Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-14 / 243. szám
1976. október 14. 'Képújság 3 SOK KICSI SOKRA MEGY özmondásaink azért igazak, mert tipikus B# magatartást, vagy általános — átlagos — helyzetet fejeznek ki. Mindennapi bölcsességek hordozói tehát, mint a címként választott szólás is. Amit most az üzem- és munkaszervezésre értünk, mivel tapasztalataink arra figyelmeztetnek: a lehetségesnél, szükségesnél kisebb az apró tettek szerepe, súlya sok helyen. Ne vitassuk azok érvelésének jogosságát, akik az üzem, a vállalat egészére terjesztik ki a szervezés feladatát, mondván, csak a teljes összehangoltság hozhat nagy eredményeket. így van. Ehhez azonban feltételek serege kell, s vajon mi a célravezetőbb: várni, míg ezek maradéktalanul létrejönnek, vagy addig is megtenni az ugyanahhoz a célhoz vezető kis lépéseket? Ma mindkettőre lelhetünk bizonyítékokat a vállalati munkában. Van példa arra, hogy a szervezési intézet készítette tanulmánytervet gyorsan átültették a gyakorlatba — főként a mintaszervezésre kijelölt cégeknél találkozunk ezzel —, de tapasztalhatjuk azt is, hogy e terv az íróasztal fiókjában pihen, a végrehajtás feltételeinek kialakítására várva. Akad azután termelőhely, ahol eddig beérték a fogadkozással, a szóbeli nekigyűrkőzéssel, s olyan is, ahol csendben tucatnyi apró lépést tettek meg, azt tartva, sok kicsi sokra megy. Ezt igazolja több mással egyetemben, hogy megnőtt a kisgépek — főként a szerelés eszközei — iránti kereslet, s fokozódik az érdeklődés a pótlólagos automatizálás lehetőségeivel kapcsolatban. Ne tulajdonítsunk túlzott jelentőséget az ilyen, vagy hasonló tényeknek, ám elsiklani fölöttük szintén hiba lenne. Meggyőződésünk szerint a szemléletmód változásáról tanúskodnak, annak a felfogásnak a térhódításáról, amely nem a lépések nagyságának, hanem folyamatosságának fontosságát sugallja. Ez a folyamatosság sokféle formában ölthet testet. Előfordult, hogy csupán a présgépek kezelőinek székét cserélték ki — ergonómiai vizsgálatok után, amelyek bebizonyították, hogy a korábbi ülőalkalmatosságok zavaróan hatnak a ritmikus mozgásra —, s egyszeriben tizenkét százalékkal nőtt a termelékenység. Más példa. A készáruraktár és a csomagolóüzem örökös fennakadások forrása volt. Az üzemszervezők elemezték a zavarok keletkezését, majd javaslatukra a két egységet összevonták, változtattak a csomagolóanyagok készítésének műveleti rendjén stb. Az eredmény nemcsak a légkört rontó konfliktusok megszűnése, hanem az előző időszakénál egyenletesebb árukiszállítás, a kötbérek csökkenése, a balesetveszélyes raktári zsúfoltság fölszámolása. Kevés? Nem állítjuk, hogy az ilyen cselekedetek alapvetően módosítják a vállalati belső szervezettséget, de hasznosak, szükségesek, részei annak a lépéssorozatnak, mely végül is a teljes működési mechanizmus felülvizsgálatához vezet. Ott a baj, hogy a termelőhelyek irányítóinak egy — le nem becsülhető, korántsem jelentéktelen — része vagy- vagy alapon szemléli, ítéli meg a teendőket. Vagy mindent vagy semmit — nyersen kimondva így fest a magatartásukból származó helyzet. S mivel a „mindenre” még nem nyílik mód, a papíron tetszetős modellek gyakorlati kipróbálása „feltételek híján” késik, marad a várakozás, a tétlenség, az apróbb, de hasznos, s rövid úton megvalósítható cselekedetek mellőzése. Tényekből leszűrt, azaz indokolt feltételezés : nem azért történik ez így, mert rest, felelőtlen, nemtörődöm emberek ülnek az ilyesfajta cselekvésre kijelölt helyeken, hanem azért, mert feladataiknak csupán egy részét ismerik fel, értik meg. Belátják a szervezés fontosságát, de úgy vélik, ha majd valamennyi szükséges forrás a rendelkezésükre áll, akkor kezdenek munkához. Addig nem érdemes csip-csup ügyekkel bíbelődni, majd ha az egész ruhát átszabhatják, az lesz az igazi. Igen ám, de a szűk nadrág, a ráncokat vető zakó, a hónaljban felfeslő varrás okozta kényelmetlenségeken, kellemetlenségeken addig is változtatni lehetne! Erről azonban elfeledkeznek, vagy azt tartják, ha ez a ruha megtette eddig, kibírja még egy ideig. egszerezhető jelen- _ tős értékek, külön- ■uB külön kisebb, de egészükben tetemes haszonnal járó megoldások mennek így veszendőbe. Aki cselekedeteit csak szélsőséges korlátok között tudja elképzelni, aki úgy hiszi, hogy mindig nagy dolgokat kell tennie, az valójában akadálya, s nem lendítője a munkának, legyen bármennyire képzett. Az ismeretek szintjét gyakorlatbeli érvényesítésük haszna minősíti, a tudás akkor igazán nagy érték, ha összhangot teremt feladatok és adottságok, célok és eszközök között. Megalkuvás? A realitások tisztelete, annak felismerése, hogy kis lépésekkel is előbbre juthat az ember, s még inkább távolabb attól, aki helyben állva vár. S mivel közmondással kezdtük, fejezzük be szintén azzal. Valahogy így: aki nem érti, hogy sok kicsi sokra megy, az úgy jár, mint a rossz lovas, szeget kímél s patkót veszít. MÉSZÁROS OTTO Emberarcok - közelről A Tolna megyei Balassa János Kórház fennállásának 175. évfordulója alkalmából Vörös János, a sebészet vezető műtőse a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült. Vörös Jánost még igencsak Jancsinak nevezték, amikor műtőssegédi minőségben eljegyezte magát a hivatásával. Tizennyolc éves volt akkor, de túl az egyik legnagyobb megrendülésen, ami gyerekembert érhet; elveszítette az édesanyját, aki egyedül nevelte az egy szem fiút és arra szánta, hogy tanító legyen. — Pusztahencséről nyolc hétig látogattam a mamát és akkor döbbentem a gyógyító munka szépségére. A jóra fogékony fiút lenyűgözte szülőanyja halálos ágya mellett az életért folytatott küzdelem és egyáltalán nem bánta, hogy nem olyan „férfias” pályát választott, mint kortársainak legtöbbje. — Nekem a kórház kezdettől fogva nemcsak munkahely volt, hanem otthon is — mondja a visszaemlékezők halk hangján, azt sorolva később, hogy munkatársaitól, orvosoktól, nővérektől, a sebészet minden rendű és rangú dolgozójától milyen sok segítséget, biztatást kapott. — Egyszer láttam a munkakönyvemet, akkor, amikor 35 évvel ezelőtt, 1941-ben munkába léptem. Nem ís akarom viszontlátni, csak hét év múlva, amikor nyugdíjba megyek. — Készül rá? — Nem én. De olyan gyorsan múlik az idő, hogy lassan számolnom kell ezzel is. Most még nem tudom elképzelni magamat nyugdíjasként, azt sem, hogy ne jöjjek be néha dolgozni egy kicsit. A sebészet vezető műtőse alacsony termetű, derűs arcú ember. Egész lényéből az a fajta nyugalom árad, ami csak azok sajátja lehet, akik kiválóan tudják a dolgukat, ismerik szerepük fontosságát. Férfi műtősasszisztens az egész országban kevés van, a megyei kórházban kívüle egy sem. Amikor 300 műtétet végigasszisztálva az elméletből is jól felkészülve képesítőzött Budapesten, 57 jelölt közül harmincnak sikerült oklevelet szereznie. Hárman