Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
u Képújság 1976. szeptember 26 magazin magazin magazin Szellemes mókus Százmillió éves „múzeum” Írországtól Japánig, egész Eurázsiában megtalálható állat a mókus, csak a teljesen fátlan területeken, illetve -a magas hegységekben a fahatár felett hiányzik. Élete ugyanis a fákhoz kötött: a fák koronáiban ugrál és mivel nappal mozog, magára vonja az ember figyelmét. Az ember szívesen tartja fogságban a mókust, mert fogságban is szelíd, engedelmes, kezes állat, igaz, hogy így nem szaporodik. A természetben sok az ellensége, vadászik rá a nyuszt, a vadmacska, a menyét, a hiúz, a rozsomák és a róka, sőt még a ragadozó madarak is gyakran elfogják. Prémje értékes, ezért vadásszák, legértékesebb a szibériai szürke mókus bundája. Közép-Európában a melegebb napokon a szabadban is mutatkozik a mókus. A nagyon hideg, fagyos időben melegen bélelt fészkében marad, de igazi téli álmot nem alszik. A mókus gyakran Eső - a Egy kazahsztáni szovhoz- ban megépítették a Szovjetunió első föld alatti, kitolható vízelosztó berendezéssel — az úgynevezett hidránssal — működő esőztető rendszerét. A tervet a kazahsztáni vízgazdálkodási tudományos kutatóintézet mérnökei készítették. több fészket is épít magának, de az egyik fészket mindig előnyben részesíti. Szibériában az éhező mókusok gyakran tömegesen vándorútra kelnek, élelmet keresve, különösen olyankor, amikor a fenyők toboztermése gyenge. Bár mindenevők, mégis a fenyőtoboz a kedvenc eleségük. Ugyancsak kedvenc csemegéjük a dió és a mogyoró. Ha feleslegben találnak ilyent, elássák, de ezt hamarosan elfelejtik, ily módon elősegítik ezeknek a fáknak az elterjedését. Néha a mókus kárt tesz a fenyvesekben és a gyümölcsösben, sőt az énekes madarak fészkét is kirabolja. Képünk azt mutatja be, hogy költözik be egy szellemes mókus egy madaraknak kihelyezett, emberalkotta odúba. Először kirágja az ajtót, hogy ez megfeleljen saját méreteinek, majd kipróbálja a be- és ki jövetelt és a munka után megpihen új otthona küszöbén. föld alól A föld alá rejtett öntöző- berendezés áthelyezése a megadott program szerint speciális berendezésekkel történik. A kellő pillanatban a hidráns kiemelkedik a talajból, elvégzi a mesterséges esőztetést, majd újra visszahúzódik a fészkébe, hogy ne zavarja a földeken a gépek munkáját. j ismerete a Plútóról A Pluto, mely a Földnél átlagban negyvenszer távolabb kering a Naptól, a naprendszer ma ismert legkülső tagja. Nagy távolsága, s a Földnél is kisebb mérete magyarázza, hogy felfedezésére csak 1930-ban került sor. Mindmáig nagyon keveset tudunk róla, hiszen a legerősebb távcsövek is alig mutatják többnek egy sárgásfehér fénypontnál. Felülete hőmérsékletének —240 C fok körülinek kell lennie, s így eleve feltételezhető volt, hogy azt valamilyen jég borítja. Ehhez képest fényvisszaverő képessége elég csekélynek tűnt: a csillagászok feltételezték, hogy ez a felszín mor- zsalékos szerkezetének tulajdonítható. A Texas (USA) állambeli Kitt Peak-i obszervatóriumban végzett infravörös spektroszkópiai mérések szerint a Pluto felületét fagyott metán borítja. Az idén bejelentett eredmény nem érhette meglepetésként a szakembereket: a külső bolygók légkörében a metán elég bőségesen található. A