A köznapi életben ritkábban hangzik el ilyen kérdés. A művezető vagy egy boltvezető sokkal inkább azon gondolkodik: lesz-e elegendő megmunkálandó anyag, hoznak-e idejében árut a központból, semmint hogy dolgozói vagy éppen a saját közérzetét elemezze. Attól fáj a feje, hogy miként ossza, el a prémiumot, a bérfejlesztési alapot, miként helyettesítse a hiányzókat, kit vegyen fel ideiglenesen a gyermekgondozási segélyen levők helyett; mit tegyen azért, hogy csökkenjen a selejt, ne bánjanak kíméletlenül a beérkező és eladásra kerülő árukkal; mindenki tudja és végezze a kötelességét anélkül, hogy ő a nyomában lenne. Egyszóval, arra figyel és arra reagál, ami közvetlenül a környezetében történik, és nem munkaelmélettel, lélektani árnyalatokkal foglalkozik, ügy gondolja, hogy két nagy eszköze van a serkentésre : egyik az anyagi ösztönzők helyes megállapítása, másik a dicsérő, jutalmazó vagy esetleg fegyelmező jogkörének gyakorlása. Pedig aki számot vet vele, hogy hány és milyen tényező együttes hatására alakulhat ki a jó vagy rossz üzemi légkör, az érdeklődés és érdekeltség a végzett munka mennyiségében és minőségében, az aktív fejlesztési kedv vagy a közömbös, tétlen magatartás, az tudja: az említett kérdések nem csupán munkalélektani finomságok, hanem a hatásuk akár méterben, tonnában vagy forintban is megmutatkozik. Egy kereskedelmi hálózat igazgatója például megvizsgáltatta, hogy milyen tényezők játszanak szerepet az eladók nagymértékű munkahely-változtatásában, a késve vagy rosz- 6zul feladott rendelésekben, a sok hiányzásban stb. A vizsgálat érdekes és nagyon konkrét okokat tárt fel, s világossá tette, hogy milyen intézkedések szükségesek. Ennek nyomán például foglalkoztak a boltvezető és helyettese közötti viszonnyal, felelősségük elosztásával, fizetésük és premizálásuk arányosításával, a jó eladók előléptetésével, a rakodás gépesítésével, a szeleteléshez, adagoláshoz és csomagoláshoz szükséges egyszerű technika beszerzésével, a fűtés és az étkeztetés megjavításával. Határozottabban folytatták a hálózat koncentrálását nagy kapacitású, korszerű üzletekbe. s kisebb üzletekben is igyekeztek csökkenteni az eladó és a vevő közötti súrlódásokat kiváltó okokat. Uj intézkedéseket hoztak a fiatal kereskedelmi alkalmazottak szakmai továbbképzésére. Az azóta eltelt időszak igazolta az elemzések helyességét. A helyváltoztatások száma csökkent, a stabilitás megnőtt, a hálózat áruellátása javult, a boltok tisztábbak, gondozottabbak, és kevesebb a súrlódás a vevők és eladók között. Más jellegű, de hasonló tapasztalatai adódtak egy ruhagyártó szövetkezetnek, amely külföldi bérmunkát végzett szalagon. Itt annak az okát kutatták: miért a sok hiányzás és a tetemes selejt. Rá kellett jönniük, hogy a túlságosan felbontott műveletrészek annyira egyhangúvá és személytelenné tették a munkásnők munkáját, hogy a technológiailag ésszerűnek látszó műveletsor emberi vonatkozásban nem bizonyult hatékonynak. Viszonylag kevés változtatással úgy szervezték meg az új gyártószalag mozgását, hogy a munkadarab egy bizonyos idő után újból visszakerüljön ugyanahhoz a munkásnőhöz — most már új műveletekkel kiegészítve. Egyszerre összekapcsolódott az érdekeltség, mert ha valaki közben hanyagul dolgozott, feltartotta és nehezítette a másik munkáját is. És mindenki figyelemmel követhette saját munkájának alakulását. e kis változtatás is lényegesen javított a helyzeten. Később ezt úgy fejlesztették tovább, hogy felváltva ültették a szalagon dolgozókat az utolsó, befejező művelethez, ahonnan a minőségellenőrző vette át a ruhákat. R. L. Szociológusok Csupán Készülnek a zárszámadások Országszerte készülnek a termelőszövetkezeti zárszámadások. A leltározáson, a készletek, az állatállomány stb. összesítésén dolgoznak a szakemberek, akik értékelő elemzést készítenek a téesz gazdálkodásáról a januárban kezdődő és február végén befejeződő zárszámadó közgyűlésekre. Az 1976. évi zárszámadások azért is igen jelentősek, mert az V. ötéves terv első évének gazdálkodási eredményeit, tapasztalatait összegezik, s ily módon megalapozzák a tervidőszak további 4 évének gazdaságfejlesztési tevékenységét. A zárszámadás-készítés üzemi célja — az év gazdálkodásáról készített könyvviteli feljegyzések teljessé tétele és a reális következtetések levonása mellett — a közgyűlések demokratikus jövedelemfelhasználási döntéseinek számszaki megalapozása. Fafeldolgozók Száztízen dolgoznak