Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
A ^PÚJSÁG 1976. október 24. magazin magazin magazin A fák védelmében A borászat kémiája ÚJ ENERGIAFORRÁS A fáknak két nagy ellensége van a városokban: az építőtevékenység és a közlekedés. A fák életműködésének a megzavarása súlyos következményekkel jár. Az építőtevékenységgel összefüggő legbrutálisabb cselekedet a fák válogatás nélküli kivágása, ami szerencsére ma már egyre ritkábban fordul elő. Annál gyakoribbak azok a közvetett kártevések, amelyek hosz- szab idő elteltével idézik csak elő a fák tömeges pusztulását. Építési területeken talajtömörülést okoznak például a nehéz szállítóeszközök és munkagépek, igya talaj vízfelvevő képessége csökken, s a csapadékvíz nem jut kellő mennyiségben a gyökerekhez. Ugyanez a veszély jelentkezik akkor is, ha a fák környezetében aszfalttal, betonnal, salakkal burkolják a talajt. Előfordulhat az is, hogy a termőtalaj lehordása miatt kevés tápanyagot kapnak a gyökerek. Munkagödrök kiásásánál a gyökérzet részbeni A bajor belügyminisztérium és a müncheni közlekedési felügyelőség szúrópróbaszerű akciót hajtott végre „Csak zöldnél — a gyerekek megsemmisítése, megsértése nemcsak a fa nedvszívó képességét csökkenti, hanem lehorgonyzását, stabilitását is meggyengíti, így az első erősebb szélvihar kidönti. A talaj olajos és maró folyadékokkal — gázolaj, benzin, cementlé, stb. — való szennyeződése mérgező hatással van a fákra (különösen veszélyesek ilyen vonatkozásban a téli jég. és hóoldó szerek). Gyakoriak a lombkorona sérülései is, melyeket a tüzelésből származó füstgázok és a daruk mozgási területének biztosítására végzett csonkítások okoznak. Felülről, a lombkorona irányából kezdi meg lassú pusztítását a jármű- kipufogógáz is. Végezetül, de nem utolsósorban meg kell még említeni azokat a törzssérüléseket is, melyeket járművek, munkagépek, anyag- depóniák, sodronykötél- és vezeték-felerősítések okozhatnak. Annak elkerülésére, hogy ilyen törzssérülések ne fordulhassanak elő, több országban a képen látható megoldást választják. miatt” mottóval. Az eredmény: a vizsgált időben és helyeken a gyerekek 3,7, a felnőttek 9,2 százaléka nem vette figyelembe a közlekedési lámpa tilos jelzését. Mialatt a szőlőmust borrá érlelődik, a kémiai folyamatok egész sora játszódik le benne. Ezeket csak a legutóbbi időkben sikerült tökéletesen megismerniük a kutatóknak. A végbemenő jelenségek megértése lehetővé teszi a pontosan reprodukálható minőségű borfajták előállítását, a borok „betegsé- -geinek” megelőzését, hibáinak és hamisításának feltárását, megakadályozását. ÉLESZTŐGOMBÁK ÉS BAKTÉRIUMOK A szőlőmust literenként 150—200 gramm erjeszthető cukrot — glukózt és levulózt — tartalmaz. A természetes erjedési folyamatot azok az élesztőgombák indítják meg, amelyek a szőlőszemek héjáról kerülnek a mustba. Az erjesztés ideális hőmérséklete 20 Celsius fok körül van. Ezt igen nehéz betartani, mivel az erjedési reakció során igen tetemes hőmennyiség szabadul fel, ami káros hatású lehet, ha 40 Celsius fok fölé emeli a forrásban lévő bor hőfokát. Az erjedés során etilalkohol keletkezik és tekintélyes mennyiségű széndioxid szabadul fel (egy évenként 50 ezer hektoliter bort termelő pincében például kb. 400 tonna széndioxid távozik a levegőbe.) Az élesztőgombák kisebb mennyiségben borostyánkősavat, ecetsavat és bu- tadiolt is létrehoznak. A szőlőlében lévő nitrogéntartalmú anyagokból aminósavak és fehérjék keletkeznek. Az aminósavak — ugyancsak az élesztőgombák hatására — magasabbrendű alkoholokká alakulhatnak át (például a leucinból izoamil alkohol lesz.) Az elmondottakból következően az ősz kedvelt gyümölcslevét, a mustot a gombákat és baktériumokat egyaránt pusztító hőkezeléssel (pasztőrözéssel) lehet úgy tartósítani, hogy erjedésmentesen hosszabb ideig elálljon. A „MINDENTUDÓ” KÉN Fontos kémiai folyamatok játszódnak le a mustban, illetve a borban a kénnel való kezelés során is. Ha a musthoz, abban jól elkeverve, kénsavat adagolnak, a feldolgozás idejére ún. redukált állapot jön létre, így elkerülhető, hogy illat- és zamat- anyag-veszteségeket, színanyag-károsodásokat idézzen elő az oxigén. Ahol szüretkor megfelelően kénezik a hordókat, kevesebb a gond, kevesebb a beteg bor. Az úgynevezett barnatörésre hajlamos bort feltétlenül alá kell vetni kénes kezelésnek (barnatörésre az a bor hajlamos, amely szobalevegőn tartva elveszti színét, néhány nap alatt bar- nulásnak indul.) A kezelést kéntabletták hozzáadásával lehet elvégezni. Ezt kell tenni akkor is, ha a bor kellemetlen szagú és penészes ízű. Ha a zavaros bor kénezés után egy-két hét alatt nem tisztul le, kívánatos a derítést is elvégezni. A derítésre a csersavas-zselatinos módszer a legjobb (kistermelők tojásfehérjével, illetve soványtejjel is elvégezhetik ezt a műveletet.) KORSZERŰ VIZSGALATI MÓDOK A kémiai vizsgálatokkal pontosan nyomon lehet követni a bor érlelődése során lejátszódó folyamatokat. Az ún. papírkromatográfia az utóbbi évtizedben a borászat egyik legelterjedtebb ellenőrzési módszerévé vált. Segítségével elemezni lehet a bor szerves savait, meg lehet állapítani a bor származási helyét, le lehet leplezni a kevert borokat. A bor aromájáért felelős illő anyagok meghatározását gázkromatográfiás készülékekben végzik. Ennek a vizsgálati módnak az alapja az, hogy a különböző komponensek különbözőképpen oldódnak egy hosszú oszlopban elhelyezett, különféle szilárd halmazállapotú rétegekben. Kémiai analízissel azt is meg lehet állapítani, hogy a bort mely évben termelték. Mégpedig azon az alapon, hogy a különféle évjáratú szőlők radioaktivitásának szintje eltérő. B. I. Két folyó hőmérsékletkülönbségét energiaforrásként lehet felhasználni: Brazíliában az Amazonas menti Manaus városban az am- móniákgáz-előállító üzem mellett működik egy olyan erőmű, amely a folyók hőA világon évről évre végigsöprő influenzajárványok szinte azt sejtetik, hogy az ember tehetetlen ezzel a kellemetlen betegséggel szemben. Ennek az az oka, hogy kórokozója, az influenzavírus, rendkívül változékony, minduntalan új változatai jelennek meg. Az elmúlt évben alaposan megrettentette az Amerikai Egyesült Államok egészség- ügyi kormányzatát az a járvány, amely egy városban több mint 500 embert érintett, többen meg is haltak. Az egészségügyi szakemberek arra gyanakodnak, hogy új sertésinfluenza típusú törzs tűnt fel ismét, és nem sokat tudtak tenni ellene. A kongresszus ezért 135 millió dollárt utalt ki a Ford- kormány kérésére, hogy kutatással és oltóanyag-termeléssel elejét vegyék a járvány idei kibontakozásának. A tervek szerint kb. 200 millió adag oltóanyagot gyártanak, hogy minél több amerikai megkaphassa a védőoltást. mérsékletkülönbségét hasznosítja. A hőmérsékletkülönbség következtében elegendő energia keletkezik ahhoz, hogy meghajtsa a turbinákat. Az erőmű kapacitása 20 millió kilowattóra. Az influenzavírusos fertőzésen átesett ember vagy állat vérében megvannak a vírussal szembeni ellenanyagok, ezen alapszik az ellene való védekezés is. Az oltóanyag termelésére kiválóan alkalmas a tyúktojás. Az USA-ban, West Point-ben a Merck Sharp és Dohme intézetben folyik az ellenanyag termelése. vírussal, két napig tenyésztik, majd lehűtve tárolják a nyers vakcinát. A tisztított sertésinfluen- za-vakcinát kis mintaüvegekben juttatják el rendeltetési helyére, miután először laboratóriumban analizálták tisztaságát és kipróbálták hatóerejét. Jelenleg ez a típusú vakcina még kísérleti stádiumban van, de az orvosok már több éve kísérleteznek hasonló típusú vakcinával. Harc az influenza ellen Miután a tojásokat beoltották a sertésinfluenzaM ondd, féltél te már? De úgy, hogy a legszívesebben bebújtál volna bélnek a ceruzába? Nekem, amúgy igazából még sohasem reszketett a lábam, és azt hittem, hogy erre, mifelénk most nincs is igazi félelem. De hát van! Rájöttem, hogy van. Igaz, nem olyan, mint amilyet mondjuk egy tarkón lőtt kémény alatt érezhették, akik alatta álltak; másfajta félelem — de semmiképp sem kisebb. Csak csúnyább, becstelenebb. Oesmányabb! Ez a témám is dróton jött — a jó témák mindig dróton jönnek —: az izé izékéje szólt át a művelődésről, hogy fegyelmi tárgyalás lesz ekkor meg itt; ha gondolom, menjek -el velük. Fegyelmi tárgyalás... Végigültem már egyet-kettőt. Ki mondta kinek, hogy ne ezt, hanem amazt csinálja, de mert az mégis azt csinálta, hát ilyen meg olyan lett az a miittudoménmi. Fegyelmi tárgyalás... De hát ez most másnak ígérkezett! Egy pedagógusról — hogy pontosabban mondjam, egy kollégiumi nevelőtanárról — volt szó, aki ugyan hétköznap is, vasárnap is kitűnően nevelgetett, csak hát nem annyira azokat, akik az emeletes ágyak sodronyait rugdossák, hanem inkább azokat, akiknek legfőbb gondjuk, hogy fejestől, nyakastól, szárnyastól, lábastól kibújjanak bizonyos egyéb sodronyokon. Akik? Amik: csirkék, tyúkok — egy baromfifarm ezren fölüli lakossága. Érted, ugye, érted? Egy ilyen pénzkaparó janikáról volt szó, aki összekalapált egy tyúktenyészetet — persze az anyja házában, az anyja nevén —, s akinek igen szépen termelt is az a tenyészet — a kollégiumi konyha ételmaradékaiból, a kollégiumi gyerekek hajlongásai nyomán. Hát ennek akart utánajárni a mi kis brigádocskánk! Volt egy feljelentő papírunk, pontos címmel, jól megkanyarí- tott aláírással; egy-két névtelen levél; meg néhány telefonszám, hogy honnan, s kiket riaszthatunk, ha ebben a kínosnak ígérkező igen-nem játékban megszorulnánk. Igazgatói iroda, piros terí- tős asztal, szalvétával letakart vizeskancsó, papírok, indigók a gépbe fűzve — már ahogy az lenni szokott. Kézfogások — „Hogy eddig fajult ez az ügy!” —; kávézás — „Pedig van érzéke a gyerekekhez!” —; aztán az igazgatói sóhaj, hogy telik az idő, kezdjük. Kezdték. „Jegyzőkönyv, amely...”, „...képviseletében jelen vannak...”, „...'bejelentése szerint...” — Szóljanak ki neki! Gondoltam, valami gumicsizmás, bársony kabátos, flanellingébe beleizzadt, agyas-fejes valaki nyitja majd ki az ajtót. De nem! Egy harminc körüli úr, borbélynál szárított hajhullámokkal, őzbőrzakóban — ő lépett elénk. Fejbiccentés — „Szabad tudnom, mi esett kifogás alá?” — szelíd fejcsóválás — „Kérem szépen, én azt belégekkel tudom bizonyítani!” —; apró legyintés — „Egyszer kérték, hárman, mivelhogy tanyai gyerekek...” Akácz László : Fegyelmi És így tovább, és így tovább. De hogy ő akkor előzetesen, amakkor meg — tanúi vannak — városon kívül, és különben is az adóztatás szerint és tulajdonjogilag... Nemcsak azok izzadtak meg, akik faggatták, de még azok is, akiknek csak hallgatniuk kellett. Eltelt vagy másfél óra; a gépírónő egyre hosszabban tornáztatta az ujjait, amikor papírt cserélt — és még egyetlen egyszer sem hangzott el, hogy na, akkor az egyszer, igen... Egyik tanú, másik tanú; egyik telefon, másik telefon. Hiába. A vége az lett, hogy a vizsgálat vezetője bejelentette: újabb tárgyalásra lesz szükség. Különben is, indul a busz, a viszontlátásra! Az őzbőrzakós a búcsúzásnál is őzbőrzakós maradt. Sorban odalépett mindenkihez — előbb az idősebb, majd a fiatalabb nőkhöz —, és kézfogással, apró fejbiccentéssel elköszönt. Kezét csókolom, jó éjszakát! Csak épp azt nem mondta, hogy volt szerencsém. tárgyalás Amikor odaért hozzám, azok a borbélynál szárított hullámok egy kicsit jobban meglibbentek: — Ugye mi még nem ismerjük egymást? Szintén megyéről, vagy talán a minisztérium... Ismerhetsz: nem rángatom elő az igazolványomat, ha a túrós tésztámon kevés a pőre, és a meccsekre is pénzért járok. De most bizonyára nem tartottam vissza a kezem: tessék, ez meg ez vagyok a megyei lap képviseletében. Berezonáltak ám azok a hullámok! Hát még alattuk az a nemrég még oly sima arc: hegyek, völgyek támadtak rajta, s köztük csak szürkült, szürkült az imént még tágan és szelíden kéklő szem. — Minek jött ide? — Azt csak bízza rám! — Ki értesítetté? — Nem magára tartozik! — És írni akar rólam? — Ha úgy látom jónak! — Ne tegye! Könyörgöm, ne tegye! És tényleg könyörögni kezdett. Még azt a két finom kezét is összerakta, s úgy hajtogatta, hogy nem, nem, ezt azért nem tehetik meg vele, hiszen mások nem így, és nem ennyit..., és különben is, ő most, ebben a percben hajlandó mindent, de mindent... Jegyzőkönyvbe is vehetik, az állását is fölmondhatják, visszaadja akár a diplomáját, csak a neve az újságban... Nem, ezt nem lehet vele megtenni! Fölkabátoltunk, elköszöntünk, indultunk. Akár a hajtásra rendelt kutya, úgy jött szorosan mellettem; fogta a táskám, húzott vissza, rángatott. Amikor egy kicsit lemaradtunk, azt mondta: fizet, készpénzzel fizet; mondjam meg, mennyit kérek, és ő adja, adja, csak a nevét az újságban..., azt ne! A buszba úgy rángattak föl a többiek. Ahogy az ablakból visszanéztem, láttam, lohol utánunk; úgy lohol, mint a hajtásra rendelt kutya... Tudom, most arra vagy kíváncsi : végül is lett-e cikk az ügyből? Megnyugtatlak: lett. Előbb egy újabb vizsgálat lett, majd egy újabb tárgyalás, és aztán, amikor minden szépen kikerekedett — mosléklopás, diákdolgoztatás meg még egy rakás jogtalanság, törvénytelenség —, megírtam az ügyet. Előbb felfüggesztették, aztán elbocsátották. El is tűnt a környékről pár hónap alatt. De nem is ez az érdekes! Sokkal inkább az, hogy megértettem: most is lehet még félelmekkel találkozni. Nagy félelmekkel'. Nagyon nagy félelmekkel. Csakhogy ezek a félelmek csúnyák, becstelenek. Ocsmányak. És nem a tarkón lőtt kémények alatt születnek, és nem is a szárnyakkal, lábakkal feszegetett sodronyok körül, hanem akkor, amikor kiderül, hogy miből tollasodnak azok a szárnyak, lábak. Kiderül, s úgy tűnik: nemcsak a szomszédba jut el a híre. F élelmek, itteni, mostani félelmek... Tudjanak csak róluk minél többen — így kevesebb lesz belőlük talán...
