Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

1976. november 18. ^PÚJSÁG 3 Sertésfelvásárlás a háztájiból A KISTERMELŐK mun­kája a mezőgazdaság egyik ágában sem nélkülözhető. Különösen érvényes ez a ser­téstenyésztésre, hizlalásra: az összes sertésnek több mint a felét, a kocaállománynak pe­dig mintegy 46 százalékát a kistermelők tartják. A ser­téstartás, takarmányozás, az állatok körüli foglalatosko­dás a termelők és a szövet­kezetek összefogásával töb- bé-kevésbé megoldott, a fel­vásárlás viszont nem mindig zökkenőmentes. A felvásár­lás rendszeréről, gondjairól Székely Kornéllal, az Állat­forgalmi és Húsipari Tröszt felvásárlási osztályának ve­zetőjével beszélgettünk. — A tapasztalatok szerint a sertéstartásnak is megvan a maga lázgörbéje; három­négy éves terminusokban emelkedik és süllyed. A fel­vásárlás — amíg ezzel a gör­bével számolni kell — ho­gyan tudja követni? — A ciklikusság nem a nagyüzemekre, hanem kizá­rólag a kistermelőkre jellem­ző. 1974. márciusában 416 ezer, idén márciusban pedig 294 ezer kocát számoltunk össze a kistermelőknél. So­kan arra gyanakodtak, hogy azért esett vissza a terme­lés, mert torlódott az értéke­sítés, késlekedett az átvétel. Kétségtelen, ez is közreját­szott, de egyenetlen volt töb­bek között a takarmányellá­tás is. A következmény: a termelők nem tartottak ko­cákat. Idén ismét nőtt a te­nyésztési kedv, mert jöve­delmező a termelés. Az idő­szakos értékesítési torlódások azt a tévhitet keltik, mintha abszolút sertéstöbblet lenne. Erről szó sincs, a jelenleginél sokkal több sertésre lenne szükség. A termelés egyenet­lenségének immár tradíciói vannak, hisz a házi disznó­ólak téli elletésre nem alkal­masak, az állatok gondozásá­ra a korábbinál nagyobb fi­gyelmet kell fordítani. Az ál­latforgalmi vállalatok évente 400—600 ezer malacöt és sül­dőt vesznek át a kisterme­lőktől — ebben az évben hatszázezerre számítunk. A felvásárolt süldők és mala­cok zöme vagy a vállalati hizlaldákba kerül vagy a mezőgazdasági üzemekbe. A lehetőségek végesek: sa­ját hizlaldában évente csu­pán négyszázezer sertést tu­dunk felhizlalni. A megyei ÁHV-k akkor képesek ele­get tenni a kívánalmaknak, ha a termelőtől felvásárolt árut egyenesen a feldolgozó­ba szállíthatják. Mindaddig, míg Tolna megyében a hús­kombinát nem üzemel, jó lenne, ha minél több terme­lő kötne továbbtartási szer­ződést. Kiépült a megbízot­ti hálózat, ami több mint formai változás : szolgálta­tás. Házhoz szállítják a ta­karmányt, apaállatot, egész­ségügyi ellenőrzést, fuvart biztosítanak, a termelőnek munkaegységet írnak jóvá. Az ÁHV, mint a fentiekből is kitűnik, igyekszik kiegye­nesíteni a görbét. — HOGYAN tudják prog­ramozni a termelést? — A vállalatok minden felkínált árura leszerződnek, november 1-től pedig mala­cot vásárolnak — télen is. November végéig, ha valaki úgy köt süldőértékesítési szerződést, hogy január-feb­ruárban adja le az állatot, a szerződéses áron felül idő­szaki felárat is kap. Tehát az anyagi érdekeltségen keresz­tül programozunk — a kíná­latot két hónappal eltoljuk. Minden jel arra mutat, hogy ezzel a módszerrel a terme­lői érdek sérelme nélkül ki­egyenlítetté tehető a felvá­sárlás. Persze nagy segítsé­get jelent az is, ha a terme­lők időben eldöntik és jel­zik az értékesítési szándé­kot. ügy ítéljük meg, hogy az ÁHV jelenlegi felvásárlá­si rendszere jó. — A véleménye nem min­dig egyezik a termelőkével. A bonyhádi járásban példá­ul gondot okoz, hogy válto­zó mennyiségű hízót vesznek meg hetente, hogy a vállalat a sertések után felárat csak akkor fizet, ha a heti húsz állatot elszállították... — A kelkáposztát ha nem veszik meg időben, tönkre­megy. A sertésnél néhány nap alatt nincs minőségi vál­tozás, sőt gyarapszik a sú­lya. Az árhatósági rendelke­zésen változtatni nem lehet. A bonyhádi járásban jobban meg kellene szervezni a nagyüzemeknek, hogy ki­egyenlített legyen a kínálat. — Milyen szerződéseket kötnek a termelőkkel? — Szeptemberben meghir­dettük a több éves hízottser- tés-értékesítési akciót. Esze­rint a termelő kötelezettsé­get vállal arra, hogy leg­alább három éven keresztül a megyei ÁHV felé hízott sertést értékesít. A szerző­dést folyamatosan kötheti, tetszés szerint, akár tíz év­re is. Emellett marad a régi formula: Egy adott eszten­dőben meghatározott meny- nyiségre köt a termelő szer­ződést. — Hadd kérdezzem még meg: nem lehetne-e egy-egy folyamatosan kiugró meny- nyiséget és minőséget produ­káló tájegységben vagy köz­ségben differenciáltabban fizetni? — SZIGORÚAN szabott árak vannak — minden táj­egységről és községből azo­nos áron és feltételek mel­lett vásárolunk, (d. v. m.) Üzembe helyezték a tenyésztőközpontot Mint arról lapunk tegnapi számában hírt adtunk, a jö­vőben megnövekedett műkö­dési területen — Somogy, Tolna, Baranya és Fejér me­gyékben — végzi majd mun­káját az Országos Állat- tenyésztési Felügyelőség szekszárdi Mesterséges Ter­mékenyítő Főállomása. Az intézmény hivatalos üzembe helyezésére, számos kül. és belföldi szakember jelenlété­ben, tegnap délelőtt került sor az állomás palánki szék­házában. A megjelenteket, köztük Váncsa Jenő mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­terhelyettest, dr. Horn Ar­túr akadémikust, az Állator­vostudományi Egyetem pro­fesszorát és dr. Mészáros István Kossuth-díjas címze­tes egyetemi tanárt dr. Né­meth Lajos, az Országos Ál­lattenyésztési Felügyelőség főigazgatója köszöntötte. Ezt követően dr. Bíró Ist­ván, az OÀF fő- igazgatóheüyettese a hazai szarvasmarha-tenyésztés szervezéséről és a mestersé­ges termékenyítő állomások munkájáról tartott tájékoz­tatót a jelenlévőknek. A szakemberek megtekin­tették az intézmény különfé­le létesítményeit. az itteni emberek hívnak la­kodalomra, nyugdíjas­búcsúztatóra, elvárják, hogy névnapjukon a virág mellé verset is mondjak. Szeretem, ha jókedvűek az emberek. Dalolni, táncolni is nagyon szeretek. A múltkoriban kér­dezték is tőlem: „A fiad nem ír verseket, ő nem ütött rád?” Mondtam: eddig még nem ütött rám, de amilyen áldott jó gyerek, úgy érzem, nem is fog. Az ölében összekulcsolt ke­ze rázkódik a nevetéstől. — Tréfának ez is jó — te­szi hozzá. — De maga nem erre kíváncsi, hanem arra, amit írtam, iga»:? Feláll. Kutat és egy füzet­tel tér vissza. — Ebben vannak az írások! — mondja. A füzet az ölében. — Az első versem arról szól, hogy a magtáros bezárt egy fiatalasszonyt a magtárba. Biztattak, hát megírtam. A vége, a tanulsága az, hogy ne zárja be senki a más fele­ségét. Keze a füzetet babrálja. — És ennyi összejött. Fia­tal koromban nem értem vol­na rá ilyesmire, mert akkor csak a munka, a munka. Már tízéves koromban 'kapálni kellett. De én szerettem. Ha nagyon elfáradtam, akkor énekeltem. Dúdolni kezdi: „Mezei pipitért mind elvitte a szél Köszönöm galambom, hogy eddig szerettél...” — Amikor répát egyelni jártunk, akkor meg azt éne­keltük : „Kedves édesanyám, ha föl akar keresni A nyárosi répaföldre jöjjön ki Ott lát engem térden állva répát egyelni. Kedves jó anyám, de sokat kell szenvedni” — Amikor lent nyűttünk Nyárosban, de sokszor eléne­keltük : „Jaj, de sok lent kinyűttünk a nyáron. De keveset aludtam az ágyon. A len szára feltörte a kezemet. A pallér meg szidta a mindenemet.” — Tudja, hogy ki volt a pallér, ugye? Az, aki