Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-02 / 233. szám
1976.,október 2. ^PÚJSÁG 3 T éesz-történelem / / -es Volán fi fövő — Teuelen A jövőről nem lehet disku- rálni, a jövőt csak tervezni lehet. A közeljövőt már ismerjük, beprogramoztuk, messzebbre látni legfeljebb a meglóduló fantázia képes. Ha valaki 1960-ban Tevelen azzal áll elő, hogy közös konyhát építsen a téesz, könnyen ráolvassák : badarságokat beszél, álomból még senki sem gazdagodott meg. Ma a téesz tagjai a meleg ételt követelik: intézzék már el a vezetők, hogy ne csak a kombájnosok kapjanak aratáskor. A háromszáz adagos konyha most épül. Három dolog űzi ki az ember szeméből az álmot: az adósság, a pör és a szükség. Itt, a Tevel, Kisdorog, Bonyhádvarasd határában gazdálkodó Kossuth téeszben is, csakúgy mint másutt, búzát, kukoricát, napraforgót, cukorrépát, takarmányt termelnek. Háromszáztíz tehenet, 250 anyakocát tartanak, a tejtermelés 3100 liter, évente eladnak 400 hízó marhát és 3800 hízott sertést. Megnyugtató számok. Az V. ötéves tervben 400 literrel kívánják növelni az évi tejtermelést, 150 anyakocával, 110 tehénnel, évente 500 hízóval lesz több. Sertéshizlalda épül, fiaztató, kocaszállás, szociális épületek, utak ... Felsorolni is sok. A téesz utoljára egy évtizede vett fel hitelt s ezután sem állíthatja „hét szűk esztendő”, vagy rendkívüli időjárás borotvaélre a tagok idegeit. Kutátás, fajtakísérletek, termőképesség, technika. Gép, gép és gép. De két dolog biztos. Az ennivalót meg kell termelni, s az ember kékét a termelésből kivonni véglegesen soha nem lehet. Denkinger Istvánra, Jakab Zoltánra, Kovács Ferencre, Szentes Andrásnéra, Balázs Józsefre, a többiekre, a társaikra az alapítók nyugodt lélekkel bízhatják a jövőt. Mert, ha ma süt a nap, de a dombok mögül holnapra már eső várható, még ma behozzák a határból a napraforgót. övék a jövő. VEIDINGER JANOS, esztergályos. — Hogyan képzeli a szakmája jövőjét? — A jövőt elképzelni csalt úgy lehet, ha ismerjük a múltat is, ha van mihez viszonyítani. A téesz alakulásakor alacsony színvonalú, gyenge gépeink voltak : Zetor, MTZ, RS—09, és egyetlen tehergépkocsi. A létszámcsökkenéssel arányosan emelkedett a gépek teljesítőképessége, s így a téeszben maradt embereknek a munkája is kevesebb lett. Az első SZK—4- es fölött még haditanácsot tartottunk, a prospektusból Veidinger János próbáltuk kitudni, hogy hol lehet a hiba. Nehezen igazodtunk el, de ment. Ma a gépészmérnökkel konzultáljuk meg, hogy például a sebességváltó tányérfogaskerekét meg tudjuk-e javítani mi is, vagy újat kell venni? A műhelyesek szakmailag képzettek, vita, veszekedés köztünk nincs. Autó-motor szerelők, lakatosok, gépesek együtt, szocialista brigádban dolgozunk. — Nézegeti a szaklapokat? — Igen. A forgácsoló- és marószakkönyv elméleti anyagát és azokat a műveleteket, amelyekkel jelenleg nem foglalkozom. Nem szeretnék semmit sem elfelejteni. — Hol tanulta a szakmát? — Pesten. Az anyai szó ho. zott vissza szülőfalumba, családot alapítottam, s kétszintes házat építettem. János fiam 13 éves, tanító, vagy orvos akar lenni, Klári lányom még kicsi ahhoz, hogy a jö- vőjén gondolkodjék. — Tartanak otthon állatokat? — Egy darabot sem. — Falun ez szokatlan. — Cseppet sem. A pihenésre, az olvasásra munka után szükségem van, a házat rendben kell tartani, s a gyerekeket nap, mint nap kikérdezni. — A szülei? — Apám pék volt, és kőműves itt a faluban. Egy talpalatnyi földet sem mondhatott magáénak. Földet venni nekem sem volt szándékomban, és nem is igen lesz. Ilyen embertípus vagyok. Pontosabban fogalmazva: falun élő ipari munkás. — Melyik gép magának a legkedvesebb? — A Dutra—1000-es. A teljesítménye minden más gépét felülmúlja. — Gondolkozott-e már azon, hogy ötven év múlva hogyan művelik a földet? — Szegény Pfaff Jakab bácsi még azt is nehezen érte meg, hogy a trágyát ne villával kelljen lehányni a kocsiról. Én meg már azt hallom, hogy Japánban olyan távirányítású elektromos gépekkel kísérleteznek, amelyek közelében egy élő lélek sincs. Szinte biztos vagyok abban, hogy ezt a gépet én még látom a teveli határban. * STEINER JÓZSEF állat- tenyésztési brigádvezető : — Szarvasmarhák, vagy sertések tartoznak a keze alá? — Mindkettő. S mindkettő kondícióra és termelésre nézve kitűnő állomány. A magyartarka tartása ezen a tájon azelőtt is virágzott, s a jövő a jelennél még többet ígér. Néhány év múlva érdemes lesz megnézni azt a telepet, amit Kisdorogon a legelő mellett építünk. Három kiló 80 deka takarmányból állítunk elő egy kiló sertéshúst. A takarmányt mi magunk keverjük, tápot csak a malacok kapnak. — Az állattenyésztésben milyen változások várhatók? — Ügy véljük, hogy a mi tartási-tenyésztési módszereink beváltak. Elsődleges szempontunk: az állat természetes igényeit kielégíteni. Fajtát váltani nem fogunk, mert például a magyartarká- ból még mindig nem hoztuk ki a maximumot, pedig az állomány szelektálását már egy évtizede megkezdtük. — A szüleinek volt földje? — Nem. — A nagyszüleinek? — Fogalmam sincs. — Milyen, egyelőre hihetetlennek tűnő szakmai fogásról hallott mostanában? — Olvastam nemrég, hogy a szopós borjakat hetente egy alkalommal nyugodtan lehet koplaltatni, mert az állat megszokja. Nagyot nevettem rajta. Nem adnék vasárnap ebédet annak, aki ezt kitalálta. — Érdekli a néprajz, a népművészet ? — Hogyne. A hagyományos paraszti gazdálkodás munkaeszközeit el-elnézegetem. Egyik-másik fura alakú villáról el nem tudom képzelni, hogy valamikor mire használhatták ... D. VARGA MARTA Aszfaltszárító dob KGST-kooperációban Jobb gépkihasználást! Tegnap tanácskozott Szek- szárdon a mezőgazdasági szervezési bizottság Somorjai Sándor elnökletével az időszerű mezőgazdasági munkák állásáról, a soron következő feladatokról. A járási és városi osztályvezetők beszámolói alapján megállapítható, hogy a megye nagyüzemei elvégezték az őszi kalászosok alá a talajmunkák kétharmadát. A fennmaradó területen a betakarításra váró őszi érésű kapások után lehet kezdeni a talajelőkészítést. Befejezéséhez közeledik a búzánál korábbi vetésidejű őszi árpa és rozs vetése. Néhány üzemben már az őszi kenyér- gabonát is vetik. Búzából a vetésterület az elmúlt évihez hasonló nagyságú és ez a meglévő gépkapacitással optimális időben elvethető, amennyiben az üzemek jó szervezéssel használják gépparkjukat. Befejezéshez közeledik a silókukorica betakarítása, a nyárvégi becsléseknél jobb eredménnyel, így ez a fontos tömegtakarmány biztosított az állattenyésztés számára. A cukorgyárak fogadóképességének megfelelő ütemben folyik a cukorrépa szedése is. Vágják a napraforgót, szedik a burgonyát, néhány üzemben megkezdték a kukorica törését, bár a víztartalom nagyon magas. Vagonba emelik az NDK-ba szállítandó szárítódobot. Két évvel ezelőtt kezdték meg a Közúti Gépellátó Vállalat új, tamási üzemében a DELTOMAT aszfaltkeverő telep szárítódobjának gyártását. A próbagyártás során elkészült öt szárítódob kiváló minőségű volt, ezért kapta meg a dombóvári üzem hosz- szabb távra is ezt a gyártmányt. A DELTOMAT komplett aszfaltkeverő telep az NDK-ban készül, azonban egyes alkatrészek, fődarabok gyártását a KGST-ben szakosították. Magyarország — a Tamásiban készülő szárítódobok ellenértékeként — keverőtelepeket kap. Emellett, mivel a szárítódob bizonyos üzemidő után elhasználódik, azt cserélni kell, így a hazai útépítésekhez, felújításokhoz is kell az utánpótlás. Az 1980-ig szóló szerződést nemrég írták alá, amely szerint Tamásiban már az idén 80 millió forint értékű szárítódobot gyártanak, ötféle méretben. Negyvenhét milliót irányoztak elő fejlesztésre, ennek eredményeképpen a kapacitás a tervidőszak végére 200 millióra nő. Jó kereset, jó munkakörülmények A 11-ES VOLÁNNAK idén harmincmillió utast és valamivel több mint ötmillió tonna árut kell elszállítania. A két és fél ezer dolgozót foglalkoztató közlekedési vállalatnál az elmúlt ötéves tervben az egyre nagyobb gazdasági feladatok megoldására felkészültek. A termelésben nélkülözhetetlen szociális létesítményeket korszerűsítették, úgyhogy jelenleg igen jó munkakörülmények fogadják a dolgozókat. A korábbi években az volt a helyzet, hogy a gépkocsi- vezetők egy hónapban háromszáz óránál is többet dolgoztak és az igen elhasználódott, rossz, régi járművekkel nehezebben látták el feladatukat. Abban az időben szinte átjáróház volt a Volán. A vállalat vezetésének az volt a negyedik ötéves terv elején a fő célja, hogy korszerű járművek beszerzésével gazdaságosabbá, hatékonyabbá tegyék a munkát, ugyanakkor a munkahelyeAz ötödik ötéves tervben tovább javítják a munka- és életkörülményeket a Volán telepein, közel 10 millió forintot költenek erre a célra. A paksi központi telep a jövő évben készül el. Itt mintegy kétszáz embernek lesz munkahelye — új szerelőcsarnok, raktárak, kocsimosók — ugyanakkor konyha, étterem, fürdő öltöző is épül. Ez a telep hatvanmillió forintba kerül. Szekszárdon az autóbontó üzem területére viszik ki a központi telepről a szakmunkás-tanulókat. Részükre itt öltözőt, mosdót, éttermet, zuhanyzót és korszerű műhelyeket építenek. Száz- nyolcvan szakmunkástanulót tudnak majd az új telepen elhelyezni igen jó munka-* és szociális körülmények között. TERVEZIK, hogy az ipari tanulók helyére — a kiköltözés után — a központi telephez tartozó sofőrök részére készítenek majd pihenőt és ken a szociális létesítményeket is az igényeknek megfelelően építsék át. A tervidőszak során 6,2 millió forintot költöttek el öltözők, étkezdék, mosdók építésére, korszerűsítésére. SZEKSZÁRDON 30 fő részére a vasútállomáson építettek öltözőt, mosdót, pihenőt. A központi telepen hárommillió forintba került az az épület, amelyben orvosi rendelő, a darabárus dolgozóknak öltöző, fürdő kapott helyet, ugyanitt klub és könyvtár is van. A MEGYÉBEN ELSŐKÉNT ez a vállalat tért rá a faházak szociális célokra való használatára. így például az üzemigazgatóságokon olcsó, a célnak jól megfelelő épületeket állítanak fel. Bonyhá- don háromszázezer forintba került a faház berendezése: öltöző, fürdő, és pihenő van az épületben, de jutott hely étkezdének és ételmelegítőnek is. Tamásiban két faházat állítottak fel: a javítótelepi munkások részére készítettek fürdőt, öltözőt. Du- naföldvárott a vasútállomási csoportnak fél millió forintba került a szociális épület berendezése. Pakson az ideiglenes telepen, Dombóvár-Alsó vasútállomáson a rakodón építettek a Volán munkásait kiszolgáló szociális épületeket. A VÁLTOZÓ munkahelyeken dolgozó sofőrök, rakodómunkások részére Fecske típusú lakókocsikat vettek. A tervidőszak alatt három ilyen korszerű kocsit állítottak a munkások szolgálatába. öltözőt. Jelenleg ugyanis a buszsofőrök és a tehergépkocsikon dolgozók nem tudnak átöltözni a kocsik takarításához. Dombóvárott is ilyen célra építenek majd a mostani mellé újabb öltözőt és fürdőt, hogy a mintegy száz gépkocsivezető ne a vezetőfülkében vetkőzzön, tartsa a „műszaki ruhát”. A NEGYEDIK ötéves terv idején csaknem százhetvenmillió forintot költöttek korszerű jármüvek vásárlására. Az autóbuszvezetők szinte ünneplő ruhában dolgozhatnak. A ZIL, Tátra és Skoda tehergépkocsik vezetői fülkéiben is sokkal könnyebb a munka mint a régi Csepel gépkocsikban volt. Érthető, ha a vállalatnál szeretnek dolgozni a munkások. Mert nemcsak a fizetés, hanem más is köti őket a műhelyekhez, a korszerű gépekhez. Egyébként a jó munkakörülményekről beszélve el kell mondani azt is, hogy a Volánnál az autóbuszvezetők átlagfizetése, 1976 első nyolc hónapjában 3509 forint volt, havi 204 óra eltöltése mellett. A tehergépkocsivezetők 209 órát dolgoznak átlagosan és fizetésük nyolc hónap átlagában 2961 forint volt. AMIKOR az ötödik ötéves tervet készítették, akkor a munkásoktól is véleményt kértek a vezetők. Több mint negyven használható javaslatot adtak a sofőrök, rakodók, szerelők, hogy az ötödik ötéves tervben is folytatni tudják a negyedik tervidőszakban elkezdett munkát: megteremteni a jó munka- és életkörülményeket a nagy feladatokat végrehajtó munkások számára. PALKOVACS JENŐ Épül a paksi központi telep.