mérések kiértékelésében is szerepet játszott a Szaturnusz és Uránusz holdjain végzett hasonló mérések eredményeivel való összevetés. Egy ilyen egybevetés talán többet is elárulhat, mint puszta hasonlóságot: esetleg számot adhat a Pluto eredetéről. A pályáját a naprendszer szegélyén rovó kicsiny Pluto ugyanis magyarázatra szoruló kivétel : felborítja azt a szabályszerűséget, hogy a Naphoz közelebb közepesen nehéz elemekből felépült kisebb bolygókat, míg távolabb (a Jupitertől kezdve) könnyű elemekből álló óriásbolygókat találunk. A Pluto erősen (és megintcsak szokatlanul) megnyúlt pályája keresztezi a Neptunét. Innen az a feltevés — ami természetesen csupán a lehetőségek egyike —, hogy a Pluto eredetileg a Neptun holdja volt. Felületének a külső bolygók holdjaiéhoz való hasonlósága ezt az elképzelést látszik alátámasztani. A szovjet Tudományos Akadémia Paleontológiái Intézete és a Mongol Tudományos Akadémia Geológiai Intézete által szervezett nagyszabású közös szovjet—mongol paleontológiái expedíció mongóliai útja során rábukkant az első emlősállatok megkövesedett maradványaira. A legalább 100 millió évre becsült leletek nemcsak azt a korábbi feltételezést döntötték meg, miszerint az emlősök kb. 60 millió évvel ezelőtt kezdtek említésre méltó szerepet játszani a szárazföldi faunában, hanem azt is bebizonyították, hogy az emlősök eurázsiai elődjeinek őshazája a mai Mongólia területén volt. Gyógyintézet Ismeretes, hogy számtalan mikroorganizmus veszélyezteti a könyveket, amelyek az élő szervezetekhez hasonló „betegségekben” szenvednek. Megmentésük érdekében a tallinni könyvtárban megszervezték az első könyvgyógyászati intézetet, amelyben speciális kamrában etilénnel és metilbromiddal Az ötévi közös munka folyamán számos váratlan felfedezést tettek a kutatók. A Dél-Gobiban feltárt tapir- temető például arról tanúskodik, hogy a Gobi-fennsí- kon 40 millió évvel ezelőtt szubtropikus éghajlat uralkodott. Szenzációként hatott a korábban amerikai eredetűnek vélt puma csontjainak felfedezése Mongóliában. Mongólia a világ egyik leggazdagabb paleontológiái „múzeuma”. Mivel Mongólia területe az elmúlt 200 millió év folyamán állandó jelleggel szárazföldi maradt, ez lehetővé tette számos ősállat, köztük emlősök maradványainak fennmaradását. könyveknek kezelik a lapokat. A pusztulás megelőzése céljából is érkeznek ide könyvek. Az így kezelt köteteket a mikroorganizmusok nem támadják meg. Hasonló — más nagy könyvtárakban létesített — intézetek gyakorlatilag garantálják a könyvállomány maradéktalan megőrzését. Sejt a sejtben Érdekes sejttani megfigyelést közöltek ulmi kutatók. Egy fecskendőféreg testüregfolyadékában (ezeknél az állatoknál zárt folyadékpályák még nem alakultak ki) egy speciális, állandósult sejtkapcsolatot találtak. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok igazolták, hogy az egyik sejt teljes egészében a másikon belül található. Ilyen jelenséget eddig csak gerincesek bizonyos daganatsejtjeinél írtak le, illetve még mint átmeneti állapot megfigyelhető akkor, amikor a vándorló nyiroksejtek a nyirokcsomók kis vénáinak sejtjein áthaladnak. A két sejt közül a belső a nagyobb, mérete legalább 26 mikron x 15 mikron. Ez a sejt a szemcséket tartalmazó fehérvérsejt. Belsejét szinte teljesen kitöltik a meglehetősen nagy, membránnal körülvett szemcsék, a granulumok, amelyek különböző érettségi állapotúak és két típusba sorolhatók festődé- sük alapján. A külső sejt — az asszociált sejt — jóval kisebb és tulajdonképpen ennek a sejtnek egy vékony cito- plazma burokja veszi körül a nagy belső sejtet. Az elektronmikroszkópos kép egyértelműen igazolja, hogy a két sejt között sehol sincs sejtkapcsolat, ci- toplazmahíd, vagy pontfúzió; az elkülönülés teljes. Sőt a két sejtet egy 0,07 mikron széles sejt közötti rés választja el, amelyet fonalas hálózat tölt ki. Mindkét sejtnek egy-egy magja van, és a szokásos sejtalkotók (mitokondriumok, Golgi-készülék, riboszómák stb.) is megtalálhatók. A két sejt együtt kering a testüregfolyadékban, számuk a normális, önálló fehérvérsejteknek csak mintegy 1/30-a. A különös sejtkapcsolat szerepe nem ismert. Nem tudják, hogy a szemcsék tartalma milyen célt szolgál. A jelenség leírója feltételezi, hogy a külső kisebb sejt mintegy fizikai támasza lehet a nagy sejtnek és esetleg ennek a támasztó szerepnek a megszűnése vezethez a belső sejt szemcséinek a kiszabadulásához. Ilyenformán a kétsejtes egység bizonyos szabályozási, szerepet játszhat. Visszaültetett magzatok A John Hopkins Egyetemen egy kutatócsoport évek óta kísérleteket végez birka, magzatokon, öt évvel ezelőtt — amikor a kísérleteket megkezdték —, még általában úgy vélekedtek, hogy a magzat elpusztul, ha kiemelik a méhből. Néhány év alatt a kísérletezők olyan műtéti technikát dolgoztak ki, amely lehetővé tette a magzat kiemelését, majd visszaültetését — a terhesség további menetének bármely zavara nélkül. Újabban különféle műtéteket is végeznek már a magzatokon, és ily módon érdekes új ismereteket szereztek. Kiderült például, hogy az immunológiai reagálás képessége már a magzati életben kifejlődik. A birkamagzatokon átültetett bőr csak akkor tapad meg, ha az átültetést a terhesség 80. napja előtt végezték el. A 80. nap után a magzat szervezete meg az anyaállatból vett bőrdarabot is lelöki, de a 80 napnál fiatalabb, másik embrióból vett szövetet befogadja. Megvertek egy ÉN ERŐS JÁNOS VAGYOK Délelőtt fél tizenegy. A szekszárdi vasútállomáson sokan várakoznak. Többen fejcsóválva figyelik a részeg, kötekedő fiatalembert. Sorra ódalog oda egy-egy kiválasztott utashoz, pimasz megjegyzéseket tesz vagy egyszerűen nekimegy, „nem tud vigyázni, maga szerencsétlen?” beszólással. Úgy látszik, tetszik neki a sztárkodás. Egyre erősebbnek érzi magát, hisz még a jóval magasabb férfi is csak elfordítja fejét. „Majd én megmutatom nektek, ki vagyok! Én vagyok az Erős János” gondolja és homorít. Úgy látszik, rendesen dolgozik már benne a kocsmában fogyasztott alkohol, amit a restiben bedobott rum még megdupláz. Széles mozdulatokkal közelít egy fiatalemberhez és karon ragadja. „Fizess!” szól az utasítás. Az ifjú arrébb lépne, de nem tud. Erre a részeg rángatni kezdi és alaposan fűszerezett trágárságok kíséretében húzza-vonja maga után. Az utasok nézik. Csak állnak némán. Lassan elfordítják tekintetüket. — Hagyja már abba! Mit ártott magának ez a fiatalember? Nem szégyelli magát? — lép — mindenki csodálkozására — a részeg Gyapjas Józsefhez egy idős férfi, Szűcs János. — Mi köze hozzá? — ordítja. Abban a pillanatban állón üti, majd ököllel sújt bal szemére a közbeavatkozó nyugdíjasnak. Az néhány pillanatig dermedten, vérbe borult szemmel áll. A vonatra várók csak nem mozdulnak. Szerencsére jókor érkezik az urh-kocsi. A rendőrök lefogják Gyapjast, Szűcs Jánost pedig a kórházba viszik. Három tanú akad, aki látta a jelenetet. NEM SZÍNHÁZ EZ! Szűcs Jánossal három nappal a szomorú eset után beszéltem. Szeme körül fél- tenyérnyi lilás-fekete folt, szemefehérje vörös a vértől. — Mindenki azt vágja fejemhez, hogy miért kellett embert beleavatkoznom. Már a kérdés is fölháborít. Egyszerűen a lelkiismeretem nem engedte, hogy tűrjem. Ha nem lépek közbe, tudja isten, mi történhetett volna azzal a fiatalemberrel... Csak azt nem értem máig sem, hogy az a rengeteg utas hogy állhatott tétlenül. Nem színház ez! — A kórházban mit mondtak? — Szerencsére nincs agyrázkódásom. Az ütés nyolc napon belül gyógyul. — Tett följelentést? — Nem. Magánföljelentéshez csatolnom kellett volna az orvosi látleletet száz- forintos illetékbélyeggel. Nyugdíjas létemre nem engedhetem meg magamnak, hogy százasokat dobáljak ki az ablakon. KÖZÖNYÖSEN? — Természetesen hivatalból indítottuk meg Gyapjas József ellen az eljárást — mondja Fekete Sándor őrnagy, a szekszárdi Városi Rendőrkapitányság közrend- védelmi osztályvezetője. — Gyakori, hogy az emberek közönyösségét látva még inkább vérszemet kapnak a garázdálkodók? — Sajnos igen. Egyszerűen nem tartanak a szomszédoktól, a járókelőktől. Szóval óriási a közömbösség. Hiába állnak körül egy-egy verekedést százan is, tanú még- sincs. Továbbmegyek: egyszerű közlekedési balesetnél sem lehet tanút találni. — Miért? — Kényelemből, vagy restellik, hogy a bíróságon van „dolguk”. A garázdák ellen pedig félnek tanúskodni. — Nem kell tartanunk attól, hogy úgy járunk, mint Szűcs János? — Ilyen esetek is előfordulnak, s hogy van ilyen, annak kizárólag az az oka, hogy ritkán akad olyan ember — akkor is csak egyedül! —, akit nem félemlít meg egy részeg kakaskodása. KI SZÓL BELE ILLETÉKTELENÜL? Meg kell védenünk egymást. Amikor magunk vagyunk szorult helyzetben, másoktól elvárjuk a segítséget. Sőt, felháborodunk, ha bajunkban közönyösen átnéznek rajtunk. Nemrégiben magam is láttam, amikor egy község főutcáján részeg fiatalember ütötte, rugdosta édesanyját és terhes feleségét. Egy középkorú férfi leszállt kerékpárjáról, hogy segítsen az asszonyoknak. Abban a pillanatban megtörtént a pálfordulás. A nők máris talpra ugrottak, s mint a fúriák rontottak volt támadójukkal együtt — az idegennek. Ekkor „csoda” történt. Vagy legalább is olyan ritka eset, ami csodaszámba megy. Becsavart hajú asszonyok futottak ki a szemközti fodrászüzletből, műanyag kosaras bevásárlók az önkiszolgáló boltból. Megvédték az idegent. Nem illetéktelenül. Ha mindannyian pontosan azt tesszük, amit ilyenkor gondolunk, érzünk vagy amit éreznünk kell, akkor nincs mit félnünk attól, hogy a garázda később „törleszt”. Mert kinek törlesztene? Egy utcának, egy falunak, egy városnak, egy egész országnak? V. HORVÁTH MARIA Törékeny hobbi Több mint húszezer lepkét gyűjtött össze a 39 éves nyugatnémet Hasso von Bredow, és sikeresen tenyésztette a főként egzotikus fajokból álló gyűjteményt — a fürdőszobájában.
