Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-30 / 231. szám

1976. szeptember 30. ^PÚJSÁG 3 T sz-történelem A MÚLT ­A TAGOK szekerekre ül­tek, cigánybandát fogadtak, és körbekocsikázták mind az ötszáztizenhárom holdat. Megnézték, ami az övék. 1950-et írtunk, a volt cselé­dek és szegényparasztok ek­kor alakították meg Decsen az Alkotmány Termelőszö­vetkezetet. Milyen is a decsi ember? Jól dolgozó, becsületes „be­senyő-fajta”, sem a török, sem a német nem vett rajta erőt: a kvóta, a dézsma elől behúzódott a mocsarakba. Mikor megszűntek a vesze­delmek, földműveléshez lát­tak: búzát, kukoricát, babot vetettek a szürkemarhát pe­dig kihajtották a legelőre. A termelőszövetkezetek megala­kulása előtt a község minden egyes lakosa a földből élt. Először az Alkotmány és a Búzakalász, az átszervezés idején az Uj korszak és Egyetértés Tsz alakult meg. A Búzakalászból Uj Élet lett, az Egyetértést részben ehhez, részben pedig az őcsényi tsz- hez kapcsolták. 1967-től a Sárközi Egyetértés Termelő- szövetkezetben egymás mel­lett dolgozik testvér, rokon és ismerős. Az egyesülést minden tsz-ben megszavaz­ták, kezdetben mégis meg­esett, hogy a volt alkotmá­nyos nem ült fel az Uj Élet kocsijára. A széthúzás hama­rosan megszűnt, sokan, kö­zöttük Balázs Simon, Jelu- sics János, Szívós József, Lá- basi József, Győri Sándor nem nézték, hogy hol a mun­ka könnyebbik vége. A hat­vannyolcas mostoha esztendő végképp eggyé kovácsolta a tagokat : minden épkézláb ember kukoricát tört, janu­ár elejéig 110 vagonnal szed­tek össze a gép után. 1971 óta hajrámunka nincs, a gé­peket tipizálták, rendezték a község vetéskultúráját, s évről évre időben betakaród­nak. Tekintsünk egy kicsit visz- sza a tagok szemével. * LÄSZLO JÓZSEF NYUGDÍJAS — Én fiam, tizenhárom éves koromban már gulyás- bojtárkodtam, aztán kocsis lettem a Mária Terézia ala­pítványnál, a Rózunberg, az Eszenyi uraságnál. Negyven­ben felmentem Pestre; bőr­gyárban, kőműveseknél ke­restem kenyeret. Nem bír­tam tovább öt évnél, jöttem haza. öt hold földet kaptam és ezt a házhelyet, amire há­zat már mi magunk építet­tünk. Föld volt ugyan, de se ló, se szerszám: két napot dolgoztam a fuvarosnak, egy­napi szántásért. Azért meg­éltünk valahogy; napszám­ba, erdőbe jártam, arattam, harmados földet kapáltam, ötvenben Kiss Antallal. Ná- nai Lajossal, s a többiekkel megalakítottuk az Alkot­mányt. Igen nagy öröm volt az nekünk, pedig ki csúfoltak: tsz-be csak az megy, aki ke­rüli a munkát. Igaz ami igaz, nagyobb volt a repce, mint a kukorica, pedig dolgoztunk, mint az állat. Sok volt a föld, kevés az ember. Két tinóval vetettünk, én meg a rossz szürkémmel magtakaróztam. Ahogy szaporodott a gép, fo­gyott a munka, szebb lett a határ. Előbb a szántó, a vető, aztán az aratógépet hozták. S mi van azóta, kész csoda! Nem is kapálnak. Én, míg 64-ben nygudíjba nem men­tem, gyalogmunkát végeztem, sok szerszám nyele fényese- dett ki a kezem alatt. Gyara­podott a tsz, de gyarapodott a család is. A házat nagy kínkeservesen három részben építettük, a mostani tyúk­ólban háltunk, az volt a szo­bánk. Ebből lemérhetik, hogy mint is kezdtük, hogy is volt. Örömből nem sokat részel­tem : kicsinyke koromban karácsonyfát kaptam, ezt a kis házat építettem, és nyug­díjat hoz a postás. No, öröm volt még, mikor befejeződött a két háború. Megjártam Olaszországot, Romániát, Oroszországot. A háborút nyögöm most is. Odalett a gyomrom, alig tudok lábra állni, csak csoszogok. Pedig de jó lenne, legalább még egyszer szétnézni a határban! Ha latom, hogy mennek er­re tsz-tagok, kiállók a kapu­Napirenden: A felvásárlás, termeltetés Tegnap délelőtt Szekszárdon tartotta soron következő ülését a'MÉSZÖV elnöksége Somi Benjamin elnökletével. Első napirendi pontként a MÉSZÖV elnöke tett jelentést a testületnek a lejárt határidejű elnökségi határozatok végre­hajtásáról. Szoboszlai Jenő és Trieber Dezső, a megye fo­gyasztási szövetkezeteinek felvásárlási és termeltetési tevé­kenységéről, a takarékszövetkezetek termelést segítő mun­kájáról és az ezekkel kapcsolatos első félévi tapasztalatokról számolt be az elnökségnek. Megállapították egyebek között, hogy az ÁFÉSZ-ek, a hatóságok és a társadalmi szervek ter­melésszervezési munkáját a felvásárlások első félévi ered­ményei nem tükrözik. Kevesebb mezőgazdasági terméket sikerült felvásárolni, mint az elmúlt esztendő első felében, ezt elsősorban a kedvezőtlen időjárás magyarázza. Egy példa csupán; a kora tavaszi fagyok késleltették a zöldségfélék ter­melését, a csonthéjas és bogyós gyümölcsök mintegy 60—70 százalékos fagykárt szenvedtek. Az elnökség a beszámolóval kapcsolatban úgy határozott, hogy valamennyi ÁFÉSZ pró­bálja meg működési területén jó munkával, gyors és rugal­mas felvásárlással ellensúlyozni az év hátralévő időszakában jelentkező hiányokat. Harmadik napirendi pontként Csapó Jenő, a revizori iro­da vezetője a leltározások tapasztalatairól, az elszámolási fe­gyelem megszilárdításával kapcsolatos tennivalókról tartott tájékoztatót. Végezetül az ÁFÉSZ-ek első félévi gazdálkodásának eredményeit és az új közgazdasági szabályozók hatását érté­kelte a MÉSZÖV elnöksége tegnapi ülésén. ba, s úgy kérdezem, mit dol­goznak, milyen a termés. Hej de jó lett volna, ha leg­alább egy esztendőn át nyolcvan mázsát ad a kuko­rica az Alkotmánynak! Két­szer annyit terem most a föld, mint régen; nem irigy­lem, hadd boldoguljanak a fiatalok. Azt el is ismerték, hogy a gesztenyét mi öregek, alapító tagok kapartuk ki a tűzből. A termelőszövetkeze- zeti mozgalom fejlesztéséért végzett munkám elismerése­ként oklevelet kaptam. Sze­gény volt a tsz, nem volt pénze, száz forint jutalmat adtak az oklevél mellé. A feleségem sírt örömében. * MEGGYESI JÄNOS ELNÖKHELYETTES — Nem kívánunk glóriát a fejünk fölé, de ki gondolta valaha, hogy a mostani szép napokat megérjük. Egyéni paraszt voltam, az anyám ti­zenkét holdját műveltem. Nem kellett engem agitálni, jöttem a tsz-be magamtól is. Sose felejtem el a napot, míg élek: 1952. május 23-ára vir­radóra minden terményem elfogyott. A kötelezettsége­met csak úgy tudtam teljesí­teni, hogy odahaza egy kiló liszt sem maradt. A Búzaka­lász első éveit én ősközösség­nek nevezem. Nem volt egy feketekosarunk, egy zsákunk, vetőmagunk, viszont állat annyi, hogy nem tudtuk el­tartani. Vetéskor összegereb­lyéztük a tarackgyökeret, a szárazrepcét, és azt adtuk a lovaknak. Olyan gyengék voltak szegények, hogy nem tudták a barázdából kihúzni a vetőgépet. Hullottak az éh­ségtől a lovak, mint a légy. SE A sertéseket főtt lóhussal etettük. Az 53-as év jól si­került: tíz forint munkaegy­ség-előleget kaptunk, év vé­gén pénzt és terményt. A Búzakalász 56-ban megszűnt ugyan, de 60 decsi földműves egyes típusú tszcs-ben állt össze, — én lettem a vezető­je. Ez a 60 paraszt tette ösz- sze az erejét az Uj Életben. Kezdődött minden élőiről. 4500 hold földünk, 210 lo­vunk, 3 szarvas jószágunk volt, de se épület hozzá, se gép. A gépállomás szántott, vetett, a földet kézzel, lóval munkáltuk, magunk arat­tunk, csépeltünk. Később jött a Balaton kombájn, a csodamasina. örült a nép igen, de félt is, hogy meg­eszi a kenyerét. Áz első rend után mindenki megnyugo­dott: nem lesz itt semmi baj. Én mint elnökhelyettes, mindenes voltam; ha kellett, rakodtam, ha kellett, arat­tam, etettem. így nézett ki akkoriban a munkaszervezés. Hét év alatt nyolc agronó- mus adta egymásnak a ki­lincset és ez rányomta bé­lyegét a termelésre. 600 férő­helyes sertéshizlaldát, 280 szarvasmarha-férőhelyet, ba­romfitelepet építettünk. A 66-os évet jó eredménnyel zártuk, s a tagság önként az egyesülés mellett döntött. A Sárközi Egyetértésben elő­ször úgy ment a munka, mint mikor idegen házban nem is­meri ki magát az ember. Nem kellett sok idő és szer­vezetileg is megszilárdul­tunk. Mint elnökhelyettes, az állattenyésztés, földnyilván­tartás és a versenymozga­lom tartozik hozzám. Ha né­ha leülök és elgondolkodom, úgy érzem, nem éltem hiába. Megfordul bennem, hogy többet is tehettem volna a közösségért, mint amit tet­tem, de nem adatik meg mindenkinek, hogy évekre, évtizedekre tisztán lásson előre. A legnehezebb órákat akkor éltem át, amikor a hozzám hasonló parasztembe­reket kellett meggyőzni ar­ról, hogy szövetkezetbe tö­mörülve, az erőnket összeté- ve jobban boldogulunk. * A DECSI SÁRKÖZI EGYETÉRTÉS Termelőszö­vetkezetben 1968. január 1-én 36 millió 93 ezer forint, 1975. december 31-én pedig 84 mil­lió 157 ezer forint volt a kö­zös vagyon. D. VARGA MARTA Jogsegélyszolgálat 21 helyen kötelező megszervezni A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa a közel­múltban megvizsgálta az év elején a jogsegélyszolgálat­tal kapcsolatban megjelent minisztertanácsi határozat és SZOT-irányelvek végre­hajtásának tapasztalatait. A határozat, illetve az irányelvek azért írják elő a jogsegélyszolgálat megszer­vezését, hogy a dolgozók megfelelő jogi tájékoztatást, tanácsot kapjanak ügyes­bajos dolgaik intézéséhez, sőt, egyes esetekben ezen az úton lehessen jogi képvisele­tük. Szervezése a szakszerve­zetek feladata. A működést a nagyobb vállalatoknál és a legalább 600 személyt fog­lalkoztató ipari szövetkeze­teknél az év végéig kell be­fejezni: nevezetesen, létre­hozni a jogsegélyszolgálati bizottságot, kidolgozni a mű­ködési szabályzatát, meg­teremteni az anyagi alap­jait. Ma már működik a szol­gálat az építőipari vállala­toknál, előrehaladott az elő­készítése a Simontornyai Bőrgyárban, a szekszárdi MEZŐGÉP-nél és a gabona­felvásárló vállalatnál. Megkezdte a munkát a dombóvári MÁV-csomópon- ton létrehívott bizottság is, de — Pécsen. Ez nyilván félreértésen alapuló döntés eredménye, hisz így a haté­konysága megközelítőleg sem lehet olyan, mint az kívánatos lenne. Lassúbb a szervezés a mezőgazdaságban, viszont az 5 ipari szövetkezet 3—3 ta­gú bizottságai negyedéve munkához láttak. Több gyáregység a szak­mai központ rendelkezése szerint önállóan is megszer­vezi a jogsegélyszolgálatot, és lesznek olyan üzemek, ahol — bár a rendelet ré­szükre nem írja elő, mégis — hasznosnak tartják beve­zetését. Például a Paksi Konzervgyárban és a Bony­hádi Cipőgyárban. A tapasztalatok alapján a jövő év végéig a szakszerve­zetek megyei tanácsa mel­lett azok részére is létrejön a jogsegélyszolgálat, akik­nek a vállalat kis létszáma miatt a munkahelyen külön nem állítják fel a bizottsá­got. Falujáró-mozgalom A folcTaharlnlscf követő évben indult útjára « ICISidUdUUUOl falujáró-mozgalom. A buda a pesti kommunisták kezdeményezésére alakult csoportokból hónapokon belül országos mozgalom nőtt: a vidéki városok, ipari központok munkásai, kommunista értelmiségiek is be­kapcsolódtak. A falujárók vasárnaponként kora hajnalban teherautók­ra ültek, hogy már a reggeli órákban a falvakban legyenek. A falvak lakói között gyorsan elterjedt a hír: lakatosok, bádogosok, asztalosok, üvegesek érkeztek, akik kijavítják el­romlott gépeiket, segítenek a romos épületek helyreállításá­ban. Mentek orvosok is, akik az akkor még orvosilag gyen­gébben ellátott falvakban egy nap alatt is sok beteget kezel­tek, láttak el gyógyszerekkel, egészségügyi tanáccsal. Nem ritkán jogászok is voltak a falujárók között, akik elsősorban a hivatalos jogszabályok között nehézkesen eligazodó új­gazdáknak segítettek. Az 1946-os év az éleződő politikai harcok jegyében indult. A jobboldali erők támadást indítottak a baloldali pártok el­len. A jobboldal nem utolsósorban a parasztság körében szer­vezkedett. Helyzetét megkönnyítette, hogy falun az emberek tudatába mélyebben beleivódott a huszonöt éves ellenforra­dalmi rendszer kommunistaellenes propagandája. Bár a föld­osztás sok helyen ismertté és népszerűvé tette a kommunista pártot, a párt iránti tartózkodás a parasztság jelentős részében még nem oldódott fel. A Magyar Kommunista Párt a reakció elleni támadással egyidejűleg a parasztság megnyerésére is törekedett. Tettekkel és példaadással kívánta a párt ismétel­ten megmutatni, milyenek a kommunisták, mit jelent a munkás-paraszt szövetség. A falu iáról* tevékenységének középpontjába egyre ” K»IUJ<*IVMY inkább a falvak egész közösségét érintő munkák kerültek: községi kutakat tettek működőképessé, is­kolákat tataroztak, templomokat állítottak helyre. A kom­munisták a falujárást a párt népszerűsítésére, a helyi kom­munista pártszervezet erősítésére is felhasználták. Falu­gyűléseken ismertették az időszerű problémákat, ismeret- terjesztő előadásokat tartottak. A városból jött kommunisták bekapcsolódtak a helyi kulturális életbe is. Mozgófilmvetítőt vittek magukkal, a helybeli fiatalokkal együtt szervezték a műkedvelő előadáso­kat, közös sportrendezvényeket tartottak. A háború okozta károk helyreállítása után a mozgalom­nak egyre inkább ezek a vonásai kerültek előtérbe. A falujárók 1947-ben már országos konferenciájukat is megtartották. A csoportok vezetői egyre rendszeresebben cserélték ki tapasztalataikat, s hamarosan falujáró iskolák szervezésére is sor került. A mATO^Imaf az elkövetkező években többször át- n mux.gaimai szervezték. A falujárók 1948 után a párt politikai irányvonalának megfelelően elsősorban a kö­zös gazdálkodást népszerűsítették. 1952-ben pedig a falujáró- mozgalom a soron lévő feladatokhoz jobban igazodó termelő­szövetkezeti patronázs mozgalommá alakult át. A falujáró-mozgalom harminc év távlatából is jelentős kezdeményezésként értékelhető. A falujáró csoportok tevé­kenységükkel segítették a párt falusi politikájának megvaló­sulását, a kor viszonyaihoz igazodó népfrontpolitikát folytattak. STANDEISKY ÉVA Dombóvár Új bölcsőde Az új bölcsőde, háttérben a kórház. Megyénk második városá­ban, Dombóváron, eddig egy bölcsőde várta a kicsinyeket, ami a város rohamos fejlő­dését tekintve kevés volt. Az elmúlt évben, a városi tanács beruházásaként új, korszerű gyermekintézmény építését kezdték meg a TÓ­TÉ V szakemberei az új dom­bóvári városrészben, az En­gels utcában. Nem véletle­nül esett a választás Uj dom­bóvárra, hiszen ennek a vá. rosrésznek eddig egyáltalán nem volt bölcsődéje, a gye­rekeket a város egyetlen, az Arany János téren lévő böl­csődéjébe kellett vinni. A mostani új, több mint 10 millió forintba kerülő gyermekintézményt pavilon­rendszerűre tervezték, köz­ponti fűtéses, s minden bi­zonnyal megteremti az itt dolgozók jó munkafeltételeit, s nem utolsósorban méltán lesz második otthona a gye­rekeknek. A 80 kisgyerek befogadására alkalmas épület műszaki át­adását a közelmúltban tar­tották meg, amelyen megál­lapították, hogy az építők jó munkát végeztek. A több mint 30 felnőttnek munkát adó bölcsődében je­lenleg a kisebb hiányossá­gok pótlását és a helyiségek berendezését végzik. Rendel­tetésének október közepén adják át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom