Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-02 / 233. szám

/''TOLNÁN, A “frÉPUJSAG 1976. október 2» CSALÁD-OTTHON Ez is divat—az is divat Különböző ötleteket sorakoztatunk fel, ezek mindegyike elfér még a nők ruhatárában. Egy-egy ötlet akkor is érdekes, ha saját magunk készítjük el, vagy pedig készen, kirakatban látva beleszeretünk. 1. sz. modell: a tunika könnyű batiszt, illetve szádaszerű anyagból készül, T ujjakkal. Díszítése a kézi öltésű geometri. kus minta, amely színben harmonizál — tehát nem üt el na­gyon — az alapanyag színétől. 2. sz. modell: kétféle színállású kartonból, például fekete­fehér, vagy fehér-fekete, azonos mintázatú anyagból érdekes szabással készült, gloknis szoknya. A könnyű szövetblúzocska nyakrésze és derékrésze kötött. 3. sz. modell: matróz stílusú blúzt láthatunk, amely de­rékban széles gumizással készült, matrózgallérral. Hozzá jól illik a felhajtós, térdig érő nadrágszoknya. 4. sz. modell: háromféle ötletet ad. A nyomott mintás kar. tonkabátkának klasszikus zakóformája van. A kihajtó és a kézelő egyszínű anyagból, dísztűzéssel készült. Az alatta lévő V-kivágású napozószerű felsőrészt pettyes jerseyből varrták és az övre akasztott kis vászontáska is kedves ötlet. A terhes anya kozmetikája Igen sok asszony vallja, hogy terhesség alatt elhanya­golható a kozmetikázás, mert úgysem csinos a terhes nő. Elcsúfítja a másállapottal együtt járó alakváltozás. Pe­dig ... nincs szebb jelenség, mint egy jól ápolt nő, aki szíve alatt hordja gyermekét. A terhes anya kozmetikája természetesen más, mint egyéb időben. Inkább az egészségápolás lép előtérbe. Legfontosabb kozmetikai teendő: naponta le kell mos­ni az egész testet langyos víz­zel. Ha fürdővizet készítünk, nagyon vigyázzunk a víz hő­mérsékletére, sem a hűvös, sem a forró fürdő nem jó. Az utolsó hat hétben nem aján­latos fürdeni, csak lemosáso­kat végezznük. Fürdés után a testhajlato­kat gondosan töröljük meg, hintőporozzuk be, és legalább negyedórára mindig pihen­jünk le! Nagyon fontos a mell ápolása. Fürdés után dörzs- törölközővel finoman, körkö­rös mozdulatokkal dörzsöljük meg. Fokozza a vérkeringést. Utána sósborszesszel, lágy mozdulatokkal, masszírozzuk meg a melleket. Gondot kell fordítani a mellbimbó szop­tatásra való előkészítésére is. Körülbelül két hónappal a baba születése előtt edzeni kell a bimbókat. Következő­képpen : durvább mosókesz­tyűvel először finoman, majd fokozatosan erősebben dör­zsöljük meg a bimbókat, vi­gyázva arra, nehogy bereped­jen. Utána babakrémes tiszta ruhát helyezzünk a mellbim­bókra. Terhesség alatt több figyel­met kell szentelni a bőrápo­lásra is, mert gyakran elő­fordulnak kisebb-nagyobb bőrpanaszok. Például: akinek zsíros volt az arcbőre, meg­változhat normál, vagy szá­raz bőrtípusra, vagy viszont. 175 Ispotálytól az oktatókórházig I. Október 5-én ünnepli a Tolna megyei Tanács V. B. Balassa János Kórház-Rendelőintézete a kórház fennállá­sának 175. évfordulóját. A jubileum kitűnő alkalom mind a visszapillantásra, mind pedig arra, hogy egy kiemelke­dően fontos és megbecsült közintézményünk általunk in­kább élvezett, mint közismert fejlődését summázzuk. Az elmúlt 175 év alatt betegek százezrei fordultak meg az ország legkisebb megyéjének ma, kicsinek egyáltalán nem nevezhető kórházában, melynek története hihetetlenül gazdag hősinek is nyugodtan nevezhető küzdelmekben. Jól' kipróbált igazság, hogy az ember csak azt képes ér­tékelni, szeretni, annak a fejlődéséért képes tenni, amit ismer. A birtokolás valódi örömét is csak az őrizheti meg magában, aki tudja, hogy ami az övé, az egyúttal mindenkié múltjával, jelené­vel és jövőjével egyetemben. Ezért is vállalkozunk arra, hogy az elkövetkező napok­ban három részletben végig­vezessük olvasóinkat orvos- és egészségügyi történetünk egy nem is csak provinciális érdekességű szakaszán. A kórház több emberöltőt kite­vő történetének felidézéséhez kalauzul azt a vaskos év­könyvet használjuk fel, amely a jubileumot köszönt­ve A szekszárdi kórház száz- hetvenöt éve címet viseli. A mai Szekszárdon már sok a jövevény, de aligha­nem kevesen tudják még a törzsökös szekszárdiak kö­zött is, hogy a Tolna megyei Balassa János Kórház — mely napjaiban egységet al­kot a jobb betegellátás érde­kében a rendelőintézettel — hazánk elsők között alapított kórházainak egyike. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a fennmaradásért, növekedé­sért folytatott szűnös-szün- telen küzdelem miatt egyben a legviharosabb történetű kórháza is, ami régmúltját illeti... BEFOLYT 2 Ft 21 DÉNÁR A mai kórházak elődjei ha­zánkban is a szegényházak, aggápoldák, illetve menedék­helyek voltak, természetesen csak abban az esetben, ha az előd intézmények huzamo­sabb időn át működtek. A szekszárdi „ispitál” rövid fennállása alatt sem tarto­zott a szerencsések közé. Mint egy 1788-ból származó jelentés tanúsítja „Sexard városának soha semmi ne­mű fundatiója az Ispitálra nem volt...” Aligha kétséges, hogy a „fundatió” hiánya miatt az ispotály megéleme- dett és elszegényedett lakói — kik tucatnyian ha voltak — nem kaptak fejedelmi el­látást. Az is sejthető, hogy a megyeszékhellyé 1780-ban lett Szekszárd elöljáróinak sokat főtt a fejük azért, hogy mi légyen a menhellyel, mi­nek helyébe kórház szük­ségeltetne, ha lenne rá fun- dáció... Kínkeservesen ugyan, de lett. S ennek érdekében az elhalálozások miatt elnépte­lenedett menedékhely beren­dezése eladatott (1 db olajos lámpa, 1 db vasfazék, 1 tűz- piszkáló vasvella, 1 pörsöl és 1 darab rozzant szapuló) 2 Ft 21 dénárért. Ez az összeg csapatott a működési költség 23 Ft 77 dénárnyi maradéká­hoz. A vármegye adott ke­gyesen 25 forintokat és így együttesen lett 50 forint 39 krajcáros alaptőke a leendő kórháznak. A kórházépítés anyagi alapfeltételei csiga- lassúsággal teremtődtek meg, s ha Ferenc császár be nem fizetett a szekszárdi urada­lommal jókora summát — torna 1. Álljunk terpeszállásba, kezeket emeljük mellső kö­zéptartásba. Lendítsük mindkét karunkat kétszer balra, majd kétszer jobbra, törzsfordítással. Három­szor, négyszer ismételjük meg. 2. Feküdjünk hanyatt, kezek a törzs mellett. Vé­gezzünk lábemelést nyúj­tott lábbal három szakasz­ba föl, négyre le, másik láb­bal háromra föl, négyre le és ismétlés legalább négy­szer. 3. Felülünk, kezünkkel támaszkodunk hátul. Hátsó fekvőtámasz (akinek ez nem megy, az ülve marad), bal térd emelés, jobb térd emelés, és le. 4. Hason fekvés, kezek oldalsó középtartásban, törzshajlítás háromszor hátra, kézemeléssel. 5. Térdelés, kezeket te­gyük a csípőre. Törzshajlí­tás előre és a homlokkal érintsük meg a talajt. Tér­den ülés, és ismét előrehaj­lás legalább háromszor, négyszer. 6. Alapállásból szökdel- agyszer balra, vissza és is- jünk egyszer jobbra, vissza, métlés négyszer, ötször. A kozmetikai kö Nem kevés azoknak a nők­nek a száma, akik figyelmen kívül hagyják a szépészeti le­hetőségeket. Fiatalabbak az­zal a kényelmes állásponttal hárítják el a kozmetikai ten­nivalókat: „nincs rá szüksé­gem, úgyis szép vagyok!”, idősebb korban: „minek koz­metikázzak? az idő úgyis el­múlt felettem.” A kozmetikai közönyösség bármilyen korban egyformán helytelen álláspont. A bőr­ápolást tulajdonképpen cse­csemőkorban kell elkezdeni és életünk végéig nem szabad abbahagyni. Fiatal és idős korban főleg a bőr- és egész­ségápolási teendőkön van a hangsúly, középkorú nőknél pedig ezek mellett a szép­ségápolás. A fiatalkori bőrápolás fon­tos része a megelőző kozme­tika, nehogy idő előtt ránco­sodjon az arc-, és a nyakbőr, mert a kialakult ráncokat már nagyon nehéz eltüntetni. Tehát fiatal korban is szük­ség van a bőr krémezésére, vitaminos arcpakolásokra stb. Különösen a pattanásos, zsí­ros arcbőrnél az élesztős pa­kolásra. Itt kell megjegyez­nünk, hogy a pattanásos arc­bőrt szakszerűen kell kezelni, nem szabad elhanyagolni, mert egész életre szóló heg maradhat a bőrön a helytelen kezelés eredményeképpen. Igen sok fiatalnál hat zava­róan a sima arcbőrt elcsúfító anyajegy, szemölcs vagy más bőrhiba. Kézen gyakori fia­taloknál a szemölcs. Kézfo­gásnál zavaró és visszariasz­tó. A legújabb tudományos kutatások szerint a szemöl­csöket apró vírus okozza, te­hát fertőző! A vírusok útján terjedő szemölcs gyorsan sza­porodik a bőrön, de kézfogás vagy közös törölköző haszná­latával továbbterjedhet má­sokra is. Könnyű megszaba­dulni tőlük, de nem úgy, hogy házilag kezeljük vagy elköt­jük, hanem szakorvosi keze­lés által. Középkorú nőknél a koz­metikai közönyösség súlyos hiba, mert a kozmetikai tu­domány mai állása szerint a rendszeresen és helyesen koz­metikázó nő koránál legalább 10 évvel fiatalabbnak látszik. És ez nagy szó. 3415 forintot — valószínű nem készül el 1801-ben a mai régi kórház melletti kápolná­val szomszédos területen a 12 ágyas ispotály. Ez volt tehát az alap, ennek az ispotály­nak keserves létrejöttével kezdődött a jubiláló kórház története. MILYEN VOLT A KÖRÖDA? Természetesen igen sze­rény, de nagy szerencséjére zömmel olyan orvosok álltak az élén, akik kezdettől hal­latlanul sokat tettek a kis­ded intézményért „megvet­vén minden ellenszolgálta­tást, a szegény embereket szeretetből, s a legjobb ered­ménnyel gyógykezelvén.” A kóroda első főorvosa a sváj­ci származású dr. Keller Ja­kab Uldarik volt. őt követte a rendek ellenére Mosetig András doktor. S azért elle­nére, mert a vármegyei köz­gyűlés Babits Mihály költő azonos nevű dédapját óhaj­totta volna helyettes főorvos­nak. Éveken át húzódott a harc, mígnem Mosetig le­mondása után 1817-ben főor­vosi kinevezést nyert. Dr. Babits Mihály 1830-ban bekö­vetkezett haláláig — majd 30 éves szekszárdi szolgálata alatt — hallatlanul sokat tett az ispotály kórházzá való fejlesztéséért, a vármegye közegészségügyéért, ő hono­sította meg a megyében a himlőoltást, üzent hadat a szülészet területén fennálló primitív körülményeknek, segítette a szakképzett bá­bákkal való ellátást, indított támadást a kuruzslás ellen. Egyébként, mint egy levél­tárban őrzött jelentésből ki­tűnik „...az ispotály épülete szilárd anyagból épültnek, ta­láltatott, benne szép, tágas, mindennel jól ellátott kápol­nával. Egy szoba volt a curá- tor számára, kettő pedig a betegek részére, ahol 12 fek- helyt helyeztek el. Ez a 12 fekhely azonban igen szoro­san feküdt egymás mellett, ezenkívül nagyon szűk volt a kórház udvara is.” A Ferenc-kórház megna- gyobbíttatása úgyszólván va­lahány itt tevékenykedő or­vosnak örökölt programja volt. Nem tudták elkülöníteni a férfi betegeket a nőktől, a külső betegségben szenvedő­ket a belső nyavalyákban sínylődőktől, a fertőzőket a nem fertőzőktől, továbbá az elmebetegektől. Parányisága miatt az udvar sem felelt meg arra, hogy benne a „lá­badozók testüket gyakorol­hassák”. A kórház első főor­vosa, dr. Keller 1803-ban be­következett halála igen sú­lyosan érintette a kórházat. Végrendelet és örökös nélkül halván meg mintegy 142 000 forintos vagyona a királyi kincstárra testálódott. Szluha György apátplébánosnak kel­lett instanciáznia, hogy a volt főorvos által kórházépí­tés céljára szóban hagyomá­nyozott 10 000 forintot utal­tassa ki a császár a már meglévő ispotály bővítésére. Három év múlva, 1806-ban fizetett csak a kincstár, de sókötvényekben, így az örök­hagyó szándékát nem szol­gálhatta a 10 000 forint, csu­pán az értékpapírok kamatai Dr. Babits Mihály igazgató főorvos. segítették a kóroda fenntar­tását, mely egyre nagyobb költségeket igényelt. A vár­megye kénytelen volt — ol­vassuk az évkönyvben — to­vábbra is gyűjtéseket ren­dezni a kórház javára. Az ispotály 1806-ban vált megyei kórházzá és működé­sének első évtizedeiben fe­lettébb mostoha körülmé­nyek között teljesítette hiva­tását, noha tudós orvosainak jóvoltából semmiben nem maradt el működési színvo­nalában az országostól. (Folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom