Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

1976. október 1. ^PÜJSÁG 3 T sz-történelem A jelen - Kapospulán A múltat csak elmondani lehet, tömören, súlyosan, ta­nulságokkal — mint a mesét. A jövőben hinni kell. A je­lent élni. A decsi László Jó­zsef még tyúkólban aludt, kapospulai paraszttestvérei már emeletes házakat építe­nek, s — nem lakják. A föld­műveskéz szakadékait szik­lakemény repedéseit simára boronálta az idő. Kapospula középparasztjai és Alsóhetény kegyes tanító­rendjének cselédei a szövet­kezetben találtak egymásra. A hetényiek 1962-ben az egyesülés évében még hábo- rogtak: „Művelje a pulai pa­raszt egyedül a földjét, cse­lédek ők többé nem lesznek”. Megbékéltek, megnyugodtak, s tíz év alatt utolérték a jobb módból téeszbe csöppent tár­saikat. Kádár Jánosnak — aki arra volt kíváncsi, hogy a kétféle származék hogyan- érett eggyé — két alkalom­mal is beszéltek erről. Csima János, Boda János, Kocsis József, Molnár Lajos, Csul- lag Józsefné, Hosszú Ferenc- né, Tóth-Molnár Jánosné — ők azok, akik megmutatták, ha összefog az egymásra utalt közösség, óriási dolgokra ké­pes. 1970 óta gyarapodott a tehénállomány, speciális gé­peket állítottak munkába, szakemberek jöttek, a búza, a kukorica termésátlaga a kör­nyéken a legmagasabb. 1970- ben 32 millió, 1975-ben 51 millió forint volt a téesz kö­zös vagyona, készpénztarta­lékuk 7 millió forint, s a téesznek egyetlen fillér adós­sága nincs. Illés János elnök­nek két nehéz kérdést tettek fel az utóbbi időben. Az egyik: Minek ide szakembert hozni, mikor van elnök, fő- agronómus, brigádvezető? A másik : A munkaegységgel, vagy a készpénzfizetéssel jár­nak-e jobban? A feleletet a termésátlagokban és a borí­tékban találták meg. A négyszáz lelkes Hetény- ben harminc, a nyolcszázöt­ven lelkes Pulán 70 személy­gépkocsi-tulajdonos van. Megszokott dolog. Nyaranta énekszóval, harmonikával kí­sért kirándulásokat szervez­nek Jugoszláviába, Csehszlo­vákiába, Magyarország kü­lönböző tájaira. Megszokott dolog. Az irodaszekrény pol­cain Uj Magyar Lexikon, Természettudományi Lexi­kon, Közgazdasági Lexikon. Megszokott dolog. Szőlő, emeletes tanya, balatoni, iga- li nyaraló, többszintes csalá­di ház. Most szokják. Beszéljenek a fiatalok. * VISNYEI GÁBORNÉ Ma­gyar Katalin növénytermesz­tő: — Kik voltak a szülei? — Rendes, dolgozó embe­rek. A háború előtt apám Göllén cselédeskedett, majd beléptek a téeszbe. Apám még a nyugdíjazása után is dolgozott. Négy testvérem kö­zül egyedül én maradtam a mezőgazdaságban. Tanulni valahogy sohasem szerettem, s mikor kijártam a nyolc osztályt, beálltam a téeszbe. A férjemmel — aki fogatos — szüreti bálon ismerkedtem meg, s itt telepedtünk le Pu­lán, az anyósoméknál. A há­zunk háromszobás, kibővítet­tük, fürdőszobát építettünk hozzá, az istállóban két üsző­borjút tartunk, hízót neve­lünk, baromfit. A háztáji, a szőlő, az állatok sokat hoz­nak még a fizetés mellé. — Gyűjtenek? S ha igen, mire? — Van egy kis pénzünk. A fiam majd tudja mihez kezd­jen vele. — Jól bírja a gyalogmun­kát? — Hál’ istennek. Pedig a répaegyelés, -kapálás, lenkö­tés mellett a férfimunka is a mienk; kazlazunk, silózunk. De eddig még soha nem csa­latkoztunk, a téesz mindig megadta, amit ígért. A mun­kában sose válogatok, a ve­zetők megmondják mit kell csinálni, én meg elvégzem. — Minek örül legjobban? — A fiamnak. Hetedikes, és soha nem kell a dologra noszogatni. Meg is veszünk neki mindent, amit kér: le­mezjátszót, könyveket, bicik­lit. — Mikor bosszús? — Ha esik az eső és nem lehet dolgozni, vagy ha el­romlik egy gép. A gép, ami helyettünk dolgozik: a szal­mát gólya viszi fel, adapter töri a kukoricát, gép köti a lent és szedi a répát, s főleg megszabadít bennünket a legkegyetlenebb munkától; a gyűjtéstől. — Hogy érzi magát a szö­vetkezetben ? — Egy szóval felelek: prí­mán. * PINTÉR JANOS takarmá- nyos. — Mi a dolga? I — Almot és takarmányt hordok. Széna, szalma. Széna és siló. Vihar és Hullám, az én két jó lovam erős, szép, kövér jószágok. Tízévesen én már egyedül hajtottam a lo­vakat. — Milyen a határ a lovak mögül ? — Ha a búza egy-másfél araszos, s bújik a kukorica, akkor a legszebb. Vasárnap kivételével mindennap járom a határt, ha esik, ha hord­ja a szél a havat. Mikor hoz­ta a fejét a búza, már lát­szott, hogy szép évünk lesz. A földön ilyen még nem volt, hogy ennyit adjon a búza, mint az idén is. Ilyenkor ősz­szel minden felszántva — ez­tán kerül a földbe a búza — olyan a határ, mint akinek se ura, se gazdája. — Az állattenyésztésben milyen változásokat tapasz­talt? — 1970-ben még kézi ka­szával vágták a takarmányt, kocsira kellett rakni, behoz­ni, istállóra elosztani. Silózót kaptunk, Mähladert, MTZ-t pótkocsival együtt. A tehene­ket is nézegetjük, figyelget- jük, meg se állná az ember. A keresztezett fajtától na­ponta 18 litert is lefejnek. A fene se tudja, hogy miért, én a mezőgazdasághoz job­ban húzódok, hiába dolgoz­tam már vállalatnál is. Pe­dig érzik rajtam a lószag, már a bőrömbe ivódott. De hát nem lehetek naftalinos, ha lovak mellett vagyok. — Én nem érzem. — De van aki igen. Talán ez is az oka, hogy fogyunk, mint a Hold. Dolgozott itt ve­lem egy suttyó gyerek, s mi­kor este bement a kultúrba, még a testvérei is kitagad­ták a társaságból. Mióta Ka­posvárra jár, újra vannak barátai. Pedig merem állíta­ni, ha valaki téeszben dol­gozik, nem jár rosszul. 1968- ban egy öreg házat vettünk, s ma 400 ezret érő házam van, két tehenem, borjúm, hízóim, szőlőcském. Ezt ösz- szeszedni persze csak úgy tudtam, hogy minden áldott nap egyforma kedvvel dolgo­zom. — Én úgy hallottam: a fiatalok nem érzik annyira magukénak a téeszt, mint azok az idősebbek, akik a földjüket összeadták. — így igaz. Itt lakom, nem is akarok elmenni innen, de magaménak a téeszt nem érzem. Lehet, azért, mert nemegyszer megtörölték az orrom: jól keresek, sokat el­viszek a téeszből, de földet nem hoztam. Én csak any- nyit mondok: rövidlátó em­berek az ilyenek; itt már nem a régi föld, a jószág, a szerszám beszél, hanem a kö­zös munka. — Van-e a faluban tollfor­gató ember? — Van. Markovics Géza tanító úr. Hozzá megyünk. — Ha megírná a falu je­lenkori történetét, hogy kez­dené? — Kapospula színmagyar település, szorgalmas, tiszta nép lakja. A törzsszülöttek egykések voltak, s a jövőt is így tervezték. A téesz meg­alakulása óta az emberek szemlélete megváltozott: munkájukban, életmódjuk­ban közelebb kerültek egy­máshoz. Sok fiatal tanul fő­iskolán. Az emberek