Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-02 / 233. szám

1976.,október 2. ^PÚJSÁG 3 T éesz-történelem / / -es Volán fi fövő — Teuelen A jövőről nem lehet disku- rálni, a jövőt csak tervezni lehet. A közeljövőt már is­merjük, beprogramoztuk, messzebbre látni legfeljebb a meglóduló fantázia képes. Ha valaki 1960-ban Teve­len azzal áll elő, hogy közös konyhát építsen a téesz, könnyen ráolvassák : badar­ságokat beszél, álomból még senki sem gazdagodott meg. Ma a téesz tagjai a meleg ételt követelik: intézzék már el a vezetők, hogy ne csak a kombájnosok kapjanak ara­táskor. A háromszáz adagos konyha most épül. Három dolog űzi ki az ember szemé­ből az álmot: az adósság, a pör és a szükség. Itt, a Tevel, Kisdorog, Bonyhádvarasd határában gazdálkodó Kossuth téeszben is, csakúgy mint másutt, bú­zát, kukoricát, napraforgót, cukorrépát, takarmányt ter­melnek. Háromszáztíz tehe­net, 250 anyakocát tartanak, a tejtermelés 3100 liter, éven­te eladnak 400 hízó marhát és 3800 hízott sertést. Meg­nyugtató számok. Az V. öt­éves tervben 400 literrel kí­vánják növelni az évi tejter­melést, 150 anyakocával, 110 tehénnel, évente 500 hízóval lesz több. Sertéshizlalda épül, fiaztató, kocaszállás, szociális épületek, utak ... Felsorolni is sok. A téesz utoljára egy évtizede vett fel hitelt s ez­után sem állíthatja „hét szűk esztendő”, vagy rendkívüli időjárás borotvaélre a tagok idegeit. Kutátás, fajtakísérletek, termőképesség, technika. Gép, gép és gép. De két do­log biztos. Az ennivalót meg kell termelni, s az ember ké­két a termelésből kivonni véglegesen soha nem lehet. Denkinger Istvánra, Jakab Zoltánra, Kovács Ferencre, Szentes Andrásnéra, Balázs Józsefre, a többiekre, a tár­saikra az alapítók nyugodt lélekkel bízhatják a jövőt. Mert, ha ma süt a nap, de a dombok mögül holnapra már eső várható, még ma behoz­zák a határból a napraforgót. övék a jövő. VEIDINGER JANOS, esz­tergályos. — Hogyan képzeli a szak­mája jövőjét? — A jövőt elképzelni csalt úgy lehet, ha ismerjük a múltat is, ha van mihez vi­szonyítani. A téesz alakulá­sakor alacsony színvonalú, gyenge gépeink voltak : Zetor, MTZ, RS—09, és egyetlen te­hergépkocsi. A létszámcsök­kenéssel arányosan emelke­dett a gépek teljesítőképessé­ge, s így a téeszben maradt embereknek a munkája is ke­vesebb lett. Az első SZK—4- es fölött még haditanácsot tartottunk, a prospektusból Veidinger János próbáltuk kitudni, hogy hol lehet a hiba. Nehezen igazod­tunk el, de ment. Ma a gé­pészmérnökkel konzultáljuk meg, hogy például a sebes­ségváltó tányérfogaskerekét meg tudjuk-e javítani mi is, vagy újat kell venni? A mű­helyesek szakmailag képzet­tek, vita, veszekedés köztünk nincs. Autó-motor szerelők, lakatosok, gépesek együtt, szocialista brigádban dolgo­zunk. — Nézegeti a szaklapokat? — Igen. A forgácsoló- és marószakkönyv elméleti anyagát és azokat a művele­teket, amelyekkel jelenleg nem foglalkozom. Nem sze­retnék semmit sem elfelejte­ni. — Hol tanulta a szakmát? — Pesten. Az anyai szó ho. zott vissza szülőfalumba, csa­ládot alapítottam, s kétszin­tes házat építettem. János fiam 13 éves, tanító, vagy or­vos akar lenni, Klári lányom még kicsi ahhoz, hogy a jö- vőjén gondolkodjék. — Tartanak otthon állato­kat? — Egy darabot sem. — Falun ez szokatlan. — Cseppet sem. A pihenés­re, az olvasásra munka után szükségem van, a házat rend­ben kell tartani, s a gyereke­ket nap, mint nap kikérdezni. — A szülei? — Apám pék volt, és kő­műves itt a faluban. Egy talpalatnyi földet sem mond­hatott magáénak. Földet ven­ni nekem sem volt szándé­komban, és nem is igen lesz. Ilyen embertípus vagyok. Pontosabban fogalmazva: fa­lun élő ipari munkás. — Melyik gép magának a legkedvesebb? — A Dutra—1000-es. A tel­jesítménye minden más gé­pét felülmúlja. — Gondolkozott-e már azon, hogy ötven év múlva hogyan művelik a földet? — Szegény Pfaff Jakab bá­csi még azt is nehezen érte meg, hogy a trágyát ne villá­val kelljen lehányni a kocsi­ról. Én meg már azt hallom, hogy Japánban olyan távirá­nyítású elektromos gépekkel kísérleteznek, amelyek köze­lében egy élő lélek sincs. Szinte biztos vagyok abban, hogy ezt a gépet én még lá­tom a teveli határban. * STEINER JÓZSEF állat- tenyésztési brigádvezető : — Szarvasmarhák, vagy sertések tartoznak a keze alá? — Mindkettő. S mindkettő kondícióra és termelésre néz­ve kitűnő állomány. A ma­gyartarka tartása ezen a tá­jon azelőtt is virágzott, s a jövő a jelennél még többet ígér. Néhány év múlva ér­demes lesz megnézni azt a telepet, amit Kisdorogon a le­gelő mellett építünk. Három kiló 80 deka takarmányból állítunk elő egy kiló sertés­húst. A takarmányt mi ma­gunk keverjük, tápot csak a malacok kapnak. — Az állattenyésztésben milyen változások várhatók? — Ügy véljük, hogy a mi tartási-tenyésztési módszere­ink beváltak. Elsődleges szempontunk: az állat termé­szetes igényeit kielégíteni. Fajtát váltani nem fogunk, mert például a magyartarká- ból még mindig nem hoztuk ki a maximumot, pedig az ál­lomány szelektálását már egy évtizede megkezdtük. — A szüleinek volt földje? — Nem. — A nagyszüleinek? — Fogalmam sincs. — Milyen, egyelőre hihe­tetlennek tűnő szakmai fo­gásról hallott mostanában? — Olvastam nemrég, hogy a szopós borjakat hetente egy alkalommal nyugodtan lehet koplaltatni, mert az állat megszokja. Nagyot nevettem rajta. Nem adnék vasárnap ebédet annak, aki ezt kitalál­ta. — Érdekli a néprajz, a nép­művészet ? — Hogyne. A hagyományos paraszti gazdálkodás munka­eszközeit el-elnézegetem. Egyik-másik fura alakú vil­láról el nem tudom képzelni, hogy valamikor mire hasz­nálhatták ... D. VARGA MARTA Aszfaltszárító dob KGST-kooperációban Jobb gépkihasználást! Tegnap tanácskozott Szek- szárdon a mezőgazdasági szervezési bizottság Somorjai Sándor elnökletével az idő­szerű mezőgazdasági munkák állásáról, a soron következő feladatokról. A járási és vá­rosi osztályvezetők beszámo­lói alapján megállapítható, hogy a megye nagyüzemei el­végezték az őszi kalászosok alá a talajmunkák kétharma­dát. A fennmaradó területen a betakarításra váró őszi éré­sű kapások után lehet kezde­ni a talajelőkészítést. Befe­jezéséhez közeledik a búzá­nál korábbi vetésidejű őszi árpa és rozs vetése. Néhány üzemben már az őszi kenyér- gabonát is vetik. Búzából a vetésterület az elmúlt évihez hasonló nagyságú és ez a meglévő gépkapacitással op­timális időben elvethető, amennyiben az üzemek jó szervezéssel használják gép­parkjukat. Befejezéshez közeledik a silókukorica betakarítása, a nyárvégi becsléseknél jobb eredménnyel, így ez a fontos tömegtakarmány biztosított az állattenyésztés számára. A cukorgyárak fogadóképessé­gének megfelelő ütemben fo­lyik a cukorrépa szedése is. Vágják a napraforgót, szedik a burgonyát, néhány üzem­ben megkezdték a kukorica törését, bár a víztartalom na­gyon magas. Vagonba emelik az NDK-ba szállítandó szárítódobot. Két évvel ezelőtt kezdték meg a Közúti Gépellátó Vál­lalat új, tamási üzemében a DELTOMAT aszfaltkeverő telep szárítódobjának gyártá­sát. A próbagyártás során el­készült öt szárítódob kiváló minőségű volt, ezért kapta meg a dombóvári üzem hosz- szabb távra is ezt a gyárt­mányt. A DELTOMAT komp­lett aszfaltkeverő telep az NDK-ban készül, azonban egyes alkatrészek, fődarabok gyártását a KGST-ben szako­sították. Magyarország — a Tamásiban készülő szárítódo­bok ellenértékeként — keve­rőtelepeket kap. Emellett, mi­vel a szárítódob bizonyos üzemidő után elhasználódik, azt cserélni kell, így a hazai útépítésekhez, felújításokhoz is kell az utánpótlás. Az 1980-ig szóló szerződést nemrég írták alá, amely sze­rint Tamásiban már az idén 80 millió forint értékű szá­rítódobot gyártanak, ötféle méretben. Negyvenhét milliót irányoztak elő fejlesztésre, ennek eredményeképpen a kapacitás a tervidőszak végé­re 200 millióra nő. Jó kereset, jó munkakörülmények A 11-ES VOLÁNNAK idén harmincmillió utast és vala­mivel több mint ötmillió ton­na árut kell elszállítania. A két és fél ezer dolgozót fog­lalkoztató közlekedési válla­latnál az elmúlt ötéves terv­ben az egyre nagyobb gaz­dasági feladatok megoldására felkészültek. A termelésben nélkülözhetetlen szociális lé­tesítményeket korszerűsítet­ték, úgyhogy jelenleg igen jó munkakörülmények fogadják a dolgozókat. A korábbi években az volt a helyzet, hogy a gépkocsi- vezetők egy hónapban há­romszáz óránál is többet dol­goztak és az igen elhasználó­dott, rossz, régi járművekkel nehezebben látták el felada­tukat. Abban az időben szin­te átjáróház volt a Volán. A vállalat vezetésének az volt a negyedik ötéves terv elején a fő célja, hogy kor­szerű járművek beszerzésé­vel gazdaságosabbá, hatéko­nyabbá tegyék a munkát, ugyanakkor a munkahelye­Az ötödik ötéves tervben tovább javítják a munka- és életkörülményeket a Volán telepein, közel 10 millió fo­rintot költenek erre a célra. A paksi központi telep a jövő évben készül el. Itt mintegy kétszáz embernek lesz mun­kahelye — új szerelőcsarnok, raktárak, kocsimosók — ugyanakkor konyha, étterem, fürdő öltöző is épül. Ez a te­lep hatvanmillió forintba ke­rül. Szekszárdon az autóbon­tó üzem területére viszik ki a központi telepről a szak­munkás-tanulókat. Részük­re itt öltözőt, mosdót, étter­met, zuhanyzót és korszerű műhelyeket építenek. Száz- nyolcvan szakmunkástanulót tudnak majd az új telepen el­helyezni igen jó munka-* és szociális körülmények között. TERVEZIK, hogy az ipari tanulók helyére — a kiköltö­zés után — a központi telep­hez tartozó sofőrök részére készítenek majd pihenőt és ken a szociális létesítménye­ket is az igényeknek megfe­lelően építsék át. A tervidő­szak során 6,2 millió forin­tot költöttek el öltözők, ét­kezdék, mosdók építésére, korszerűsítésére. SZEKSZÁRDON 30 fő ré­szére a vasútállomáson épí­tettek öltözőt, mosdót, pihe­nőt. A központi telepen há­rommillió forintba került az az épület, amelyben orvosi rendelő, a darabárus dolgo­zóknak öltöző, fürdő kapott helyet, ugyanitt klub és könyvtár is van. A MEGYÉBEN ELSŐ­KÉNT ez a vállalat tért rá a faházak szociális célokra való használatára. így például az üzemigazgatóságokon olcsó, a célnak jól megfelelő épüle­teket állítanak fel. Bonyhá- don háromszázezer forintba került a faház berendezése: öltöző, fürdő, és pihenő van az épületben, de jutott hely étkezdének és ételmelegítő­nek is. Tamásiban két fahá­zat állítottak fel: a javító­telepi munkások részére ké­szítettek fürdőt, öltözőt. Du- naföldvárott a vasútállomási csoportnak fél millió forintba került a szociális épület be­rendezése. Pakson az ideigle­nes telepen, Dombóvár-Alsó vasútállomáson a rakodón építettek a Volán munkásait kiszolgáló szociális épülete­ket. A VÁLTOZÓ munkahe­lyeken dolgozó sofőrök, rako­dómunkások részére Fecske típusú lakókocsikat vettek. A tervidőszak alatt három ilyen korszerű kocsit állítot­tak a munkások szolgálatá­ba. öltözőt. Jelenleg ugyanis a buszsofőrök és a tehergépko­csikon dolgozók nem tudnak átöltözni a kocsik takarítá­sához. Dombóvárott is ilyen célra építenek majd a mos­tani mellé újabb öltözőt és fürdőt, hogy a mintegy száz gépkocsivezető ne a vezető­fülkében vetkőzzön, tartsa a „műszaki ruhát”. A NEGYEDIK ötéves terv idején csaknem százhetven­millió forintot költöttek kor­szerű jármüvek vásárlására. Az autóbuszvezetők szinte ünneplő ruhában dolgozhat­nak. A ZIL, Tátra és Skoda tehergépkocsik vezetői fülkéi­ben is sokkal könnyebb a munka mint a régi Csepel gépkocsikban volt. Érthető, ha a vállalatnál szeretnek dolgozni a munkások. Mert nemcsak a fizetés, hanem más is köti őket a műhelyek­hez, a korszerű gépekhez. Egyébként a jó munkakörül­ményekről beszélve el kell mondani azt is, hogy a Vo­lánnál az autóbuszvezetők át­lagfizetése, 1976 első nyolc hónapjában 3509 forint volt, havi 204 óra eltöltése mellett. A tehergépkocsivezetők 209 órát dolgoznak átlagosan és fizetésük nyolc hónap átlagá­ban 2961 forint volt. AMIKOR az ötödik ötéves tervet készítették, akkor a munkásoktól is véleményt kértek a vezetők. Több mint negyven használható javasla­tot adtak a sofőrök, rakodók, szerelők, hogy az ötödik öt­éves tervben is folytatni tud­ják a negyedik tervidőszak­ban elkezdett munkát: meg­teremteni a jó munka- és életkörülményeket a nagy feladatokat végrehajtó mun­kások számára. PALKOVACS JENŐ Épül a paksi központi telep.

Next

/
Oldalképek
Tartalom