a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság csibráki fafeldolgozó üzemében. A faluból ötven- ötvenöt embernek biztosít munkaalkalmat az üzem. A tárgyak bosszújával kezdődik. A cipőfűző életre kel és kicsúszik a botorkáló ujjak közül, a tea kilöttyen, még szerencse, hogy a kezem nem vágtam el. de azért a kulcslyuknál fél perc kotorászás mire beletalálok. Kint bo- rongós, álmos délelőtt vár. Az éjjel fagyott. A tócsa áttetsző jege alatt sötétbarnára ázott falevél körvonala dereng át, mintegy őskori lelet lenyomata önön múlandóságát példázva. Ez sem sodródik már a széllel a fasoron át. Három kutya a parkban. A kicsi; kölyök foxterrier, a nagy amolyan sétakerti keverék, a legnagyobb németjuhász. Együtt csatangolnak, mint három jó barát. Mindent megszaglásznak, mindenkit körbeugrálnak, a kicsi, a nagy és a legnagyobb. Nem zavarja őket a csípős, nyirkos idő. A kicsi a legnagyobb farkával bolondozik, a nagy hulladék után matat a fűben. Nincs eldöntve, ki a legerősebb, nem marakodnak, békésen megvannak, a kicsi, a nagy, no meg a legnagyobb. A Gemenc-presszóban néhány vendég. A sarokban két' diák körzővel, vonalzóval a geometriát bűvöli. Mindegy, hogy az ember hol vonalaz, lényeg, hogy a vonalak találkozzanak és az ábra lehetőleg szabályos legyen. A tv a népszerű sorozat egyik adását ismétli. A szakács a személyzeti bejáró ajtajának támaszkodik, kevés a vendég, két rántotta között megnézi a Kántort. Mert Kántornak az orrában van, az esze. Finom szaglásával pillanatok alatt eldönti, ki a jó, ki a rossz. Ha bűzlik a dolog és valami nem tetszik neki — bátran ugat! Az ellenfeleknek szemből támad és beléjük mar. Nincs megalkuvás és elnézés, vagy tépelődő lelkiismeret. Nem érdekes, hogy jobbról vagy balról jött, a mennyekből ereszkedett alá, vagy a pokolból indult egy reÁlmos délelőtt túrral. A rossz megbűnhődik, s a jó elnyeri méltó jutalmát. Mert Kántor szép, Kántor okos, Kántor egy jellem. Kár, hogy kutya. • Álmos délelőtt. A légy is enerváltan mozog. Tétován korzózik az asztalon, ahol az emberek az értekezlet megkezdését várják. Decemberi légy. Valamennyien figyelik de senki nem emeli a kezét, hogy ártson neki. Jogos a kegyelem, ha már eddig kihúzta. A decemberi légy egy külön kaszt. Taktikus fajta. Nem szemtelen, mint a piaci, nem hívja ki az emberek haragját. Ö az, aki messze elkerüli a légyfogót, nem fullad káposztalevesbe, és az ősz ítélete elől a meleg szobába menekül, kijátszva sorsát. Van ilyen az emberek között is jócskán. Például K. J., aki a tsz-ben alapítótag volt. Aztán jó néhány pozíciót kipróbált és a tizenöt év alatt csak egy dolgot tudott biztosan produkálni; amihez nyúlt, elrontotta. Szépen meghúzta magát a középúton, míg hullottak az elnökök, főagronómusok. Most az ellenőrző bizottság feje. Halad a korral, logarléce is van, igaz, csak vo- nalazásra használja. Öt sem bántják, ha már eddig kihúzta. Gyakoroljuk a felebaráti kegyelmet, ha nem kerül sokba. Elképzelem K. J-t, amint karjai ízelt lábakká alakulnak, a végükön formás tapadókorongokkal. Ha valami zűr támad, kapja magát és felmászik a falon, meghúzódik a ficakban, míg elül a hfvatali zivatar. Aztán lemászik és helyet foglal hőn szeretett íróasztalánál. • Könyörgés a munkásokhoz című számát ki tudja hányadszor prolongálja a térmester. Emberek, csak ezt a két vagont dobják még ki. A MÁV ránkvágja az isten kötbérét is. Az emberek a szívlapátokat nézik. A szív alaknak nemsok köze van a megértéshez, sokkal inkább a súlyos mázsákhoz. így aztán mára befejezve. A sörük már habzik a Kockásban. Kimérték. Sietnek, két perc alatt oda kell érni, különben elül a hab. Márpedig ők valamennyien habosán szeretik. * Az Augusz-ház falán emléktábla; gyakorta megfordulta Kaszinóban Liszt Ferenc, a legnagyobb, aki valaha is felcsapta a zongora fedelét. A mester hetvenöt éves korában, egy fullasztó július végi estén, érezve, hogy közeleg halála órája, leült kedves hangszeréhez, hogy poéta lelkének utolsó harmóniáit elpanaszolja a nyárnak. Ám ujjai az első futamok után rátapadtak a fehér-fekete klaviatúrára és keze összeforrott a hangszerrel. Nem is próbálta többé mozdítani. A zongora örökre néma maradt. A kísérteties csendben, a csillogó hangszerből már csak a szú percegése hallatszott. * O t perc múlva dél. Ki tudja, hány harangozó, hány toronyba, hány lépcsőn kapaszkodik fel, hogy elkongassa a delet? Kopogok az ajtón, aztán rájövök, hogy csak a mosdó ajtajánál állok. Hiába, álmos volt ez a délelőtt. STEINER
