Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-02 / 285. szám
1976. december Z. /TOtNÍN, , , "ihÉPUJSAG 3 Szigor, minőség, gazdaságosság Hudanik Józsefné meós a végtermékek minőségét ellenőrzi. Fotó: Gottvald Bonyhádért Egy település szépítése, közterületeinek — terek, parkok, utcák — tisztán tartása, a köztisztaság biztosítása nemcsak a település tanácsának a dolga, hanem valamennyi ott lakó összefogása szükséges ahhoz, hogy egy város, község vagy nagyközség szebb legyen. Az idén ősszel a tanács új lendülettel látott a helység szépítéséhez. Rövid távú tervükben szerepel, hogy Bony- hád középületeinek tatarozá. sával jelentősen megváltoztatják a nagyközség központjának arculatát. A tervek szerint a karbantartó munkákat a jövő év márciusában befejezik. Az első épületek felújítását egy hónapja kezdték meg. A költségvetési üzem kivitelezésében eddig három épület külsejét varázsolták újjá. Elkészült a központban a posta és az OTP utáni játékbolt sarok, a Perczel Mór u. 7. számú ház és a Lenin utca 1. számú épület. A szin_ tén a központban levő Kedves cukrászda épületének tatarozását a helyi építőipari szövetkezet kezdte meg. A költségvetési üzem további két épület rendbehozatalán dolgozik. A tanács szakemberei felmérték azt is, hogy a magán- tulajdonban lévő házak melyike szorul feltétlen felújításra. Ezek egy részének tulajdonosait tanácsi határo. zattal kötelezik a mielőbbi tataroztatásra, másokhoz csak kéréssel fordul a tanács. Azt szeretnék elérni, hogy a magántulajdonban lévő épületek gazdái hozassák rendbe házaikat, mert ezzel a közös érdek érvényesülését, Bonyhád szebbé tételét biztosítják. A magánépítkezők segítésére a tanács a helyi KIOSZ- tól azt kérte, hogy a magán- tulajdonban lévő házak tatarozását soron kívül végezzék el. Erre a KIOSZ vezetőitől ígéretet is kaptak, igy ha va. laki házát a közeljövőben ta- taroztatni akarja, a munkát a kisiparosok soron kívül elvégzik. „HA A GYÁRTOTT termék az előírásoknak a dolgozó hibájából nem felel meg, részére munkadíj nem fizethető. Ha a termék csökkent értékűvé válik, bizonyíthatóan a dolgozó hibájából, akkor a dolgozó részére az értéknek megfelelően csak a munkadíj egy része fizethető ki.” A fenti rendelkezések a Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet munkaügyi rendeletéi közt szerepelnek. A szigor a termelési fegyelem betartására irányuló rendelkezés nem bizonyult hatástalannak. A javarészt textilipari tevékenységet folytató és exportra termelő szövetkezet számára a minőség — kis túlzással — létük alapvető feltétele. A minőségnek számtalan összetevője mellett — műszaki színvonal, megfelelő alapanyagok — nem elhanyagolandó a dolgozók szakértelme és lelkiismeretes munkavégzése. Ezek a feltételek éppúgy nem adódnak önmaguktól, mint a magas műszaki színvonal vagy a korszerű technológia — ezeket is meg kell teremteni. És ebben nem kis szerep jut egy-egy munkahelyi kollektívának. A kollégák szakértelme, lelkiismeretes hozzáállása mindenképpen húzóerő a könnyebben le-lemarado- zóknak. CSAKNEM VALAMENY' NYI nagyobb gazdasági egységnél fontos szerepe van a tmk-nak, azaz a tervszerű megelőző karbantartásnak, amely a technikai, műszaki berendezések megfelelő szinten tartását a termelés üzembiztonságát teremti meg. A meósok feladata hasonló, ök a már kész termékek minőségi biztonságáért felelősek. A jó üzemi minőségellenőrzés egyúttal „tervszerű” és „megelőző” módon vigyáz az adott gazdasági egységből kikerülő termékek piaci hitelére. Sokak szerint háládatlan szerep jut vállalatoknál, üzemeknél a meósnak; megítélésük szerint a meós tulajdonképpen saját vállalata ellen dolgozik, amikor a minősítés során hasznal- hatatlannak vagy csökkent értékűnek minősít egy- egy terméket, hisz ezáltal úgymond a vállalati bevételt is csökkenti. Sőt ráadásul „antikollegális”, hisz saját munkatársai zsebéből veszi ki a pénzt. MINDEZ PERSZE a meósok munkájának helytelen megítéléséből, egy elhibázott szemléletből fakad. Egyre több helyen ismerik fel, hogy a minőségellenőrzés a termelés folyamatának nem elhanyagolható, szerves része. Biztosítéka a minőség szinten tartásának, a jó minőségű — és eladható terméknek. Egyértelmű, hogy az eladhatatlan, vagy áron alul piacra küldött termékek ballasztjai a gazdaságosságnak. Ennek veszi elejét a minőségellenőrzés, amely az adott egység gyártmánystruktúrájától és az alkalmazott technológia színvonalától függően már a termelés különböző fázisaiban is hathatósan működhet, éppúgy, mint mondjuk a végterméknél. A fentebb leírtak valamiféle felesleges ismétlésnek tűnhetnek, mondván, hogy ma már mindenütt megfelelő súlya, szerepe van a minőségellenőrzésnek. Való igaz, hogy a meó szerepét mindenütt lontosnak ítélik meg, mégis akadnak olyan helyek, ahol tartanak tőle, hogy a minőségellenőrzés megítélésében „átesünk a ló másik oldalára”. Mivel a meósok annak a gazdasági egységnek az alkalmazottai, amelyek termékeit minősítik, osztályozzák, előfordul még az a helytelen szemlélet, hogy valamiféle elnézőbb magatartást várnak el tőlük. Ez a — ha leértékeled, úszik a te prémiumod is — szemlélet talán legnagyobb gátja annak, hogy a minőségellenőrzés mindenütt a gazdaságosság tudatosan alkalmazott feltételei közé kerüljön. A CIKK ELEJËN említett Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezetnél a minőségellenőrzésnek már régóta kidolgozott, írásban rögzített — és alkalmazott — módszerei vannak. Ennek eredménye, hogy a szövetkezet egész éves termelésének csupán mintegy tíz százaléka nem éri el a legmagasabb minősítést. A JÓ MINŐSÉGŰ termékek által biztosított bevétel objektív bizonyíték arra, hogy a meó a selejtmentes termelésre kényszerítő „szigor” a gazdaságos termelés gyorsan megtérülő feltétele. Gyvgy jMU&kpXköibeih::A haját rövidre nyíratja, Fecskét szív, kék köpenyben és gumicsizmában jár. Határozott fellépésű, fiús kiállású Almási Józsefné, a tolnai Aranykalász Tsz fejőnője; a major tíz dolgozója közül az egyetlen nő. 35 éves, öt általánost végzett, betanított munkás. — Nem vagyok szakmunkás de 12 éves koromtól állatok mellett dolgozom. Anyám, aki apa nélkül nevelt minket, maga mellé vett, s együtt gondoztuk a nővén, dék borjakat. Énrám való tekintettel édesanyám több állatot kapott, mint a társai. Olyan nem volt, hogy nem bírom a munkát, — egyszerűen muszáj volt bírni. Az iskola pedig minden évben csak maradt, csak maradt. — A „szarvasmarhatartás története” magának nem történelem. — Dolgoztam olyan istállóban, ahol kútról, vödörben hordtuk a vizet, s vállunkon cipeltük a 35—40 kilós silós- kosarat. Azelőtt szénát, silót, esetleg répaszeletet etettünk, az abrakot pedig korpából, búzából, kukoricából kevertük. A tehenek most tejelőtápot, lucernalisztet granu. látumot kapnak, hamar le- ellenek, s gyakran látja őket az állatorvos is. így hát több és jobb a tej. — Országos vita: hogyan lehetne emelni a tejhozamot és a tej zsírszázalékát. — Egyszerű az egész: jó minőségű takarmányt kell adni az állatoknak. Észrevettem; ha jó a takarmány, magasabb a tejzsír és a tejhozam. Sajnos az a baj, hogy nem jól tárolják a takarmányt; a kazal beázik, be- penészedik, mert nincs rendesen összerakva. Elhaltak, kiöregedtek a kazalrakó mes. terek; éppen ezért szín, vagy pajta alatt kellene tartani a szénát. A siló gyakran levegőt kap, megerjed, savanyú lesz. a jószág csak túrja, löki. A lucernaszénát, a siló- kukoricát sem akkor kell vágni, mikor már vénül, szárad. Szóval: hiába van jó abrak, ha gyenge a szálas- és tömegtakarmány. Ha énraj. tam múlna, legelőre hajtanám az állatokat mert az istállóban, a karámban úgy érzik magukat, mint a kalitkába zárt madár. Ha a jószág nyáron legelne, sok takarmányt megtakarítanánk télire. — Ismer-e olyan gyógymódokat, amelyeket valamikor alkalmaztak? — Ha felfúvódott az állat, bicskával hasított lyukon nádszálat szúrtak a horpa- szába. Másra nemigen emlékszem. Az állattartás munkái ma már elkülönülnek egymástól: azelőtt mi gondozók ellettünk, ma semmi közünk hozzá — legfeljebb néha átszólnak, hogy segítsünk a kötelet húzni. — A szarvasmarha-gondozók munkája nem éppen tiszta, a munka korán reggel kezdődik, s naponta kétszer is meg kell tenni az utat haza. s vissza. Mégis, mi az, ami miatt szereti ezt a szakmát? — Megmondom őszintén, nem vagyunk rászorulva, hogy hajnali háromnegyed háromkor biciklire üljek. Itt a jószágot kell szeretni. Némelyik olyan, mintha kedves hozzátartozóm lenne. Hellá- hoz, a kedvencemhez ha megyek, nyalja a kezemet, a köpenyemet huzigálja, s úgy tud rám nézni, hogy éppen csak meg nem szólal. (d. v. m.) Az emlékezés éve Kubában Kubában az 1976. év kivételes esztendő. Már az egyszerű felsorolás is sokat mond: a Kubai Kommunista Párt 1975 decemberében megtartott I. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtása most kezd igazán kibontakozni a politikai-társa- dalmj és a gazdasági életben. Befejezték az ország új területi-közigazgatási felosztását, megválasztották a néphatalom helyi szerveit; ma összeül a nemzetgyűlés, a legfelső népképviseleti fórum. Az idén kezdődött Kuba első ötéves terve, fokozatosan bevezetik az új gazdaságirányítási rendszert, a vállalati önelszámolást, a köz- gazdasági szabályozók lépcsőzetes alkalmazását. Voltaképpen ez a politikai- társadalmi-gazdasági háttere a Granma nevű yacht fedélzetéről — Fidel Castro vezetésével — húsz évvel ezelőtt partra szállt 82 bátor hazafi hőstettéhez kapcsolódó december 2-i havannai és vidéki ünnepségsorozatnak. Ezen a napon — amely egyúttal a forradalmi fegyveres erők napja is — a testvéri szocialista és más országokból érkezett magas szintű küldöttségek jelenlétében emlékeznek meg a kubai forradalom és a kubai fegyveres erők két évtized alatt megtett útjáról. Az ünnepségsorozat csúcspontja a díszszemle lesz, amely képet ad majd: mivé fejlődött a Felkelő Hadsereg bázisára épült, minden korszerű harceszközzel felszerelt forradalmi fegyveres erő. A kubai nép fegyveres védelmezője — a hadsereg — kezdettől fogva, az 1959. január l'én kivívott nemzeti szabadság első percétől a forradalmi tömegekre alapozódott. Előrelépést jelentett a kötelező katonai szolgálatról szóló, 1964-ben életbe lépett törvény, amely lehetővé tette a fegyveres erők megfelelő feltöltését. Később, amikor a külső agresszió veszélye csökkent, az egységek felszereltségi színvonala viszont emelkedett, a párt és a kormány arra az elhatározásra jutott, hogy öt év alatt 150 ezer fiatalt leszerelnek, s a népgazdaság legfontosabb ágazataiba irányítanak át. Ezt az intézkedést 1975-ig végre is hajtották. Fidel Castro a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusán a következőképpen jellemezte a védelem jelenlegi állapotát: „A reguláris egységek harci felkészültségének növekedése, a tartalékosok megszervezése népünk körében és az Ifjúsági Munkahadsereg létrehozása lehetővé tette a forradalmi fegyveres erők védelmi képességének fokozását a gazdasági feladatok végzésében való további részvétele mellett”. SERFÖZÖ LÁSZLÓ Marxista : «Blmélêtî kí«;<e»icikl«>pé^ii: ; ; ; : Okságinak tekintjük az---------------- összefüggést k ét jelenség — vagy jelenségcsoport — között, ha az egyik kiváltja, előidézi a másikat. Ha az egyik olyan hatást fejt ki, amely a másik létrejöttéhez, fennmaradásához vagy elmúlásához vezet. A kiváltó tényező az ok, a kiváltott jelenség az okozat. Ahhoz, hogy ez az összefüggés létrejöjjön, szükség van még valamire: a feltételre. A feltételeket megkülönböztetjük az okoktól. Utóbbiak aktívak, előbbiek passzív tényezők. A feltételek belejátszanak abba, hogy bizonyos hatóokok egyáltalán kialakulhatnak-e. Ahol kisszámú a népesség, alacsony a népsűrűség és nem megfelelő a földrajzi környezet, ott ezek a körülmények — feltételek! — megakadályozzák, hogy , olyan emberi viszonylatrendszerek alakuljanak ki, amelyek előidézhetik, kiválthatják a társadalmi fejlődést. De az okokat nemcsak a feltételektől különböztetjük meg, hanem az alkalomtól (más szóval: az indoktól) is. Az alkalom látszólagos és nem valóságos ok. Nem kivált valamit, hanem lehetőséget ad egy már működő ok megnyilvánulásához. Az imperializmus természetrajzához tartozik az ok és az alkalom gyakori összekeverése: amikor például beavatkozni kíván egy idegen állam ügyeibe, összetűzést provokál annak határán vagy másutt —, majd erre mint saját érdekeinek állítólagos sérelmére hivatkozva (alkalom!) megkezdi katonai intervencióját. Az okozat létrejöttében azonban nem egyszerűen a kiváltó ok játszik közre, hanem az a jelenség is, amelyre az ok hatást gyakorol. Hogy egy gyógyszer — mint ok — milyen hatást idéz elő a betegben, az közel sem csak a gyógyszertől függ. Szerepet játszik ebben a beteg állapota, a betegség előrehaladottságának mértéke és így tovább. Hasonlóképpen izgalmas kérdés, hogy vajon egy ok ismétlődése minden esetben ugyanarra az okozatra vezet-e? Erre igennel válaszolhatunk, ha figyelembe vesszük, hogy a feltételek és a jelenségek változásával egyazon ok gyakran vezet más és más eredményre. Jól ismert, hogy egy intézkedés — vonatkozzon akár a gazdasági élet szabályozására vagy a népesség- szaporulat alakítására — más — termelési ágazatokban és más népességcsoportokban eltérő, gyakran ellentétes hatást vált ki. Ám ismert e jelenség fordítottja is: a bűnözéshez — mint okozathoz — számos különböző társadalmi körülmény, jelenség és feltétel vezethet el. Az idealista filozófia egyes áramlataiban — de néha köznapi gondolkodásunkban is — felbukkan az okok és a célok összekeverése. Míg a dialektikus materializmus a jelenségek oki meghatározottságát vallja — és ez a determinizmus —, addig az. idealizmus egyes rendszereiben a jelenségek célszerűségét, célszerű meghatározottságát állítják. Ezt nevezzük teleológiának (a görög te- leosz — cél — alapján.) Eszerint a világon minden jelenség megtestesít valamilyen rendeltetést. Célja van, amerre tart Hogy egy falevélnek mi lehet a célja? Az. idealizmus erre azzal válaszol, hogy a célt külső körülményekben' — például isten tökéletességének bemutatásában — kell keresni. Látható, hogy a teleológikus felfogás az emberi élet, közelebbről a munkatevékenység célkitűző jellegét vetíti ki a természetbe. A munkatevékenység elválaszthatatlan a célkitűzéstől: egy olyan képzet megjelölésétől, amelynek formájára kell hozni az adott műnkatárgyat. (Hogy az majd emberi szükséglet kielégítését lehetővé tegye.) A termé-: szetnek azonban nincs célja,, benne kizárólag okozati ösz- szefüggések hatnak. természeti jelensé---- gek tökéletessége nem célszerűségük, hanem természetes — a fennmaradást biztosító — kiválasztódásuk következménye. A célok társadalmi jelenségek, s eképpen meghatározottak az okok, feltételek, körülmények széles tömegétől. P. Zs.