voltak férfiak. A másik kettő elvérzett a szakvizsgán. — Emlékszik még az első műtétre? — De még mennyire! Vakbélműtétnél asszisztáltam dr. Lőrincz Árpádnak. — Távol áll tőlem az erősebbik nem megsértése, de köztudott, hogy a férfiak nehezebben viselik el mind a fájdalmakat, mind pedig a gyógyító kés alkalmazásával együtt járó látványokat. Soha nem lett rosszul? — Lettem bizony, igaz, hogy nagyon a kezdet kezdetén. Behoztak egy fiatalasz- szonyt, akinek tőből kitépte a jobb karját valami daráló. Akkor csődöt mondtam, ki Vörös János kellett mennem a műtőből. Utána soha. S ez nem egyszerűen hozzáedződés kérdése. Élete egy van mindenkinek, megőrzéséért gyakran vissza, adásáért el kell tűrni, meg kell tenni betegnek, gyógyítónak mindent. A halállal már nem sikerült így kiegyeznem. Ha igen ritkán haláleset fordul elő, ma is bánkódom napokig. Beszélgetésünk a hivatásról Vörös János jól megérdemelt pihenőidejének kontójára megy. Nem haragszik érte, pedig négy műtét volt ma a sebészeten. Maguk között közepes napnak minősítik a négyműtétes napokat. Van, amikor 8—10 beteget operálnak. Azt hihetné a kívülálló, hogy legalább ilyenkor vibrálni kezd a légkör a sebészeti osztályon. Tévedés. Vörös János azt mondja,-hogy családias, kiegyensúlyozott a légkör, ezért is vallják második otthonuknak a munkahelyüket vele együtt olyan sokan ... Feljegyezte: LÁSZLÓ IBOLYA Bevált az új bálázógép Szalma a papírgyárnak Megyénk eladóit dicsérik Dunaújvárosban A “~w ^ r “T n fj szalmaj anak /-VZ. Uí mindössze két százalékát dolgozza fel a Dunaújvárosi Papírgyár, mégis nagy gond volt évekig a cellulóz-alapanyag beszerzése. Az idei nyáron elhangzott egy szekszárdi tanácskozáson is, hogy nincs szalma a gyár folyamatos termeléséhez, kapacitásának kihasználásához, ezért rendkívüli intézkedésekre volt szükség Fejér megyében. A nyár első fele szárazságot hozott, jó minőségben be lehetett takarítani a szalmát is, a gabona után. Van szalma bőven, nyilván akadna eladni való több termelőszövetkezetben. Hallottunk is erről. Felkerestük tehát a Dunaújvárosi Papírgyárat, hogy megérdeklődjük, mi a helyzet jelenleg a szalmaellátásban, rendeződtek-e a dolgok, vagy pedig szükség lenne a Tolna megyei fölöslegre is, csak kapcsolatba kell lépni a gyárral ez ügyben. A gyár főkönyvelője. Erős József és Vízvári Géza anyagosztályvezető adott tájékoztatást. Elmondták, hogy ha a termelőszövetkezetek betartják a szerződésben tett ígéretüket, akkor biztosítva lesz a szükséges szalmamennyiség. De hosszú évek tapasztalatai bizonyítják: a szalmaszállítás nagyon mellékes kérdés sok szövetkezetben. Hivatkoznak az időjárás ked- vezőtlenségére akkor is, ha a szalmájuk nem ázott meg. Viszont ha zárszámadás előtt még kellene egy kis pénz a megfelelő eredményhez, akkor minden lehetséges meny- nyiségű szalmát eladnának a gyárnak, sürgősen. Éppen ilyen okok miatt nem lehetett kihasználni az 1962-ben épített gyár termelőképességét. Az induló évtől mostanáig még csak egyetlen esztendőben érték el, hogy 60 ezer tonna szalma kerüljön a gyárba, feldolgozásra, máskor mindig kevesebbet kaptak. Az idén megváltozott a felvásárlás rendje: a Fejér megyei MÉK vette át a cellulózgyártásra használható és szükséges mennyiség biztosításának intézését. Értesítést kaptak a gazdaságok, amelyekben eladó szalma volt. Sőt Vízvári Géza osztályvezető személyesen is közölte a tsz-vezetőkkel a szalmaeladás lehetőségeit egy-egy nagyobb tanácskozáson. Tolna megyében is járt az aratás előtti időben: Pakson tartott akkor megbeszélést a megyei tsz- szövetség és itt felszólalt a gyár osztályvezetője. Most, amikor beszélgetünk a szalmáról, azt mondta az osztályvezető, mindenki eladhatja a fölösleges mennyiséget, aki akarta, szerződést kötve a Fejér megyei MÉK- kel. ötéves szerződést lehetett kötni. Jelentősen megemelkedett a felvásárlási ár: a nagybálás szalma tonnája 1520 forint, a kisbálásé, ami 30 kilónál könnyebb, 1300 forint. Ezt az árat Fejér megyei tsz-szövetség ajánlotta a gyárnak, véleményt kérve előzőleg a gazdaságoktól. Ezek után nincs is más akadálya a fölösleges szalma ipari értékesítésének, mint az, hogy kevés a bálázógép. A cellulózgyártáshoz olyan bálára van szükség, amelyben a szalmát összepréselte a gép. Tudniillik így lehet gazdaságosan feldolgozni, megfelelő mennyiségben adagolni a papírgyárban. Elismerik a gyár vezetői, nehézségek adódnak a szalma betakarításában és szállításában. De hozzáteszik: amelyik tsz komolyan veszi ezt a munkát is, az megbízható partnere a gyárnak és megtalálja a számítását. Példaként emlegetik a pálfai szövetkezetét. A legnagyobb dicsérettel beszélnek a pápaiakról: amikor a gyár szűki- ben volt a szalmának, Pálfa akkor is szállított egy-egy rakományt, csak oda kellett telefonálni Dunaújvárosból. Jólesett hallani, hogy a többi Tolna megyei gazdaságot is megbízhatónak tartják a gyárban, egyikről sem mondtak elmarasztalást. Sajnálják, hogy Dunaföldvárról már nem kapnak szalmát, de megértik, hogy itt a sertéslétszám nagyarányú növekedése miatt szükség van a szalmára almozáshoz. Megyénk vetkezők: a pálfai, a bölcskei, a nagydorogi, a faddi, a bátaszéki, a dunaszentgyör- gyi, a sárszentlőrinci tsz, a Szekszárdi Állami Gazdaság és a Paksi Állami Gazdaság. Számuk valószínűleg növekedni fog, amikor elterjed az újabb, NDK gyártmányú bálázógép, a K—453-as típus, amelyből már húszat kipróbáltak az idén Fejér megyében és nagyon jól bevált. Húszkilós bálákat készít, jól összepréselve. G. J. Új lakás- és garázsszövetkezet Megyénkben az év eddig eltelt időszakában Gyönkön alakult újalbb lakásépítő és -fenntartó szövetkezet. A gyönki szövetkezetnek 23 tagja van, valamennyien fiatalok. Tervük, hogy a nagyközség újtelepi részén, a tanács által biztosított telkeken háromszobás lakásokat építenek. A kiviteli tervek a közelmúltban készültek el, s az építési munkákat a közeli napokban kezdi a helyi építőipari szövetkezet. Gyönk szomszéd községében, Varsádon alakult mega megye első falusi garázsépítő és -fenntartó szövetkezete. A tagok a napokban fejezték be 12 garázs építését. A MÉSZÖV takarék- és lakásszövetkezeti titkárságán elmondták, jelenleg 11 lakásépítő és -fenntartó, valamint 5 garázsépítő és -fenntartó szövetkezet van megyénkben. Konzervgomba Az év első háromnegyedében 44 szövetkezeti lakást adtak át, de erre az évre a tervek szerint összesen 151- nek kell elkészülni, s erre minden remény megvan. A csepeli Duna Mgtsz feldolgozóüzemében műszakonként mintegy 40 mázsa gombát dolgoznak fel. A fél-, egy- és ötkilós üvegekbe töltött, szeletelt gombából az idén 41 vagonnyit készítenek. A konzervgombák egy részét Svédországba és Jugoszláviába exportálják. (MTI foto — Fehér József — KS) Ez a gép nem présel, csak kicsit összenyomja a szalmát. A cellulózgyártáshoz jobb bála kell.