ma már nem földet gyűjtenek, hanem pénzt. Mindenük megvan, ami elérhető, de a javakkal élni csak a fiatalok tudnak. D. VARGA MARTA Vállalati szerelmes levelek A bolondos rekordok listáía szerint egy amerikai diák- --------------------------------------- lány tíz nap alatt harminchét le­velet küldött az ország túlsó felében levő kedvesének. Azt, hogy miként csinálta — tett-e mást a levelek írásán s föl­adásán kívül —, akár egy hazai vállalatnál is megtudakol­hatnánk, mert ilyesfajta rekordereink szép számmal vannak. H agyjuk az iróniát, hiszen kerüljön csak papírra, s ezen a módon az érintettekhez az igazgatótanács döntése, az új munkaköri besorolás, a fizetésemelés, a fegyelmi határozat. Mit szóljunk azonban az olyasfajta vállalati szerelmes levelek­hez, amelyek írói a szomszéd irodahelyiségben, a másik eme­leten ülő kollégájukkal azt tudatják, hogy „folyamatba tették az ügyet”, bár alkatrész híján a gépjavításra jó esetben is csak hetek múlva kerülhet sor? Aligha tarthatjuk ügyiratnak azt a papirost, melyen tömött sorok tudatják a semmit, a magyarázat köntösébe öltöztetett mellébeszélést, avagy azo­kat a csip-csup napi ügyeket, melyeket telefonon, személye­sen percek alatt elintézhetnének egymással az érintettek. Nem teszik, hanem diktálnak, láttamoznak, kézbesítőkönyv­vel szaladgáltatják az ifjú vagy idős küldöncöket. Piros, kék, zöld, fekete, narancssárga rosttollakkal kalligrafikus jeleket rónak a másolatokra, a beérkező levelekre, s a színektől füg­gően helyezi irattartókba az „okmányokat” az adminisztrátor. Okmányok? Igen. A bölcsesség hiányának, a bürokratiz­mus szeretetének' tanúsítói, annak bizonyítványai, hogy ki miként menekül a felelősségtől, mi módon igyekszik fedezni magát. A vállalati szerelmes levelek egyre szélesebben höm­pölygő áradata, a fölösen felduzzasztott belső adminisztráció sok mindent eltakaró, már-már áttörhetetlennek tetsző bokra azért létezik, mert táptalaja, forrása gazdag. Felöleli az egyéni alkalmatlanságokat, tehetetlenségeket éppúgy, mint a szervezet szervezetlenségét. Tudományos vizsgálatok, s nagyon köznapi tapasztala­tok egyaránt igazolják a vállalati belső szervezet elavultságát — tisztelet a nagyon ritka kivételnek —, lassúságát, rugal­matlanságát. Ezek következménye az érdektelenség, a fele­lősségi körök tisztázatlansága, az ügymenet kuszasága, a döntéshozatal vontatottsága. Okok és okozatok bonyolult szö­vevényét nem világosabbá, hanem még áttekinthetetlenebbé teszik a papirosok, a szünet nélkül gyártott szerelmes levelek. Holott éppen az van ezekben a levelekben, hogy az író és a címzett nem szereti egymást, szakított, szemrehányást tesz, követelődzik, fenyeget, hűtlenséget emleget, választ sem vár, azonnal feleletet igényel, válást helyez kilátásba, vissza­követeli azt, amit korábban jó szívvel adott. Mutasd meg az irattárad, megmondom, hogyan vezetsz. Túlzás? Nem az. Ha igaz a szólás, hogy a stílus az ember, akkor az ugyancsak helyénvaló, amit így fogalmazhatunk meg: a túl sok papír rossz vezetési stílusról, rossz vállalati belső mechanizmusról árulkodik. Ott, ahol azt tartják, mindenről papír legyen, ez lép elő fontossá, s nem maga az ügy, a teendő. Helyet cserél a cél, s elérésének egyik — korántsem döntő — eszköze. Az írás válik mindenhatóvá az ilyen — megérdemli-e a rangot? — szervezetben, s nem a tett! Az írással minden igazolható, bizonyítható, s persze annak ellenkezője úgyszintén. Tanúsít­ható, ki mikor közölte aggályait, kifogásait, vétlenségét, csak azt nem tudhatjuk meg, mi történt a megoldás, a haladás érdekében. Nem sr papírfelhasználás, a sok-sok tonna ilyen meg olyan, merített, vízjeles vagy zöldesen silány, cégfejes, felül- vagy alulbélyegzett papír okozza a kárt, hanem ami mögötte rejlik. A felelőtlenség, a tehetetlenkedés, a tétova- ság, a papír mögé búvás, az a sanda remény, hogy „most ők lesznek idegesek”. A papírok mögött mindig emberek állnak, a papír az -----1—1----------------2-------emberi érintkezés, közlés egyik esz­köze. Akik céllá teszik ezt az eszközt, mindenhatóvá, azok az embert tolják, taszítják félre. Mellékessé — papírok olvasó­jává — silányítják, legjobb szándékait csúfolják meg, kedvét szegik, elhitetik vele, hogy ez, a papírok gyártása és olvasása, gépelése, iktatása, kézbesítése, lerakása, őrzése, visszakere­sése a fontos. A papírok mögött mindig emberek állnak. S ha rengeteg a bapír, ha egyre több vándorol szobák és szobák, folyosók, irodaházak között, ha folyamatosan magasodik a levelek halmaza, elkerülhetetlen, hogy feltegyük a kérdést: milyen emberek állnak a papírok mögött? M ÉSZÁROS OTTÓ „Édes” kis üzem Fehér csempe, fehér kö­peny, fehér fityula, fehér hab... Ez a sok fehérség mind egy helyen, a nagydo­rogi ÁFÉSZ cukrászüzemé­ben található. A kis üzem komoly mun­kát végez, hisz tizenhat üz­letbe, tizenhárom községbe szállítja édes termékeit. Ha­vonta kétszázezer forint ér­tékben sütnek itt a lányok, asszonyok. Az üzemvezető által elmondott számok iga­zán imponálóak az üzem méreteihez képest. íme csak kettő: háromezerötszáz li­ter tejet, huszonötezer to­jást használnak fel havonta a krémesek, torták és mi- nyonok szakértői. A kisraktár, ahonnét na­ponta szállítják el a friss süteményeket, minden tor­kos gyerek álma lehetne. Százszámra sorakoznak itt a különböző édességek, a műremekbe illő esküvői tor­tától a száraz teasüteményig. Feil Anna talán épp a hu­szonötezredik tojást üti fel ebben a hónapban A frissen sült tészta illatfelhőjében dolgozik nap nap után Széles Józsefné Horváth Istvánná, Rácz Ilona és Szabó Józsefné csillogó celofán zacskóba csomagolják a teasüteményeket Fotó: Gottvald Az őszi BNV utolsó napja Az őszi BNV zárónapján központi rendezvény már nem hívta a szakembereket, az utolsó látogatók tömege is hagyott időt a kiállítók­nak arra, hogy megvonják a vásár gyorsmérlegét, véglege­t sen lezárják tárgyalásaikat, befejezzék megbeszéléseiket. Csütörtökön, az utolsó na­pon is bőven volt látogatója a BNV-nek, amelyet az el­múlt nyolc nap alatt 630 ez­ren tekintettek meg. Napirenden: a pedagógusok lakáshelyzete A pedagógusok lakáshely­zetének rendszeres figyelem­mel kísérése az egyik leg­fontosabb érdekvédelmi fel­adata a szakszervezetnek — hangsúlyozták a Pedagógu­sok Szakszervezete elnöksé­gének csütörtök délelőtti ülésén. Az elmúlt öt évben mintegy 5000 családi ház épült fel kedvezményes pe- dagóguslakás-építési köl­csönnel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom