Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-16 / 245. szám
A KÉPÚJSÁG 1976. október 16. CSALÁD — 0TIH0H A szülő és a mnk S zeretetet, védelmet, biztonságérzetet vár a gyerek szüleitől. Minden életkorban. A járni tanuló apróság éppúgy, mint a felnőttkor küszöbén álló bakfis, kamasz. Ha nem kapják meg a szülői szeretetet, valósággal szenvednek, és sokféle módon próbálj átk kicsikarni. Nem lehet harmonikus, kiegyensúlyozott felnőtt az az ember, aki szeretet nélkül nőtt fel, aki élete első két évtizedében nem részesült a féltő, óvó, dédelgető szülői szeretetben. Vicclapok gyakori témája, hogy felemlegetik a bűnöző mostoha gyermekkorát. Kétségtelenül sok a félresifclott fiatal azok között, akiket a kamaszkor nem talál érzelmi biztonságban, védelmet nyújtó családi körülmények között. Persze, a szeretetnek is vannak ártalmai. A legkirívóbb a majomszeretet, amikor gyermekünk minden tettéért kritika nélkül rajongunk, csak azért, mert saját szülöttünk követte el. Az okos mértéket e'vetjük, nem állítunk fel követelményeket, a gyerek vágyainak uszályába kerülünk. Rajongásunk következményeként hamis önértékelése lesz csemeténknek. Csodálkozva tapasztalja, hogy tanárai, diáktársai véleménye nem egyezik a szüleiével. Arra gyanakszik, hogy igazságtalanul bánnak vele, méltánytalanul ítéli meg őt a külső világ. Könnyen lehet belőle ma- gánakvaló, állandó sértődésben lévő ember. Az okos szeretetben felnövő gyerek fejlődik csak harmonikus emberré, belőle lesz a nagy sikereket és kudarcokat is kibíró, a helyét mindig megtaláló, a közösségekbe könnyen beilleszkedő, tartalmas kapcsolatokat létesítő embertípus. Említettük, milyen veszélyeket rejt a kényeztető bánásmód. Nem kisebb a kára, ha nem méltányoljuk kellőképpen gyermekünket. Elismerésre, dicséretre minden gyerek sóvárog. Ha nem kapja meg, nemcsak elkedvetlenedik, de önbizalmát is elveszti. Már az apróság is szereti mutogatni, mit formált homokból, mit épített kockákból. Dicséretünk láthatóan örömöt okoz neki. Éppígy van a nagyobb gyerek is. Iskolai teljesítményéért, otthoni segítőmunkájá- ért elismerést vár. Ne fukarkodjunk vele, ha cseppnyi okunk is van rá. Előfordul, hogy egymás után kudarcok érik : iskolában, sportban. Esetleg a pajtásai elfordulnak tőle valamiért. Ilyenkor a legfontosabb, hogy melléálljunk és szemrehányás helyett megpróbáljunk segíteni neki. Ez jelenti számára a biztonságérzetet, az otthont. Hogy van olyan hely, ahol mindig megértéssel fogadják, ahol akkor is értékelik, ha másutt kudarcot vallott. Ha nem figyelünk a gyerekre, ha nem ismerjük el értékeit, ez újabb hiányosságérzetet kelt benne. A tv Családi kör adásában mondta pszichológusunk, hogy a rossz gyerekek 90 százaléka azért rossz, mert így akarja felhívni magára a figyelmet. Valóban, még azt is jobban elviseli a gyerek, ha szidják, büntetik, mintha közömbös a szülőknek, mintha nem törődnek vele. S mutasson bármit 'külsőleg, legyen örök ellenkező, vagy ölelésünk alól kibúvó kamasz, ne adjunk a látszatra, szeretetünket, törődésünket és elismerésünket akkor is igényli, és szenvedi hiányát. Büntetés nélkül nem nő fel gyerek. Kimutatjuk haragunkat csínyjei miatt, elvonunk tőle ilyen-olyan kedvezményeket, s tudjuk, ez rosszul esik néki. De azt soha ne mondjuk, hogy nem szeretlek, mert ezt és ezt tetted. S úgy kell nevelnünk gyermekünket, hogy bármilyen haragosak vagyunk is, bármivel büntetjük is viselkedéséért, egy pillanatra se higgye, hogy most már kevésbé szeretjük, mint azelőtt. A gyerek természetes megnyilvánulása, hogy hogy aki szeretettel közeledik hozzá, annak viszonozza érzéseit. Ajándékokkal, kényeztetéssel megvásárolni nem lehet. Csak kölcsönösségi alapon fejlődhet ki a szeretet, a jó kapcsolat szülő és gyermeke között. ATANYI L.ASZLÖ Az őszi kosztümök és kabátok manapság úgy készültek, hogy azokat télen is lehet hordani, megfelelő kiegészítőkkel vagy cipzárral felerősíthető műszőrme béléssé!. A Magyar Divat Intézet kollekciójában igen sok variációját fedezhettük fel a „T”, ragián és japán ujjú megoldásoknak így a szoli- dabbak, az egyszerűbb megoldásokat szeretők és a merészebb újdonságokat kedvelők egyaránt megtalálhatják a hideg szezonra szóló kínálatban a kedvükre valót. 1. sz. modell: Tweed szövetből készült, derékban övházba behúzott saját meg- kötős övvel, japán szabású vállrészes felsőrésszel, oldalról nyíló rátett zsebekkel. Ezt a kabátot bővebb változatban, de egyenes vonalúan, úgy hordhatjuk, ha az övét nem tesszük be az övházba. Kis szőrmegallérral, begombolható meleg béléssel, téli kabát is lehet. 2. sz. modell: Posztóból készült ún. mikádószerű, kétsoros kabát, a nadrág azonos anyagból, vagy jersey- ből. A kabátkát trapézvonalú, vagy egyenes szabású szoknyához egyaránt lehet viselni. . 3. sz. modell: Redingot jellegű flausch- vagy bouCklé- szövetből készíthető kabát, a szabásvonalait és a zsebeket dísztűzés hangsúlyozza. A hosszú sál és a kötött sapka igen divatos. Figyelemre méltó a két kalap és a kötött sapka formamegoldása. Felfedeztük ismét a vasat Sokszor felfedeztük már a vasat. Csináltunk belőle öldöklő nyílhegyet, zablát és kengyelt, zárat, ládát, kerítést, kiállítási pavilonok íveit, hidat, pályaudvart, lámpát, síneket, mozdonyokat, s korunkat elneveztük a vas, a beton és az üveg korszakának. Mi magyarok is jelen vagyunk ebben a felsorolásban, bárki ellenőrizheti, ha múzeumainkat járja; láthat lószerszámot és remekbe készült középkori vasalásokat bőven. A magyar vasműves- ségnek, a kovácsművészetnek nagy múltja van. Napjaink tárgykultúrájában ismét előkerült a vas. A művészi kovácsolásról készült , szakkönyvek, a kiállítások, iparművészeti boltjaink kovácsolt vasai rendkívül népszerűek. S most nem is beszélünk kivitelre készült vasainkról, melyek sokszor megalkuvásra kényszerítik tervezőinket, s inkább kedveznek a cifraságnak, mint a vasból következő anyagszerű egyszerűségnek. Fiatal kovácsművészeink fedezték fel újra a vas eredendő tulajdonságait, értékeit. Pölöskei József, Nausch Géza, Lehoczky János, Ta- káts Zoltán, Péntek László, Kovács József nevét kell említenünk, ha arra gondolunk, hogy a vas beköltözött lakásainkba és elfoglalja méltó helyét köztéri alkotásainkban. A vas szívós és kemény munkát kíván, aki a gyors sikert keresi, ne a pöröllyel próbálkozzék. Egy kovács nem kovács, két kovács fél kovács, három kovács egy kovács, tartja a régi mondás, mert a komoly vasmunkához három ember pontos együttdolgozása szükséges. Emellett kitartás és teremtő képzelet, hogy a kovácsolt vas mai for. máit megtaláljuk. Azt a vasat, amit Nausch Géza vagy Pölöskei József, Lehoczky vagy Takáts kalapál, azt másképpen kell értékelnünk, mint a megcsavart huzalokat, mint a vasművészetnek titulált, de valójában csak bádogosmunkát. Feltörőben van a vas művészetének fiatal nemzedéke, ök újból tudják, amit a nyílhegyek és zablák mesterei ősidőktől fogva tudtak, hogy az anyag tulajdonságait tiszteletben kell tartani. Erre épül mai- környezetkultúránk: az anyag mélységes megbecsülésére. Nem lehet más világa a vasnak, mint az épületnek, mely körülveszi. Épületeinket pedig a világos szerkezet és az egyszerűség jellemzi. Nézzük meg környezetünk vastárgyait. Vajon nem hivalko- dók-e, vajon nem drótból és bádogból való árnyékai a múlt idők művészetének? Inkább kevés vastárgyunk legyen, de azon meglássák három ember keze munkája. KOCZOGH ÁKOS Képeink: Nausch Géza vasmunkái. A 372-es számú ügyvédi munkaközösségen dr. Krompacsek Ede ügyvéd megkérdezte az új ügyféltől: — Miért akar elválni? — Egy szóval felelhetek. Hal! — Hát ezt hogy értsem? — Úgy, hogy a férjem, amikor még vőlegény volt, nem árulta el, hogy szenvedélyes horgász. A mézeshetek után azt követelte, hogy minden szabad időnket a víz partján töltsük el. — Maga is horgászott? — Csak néztem őt. Rettenetesen untam az egészet, meg is mondtam neki, de mindig unszolt, hogy menjek vele. Azt állította, hogy szerencsét hozok, ha vele vagyok, mert akkor jobban harapnak a halak. De ha egy szót szóltam, ha kérdeztem valamit, rámkiáltott, hogy ne zavarjam el a halakat Ha nagy pontyot remélt, izgatottabb volt, mint a nászéjszakán. Egy vasárnap megkérdeztem tőle: „Én vagy a hal?” A pontyot választotta. Hát ezért válók. Nem akarok a vízparton megöregedni. Hogy nekem milyen balszerencsém van a házassággal! — Hogyan? Már volt egy válópere? — Kettő. — Szóval ez a harmadik. Most mondja el szépen, miért vált el már kétszer. — Melyikkel kezdjem? — Teljesen mindegy. Számoljunk talán visszafelé, mint az űrhajózásnál. Kezdje a másodikkal. — Na jó! Ép testben ép lélek! — Ez olyan rövidítés, mint a hal? — mosolygott az ügyvéd. — Körülbelül. Lajos, házasságunk második hónapjában, szenvedélyes turista lett. Minden hétvégét a hegyekben töltöttünk. Előbb a budai hegyekkel kezdtük, azután jött Dobogókő, meg a többi nagyobb hegy. Lajos azt állította: a turizmus fél egészség. Persze, a jó levegő nem rossz, de minden héten izomláz, egészen szerdáig, az egy kicsit sok volt nekem. Addig veszekedtünk a hosszú túrák miatt, amíg egy rövid túrát tettünk a Pozsonyi úttól egészen a Markó utcai bíróságig. — És az első számú válás? — Sakk. Én csak dominózni szerettem, de az első férjem megtanított a sakk rejtelmeire. Elég jól játszottam, de Béla mindig megmattolt. Arra akart rávenni, hogy tanulmányozzam a sakkfeladványokat: nem voltam méltó