Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-15 / 244. szám

1976. október 15. “Képújság 3 A megyei pártbizottságon dr. Király Ernő fogadta a testvérmegyei művészeti együt­tes tagjait. A magyar—NDK barátsági hét keretében — amint arról már hírt adtunk — Karl- Marx-Stadtból művészeti együttes érkezett megyénk­be. Az együttes már eddig is több helységben szerepelt, to­vábbi fellépéseire számít­hatunk. Tegnap délelőtt, a megyei pártbizottságon dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára fogadta a testvér- megyei kulturális delegációt, élén Werner Müllerrel, az NSZEP Kari-Marx-Stadt me­gyei bizottságának osztály- vezetőjével. A megyei párt­bizottság titkára szívélyes beszélgetést folytatott a ven­dégekkel. Délelőtt 10 órakor Tamási­ban, a járás és a nagyközség társadalmi, gazdasági vezetői számára a járási művelődési központban Dieter Henze, az NDK Kulturális és Tájékoz­tató Központ igazgatója elő­adást tartott a Német Szo­cialista Egységpárt IX. kong­resszusáról. A járási művelődési köz­pontban délben ugyancsak Dieter Henze nyitotta meg a „Berlini múzeumok” című ki­állítást. Este német vendégeink Iregszemcsére látogattak. A helybeli szervek magyar— NDK barátsági estet rendez­tek a művelődési otthonban. Előadó volt Czank József, a megyei béke- és barátsági bi­zottság elnöke. Felszólalt a barátsági esten Werner Mül­ler, az NSZEP Karl-Marx- Stadt megyei bizottságának osztályvezetője is. Az est ke­retében fellépett és nagy si­kert aratott az NDK-beli testvérmegye művészeti együttese. Emberarcok - közelről Horváth Jánosné, a megyei kórház fertőző­osztályának ápolónője a kórház fennállásának 175. évfordulóján kapta meg az Egészségügy Ki­váló Dolgozója kitünte­tést. Horváth Jánosnénak két neve van. A hozzá hasonló „régi bútordarabok” Maris­kának, Mariskámnak szólít­ják. A betegek Mária nő­vérnek. Akár egyik, akár másik hangzik, szeretet cseng benne, mely nincs híján a tiszteletnek sem. Mária nő­vér háromszoros nagymama, s nyugdíjba mehetett volna az idén. Marasztották, maradt. Könnyen előfordul, hogy nyugalomba vonulás után ő is elkezd majd abban a cipő­ben járni, amiben a férje, aki több évtizedig istentudja hány tonna kenyeret sütött meg a kórház pékségében. Horváth János hiresen jó pék hírében állott és buzgón visszajár. Rendszerint késő este riasztják, amikor kide­rül, hogy nem jött meg va­laki a műszakba. Ha otthon van a feleség, valahányszor gyöngéd civódás kezdődik a féltés jogán, s rendszerint ezzel az ismerős mondattal: „Nem való már neked az éj­szakázás, jobb lenne, ha kí­mélnéd magad!” A közjáték persze mindig azzal végző­dik, hogy Horváth János öl­tözik, indul és nem sokkal ezutáín már ott van az any- nyira ismerős falak között, abban a meghitt melegben, amire szüksége van lisztnek, tésztának ahhoz, hogy jó íze miatt áldott kenyér legyen. — Hiába, nem tudom meg­kötni — sóhajtja megértést remélőén Mária nővér, aki nem is titokban büszke a fér­jére, amiként az is őreá. A hűséget régóta tiszte­lem az embernek olyan ké­pességeként, amit tanítani kellene, s valahányszor régi kórházi dolgozókkal találko­zom, vagy más munkahelye­ken gyökeret vert emberek­kel, akaratlanul is vallatni kezdem őket. Itt van ez a nyílt tekintetű, galambősz fejű asszony, aki elkerülte már 55. évét. Megélt, látott a jó mellett rengeteg rosszat. Lehetne kedvszegően fáradt is. Nem az. Ha csak azt szá­molom, hogy 17 éve betegágy mellett szolgálja embertár­sait, nem éppen a legköny- nyebb helyen, nem tudom mi tartotta itt, mi kötötte ide. Csak a hűség, vagy a munka fölismert fontossága is? Mihelyt megbetegedünk, még a legfegyelmezettebb, legkomolyabb ember is nyű­gös, nemritkán infantilis gyerekké változik. Mondja az orvos, figyelmeztet a nő­vér, hogy ezt vagy amazt ne tegyük. Tesszük. A végig sem gondolt, éppen ezért nem is tudatos ellenállás minde­nütt veszedelmes. A fertőző­osztályon kiváltképpen az. — Nem nehéz a betegekkel boldogulni ? — Előfordul, hogy nehéz. Nemrég például egy bácsika keltett a társai körében nyugtalanságot azt kifogásol­va, hogy rács van az ablakon, holott ez kórház és nem bör­tön. Türelmesen megma­gyaráztam neki, hogy miért van szükség a rácsokra, meg azt is, hogy nincs az a szigo­rúság nálunk, ami nem azt szolgálná, hogy minél hama­rabb visszakapják a betegek egészségüket. — Abbahagyta a lázon­gást? — Később még ő segített a friss jövevények meggyőzésé­ben. — Úgy hallottam Mária nővér, hogy előbb a belosztá- lyon volt, majd a sebészeten, de a legtöbb időt itt töltötte a fertőzőn. Mi hozta ide? — Bevallom, hogy a veszé­lyességi pótlék. Három lá­nyunk van, akkor még tanul­tak és mindenki tudja ezt, akinek tanuló gyerekei van­nak, sok helye volt a pénz­nek. — Most már unokái van­nak, a család iskoláztatással összefüggő megterhelése vé­get ért. Nem jutott eszébe könnyebb beosztásba men­ni? — Nem. S ennek két oka van. Az egyik, hogy megsze­rettem ezt az osztályt, a töb­bitől sokban eltérő életével, a munkatársaimmal egye­temben. Aztán meg, az én korombéliek már nem szere­tik a jövést-menést. Jól is­merjük egymást, tudjuk ki­nek mikor, miben kell segí­teni. Jó itt. És hadd mond­jak még valamit. Szerintem jól szolgálni az ügyet, csak egyhuzamban, egy helyen le­het. Feljegyezte: LÁSZLÓ IBOLYA Parlagföldek bérelhetők A SZEKSZÁRDI Városi Ta­nács termelés- és ellátás­felügyeleti osztálya levélben értesítette nemrég a város üzemeit és intézményeit ar­ról, hogy a város határában földterületek bérelhetők. Ti- zenketten — zömmel fiatal házasok — kötöttek öt-tíz éves szerződést ezután. A földterületek nem haladják meg a négyszáz négyszögölet, ezért adót sem kell fizetni utána. Az évi bérleti díj, öt­ven forint. Sokakat tart vissza a par­lagföldbérlettől az, hogy a szőlő- vagy gyümölcstelepí­téshez nem jelent elég ter­melési biztonságot a maxi­mum tizenöt évre köthető szerződés. Bizonnyal meg­születik majd a rendelkezés, ami meghosszabbítja a bér­leti időt, de addig is van azért termelési biztonság. A váro­si tanács termelés- és ellátás­felügyeleti osztályán megtud­tuk ugyanis, hogy a bérleti szerződést csak állami érdek­ből, de akkor is csak bírósá­gi úton lehet felbontani, és ilyen esetben teljes kártérí­tés jár a bérlőnek. Állami érdek lehet például a lakó­telep-kialakítás vagy útépí­tés. A KIADOTT földek a Ma­lomvölgyben és Hidaspetrén vannak. Ezeken a területe­ken talán soha nem lesz lakásépítés. Ut meg van már, s a parcellák éppen a műút közelében helyezkednek el. A szerződés meghosszabbí­tása is kötelessége a