Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-16 / 245. szám
1976. október 16. Képújság 3 veget Eri a magyar-hók barátsági hét Látogatás Dombóvárra - A nagykövet fogadása AZ ESEMÉNYSOROZATHOZ méltóan, gazdag programmal fejeződött be a magyar—NDK barátsági hét, amely — már az eddigi visz- szahangokból is lészűrhetően — jól szolgálta a két nép barátságát. NDK-beli vendégeink egy csoportja tegnap Dombóvárra látogatott. A vendégeket Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára, Vi- dóczi László, a városi tanács elnöke és Kurucz József városi népfronttitkár fogadta. Délelőtt a városi tanácson, a megjelent társadalmi, gazdasági aktivisták előtt Heinz Dupnik, az NDK magyarországi nagykövetségének kulturális attaséja tartott előadást a Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusáról. Ezután a küldöttség tagjai ellátogattak a kapospulai termelőszövetkezetbe, ahol ismerkedtek a közös gazdaság tagjaival. DÉLUTÁN magyar—NDK barátsági gyűlést rendeztek a vasutas művelődési otthonban. Előadást dr. Sinkó At- tiláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja tartott. Felszólalt a gyűlésen Heinz Dupnik kulturális attasé is. A barátsági gyűlést a dombóvári Kapos táncegyüttes és a nálunk vendégeskedő Karl-Marx-Stadt megyei művészeti együttes műsora zárta. A KARL-MARX-STADT megyei művészegyüttes tagjai, Heinz Müller, a Karl- Marx-Stadt megyei pártbizottság osztályvezetőjének vezetésével látogatást tettek a lengyeli mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában. Ezután felkeresték a gunara- si termálfürdőt, ahol kellemes órákat töltöttek. Este Szekszárdon, a Ge- menc-szállóban, Gerhard Reinert, az NDK rendkívüli és meghatalmazott magyar- országi nagykövete fogadást adott a megye és a város vezetői, társadalmi, gazdasági életének kiválóságai részére. A fogadás keretében a györ- könyi Szabadság Termelőszövetkezet tagságának átnyújtotta az NDK Népek Barátsága Emlékérem kitüntetést, amelyet Brunn János termelőszövetkezeti elnök vett át. Ugyanitt adta át a nagykövet az NDK Népek Barátsága Ligája kitüntető jelvény arany fokozatát dr. Szabópál Antalnak, a megyei tanács elnökének, ezüst fokozatát Fejes Istvánnak, a Tolna megyei Népújság főszerkesztőjének, Popovics Györgynek, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága politikai munkatársának és Szentes Ambrusnak, a Bonyhádi Cipőgyár szocialista brigádvezetőjének. A BARÄTSÄGI Hét befejeztével nyilatkozatot kértünk Dieter Henzétől, az NDK Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatójától és Csaj bók Kálmántól, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának titkárától. Mindketten hangsúlyozták, hogy az ilyen rendezvények hasznosak a két nép barátságának elmélyítésében. Elősegítik egymás jobb megismerését és megértését. DIETER HENZE kiemelte: — Már a felkészülés során arra törekedtünk, hogy az itt élő emberek számára felejthetetlenné tegyük a találkozást, de figyelembe vettük, hogy Tolnának Karl-Marx- Stadt megyével eddig is szoros kapcsolata volt. A mi megyei pártbizottságunk nagy segítséget adott a felkészülés során és figyelemmel kíséri itteni szereplésünket. Ezt mutatja az is, hogy művész- együttesünk Tolna megyei útját támogatták, annak ellenére, hogy ugyanabban az időpontban tartott választási beszédet Karl-Marx-Stadtban Erich Honecker elvtárs, pártunk főtitkára. Nagyon kellemes benyomásokat szereztünk, elsősorban a tamási és iregszemcsei látogatás lesz számunkra felejthetetlen. Véleményt kértünk az NDK-ban dolgozó magyar fiatalokról. Dieter Henze elmondta, hogy tapasztalatai jók. Az egyik karl-marx- stadti nagyüzemben hosszú idő óta az a legjobb üzemrész, amelyben kizárólag magyar fiatalok dolgoznak. CSAJBÖK KÁLMÁN nyilatkozatában elsősorban azt hangsúlyozta, hogy ez a barátsági hét nemcsak NDK-s barátaink és a megyénkben élő német nemzetiség barátságát szolgálta, hanem általában a két nép barátságát tette elmélyültebbé. vastag, dísztelen kötet meglehetősen hosszú címet visel: „Tervzsürik tapasztalata és az iparág feladatai 1976”. Mindössze néhány példányban készítette egyik gazdásági minisztérium — amolyan emlékeztetőül. Én „aktuális gondok gyűjteményének” nevezném, mert elég találomra felütni, s máris meghökkentő tényekkel találkozhatunk. X. Y. vállalat háromszor kényszerült tervét a felettes hatóság tárgyalóasztalára tenni, mire azt jónak találták. Első javaslatában két új csarnok építése, egy irodaház és egy üdülő létesítése szerepelt. Ez a gyár, amely fogyasztási cikkeket készít, az előzőhöz képest ebben a tervidőszakban mintegy 42 százalékos beruházási többlettel számolt — és ehhez kért — természetesen — állami támogatást. Tervtanulmányának mintegy kétharmadát a beruházások indoklása öleli fel, minden ebből indul ki és ide tér vissza E vállalat termék- szerkezete, annak termelési körülményei, a vállalat tevékenységének hatékonysági vizsgálata, illetve munkaerő- helyzetének elemzése és tervezése — enyhén szólva — már nem kapott a beruházásokhoz hasonló figyelmet és papírterjedelmet. — A BERUHÁZÁS NEM ROSSZ MÓDSZER — Aligha vitatható, hogy a beruházás, adott gazdasági körülmények között kitűnő eszköze lehet a fejlesztésnek a konjunktúra kiaknázására. Vannak olyan esetek, amikor nincs is más lehetőség a termelés átalakítására, korszerűsítésére, mint a beruházás — hiszen régi gépekkel, elavult körülmények között nehezen lehet korszerű, mai igényeknek megfelelő termékeket rentábilisan gyártani. Példabeli gyárunk vezetői és szakemberei valószínűleg ez utóbbi okból gondoltak és terveztek a beruházásokkal. Hogy tervük mégsem volt jó, annak nem az az oka, hogy a beruházás elvetendő, rossz módszer. Hanem az, hogy olyan időszakban folyamodtak szinte kizárólag a beruházások növeléséhez, amikor ebhez nem megfelelőek a feltételek, szerények az anyagi lehetőségek. Továbbá: figyelmen kívül hagyták azt az aprócska tényt is, — a kétségtelenül modernizálásra szoruló géppark mellett —, hogy nagyok a kiaknázatlan tartalékok eszközökben, szervezetben, munkaerőben és leginkább a termékszerkezetben. Kizárólag a „leszben” bíztak, miközben a kezük ügyében lévő „vant” figyelmen kívül hagyták. „UGRIK” AZ IRODAHÁZ Mondanom sem kell, hogy a tervzsüri után lehangoltan tértek haza a vállalat vezetői, csalódottságukat ma sem tudják leplezni. Perspektí- vátlannaik érzik magukat. Olyanoknak, akiktől az állam megtagadta a segítséget, „pedig mi az állam vállalata vagyunk” — értékelik a történtéket. Mert az történt, hogy az utolsó terwardáció- ból már kimaradt az új irodaház és a csarnoképítés. A vállalati üdülőhöz sem foghatnak hozzá. Ami maradt: néhány millió 'a gépek kicserélésére, a legszükségesebb rekonstrukcióra. A BOLDOGULÁS KULCSA LETÉTBE HELYEZVE Azzal, hogy ezúttal nem kapta meg az állami pénzeket szóban forgó vállalatunk — senki sem fosztotta meg őt lehetőségeitől. Az üdülő, az új csarnok kulcsa tulajdonképpen ott van „letétben” az öreg csarnok falai között... S hogy ez a kulcs elérhető közelségbe jusson, nem szükséges mást tenni, mint a gondolkodásban is átalakítani egy kissé a szemléletet: ne tekintsék a beruházást egyetlen eszköznek. A megvalósítás eszköze jószerivel most más: ha a vállalat valóban azt teszi, amit a harmadik tervezetben megfogalmazott — az alacsony nyereségszintű, csak itthon eladható termékek helyett olyant választ, amelyik exportálható, amely korszerűsége folytán jól fizet — akkor csakhamar megteremtődik a szükséges anyagi fedezet. ogy ez nem könnyű, sőt nagyon nehéz feladat? Érte fenekestül fel kell forgatni a régi elképzeléseket, meg kell erőltetni a tervezők fantáziáját, a régi módszerek helyett újakat alkalmazni — vállalni a kockázatot az újért, a szokatlanért, a feszítettebb szellemi és fizikai erőfeszítést. Igen, valószínűleg ezt mind jelenti. Mert ha alaposabban körbepillantunk — s nemcsak a vállalati színtéren — rájövünk: — a körülményeink és léhetőségeink erre indítanak, erre szorítanak. Vállalatot, munkást, igazgatót egyaránt MATKÓ ISTVÁN • • Uzemtörténeti gyűjtés Simontornyán Egy felhívás, hat aláíró. A mai naptól felhívást olvashatnak a simontornyai- ak, melyen éppen féltucat aláíró neve szerepel. A tanácselnök, a községi párttitkár, a KISZ-titkár, a Hazafias Népfront titkára, a megyei múzeum igazgatója és a helyi népművelési igazgató az aláírók. Simontornyán már eddig is szép hagyományai voltak a helytörténeti gyűjtőmunkának, mely elsősorban a várbarátok körében összpontosult. A mai nappal a gyűjtést kiterjesztik és szeretnék abba bevonni Simontornya minden lakóját. Nemsokára 200. éve lesz az egyik legrégibb hazai nagyüzem, a bőrgyár alapításának, aminek megünneplésére a si- montornyaiak szeretnének méltó módon felkészülni. A nagyarányú gyűjtési akció ma kezdődik és 1977. március 20-ig tart. Mit gyűjtsünk? Az ódon szekrények fiókjaiban, nagyszülők féltve őrzött albumaiban, imakönyveiben régi írásokat, fényképeket és egyéb tárgyi emlékeket, könyveket, újságokat, okiratokat, képeslapokat, bankókat, szerszámokat, edényeket. A leletanyagot, melyet a várban lehet bejelenteni, illetve leadni, a jövő évi A gyűjtőmunka már idáig is sok szép eredményt hozott. Somogyi Magdolna általános iskolás a Szarvas u. 21. számú ház építésekor találta és vitte be a múzeumba ezt az ősi cserépedényt. (Fotó: B. J.) múzeumi hónap során kiállításon mutatják be, a gyűjtő, adományozó nevének feltüntetésével. A KISZ-mb ülése Ülést tartott tegnap délelőtt Szekszárdon a KISZ Tolna megyei Bizottsága. Az ülésen jelen volt Horváth József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára is. Péti Imre, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára köszöntötte az ülés résztvevőit, akik megvitatták Kozma Erzsébetnek, a bizottság titkárának írásbeli tájékoztatóját, az 1976. évi nyári KISZ- és úttörővezetőképzés és váltótáborozás tapasztalatairól. Mint megállapította: az úttörők táboroztatása terén jelentős előrelépés következett be. Elkészült a sötétvölgyi tábor, befejeződött a balatonszepezdi tábor lakóépületeinek építése. A KlSZ-vezetőképzések egyik fontos feladata a kongresz- szusi dokumentumok értékelése volt. Ezt maradéktalanul megoldották. Egy a negyvenkét erőgép közül, amely az elmúlt szép őszi napsütéses napokban a bátai „November 7.” Mező- gazdasági Termelőszövetkezet földjein dolgozott. A K— 700-as nyergében Takaró Mihály tárcsázással készíti elő a talajt búza alá a tarógyéri dűlőben. Az I—4-es táblába búza kerül. A vetőgépet vontató traktorok vezetői — Papp Mihály és Rapkai István — arra várnak, hogy az újdonságnak számító „Száva” vetőmaggal töltsék fel a gépeket. Az Ebesben Várda Titusz gépkocsijába ürítik a kukoricát az NDK gyártmányú E—512-es kombájnok. Az első traktor — nyergében Pirisa Józseffel — a CF— 6—R típusú fejelőgépet vontatja, a cukorrépát pedig a Kulágin Mihály által irányított CK—6-os kiemelő „szedi”. Fotó: Gyuricza Mihály
