Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-03 / 234. szám

Mai számunkból 1976-BAN LETTEK A PART TAGJAI (3. oldal.) A MÚZEUMI HÓNAP TARTALMA (5. oldal) VARGA IMRE SZOBRAI (5. oldal) ÚJ „V1ZGYÄR” AZ NDK-BAN (4. oldal) / Csaták, kapun belül saták, bár ritkán tudatja lezajlásu­kat harci zaj. Leg­többször főnöki szobák tárgyaló- asztala mellett, üzemirodák plakátokkal, körlevelekkel, dekádkimu- tatásokkal teleaggatott fa­lai között vívják meg e küz­delmeket, s olykor testületi tanácskozásokon, vagy ép­pen az üzemzavar, esetleg munkahiány miatt álló gé­pek környékén. A vállala­ton belüli érdekellentétek léteznek, hatnak, figyelem mégsem sok jut tanulmá­nyozásukra. Félig-meddig ismeretlen terület ez, talán azért, mert közgazdasági, szociológiai és pszichológiai tényezőket egyaránt magá­ba foglal. Minden termelői szervezet különböző részekből tevő­dik össze, s ezek együttmű­ködnek ugyan — máskülön­ben darabjaira hullana a szervezet —, de illeszkedé­sük nem jön létre automati­kusan. Érdekeik eltérhet­nek, s ha egyeznek, ez sem örökös állapot, mert a vál­tozások új súrlódási felüle­teket teremthetnek. Objek­tív és szubjektív okok egy­aránt közrejátszhatnak az érdekellentétek kialakulá­sában, ám az összetevők fel­fedése nem egyszerű. Fő­ként akkor nem, ha csupán a tünetekre figyelnek, ezek szerint intézkednek. Ilyen esetekben az a látszat, hogy jó megoldás született, ám „váratlanul” ismét fölbuk­kannak a gondok. A népgazdaság és a vál­lalat érdeke sem esik auto­matikusan egybe, hasonló a helyzet a termelői közösség különböző csoportjainál. A baj tehát nem az, hogy lé­teznek érdekellentétek, ha­nem ha hosszú időn át meg­oldatlanok maradnak. Saj­nos, ez sűrű eset. Persze, nehogy elfeledkezzünk egy fontos mozzanatról: vannak hasznos, fejlődést siettető érdekellentétek. Olyan helyzetben például, amikor az érintettek egyaránt a jobbat, a célszerűbbet ku­tatják — mint az új gyárt­mány tervezésekor —, mást diktálhat a konstruktőrök, s mást a közgazdászok ér­deke. Közös nevezőre jutni viszonylag egyszerű, mert mindkét fél akar valamit, ami a jövőt alakítja. A baj akkor van, amikor az ér­dekellentéteket lépni és ma­radni akarók vitája növesz­ti, amikor az „érdek” ké­nyelmességet, közömbössé­get sugall, a feladatok, a felelősség áthárítását tünte­ti fel célravezetőként. S még nagyobb a baj akkor, amikor a szervezet bizo­nyos csoportjai vélt érde­keiket igazságként, szük­ségszerű tényezőként akar­ják elfogadtatni. Ha ez si­kerül, a tevékenység egészét megbénító zavarforrás épül be a gyári, vállalati irányí­tási mechanizmusba, kétsé­gessé válik — esetleg eltű­nik — az emberek előtt a helyes és a helytelen, a jó és a rossz közötti választó- vonal. Sok sasnak egy fészken nehéz megalkudni — az ízes mondással mentette, magyarázta valaki a cégén belüli érdekellentéteket. Igenám, de a „sasok” a fé­szekből kifelé igyekeztek, azon csatáztak, kinek sike­rüljön ez előbb, gyorsab­ban ! Azon bizonykodtak, miért nem lehet megtartani a határidőt a nagy summá- jú exportmegrendelés telje­sítésénél. Az alkatrészüzem néhány szerszám hiányát hánytorgatta fel, holott va­lójában arról volt szó: ne­kik könnyebb a típus-mun­kadarabok előállítása, egy­szerűbb ezzel „hozni a ter­vet”. A szerelde viszont előbbre sorolta a külföldi megrendelést, mert számára ez az előnyösebb, ám eköz­ben felrúgott több belföldi megállapodást, ami miatt az értékesítési osztály protes­tált ... Ma még ábránd, hogy akár az egyének, akár a kö­zösségek habozás nélkül föl­ismerjék tényleges érdekei­ket — mert hiszen előbbi példánkban az exportszállí­tás teljesítése valamennyi részleg javát szolgálná —, s ahhoz igazodva cselekedje­nek. A kívánatosnál sző­kébb látóhatár csupán in­tézkedésekkel nem tágítha­tó. Elrendelni valamit nem azonos az érdekellentétek forrásainak fölszámolásával, mert a következményeket téveszti össze az okokkal. Mégis, az az általános, hogy vagy szép szavakkal, vagy rendelkezésekkel próbálnak rendet tenni a vállalati ve­zetők, holott más kínálja a megoldást. E más az okokat feltáró elemző munka, az ennek megállapításait fi­gyelembe vevő intézkedés- sorozat, a meggyőzés kom­binációja. Cselekedetek olyan lánca tehát, amelyből egyetlen szemet sem lehet kihagyni, mert ha ez törté­nik, csak rövid idejű a si­ker, vagy el sem érhető. em szabad azzal elintézni a válla­laton belüli ér­dekellentéteket, hogy „károsak, mert szemben áll­nak a vállalati érdekeltség­gel.” A legtöbb helyen még­is csak eddig jutnak el. Tö­kéletes, minden fajta súrló­dástól mentes szervezet per­sze nincsen. Nem is ennek óhajáról van szó. Hanem ar­ról a jogos kívánságról, hogy a kapun belüli csaták ne a kudarcok, a vereségek, a megfutamodások számát gyarapítsák, hanem a győ­zelmekét. MÉSZÁROS OTTÖ Bogyiszlói almaszüret BOGYISZLÓN MAJDNEM HÁROMSZÁZ EMBER DOLGOZIK A GYÜMÖLCSÖSBEN. ALMASZÜRET VAN A 107 HEKTÁROS TERÜLETEN. 1963—64-BEN TELEPÍTETTÉK A GYÜMÖLCSÖST. AZ ELMÜLT ÉVEK MEGTEREMTETTÉK AZ ALMA­SZÜRET HAGYOMÁNYAIT IS. A GYÜMÖLCSÖS ÚTJAIN TRAKTOROK VONTAT­JÁK HATALMAS FÉMLAPOKON AZ ALMÁVAL TELI LÁDÁK SZÁZAIT. BENT A FÁK KÖZT SZORGOS MUNKA FOLYIK. A GYORSASÁG EZ ESETBEN MI­NŐSÉGET JELENT — S EZ EGYÚTTAL PÉNZT IS. NEM IS KEVESET. NAPONTA INDULNAK AZ ALMÁ­VAL RAKOTT JÁRMÜVEK AZ NDK-BA, CSEHSZLO­VÁKIÁBA. A GYÜMÖLCSÖS KÖZPONTJÁBAN JÓKORA CSARNOK ELÉ ÉRKEZIK A FRISSEN SZEDETT GYÜ­MÖLCS. INNÉT VILLÁSTARGONCA BILLENTI FEL A VÁLOGATÓ GÉPSOR ELEJÉRE, AMELY MELLETT 50—60 ASSZONY, OSZTÁLYOZZA A GYÜMÖLCSÖT. A VÁLOGATÓSZALAG SOKAT KÖNNYÍT A NEHÉZ FIZIKAI MUNKÁN ÉS A MINŐSÉG JEGYÉBEN SZIN­TÉN MEGGYORSÍTJA AZ ALMA ÜTJÁT A HÜTÖ- TÁROLÓ FELÉ. A SZÜRET A TETŐPONTJÁN ÁLL. HA SIKERÜL A HAJRÁ, AMIHEZ AZ EMBEREK HELYT­ÁLLÁSÁN KÍVÜL JÓ IDŐ IS SZÜKSÉGES, MINTEGY 300 VAGONNYI ALMÁT KÜLDHETNEK EXPORTRA A BOGYISZLÓI GYÜMÖLCSÖSBŐL. Munkában a válogatószalag és az asszonyok. Jókedv a fa tetején. Tolnai gimnazisták segítenek a téesz gyümölcsösében, j A BT ülése Folytatódik Namibia helyzetének vitája Losonczi Pál Venezuelába és Peruba utazik Az ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteken folytatta a dél­nyugat-afrikai helyzet megvi­tatását. Mozambik és Sierra Leone képviselője a vita so­rán felszólította a Biztonsá­gi Tanácsot, hatalmazza fel Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kárt arra, hogy a SWAPO, a Délnyugat-Afrikai Népi Szer­vezet, az ENSZ és Dél-Afri- ka részvételével hívjon össze Namíbia-értekezletet. Sierra Leone, Mozambik, Ghana és Zambia képviselői sürgették a Biztonsági Taná­csot, hogy vegyen ismét fon­tolóra Dél-Afrika ellen irá­nyuló szankciókat. Roger Fel- li ghanai külügyminiszter hangoztatta, hogy Dél-Afri- kát ki kell zárni a világszer­vezet tagjai közül, ha Preto­ria továbbra is fenntartja ed­digi politikáját. Siteke Mwa- le zambiai külügyminiszter kijelentette, hogy csak akkor van értelme a SWAPO és Dél-Afrika közti tárgyalások megkezdésének, ha a preto­riai rendszer szabadon bo­csátja a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet bebörtönzött tagjait. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa, kedden, közép-európai idő szerint 20 órakor folytatja a délnyugat-afrikai helyzet megvitatását. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Carlos Andrés Péreznek, a Venezuelai Köz­társaság elnökének és Fran­cisco Moralés Bermudez al­tábornagynak, a Perui Köz­társaság elnökének meghívá­sára október 6. és 15. között hivatalos látogatásra Vene­zuelába és Peruba utazik. Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusa (2 bekezdése alapján) az országgyűlést 1976. október 14-én, csütörtök délelőtt 11 órára összehívta. Az ülésszak napirendjén szerepel előreláthatóan a köz- művelődési törvény tervezete; a tanácstagok választásáról szóló törvénytervezet, valamint a nehézipari miniszter be­számolója a tárca irányítása alá tartozó központi fejlesz­tési programok végrehajtásáról és soron lévő feladatairól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom