Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-05 / 210. szám
a IIépújság 1976. szeptember 5. magazin magazin magazin Atomerőmű épül Csehszlovákiában — Jas- lovské Bohunicében — 1972. végén avatták fel az ország első atomerőművét. A másodikat 1978-ban fogják üzembe helyezni, a harmadik átadását pedig 1982-re tervezik. Jóllehet, jelentős szénvagyonnal rendelkezik ez a fejlett iparú ország, energiagondjai megoldásában mégsem nélkülözheti az atomenergia felhasználását. Északi szomszédunk nemcsak építeni, de gyártani is szándékozik erőműveket. A csehszlovák gépipar — szovjet dokumentáció alapján — 1980-ig öt atomreaktort gyárt le, és 1980-tól már évi négy reaktort fog előállítani. Emellett úgynevezett másodlagos berendezések gyártására is berendezkedik a csehszlovák ipar, úgyhogy 1978-ban Csehszlovákiában elkészül egy teljes atomerőrrtű, s 1980- tól már évi 2—2 komplett atomerőmű kerül majd ki a hazai üzemekből. Ennek megfelelően az 1982-ben üzembe álló — V—2 jelzésű — nukleáris, erőmű már teljesen csehszlovák gyártmányú lesz. A Szovjetunió és a KGST-orszá- gok hosszú távon vásárlói lesznek a csehszlovák atomerőműveknek, amelyek úgynevezett voronyezsi típusúak lesznek (könnyűvizes, gázhű- téses üzeműek). A legnehezebb feladat természetesen mindig a reaktorok gyártása. Erre Csehszlovákiában a plzeni Skoda-mű- vekben rendezkednek be. A 4 méter átmérőjű, 13 méter magas reaktortest gyűrűkből álló elemeit Ostravában, a vitkovicei Klement Gottwald Vasműben öntik és kovácsolják a plzeni gyár számára. Az 58 tonnás munkadarabot (gyűrűt) a képen látható módon szállítják a Skoda-mű- vekbe, ahol azt 1000 C fokra hevítik fel, majd olajfürdőbe mártják és sokféle további megmunkálásnak vetik alá. A reaktorok építéséhez szükséges egyes speciális berendezéseket, anyagokat egyelőre nyugati országokból importálják, mivel az ezeket helyettesítő hazai termékek csak később állnak majd rendelkezésre. II Nyírfa-„pirosító’^ Nagyon szép fa a nyírfa. De még nem is olyan régen az építők és a bútorkészítők nem nagyon kedvelték, mert a nyírfa minősége és technológiai sajátossága nem volt megfelelő. Nemrégiben a szibériai faipari tudományos kutatóintézet javaslatot tett a nyírfa megmunkálásának új technológiáj ára : különleges festőszer nyomás alatt történő alkalmazására. Így most már a nyírfa sikeresen veszi fel a versenyt az olyan „nemes” fákból készült termékekkel, mint a tölgy, dió, és mahagóni. Az intelligencia nem öröklődik SÚLYOS csalódások érhetik azokat a rendkívül intelligens szülőket, akik gyermekeiktől szinte természetszerűleg szellemi csúcsteljesítményeket várnak. Erre a megállapításra jutott dr. Lewis Termán kaliforniai pszichológus, 34 évig tartó kísérletsorozat után. A pszichológus megállapítása: okos embereket nem lehet egyszerűen kitenyészteni, a tudós koponyák inkább a véletleneknek köszönhetik rendkívüli képességeiket. Az évtizedekig tartó vizsgálatból ugyan az is kitűnt, hogy a rendkívül intelligens szülőknél okvetlenül nagyobb a valószínűség, hogy az átlagosnál tehetségesebb gyermekeik születnek, de Termán szerint a természet hajlik arra, hogy minden túltenyész- tettséget visszahúzzon az átlagszint felé. S a legmagasabb szintű nevelés és oktatás sem pótolhatja a „minőségi hiányosságokat”. Kísérletsorozata kezdetén dr. Termán kikeresett 1300 iskolás gyermeket, akiknek az intelligencia-átlaga 150 pontot tett ki (a normális szint értékét 100-nak véve). Ki akarta deríteni, hogy a kísérleti személyek kiemelkedő intelligenciája különleges hasznukra lesz-e jövőbeni életükben, s hogy e szuperintelligens emberek gyermekei részben vagy egészében öröklik-e az apa vagy az anya tehetségét. Bebizonyított tény, hogy nagy zenei zsenik adottságai sohasem öröklődnek teljes mértékben. Ez persze az esetek többségében — például Johann Sebastian Bachnál — arra vezethető vissza, hogy a házastárs távolról sem felelt meg a zenei zseni képességeinek — de például Robert Schumann esete azt bizonyítja, hogy a rendkívül tehetséges feleségétől is csak „jelentéktelen” gyermekei születtek, vagyis hogy a zseni egyedi eset. Dr. Termán vizsgálatai megmutatták, hogy ugyanez a helyzet az intelligenciával is. Az általa kiválasztott, ma már 35 éves, átlagon felüli kísérleti személyek a középiskola elvégzése után, kevés kivétellel egyetemre jártak, és vizsgáikat az átlagnál lényegesen jobb eredményekkel tették le. Sokkal aktívabban vettek részt a továbbiakban a mindennapi életben és karriert csináltak. A vizsgálatok érdekes mellékeredménye: a megfigyelt emberek körében a válási arány messze lemarad az átlagostól. DR. TERMÁN számára a kísérletek akkor léptek legérdekesebb szakaszukba, amikor az okos gyermekek felnőttek, és nekik is gyermekeik születtek. Dr. Termán különösen akkor érdeklődött a gyermekek iránt, ha azok egyformán vagy megközelítően intelligens partnerek kapcsolatából születtek. Az eredmény: az átlagosan elért intelligenciahányados mindössze 127 volt, pedig a szülők a nevelésben mindent elkövettek gyermekeik érdekében, és a legjobb iskolákba küldték őket. Jelenlegi tudásunk szerint az ëmberi intelligencia legalább 70 génben oszlik meg. Szerencsének kell minősíteni a gének „megfelelő” kombinációját, amelynek következtében szuperintelligens egyén születik, s meglehetősen valószínűtlen, hogy különleges adottságok közvetlenül átvihetők az egyik nemzedékről a másikra. R. T. ESajuszkíraly „Milliomos” csigák A természet szép képződményei között is előkelő helyet foglalnak el a csigák. A csigák külső váza, a ház, bizarr alakjával, színével, furcsaságával már régen felkeltette a gyűjtők figyelmét, és nem egyszer előfordul, hogy egy-egy ritkább csigafaj házáért hihetetlen összeget fizetnek a magángyűjtők vagy múzeumok. A változatos formájú házak lehetnek tornyosak, vagy éppen lapos, tányér alakúak, szabályosak vagy szeszélyesen szabálytalanok. A legszebb fajok természetesen a tengerekben élnek. A gyűjtők nagy összegeket hajlandók fizetni például a Japán környékén vagy a Karib-tengerben élő hasított héjú csigákért, amelyek 100—3000 méter mélységben élnek és ritkán kerülnek az ember zsákmányába. De az ilyen ritka csigák te- nyészhelyét a gyűjtpk titokban tartják, hogy árukat magasan tarthassák, ezért hívják az ilyen csigákat „milliomos” csigáknak. Hasonlóan nagy értéket jelent a gyűjtők számára a tengeri fülcsiga. Alakja valóban az emberi fülhöz hasonló, de belsejét csodálatosan szép, színes gyöngyházréteg borítja, amely a ráeső fényben különböző színekben játszik. E héjak ékszerszerűen szépek, ezért érthető, hogy lakásdíszként és díszítő célokra is használják. Nagy keresletnek örvendenek a gyűjtők körében a búgócsigák, csészecsigák, turbócsigák, porcelán csigák, a tri- tonkürt-csigák, sisakcsigák stb. is. Képünkön egy csigagyűjtemény néhány kivételesen értékes darabja látható. Az olaszországi Tarantóban bajuszversenyt rendeztek. A „Mister Bajusz 1976” büszke címét a képen látható athéni görög, Nikolaus Stassinos nyerte 44 vetélytársa előtt. Bajuszának hossza 70 centiméter. Pillantás az évezredekbe VII. Agamemnon vára Különös érzés. Néhány órával ezelőtt majdnem megvakított Korinthoszban az Apol- lón-templom márványlapjai- ról visszaverődő fény, most meg a fülemmel gyűlt meg a bajom. A tücskök miatt, Epi- dauroszban, az Aszklépiosz- szentélynél, amely ma múzeum gyanánt szolgál, s amelyben láthatjuk azokat az eszközöket, amelyekkel a görög gyógyászok orvosolták betegeiket. Aszklépiosz az első görög — és ilyenformán feltehetőleg az első európai — orvos. Halála után félistenként tisztelték, s szentélyt állítottak emlékének; sok zarándok valaha azért jött ide, hogy csoda révén álljon helyre az egészsége. Nos, ha valaki süketen érkezik, akkor is hallania kell azt a koncertet, amit a tücskök rendeznek a síma törzsű, hatalmas eukaliptuszok lombkoronáinak tetején. Borzasztóan hangos zenekar ez, mégis andalító muzsika. Nem véletlenül ihlette versre a költő Devecserit: „szépen kérlek, zengjétek világgá, / hogy voltunk mi is, mikor voltatok, / epidauroszi tücskök, szóljatok!” Ilyen zenekarral akár színházat is játszhatnánk. No, ha ez kell, egy lépést se tovább! Helyben vagyunk, itt a színház, ebben az epidauroszi dús ligetben, amely olyan a kopár hegykoszorúk után, mint a sivatagban az oázis. Tágas, 30 ezer ember belefér. Az időszámítás előtti negyedik században építették, támlául szánva az egész hegyoldalt. 114 lépcső vezet fel a legfelsőbb szintre. Látni igen, de hallani lehet-e ilyen magasból a színészek hangját? A tücsökzenekar függessze fel a próbát (egyébként is elmúlt a délidő, a főpróba ideje, amikor mindegyik „művész” a leghangosabban fújja), valaki menjen le a körszínpadra, s gyűrj ön össze egy zacskót. Pszt ! A produkció sikerült! (Csodálatos akusztika!) Következhet a taps. Egyébként a taps nemcsak jó kétezer évvel ezelőtt csattant fel; manapság is, mivel nyaranta rendszeres a színjátszás (de a régi formában !) Görögország eme szabadtéri színházában, amelyet a rómaiak is teljesen érintetlenül hagytak. ... Az epidauroszi oázisból — ahol a csoda sohasem gyógyított, de a klímának kétségtelenül gyógyító a hatása — rövid utazás után a rettene- tek világába jutunk. Véres tragédiák színhelyére igyekszünk, a Mykénétől néhány kilométernyire fekvő argoliszi várba. A várfal hatalmas, faragatlan, egymásra fektetett kövekből épült (kötőanyag helyett kőéket használtak), méretei olyan hatalmasak, hogy a mai halandó elképed a gondolattól is: emberi kéz, megfelelő eszközök híján hogyan volt képes ezt megépíteni? Hajlamos rá, hogy higgyen a mondának: kyklopszok műve. A várkapu feletti szemöldökkő 5 méternyi hosszú, s két és fél méter széles. A kapu felett oroszlánok, bronzfejük valaha szembefordult az érkezővel. Az oroszlánkaputól jobbra egykor torony magasodott. Mellette, lejjebb aknasírok. Itt ásott Schliemann — felbuzdulván trójai sikerein —, s kereste Agamemnon nyugvóhelyét. Hat aknasírt tárt fel, 19 tetemet talált, a holtak földi kincseivel, amiket az athéni múzeumban láttunk. Innen származik _ az aranylemezből készült halotti álarc is, amit a tudós Agamemnon halotti maszkjának hitt. Az aknasírok mellett épületromok, valószínűleg itt lakott a király környezete; innen felfelé lépcső vezet az egykori királyi rezidenciához, amely régen elpusztult. Az idő által, s nem oly gáládul, mint maga a király, Agamemnon, aki Trójából visszatérvén, Klytaim- nésztra és szeretője áldozatául esett. E napszítta, fekete kövek között, hol még a gyom sem terem meg, hangzott el Elektra bosszúimája, ami megfogant öccse, Oresz- tész által, aki megölte anyját, apjának gyilkosát és szeretőjét, Aigiszthoszt... (A tragédiát sokan megírták. Egyébként a nálunk is bemutatott Elektra című filmet a leghűbb történelmi környezetben, itt, az argoszi várban forgatták.) A várhoz vezető úton, visz- szafelé, nem túl sokat kell gyalogolni ahhoz, hogy 'At- reusz (Agamemnon apjának) kincsesházához jussunk. (Közben láthatunk egy olyan kőhidat, amely az ókorban épült, s azóta alig változott valamit.) Bejárata előtt mindkét oldalon mintegy 30 méter magas földfal — ezek között kell elhaladnunk a kapuig. Az épület maga 13 méter magas, méhkasszerű kupola, jobbra sírkamrák nyílnak. A kripta is, miként a vár, óriási kövekből épült, „csak úgy” egymásra rakva. Hideg, holtak szellemét idéző hely. Még jó, hogy van kijárat, ahol távozhattak, ki tudná mikor. Mert örök rabságra voltak ítélve! Az egész kupolakriptát annak idején vastag földréteggel vonták be, nem azért, hogy a szellemek könnyebben védhessék az ösz- szehalmozott kincset, hanem hogy vissza ne térhessenek az élők közé. Az Atreusz-kin- csesházról el kell mondani azt az érdekességet, ami az építéshez fűződik. Nem alulról fölfelé építették, hanem fentről lefelé. Mégpedig úgy, hogy kiválasztottak egy kupola alakú dombot (talán „faragtak is rajta valamit), annak a tetejébe tették az első követ (de mekkorát!), s aztán így lejjebb, körben a többit. S amikor készen állt a mű, belsejéből egyszerűen kiásták a földet. Egyszerűen? Bámulatos találékonysággal ! (Következik: A Föld köldöke) CSALA LÁSZLÓ Az Atreusz-kincsesház.
