Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-07 / 211. szám

2 ^PÚJSÁG 1976. szeptember 7. Alku a fejek felett Hétfő esti kommentárunk. A BÉKÉS SVÁJCI VÁROS, Zürich utcáit tüntetők ki­áltozásai verték fel: itt találkozott — június óta má­sodszor — Kissinger amerikai külügyminiszter és Vors- ter, a dél-afrikai fajüldöző rezsim kormányfője. És hogy a tüntetők korántsem csak a baloldali diákok le­hettek, hanem olyan svájciak, akik a polgárság jórészé­nek véleményét is képviselik, arra jellemző, hogy a zü­richi városi tanács tizenhét tagja tiltakozó táviratot kül­dött a svájci kormánynak. Miért? Azért, mert úgy gondolják, két olyan politikus akar az idillikus Zürichi-tó partján dönteni a fekete kontinens déli részének jövőjéről, akiket — a Tages- Anzeiger című svájci lap szavaiaval — erre senki nem hatalmazatt fel. A dolog azonban csak erkölcsileg ilyen egyszerű. Morálisan valóban semmi alapja nincs annak, hogy akár Vorster, akár Kissinger az afrikai milliók sorsáról döntsön. Gyakorlatilag azonban mindkét poli­tikus kezében olyan aduk vannak, amelyeket pillanat­nyilag figyelembe kell venni. VORSTER MA MÉG valóságos hatalmat jelent Dél- Afrikában, Washington pedig — gazdasági és politikai jelenléte miatt — óriási befolyást gyakorolhat a dolgok menetére. Ha a zürichi tárgyalásnak valóban az lenne a célja, hogy a kontinens e részét elvezesse a huszadik századba, a ma Afrikájába, ezt üdvözölni lehetne. De a jelek nem erre utalnak. Ügy tűnik, a zürichi alku lényege a következő lenne: Kissinger sürgeti Namíbia függetlenségének megadását és azt, hogy Rhodesiában „aránylag gyorsan” egy Wa­shingtonnak is megfelelő színesbőrű csoport vegye át a hatalmat. Ennek fejében az Egyesült Államok 1. Kár­talanítja a távozás mellett döntő rhodesiai, esetleg na- míbiai telepeseket és 2. „Garantálja” az apartheid-re­zsim létét magában a Dél-afrikai Köztársaságban. Lehet, hogy még egy évtizede — akkor is csak ideig­lenes megoldásként — szó lehetett volna ilyen alkuról. Ma azonban már régen túlhaladta az idő ezt a felemás, az igazi problémákat inkább megkerülő, mint megoldó „alternatívát”. « MA MÄR AZ ILYEN megállapodás nemcsak a morá­lis, de a reálpolitikai vizsgálat mérlegén is könnyűnek találtatik. S hogy ez a legérdekeltebb afrikai államok véleménye is, hogy a fekete kontinens nem hajlandó tűrni egy ilyen feje feletti kísérletet — erre bizonyság a zürichivel nagyjából egy időben összehívott Dar es Salam-i csúcs- találkozó is. Zürichben tüntetésre került sor Kissinger és Vorster ottani találkozója ellen. (Telefoto — AP—MTI—KS) BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke távirat­ban köszöntötte Todor Zsiv- kovot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárát, a Bolgár Népköztár­saság államtanácsa elnökét, 65. születésnapja alkalmából. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára vasárnap Alma- Atából visszautazott Moszk­vába. Kazahsztán fővárosá­ban Leonyid Brezsnyev részt vett a köztársaság párt- és gaz­dasági aktívájának tanácsko­zásán. BUDAPEST Vladimir Blazsek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság közlekedési minisztere — Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter meg­hívására — hétfőn hivatalos látogatásra, a két ország kö­zötti közlekedési megállapo­dás időszerű kérdéseinek megvitatására, Budapestre érkezett. PRÁGA A csehszlovákiai Ceské-Bu- dejovicén vasárnap megtar­tották a hagyományos ter­mésünnepet. Az ünnepségen jelen volt dr. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnö­ke. Lubomir Strougal, az ün­nepség szónoka, a többi kö­zött hangoztatta, hogy Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja következetesen megvalósít­ja a párt XV. kongresszusán felvázolt társadalom- és gaz­daságfejlesztési programot, tovább erősíti a barátságot és az együttműködést a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal. BUDAPEST A szocialista országok kul­turális minisztereinek ulán- bátori konferenciájára Pozs- gay Imre kulturális miniszter vezetésével hétfőn küldöttség utazott a Mongol Népköztár­saságba. A konferencia napi­rendjén szereplő témák: a kultúra és művészet fejlesz­tésének sajátosságai és ten­denciái a szocializmus és a kommunizmus építésének je­lenlegi szakaszában; a nem­zetközi kulturális kapcsola­tok fejlesztésének időszerű kérdései. BERLIN Felhívással fordult Európa katolikusaihoz a földrész ka­tolikus egyházi, közéleti sze­mélyiségeinek, tudósainak és publicistáinak a hét végén Berlinben megtartott tanács­kozása. A szimpózion — amelyen magyar egyházi kül­döttség is részt vett — a Helsinki utáni feladatokat elemezve felszólította a hívő­ket, hogy támogassák a lesze­relést, amely előfeltétele a nemzetközi enyhülésnek. PASADENA A Viking—2 amerikai űr­szonda, amely a Mars Utópia elnevezésű térségében szállt le, megkezdte kutatótevé­kenységét. A földi irányítóközpontba küldött idő járás jelentésből megállapítható, hogy az Utó­pia térségében a levegő déli átlaghőmérséklete néhány fokkal hidegebb, (mínusz 37 Celsius fok körül) mint a Vi­king—1 által megfigyelt terü­leten. A Viking—2 által eddig küldött színes felvételeken a bolygó vörös felszínének és a narancsszínű égnek egy rész­léte látható. AMMAN Jordánia megállapodott az Egyesült Államokkal egy 540 millió dolláros fegyverszállí­tási üzletkötésben. Az ügyle­tet Szaúd-Arábia finanszí­rozza. A fegyverszállítmányok túlnyomó részét 14 Hawk tí­pusú rakétaegység képezi. »■■■■■H A7 anpol saitó nemrég közölte, az amerikai 'kormány ________2------—:------engedélyt kért Londontól, hogy brit t erületen rádióadót építhessen fel az európai szocialista or­szágokba irányuló műsor sugárzására. A Washington pénzel­te „Szabadság” és „Szabad Európa” rádióadókról és azok müncheni főszerkesztőségeiről és madridi adóállomásairól van szó. Az adóállomások új helyének keresése azzal magya­rázható, hogy Franco halála után a spanyol hatóságok érté­sére adták Washingtonnak: nem tartják kívánatosnak, hogy területükön tovább folytassa tevékenységét a CIA „rádió­szócsöve”. Nagy-Britannia dilemmába került: megerősíti-e szándé­kát, hogy továbbfejleszti az enyhülés politikai irányvonalát vagy visszalép egyet a hidegháború felé. De ez az epizód — azonkívül, hogy próbára teszi az enyhülésre irányuló brit politika valódiságát — felveti, mennyire egyoldalúan és ön­kényesen magyarázzák az információszabadság elvét az amerikai vezető körök. Magától értetődik, az amerikai propagandaapparátus ve­zetői bizonyára azzal magyarázzák a Szabadság és a Szabad Európa rádióállomások új helyének keresésével járó vesződ- ségüket, hogy legfőbb gondjuk a „szólásszabadság” és az „információcsere” biztosítása. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet is bebizonyította: az „információszabadsággal” kapcsolatos semmiféle szócsavarás nem tudja fedezni vagy igazolni a Szabadság és a Szabad Európa rádióállomások létezésének összeférhetetlenségét az igazi információcserével, mindazzal, ami a záróokmánynak megfelelően össze kell hogy kösse a népek közötti sokkal szélesebb körű érintkezést és kölcsönös megértést célzó irányvonalat az ugyanezen záróokmányban meghirdetett olyan elvekkel, mint a népek önrendelkezési jo­gának tiszteletben tartása és a belügyekbe való be nem avatkozás. így áll a helyzet a nemzetközi jog és a külpolitika szem­pontjából. De már rég megérett az idő arra, hogy próbára tegyék a „szólásszabadság” amerikai papjait, hitük tisztaságát és „önzetlenségük” mélységét, mégpedig az „információ sza­bad áramlásáról” szóló saját dogmájuk révén is. „Szabad áramlás” mindkét irányban? Az erre a kérdésre adandó válasz keresése közben sok érdekeset fedezünk fel. Például hozzájut-e az egyszerű ame­rikai valahol Lexingtonban, Dallasban külföldről származó információhoz, amikor bekapcsolja saját rádiókészülékét? Ki­derül, hogy abból a 275 millió rádiókészülékből, amely az amerikai lakosság tulajdonában van, csupán 2 millión vehető rövidhullámú adás. Ily módon 104 amerikai közül csupán egy engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy megkerülve a rádiómonopóliumokat, közvetlenül tudomást szerezzen arról, amit más országok sugároznak az éterbe. Bizton állíthatjuk, hogy 1971 óta jelentősen csökkent a külföldi rádióadások hallgatásának lehetősége. Az olyan kormányszervek ugyanis, mint a szövetségi postaügyi hivatal, a közép- és ultrarövid hullámú rádiókészülékek használatát ösztönzik. Ugyanakkor 1941-ben még 20-szor annyi rövidhullámú rádiókészülék volt az Egyesült Államokban mint ma. Az egyszerű amerikai még csak nem is sejti, hogy ki van zárva az „információ szabad áramlásából”. Az amerikai ve­zető politikai és üzleti körök kizárólagos joguknak tartják, hogy megmagyarázzák, mi a jó és mi a rossz a „szólásszabad­ság” nemzetközi kereskedelmében. 1944-ben az amerikai Associated Press hírügynökség és a szövetségi postaügyi hi­vatal vezetői arra a következtetésre jutottak, hogy Nagy- Britannia „jogtalanul” monopolizálta a globális kommuniká­ciós eszközöket. Úgy döntöttek, hogy a dollár és a csillagos­sávos lobogó után az amerikai eredetű információnak kell áradnia. Az „információ szabad áramlásának” doktrínája oda vezetett, hogy számos országban a lakosok saját hazájuk eseményeiről is a közölt UPI- és AP-közleményekből szerez­tek tudomást. Az UNESCO adatai azt bizonyítják, hogy a latin-amerikai lapok hasábjain közölt információ 90 száza­léka amerikai hírügynökségektől származik. John Foster Dulles 1948-ban megjegyezte, hogy az összes külpolitikai eszközök közül ő az „információ szabad áram­lását” részesítené előnyben. Természetesen az USA által agyonmagasztalt és féktelenül kommunistaellenes, más or­szágoknak szánt „szabad” áramlást. Ami pedig az ellenkező irányú áramlást illeti, éppen abban az időben az amerikai posta bevezette az Amerikába érkező időszaki kiadványok szigorú cenzúráját és mindenkit, aki a Szovjetunióból kapott sajtóterméket, a „kommunizmus ügynökeként” tartott szá-. mon. Ez egybeesett a dullesi „felszabadítási” katonai stratégia és a „kommunizmus visszaszorításáról” szóló külpolitikai doktrína kialakításával. A hidegháború e§y bölcsőben született a Szovjetunió --------------—---------------és a szocialista országok elleni „pszicho­lógiai háborúval”. A nemzetközi közvélemény elhatárolja magát a hidegháború légkörétől, joggal és határozottan kö­veteli, hogy szüntessék meg az álinformáció mérgezett kút- jait, bármilyen hangzatos „doktrínákkal” is legyenek azok álcázva. S ZPARTAK BEGLOV APN—KS Hazai krónika Joaquim Alberto Chissano, a Mozambiki Népi Köztársa­ság hazánkban tartózkodó külügyminisztere hétfőn a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Ezt kö­vetően a Külügyminisztériumban Púja Frigyes és Joaquim Alberto Chissano között megkezdődtek a magyar—mozambiki külügyminiszteri tárgyalások. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn hivatalá­ban fogadta a Mozambiki Népi Köztársaság külügyminiszterét. Ugyancsak hétfőn Lázár György, a Minisztertanács elnöke hivatalában fogadta — amint képünkön látható — a mozam­biki külügyminisztert. Ezt követően Gyenes András, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának titkára fogadta hivatalában Chissanót. A szívélyes, baráti légkörű eszmecseréken részt vett Garai Róbert külügyminiszter-helyettes. Befejeződtek a Hírős napok Kecskeméten vasárnap be­fejeződött a „Hírős napok” nagyszabású rendezvénysoro­zata. A négynapos program záróünnepségén részt vett Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. Ott volt a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek több tagja, vala­mint Jaoquim Alberto Chis­sano, a Mozambiki Népi Köz­társaság hazánkban tartózko­dó külügyminisztere. A ven­dégek Bács-Kiskun megye és Kecskemét város párt- és tanácsvezetőinek társaságá­ban délelőtt megtekintették a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállítást. Ezután a Helvéciái Állami Gazdaság köncsögpusztai üzemegysé­Ciprus szigetének larnacal repülőteréről hétfőn Amsz­terdamba utazott az a 78 utas és 5 főnyi személyzet, akiket szombaton Nizzából három terrorista a géppel együtt el­térített. A három gépeltérítőt a ciprusi hatóságok Líbia ni- cosiai nagykövetségének ad­ták át. gében ünnepi szüreten vettek részt. Délután megtekintették 1200 népi táncosnak a me­gyei művelődési központban megrendezett bemutatóját. Itt Havasi Ferenc, a Minisz­tertanács elnökhelyettese mondott ünnepi köszöntőt. Zrínyi-évforduló Szigetváron megkezdődtek a hagyományos Zrínyi- emlékünnepségek. A törté­nelmi múltú város népe az idén kettős évfordulót kö­szönt: az 1566-os hősi vár­védelem 410. és Szigetvár 1966-os várossá nyilvánításá­nak 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból a várbaráti kör ünnepi közgyűlést tartott hétfőn a Szulejmán szultán dzsámiban. Libanonban tovább fokozó­dott a harcok hevessége az összes frontokon. Libanon­nal kapcsolatos a Time ame­rikai hírmagazin leleplező írása, mely szerint Izrael és a libanoni reakciós körök tit­kos megállapodást kötöttek a palesztin ellenállási mozga­lom felszámolására. A MADRIDI ELLENZÉK PROGRAMJA Záróközlemény kiadásával ért véget a spanyol ellenzéki pártok és szervezetek képvi­selőinek találkozója. A Spanyolországban hasz­nált négy fő nyelven kiadott záródokumentumban a talál­kozón képviselt pártok kife­jezésre juttatják eltökéltsé­güket, hogy az egész országra kiterjedő békés jellegű tünte­tésekkel kényszerítik majd a kormányt a politikai változá­sok meggyorsítására, a fran- coista intézményekkel történő végleges leszámolásra és sza­bad, általános választások ki­írására. A spanyol polgárháború óta első ízben került sor spa­nyol baloldali vezetők tanácskozására Madridban. A kép jobb szélén Marcelino Camacho, a spanyol munkásbi­zottságok vezetője. (Képtávírónkon érkezett)

Next

/
Oldalképek
Tartalom