hajtott bennünket. Amikor elfárad­tunk, énekeltünk is, hogy: „Most van a nap lemenőben Pallérunknak most van kedve. Ha van kedve, tegye maga Minket meg eresszen haza.” — Hát így volt akkor. Mon­dom is mindig a Pistinek hogy volt. A múltkor is megyek a szomszédba és megüt a esete illata. Mindjárt eszembe ju­tott: jaj, valamikor de sok csetevirágot szedtem. Meg­szárítottam és az árából vet­tem magamnak ruhát. Nem ám úgy, mint most... Kinyitja a füzetet. — Az én életem a munka volt. De tudja a fene, én na­gyon szerettem és szeretek dolgozni. Sokan azt mondják, hogy bolond ember az, aki szeret dolgozni. Én nem tu­dom, de én szeretek. Kapálni is, meg mindent. Mert olyan jó kimenni a határba, a kert­be és látni, hogy milyen szép minden. Nevet. Az asztalra teszi a füzetet. — Amikor kepést arattunk, akkor én -felszedtem a mar­kot, kötelet terítettem, be is kötöztem úgy, hogy már csak kepézni kellett. Nehéz volt, de nagyon szerettem csinál­ni. Igaz, sokszor felsóhajtot­tam: A jó isten az egyiknek miért ád olyan sokat, a má­siknak meg miért kell any- nyit szenvedni ! Most -meg, aki dolgozik, meg aki megtakarít­ja, annak mindene van. Mély lélegzetet vesz. — Persze most is vannak tékozlók! — sóhajt. — Meg olyanök is, akik csak úgy tesznek, mintha dolgoznának. Tudja, kijártunk gabonát merni. Nagyon szerettem ezt a munkát is. -Előfordult, hogy egymagám 140—150 zsák bú­zát is fölmertem. Elfektettem a zsákot, a kezemmel kotor­tam bele a szemet, akkor az­tán fölemeltem, még néhány vödörrel utánaöntöttem és bekötöttem. Némelyik meg : „Juj, hát egyedül én nem tu­dok merni. Egynek merni kell, egynek tartani a zsákot, egy­Egcszségház és körzeti orvosi rendelő épül Madocsán. Az új épületet a községi ta­nács építöbrigádja a helyi tsz és a lakosság segítségével építi. A község lakossága eddig 350 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett az új létesítmény építésén. Az épület birtokba vétele után hamarosan megoldódik majd Madocsán a fogorvosi rendelés is, ugyanis a jelenlegi orvosi rendelőt alakitják majd át fogorvosi rendelő­vé. Fotó: Komáromi A kisiparosok ellenőrzése Felkészülés az utazásra Hagyomány már, hogy no­vember végén, december elején megyénkből is béke- és barátságvonat indul a Szovjetunióba. Pakson már évek óta rendszeresen „fel­készítik” az utasokat erre az útra. Most is közel félszázan jöttek össze a járásból, a bé­kevonat leendő utasai, akik egy-két kivételtől eltekintve, első ízben látogatnak a Szov­jetunióba. Süth Miklós köz­ségi népfronttitkár tájékoz­tatta őket a Szovjetunióról, a gyakorlati tudnivalókról, majd színes diafilmek vetí­tésével mutatták be nekik Kijevet, Leningrádot és Moszkvát. nek meg kötözni.” Hát csi­náltam én így is. Elmentünk merni: négy fehérnép, meg négy férfi. Aztán tudja mi volt: két fehérnép kotorta, két fehérnép merte, az embe­rek meg kötözték. Mondtam is utána a raktárosnak. Ilyen többet nem lesz. Vagy men­nek az emberek maguk, vagy megyünk mi, fehérnépek. Nem mindegy ám, hogy -né­gyen vagyunk, négyen dolgo­zunk, vagy nyolcán vagyunk, négyen dolgozunk és nyolc­felé megy a kereset. Kérdőn tékint rám. — Hát nincs igazam? Há­romszor voltam operálva, de a munka az soha nem esett nehezemre. Nekem az a min­denem. És a pocsékólást sem bírtam soha. Ha megláttam egy elhagyott zsákot: „Jaj, hát ez meg itt ázik!” Mit tö­rődsz vele!? — mondták. Ez is a -mienk, -nem?! Én a ma­gamét is mindig megtakarí­tottam, a tsz-ét is meg kell takarítani, hisz az az enyém is. Mindent úgy csináltam a tsz-ben is, ahogy otthon csi­náltam. Azt mondtam: én így csinálnám otthon, ez így jó otthon, akkor így csinálom a tsz-ben is, mert akkor ez ott is így jó. K ézbe veszi a füzetet. — „Jaj, erről meg el * is feledkeztem ! A lako­dalmas versekre, a névnapi köszöntőkre vagy a másikak­ra kíváncsi? — kérdez és várja a feleletet. — Ha magának mindegy, akkor elmondom azt, ame­lyikkel az egyesült tsz elnö­két köszöntöttem. (Folytatjuk) Vb-ülés Szekszárdon : Szekszárd város Tanácsá­nak Végrehajtó Bizottsága tegnapi ülésén egyebek közt a KISZ és a tanács együttes intézkedési tervének végre­hajtásáról tárgyalt. Gallai Ferenc műszaki osztályveze­tő beszámolt osztálya árha­tósági tevékenységéről, ami 34 építőipari, 16 fuvarozó, il­letve autójavító kisiparosra terjedt ki. Àz I. és II. félév­ben lefolytatott vizsgálatok eredményeként bírságot nem kellett kiszabni, az 1000 fo­rintos munkaértéket meg­A városi tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta a városi és város- környéki termelőszövetkeze­tek munkáját. Ebben a tevé­kenységi körben a tanácsot az érdekelte, ami a város lakóit is; mennyiben járulnak hoz­zá a termelőszövetkezetek a város ellátásához, ezen be­lül a zöldség- és gyümölcs­ellátáshoz. Tizenegy termelőszövetke­zet gazdálkodik a városkör­nyéken. Zöldségfélét 133 hek­táron termelnek, de a terme­lés- és ellátásfelügyeleti osz­tály ezt is kevesli, pedig eb­ben nincs benne az a 39 hek­tár burgonya, amit a kapos- pulai termelőszövetkezet ter­meszt. (Ha Dombóváron eny- nyi kevés, akkor mit szóljunk a szekszárdi téeszek 34 hek­tár zöldség és negyven hektár burgonya ígéretéhez — hi­szen ezt az idén még nem vetették, csak jövőre fogják.) Micheller József a termelés- és ellátásfelügyeleti osztály vezetője arról is szólt, hogy a népgazdaság által elvárt növényféleségek — nemcsak zöldség — megtermeltetése hosszú meggyőző munka eredménye. A növénytermesztésben a kukorica és a búza a mégha tározó a vetésterület mintegy hatvan százalékán. A szinte azonos éghajlatú és talaj­adottságú területek eltérő ho­zamai azt mutatják, hogy né­mely szövetkezetben még sok a kiaknázatlan lehetőség és haladó esetekben előírt téte­les számlavezetési kötelezett­séget csak elenyészően kis mértékben hágták át. A végrehajtó bizottság a továbbiakban az esedékes városi tanácsülés előkészíté­sével foglalkozott. A tanács­ülés a vb munkáját, 1977. évi munkatervét és 1977—80-as munkaprogramját vitatja majd meg, továbbá foglal­kozni fog a szervezeti és mű­ködési szabályzat hatályosu- lásával a tanács szerveinél. az agrotechnikai javítaniva­ló. A gépesítés jelentős váltó zásokon ment keresztül az elmúlt időszakban. A trakto­rok darabszáma csökkent ugyan, de teljesítményük nőtt. A termelőszövetkezetek új, speciális és nagy teljesít­ményű erőgépeket vásárol­tak, így a rendelkezésre álló gépparkkal a szükséges mun­kák időben elvégezhetők. 1973-tól folyamatosan emel­kedik a gazdaságok tejterme­lése, ugyanekkor megindult a tehénállomány minőségi se­lejtezése és saját tenyésztésű vemhes üszőkkel a tehénállo­mány létszámának növelése is. Két szakosított telep mű­ködik Kocsolán, illetve Ka- posszekcsőn. Az előző terv. időszakban a juhállomány 33,6 százalékkal nőtt. Ba­romfitartás három üzemben volt, jelentős mértékben si­került emelniük mind a to­jás-, mind a hústermelést. Több dombóvári és környé­ki szövetkezet tagja a KA- TEJ társulásnak, amely szak­mai segítségnyújtással szol­gálja a hozamok növelését. A kocsolai szakosított te­lepet üszőistállóval bővítik. A szarvasmarha-tenyésztés eredményeinek javítása ér­dekében az olcsó tömegta­karmány betakarítására kell nagyobb gondot fordítani — állapították meg Dombóvá­ron. A termelőszövetkezetek Dombóvárért

Next

/
Oldalképek
Tartalom