tanács­nak, kivéve, ha a bérlő nem műveli a földet. A Víz- és Csatornaművek jelezte, hogy 25 dolgozójuk munkáskerteket szeretne ki­alakítani. A kisállattenyész­tők szövetkezetétől is szóltak, hogy körülbelül tíz parcellát szeretnének béreim, lehető­leg egymás közelében. Úttöröparlamentek Uttörőparlamentet rendez­tek tegnap délelőtt Szekszár­dim, Dombóváron, a bonyhá­di és a tamási járásban. A tanácskozásokon az úttörők és kisdobosok-képviselői fe­lelősséggel vitatták meg a legutóbbi úttörőparlament óta eltelt időszak eseményeit, és döntöttek a soron követ­kező feladatokról. Szekszárdon az úttörőház­ban rendezték meg a városi úttörőparlamentet. A tanács­kozáson megjelent dr. Rúzsa János, az MSZMP városi bi­zottság első titkára és Gu- bicza Lajosné megyei úttörő­elnök. Halász János, a városi út­törőtanács titkára köszöntöt­te a parlament résztvevőit, majd helyettesével, Tolnai Zsuzsával együtt megtartot­ták az elmúlt két év munká­járól szóló beszámolót. Szól­tak arról, hogy az eltelt idő­szakban sok és hasznos aján­dékot kaptak a város úttörői, kisdobosai. Ebben , az idő­szakban volt az úttörőszövet­ség megalakulásának har­mincadik évfordulója és a KISZ IX. kongresszusa is. Elkészült a szekszárdi úttörő- ház, a sötétvölgyi parkerdei tábor és a dombori városi napközis tábor. A beszámoló­ban felhívták a figyelmet ar­ra, hogy a majdan megvá­lasztandó úttörőtanács-tagok kérjék a képzés mind haté­konyabbá tételét és hogy ik­tassanak be a képzésük prog­ramjába több játék- és dal­tanulást is. A beszámoló után Vaszari Tibor, a Volán 11. számú Vállalat KlSZ-bizott- ságának titkára köszöntötte a tanácskozást, majd a KISZ és az úttörők kapcsolatáról be­szélt. A tanácskozásokat Szek­szárdon és a járási székhe­lyeken is több szekcióban rendezték meg. A szekció­ülések Törvényeink szellemé­ben, Otthonunk az iskola, Űttörőtetteink, A közösség szolgálatában, Játsszunk együtt és Menjünk a szabad­ba témakörökben folytak. Ezeken a csöveken viszik majd a vizet a reaktor hűtéséhez Az erőműhöz sok víz kell. A reaktor hűtéséhez any- nyi — folyamatosan —, mint amennyi a Sióban folyik, jó közepes vízállásnál. Ezt a vizet a Dunából kell ki­emelni és elvinni a reaktorhoz. Az erőműépítéssel egy időben tehát vízműveket is kell építeni. Megírtuk már, hogy elkészült az erőműig a Duna-mederből vizet adó csatorna. Ez a felszíni víz a tisztítóig, illetőleg a vízkiemelőig ér. Itt nagy teljesít­ményű szivattyúkkal emelik és továbbítják. A vizet azonban megfelelően tisztítani is kell, egy más célra pe­dig lágyítani. Képeinken a vízművek építését mutatjuk be. A négy hatalmas cső szerelése nagy munka, hiszen nemcsak a pontos munkára kell figyelni, hanem a különleges da­rukkal dolgozni olyan átmérőjű csövekkel, amelyekbe a Trabant gépkocsi könnyűszerrel behajthat. Veszélyes is — ha nem kellő figyelemmel végzik a munkát. Természetesen a két képen nem lehet bemutatni, miként kapcsolódnak a csövek a kiemelő gépházhoz, il­letve a nyílt vízi csatornához. így madártávlatból nézve azonban a laikus is elképzelheti, milyen nagy munka a reaktorhoz tartozó egységek építése is. Paks Vízművek az erőműnél Karl-marX'Stadtiak a megyei pártbizottságon A vízlágyító gépházának csarnoka már áll

Next

/
Oldalképek
Tartalom