ellenfele. Én szerettem volna szombaton és vasárnap mást csinálni. Például kiülni vele a szigeti nagyszálló teraszára, de mindig csak sakkra gondolt. Mondtam neki, hogy én nem akarom senkitől elvenni a világbajnokságot, sakkozzon mással. így lett aztán válóper a sok vita vége. — Szóval hal, hegy, sakk. Na, majd szerkesztek egy jó bontóperi beadványt, de a horgászáson kívül még ki kell találnunk valamit. — Várjunk csak, ügyvéd úr. Volt még egy hobbija. A szobatorna. Nekem is tornásznom kellett, hiába mondtam neki, hogy az iskolában is fel voltam mentve tornából. Ugranom kellett. Már negyven centire vittem, de mondhatom, kimerültem. — Negyven centis magasság két szobában se nagy eredmény. — Ki beszél magasságról? Távolba ugrottam negyven centit. Az ajtótól a fotelig. Akkor beleroskadtam és veszekedtünk. — Valóban balszerencséje volt mind a három házassággal. Ilyen csinos nő és három válás! — Valóban csinosnak talál? — Hogyne. Nagyon. — Bocsánat a kérdésért, ön nős, kedves ügyvéd úr? — Hogy én? Neeem — ijedt meg az ügyvéd. — Na, ne féljen, nem akarom megkérni a kezét. — Maga úgysem jönne hozzám, asszonyom, éri ugyanis — szabad időmben — vitorlázórepülő vagyok. PALÁSTI LASZLO 1 ______ E gyünk, ne epnk témizés Wen? Amilyen ártalmas evés közben a rádióhallgatás, az elmélyült beszélgetés, vagy az újságolvasás, ugyanolyan káros a tévénézés és a táplálkozás összekapcsolása. Gondoljuk meg, hogy az evés nyugalmát a képernyőről érkező ingerek mennyire befolyásolják. Szinte azt sem tudjuk, hogy mit teszünk a szánkba ilyenkor, csak bekapkodjuk az ételt, sem az ízére nem figyelünk, sem a rágásra nem fordítunk elég gondot. Szervezetünk ezért képtelen megfelelően befogadni és feldolgozni a táplálékot, hiszen egészen másra koncentrálunk. Emésztőnedveinket és az emésztőszerveinket is készületlenül éri a „támadás”. A tévénézés közbeni táplálkozás ezért egyértelműen káros egészségünk szempontjából. Mit tehet e kialakult káros szokás ellen a gondos háziasszony, hogy változtathat az édesanyja családtagjai rossz étkezési szokásain? Mindenképpen figyelembe kell vennie a televízió műsorát, s arra kell törekednie, hogy a va. csorán már a tv-híradó kezdése előtt túljusson a család. Ha este 6—7 órakor befejezzük is az aznapi utolsó étkezést, még elfogja a képernyő előtt az „evési mánia” családomat — panaszolja sok háziasszony. Ennek kivédésére is van megoldás. Az „evési kényszert” levezethetjük gyümölccsel, meghámozott karalábéval, sárgarépával. Rágjon csak ezekből felnőtt és gyerek egyaránt, fontos vitaminokhoz jut, s gyomrát sem terheli túl. Nagyon elterjedt a tévénézés alatti nassolgatás, s a legtöbb háziasszony úgy érzi, mulasztást követ el, ha nem traktálja családját és a vendégeit vég nélkül sós mogyoróval, Roppival, és mellé Coca-Colával, Pepsi-Colával. Édesiparunk is csábít erre; külön tv-linzert gyárt. Mégis erőseknek kell lennünk, s a késő esti evésekről le kell mondanunk. Egy jó műsor nézése közben ugyanis teljesen elveszíthetjük kalóriaérzékelésünket, a krimire, a film nagy jeleneteire koncentrálunk, s nem fogjuk fel, hogy közben mennyit is fogyasztunk.
