Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-14 / 243. szám
U 'nÉPÚJSÁG 1976. október 14. KERESSÜK AZ EMBEREKET. Kísérőnk az „erdei telefonon” hívja a fakitermelőket. Bakelit kagyló helyett a tenyeréből formál hallgatót: Együtt a brigád — a hőgyészi erdészet fakitermelői. Táskából kerül elő a teríték, nagy falatok tűnnek el a szájakban. A csípős levegő, a kemény munka után mindez megilleti őket. Üzemi menü aligha lenne itt elég... — Dáviiiid... — Visszhangosan veri fel a kiáltás a len- gyeli hegyoldalt. Valahonnan messziről (mintha interurbán lenne), jön a válasz. Valamennyien régi emberei az erdészetnek. Otthonosan mozognak az irtások, tisztások birodalmában. Majd ötezer hektáros a munkahelyük... Bokatörő kaptató fölött tenyérnyi irtáson rábukkanunk az emberekre. Ebédelnek. Két szürke ló vontatta szekér tövében fatuskókon. Beljebb a fák közt jókora erőgép, láncos vontató „garazsiroz”. Ebédlő az erdő közepén. „Teríték”. Az ember szereti az erdők magányát. Az erdő nem szereti az emberek nélküli magányt. Törődést, szakértelmet és — bizony kemény helytállást — igényéi akkor is, ha hó csikorog a fák tövében, vagy sárt dagaszt az ősz az avar alatt... És akkor adakozó is, ha mindezt megkapja. A hőgyészi erdészet területén évente 25 ezer köbméter fát termelnek ki. Bekattannak a bicskák — ennyi csak itt az asztalbontás. Munkára szedelőzködik a brigád. Mindenki tudja a dolgát. Kevés szó esik köztük hiába. Belevíjjog a csöndbe a stilfűrész, indul a láncos vontató. Dőlnek a fák, szakadnak a gallyak — no meg az izzadság a homlokokon. Lenn a műúton az arra járó autósokhoz talán le sem hallatszik a fűrészek, gépek zaja. Az ott dolgozókat: Fábián Árpádot, Palkó Vilmost, Derék Józsefet, Salamon Lázárt, Kasza Árpádot, Szabó Nándort — körülöleli az erdő. Az ő üzemük nem a főútra nyílik... Gyvgy Foto: Gottvald Könyvjelző Szilágyi János: Kettesben AZ ŰJSÁGlRÓI HIVATÁS gyakorlóit sokszor éri az a vád, hogy pletykásak. Ebben van is valami. Pontosan annyi, mint abban a megállapításban, hogy az emberekben ősidők óta él az információ (primitíven fogalmazva: „a pletyka”) iránti éhség, és ezt az éhséget csillapítani kell. Információ az is, ha tájékoztatunk a libanoni helyzetről, az észak—déli metró építéséről, az idei szüretről, vagy arról, mit csinál Sándor „Csikar” a labdarúgó, amióta nem rúg labdát. Az utóbbihoz hasonló területről hírt hozni nehéz. Az egykori „Társaság” című lap intimpistáskodásának veszélye fenyeget, vagy azé a műfajé, melyet a „Színházi élet”-ben valamikor Vasmacskakovátsy Szvetozár álnéven űzött egy tollforgató. (Van-e, aki e nevet nem ismeri? Szerencsére — van!) A TELEVÍZIÓBAN VITRAY TAMÁS, a rádióban Szilágyi János vállalkozott arra, hogy azokkal beszélgessen, akik a közérdeklődés fényében állnak, vagy legalábbis nincsenek árnyékban. Utóbbi 19 ilyen beszélgetésének gyűjteménye most egy 300 oldalas kötetben is kapható. Szilágyi János kitűnően oldotta meg feladatát, megtalálta a maga, testére szabott műfaját. A közérdeklődés reflektorfényébe állított Abody Bélát színházigazgatói minőségben; Sándor Károlyt, Berkesi Andrást, Szentágothai János akadémikust, Makk Károly filmrendezőt, Rátonyi Róbertét, Szepesi Györgyöt, Kodály Zoltánnét, Horváth Ede gyárigazgatót, Keserű Jánosné miniszter asszonyt, Gobi Hildát, Kutas Istvánt, az MLSZ elnökét, Hirsohler Imre nőgyógyász főorvost, Ortutay Gyulát, Rodolfót, Kelen Bélát, az Esti Hírlap főszerkesztőjét, Radó Sándort és Gáspár Margit írónőt. Mindegyikből „felkészült”, ez másként nem is történhetett, felkészültségét kérdései bizonyították. „Rázós” kérdései pedig azt, amit nem árt olykor hangsúlyozni, hogy nincsenek is „rázós kérdések”, csak éppen: — kérdezni tudni kell. Szilágyi tagadhatatlanul tud, sőt nagyon jól tud. Olyan jól, hogy az olvasóban (korábban a rádióhallgatóban) benne marad egy másik kérdés is. Az, hogy fontos-e egyáltalán az író, művész véleménye saját alkotásairól, mekkorák személyi gyötrődései, melyek árán valameddig eljutott. Inkább a végeredmény érdekes, amiről lehetőleg ne ő beszéljen, hanem az alkotások, tettek maguk. A 19 BESZÉLGETÉS nem sikerülhetett egyformán kitűnőre, az olvasók véleménye is bizonyára megoszlik majd. Abody Béla életformája, hogy megismertesse a világgal az „abodyzmust”. Rutinosan, élvezetesen teszi, mint majdnem mindig. Radó Sándor, a nevezetes „Dóra” kaján humorral nyugtat meg mindenkit arról, ami különben sem volt kétséges, hogy nem ő nyerte meg a II. világháborút. Számomra a Szilágyi János által elém tartott tükörben Tolnay Klári tűnt a legemberibb embernek. Hasonlóan, mert egyáltalán nem volt „miniszteri”, Keserű Jánosné. A legszigorúbb egyéniségnek Horváth Ede igazgató bizonyult, a legfeleslegesebbnek pedig Kodály Zoltán bemutatását éreztem fiatal özvegye szavaival. Másnak más lehet a véleménye, az mindenesetre biztos, hogy Szilágyi János könyve közönségsiker lesz. A régi, rádiós változat is az volt. ORDAS IVÁN tlj könyvek AVADNYUGAT TÖRTÉNETE INDIÁN SZEMMEL A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent a Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusának rövidített jegyzőkönyve. Az Egyesült Államokról közöl 17 izgalmas riportot a Stern című nyugatnémet lap riportere, Rolf Winter tollából a Lidércnyomás című kötet. A Győzelem Könyvtárában látott napvilágot — új kiadásban — Gabit Muszperov: Ketten a tűzvonalban című háborús regénye. Uj kiadásban jelent meg a Filozófiai Kislexikon, valamint az első alkalommal is nagy érdeklődést keltett könyv, A Vadnyugat története indián szemmel; a könyv szerzője Dee Brown. A Gondolat Könyvkiadó a népszerű zsebkönyv-sorozat- ban jelentette meg Peter Kirchberg könyvét, Régi autók címmel. Benedek István munkái sorozatában látott napvilágot A tudás útja című tanulmánykötet. A Magyar História sorozat új kötete az Ezernyolcszáznegyven nyolc, te csillag. Átdolgozott új kiadásban került a köny vesboltokba Ungvári Tamás esszékötete, a Poétika. Túl a Tejútrendszer határain címmel jelent meg Szécsényi— Nagy Gábor sokakat érdeklő, számos színes képpel is illusztrált kis kötete. Nagyfröccs helyett... Faszeletelés. Vigyázz, most! — Salamon Lázár irányítja a döntést. Gép a fák között.
