Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-21 / 223. szám
1976. szeptember 21. ^NÉPÚJSÁG 3 Befejeződön a népfrontkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) Ezután Borovszky Ambrus, a jelölő bizottság elnöke beterjesztette a Hazafias Népfront új országos tanácsának tagjaira vonatkozó indítványt. Az előterjesztés alapján a kongresszus egyhangúlag megválasztotta a Hazafias Népfront 251 tagú országos tanácsát. Szünet következett, közben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta az országos elnökséget és a tisztségviselőket. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke: Kállai Gyula. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára: Sarlós István. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöKállai Gyula zárszavát mondja. kei: dr. Bognár József, Bu- gár Jánosné, Hantos János, dr. Molnár Frigyes, Nagy Jó- zsefné, dr. Ortutay Gyula, Pethő Tibor, Rónai Rudolf, dr. Szabó Kálmán, Szabó László, Szemők József. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárai: dr. Molnár Béla, S. Hegedűs László, dr. Szentistványi Gyuláné. A Hazafias Népfront Országos Elnökségének további tagjai: Apró Antal, dr. As- bóth Jánosné, dr. Bartha Tibor, Bencsik István, Dojcsák János, Erdei Lászlóné, Fazekas Károly, Fekete Károlyné, Földvári Aladár, Gál László, Juhász Ferenc, dr. Lékai László, Losonczi Pál, Molnár Sándor, Mezei Barna, Nánási László, dr. Nyíri Béla, dr. Papp Lajos, Pásztor Gabriella, Pióker Ignác, dr. Po- linszky Károly, Sebestyén Nándorné, dr. Straub F. Bruno, dr. Trautmann Rezső, Varga Imre. A pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke: dr. László Andor. A Hazafias Népfront VI. kongresszusa Kállai Gyula zárszavával, s a Himnusz hangjaival ért véget. Munkatársunk jelenti A nemzeti egység kongresszusa Húszán mentünk Tolnából, tizennégy küldött és hatan meghívottak. Le kell ír. nom — ez volt az első gondolat —, a tizennégy küldött odaviszi a népfrontkongresszusra az egész megyét. Ipari munkás és pártfunkcionárius, termelőszövetkezeti tag és apátplébános, tanácsi vezető és orvos, háziasszony és tegnapi traktoros — mai diák. Tisztviselő és újságíró — az egész társadalom képviseletében. Aztán a kongresszuson kiderült, hogy valóban az egész társadalom, hiszen a megyei küldöttségek összetétele hasonló volt a miénkhez. Ha csak az elnökséget nézem: a Központi Bizottság első titkára, az Elnök} Tanács elnöke, a miniszterelnök, akadémikus, a bíboros egyházfő, a SZOT főtitkára, a TOT vezetője, kétszeres Kos- suth-díjas művész, KISZ KB titkára, nemzetiségi képviselő, fiatal munkásasz- szony — éppen Tolna megyéből — és aki már a negyvenes évek elején a Magyar Front létrehozásánál bábáskodott. Ahogyan Sarlós István fogalmazott: A kongresszuson az egész ország volt jelen. Büszkeségeivel és gondjaival; múltjával, jelenével és jövőjével együtt. Hadd legyek elfogult. Az első nagyon kellemes meglepetés a mandátumvizsgáló bizottság bejelentésekor ért bennünket. Kiderült, hogy a megyei küldöttségek között a legalacsonyabb átlagéletkor 36 év, a legmagasabb 49. A mi megyénk volt a „legfiatalabb” megye. Egyébként is sok volt a kongresszusi küldöttek között a fiatal. Számosán szót is kaptak, s ha el is ragadta őket az ifjúi hév, senki sem mulasztotta el a köteles tiszteletet az idősebbek iránt. Azt hiszem, nem véletlen, hogy éppen a fiatalok beszéltek legtöbbet az öregek megbecsüléséről, az öregek napközi otthonainak szükségességéről, de még — konkrétan — arról is, hogy helytelen kirekesz- teni a nyugdíjasokat a féláru vasúti jegy kedvezményéből. Gáspár Sándor fogalmazott így, de nem ő mondta ki elsőnek: Méltóságot, rangot a munkának! A munkának, és nem a szép szólamokba bugyolált semmittevésnek. És még mennyien csatlakoztak ehhez a gondolathoz. Erről beszélt Bessenyei Ferenc, amikor hivatkozván pályája élményeire, Kiss Manyit említette. Szokolai Sándor nagyon szépen fogalmazott: Egy ember nem attól gazdag, hogy mi van körülötte, hanem attól, hogy mi van benne. S mit ad ebből a benne- valóból a közösségnek. Túl rövid az élet ahhoz, hogy harácsolással töltsük, a munkára, a tisztes munkára teremtettünk. De a munka értéke és értelme két dologból tevődik össze: — saját művészpéldájára hivatkozván — tartalmat csak a visszhang adhat a művészetnek. De minden alkotással ugyanígy vagyunk. Bessenyei felszólalását bőségesen idézte a televízió és a rádió. Hanem nem tudok hallgatni arról, hogy ilyen szenvedélyes, ilyen felfokozott hang nélkülözött, de nélkülözhetetlen tanácskozásinkról. Egy művész kiáltott az igaz művészetért és protestált fennhangon a fércművek, a durvaság-, a gyermekeinket rontó erőszakosság- és brutalitásáradat ellen, követelvén a klasszikusok, a mai magyar és nem magyar szerzők humánumtól átitatott műveinek uralmát színpadjainkon, mozijainkban és a televízióban. Felsorolni is sok lenne, mennyi mindenről szó esett a népfrontkongresszuson. A Tolna megyei ' küldött a kertbarát-mozgalomról szólt, mások a háztáji szerepét hangsúlyozták, megint más a korszerű ha- zafiság kérdéseit feszegette, de akadt, aki arról szólt: nagy hiba, hogy nem merünk saját nyelvünkön beszélni, hanem brosúraízű szövegekkel igyekszünk pótolni tiszta gondolatainkat. Mihályfi Ernő szellemesen, a korszakváltást említvén, hivatkozott, hogy felgyorsult korunkban — akár tetszik, akár nem — európai, világ-, sőt, most már naprendszer-méretekben kell gondolkodnunk. Állandóan visszatérő gondolata volt a tanácskozásnak a munkás-paraszt szövetség és a szocialista népi-nemzeti egység. Az egyik felszólaló, éppen a mostanság tapasztalható magas zöldség- és gyümölcsárakkal kapcsolatosan elmondta, hogy nemrégiben részt vett egy beszélgetésen, ahol a két alapvető termelési ág művelői voltak jelen, munkások és parasztok. A vita rendkívül hevesen indult és már-már attól tartott küldött-társunk, ezután ugyan lesz foltoznivaló a munkás-paraszt szövetségen. Mert mindkét fél hajtogatta a maga — előítéleteit. Aztán mikor megismerkedtek egymás igazságával, helyreállt az "egyetértés, sőt, erősödött az együttműködési szándék. Miért említettem a fenti példát? Azért, hogy ezzel is bizonyítsam, nincs nagyobb erő, mint a nyíltság, az őszinte szó, az egyenes beszéd. Egyébként ez jellemezte az egész kongresszust. Igaz volt, amit dr. Ortutay Gyula kulturális fejlődésünkről, oktatásügyünk fejlődéséről mondott? Kétségtelenül igaz. Hanem az oktatási rendszerünket ért bírálatok jogosságát sem lehet elvitatni. így együttesen adják a teljes igazságot. Nyílt, őszinte volt a vita. Sarlós István joggal mondhatta: megtanultuk, ha valami nem jó, akkor azt kell mondani, hogy nem jó. Hanem ha valamivel elégedettek vagyunk, akkor annak is merjünk hangot adni. A Zala megyei felszólalót részletesen idézte a televízió. Erről nem is akarok bővebben szólni, hanem hadd hangsúlyozzam, fogadjuk meg, amit mondott. Ha nekünk nehezebb is lesz a munkánk a cigánykérdés rendezésében — pláne Szek- szárdon —, mint az övék volt Zalában, bűnt követünk el, ha nem hasznosítjuk a zalai tapasztalatokat. A cigányokról a cigányok nélkül nem lehet dönteni. Meg kell kérdezni, és meg kell hallgatni őket. Akkor is, ha nem szépen fogalmazott, szabatos mondatokban szólnak. A Hazafias Népfront Országos Tanácsába a következő Tolna megyei küldötteket választották: Csaj bók Kálmán, Ferencz Gézáné, Herczeg József, Isgum Istvánná, Palkó Sándor, dr. Sinkó Attiláné és Szekeres József. LETENYEI GYÖRGY Donaföldváron láttuk Jövő év szeptemberére várhatóan elkészül Dunaföldváron a tornacsarnok. Az ötmilliós létesítmény 36 méter hosszú, 18 méter széles és 7 méter magas lesz. A teljes befejezésig 1 millió forint értékű társadalmi munkára számítanak a nagyközségi tanács vezetői. Már eddig is sokat segített a Dunai Vasmű; termelői áron adta a csarnokhoz szükséges vázakat és dolgozói társadalmi munkában össze is szerelték. Hamarosan átadják azt a négylakásos ikerházat, melyben a jelenleg barlanglakásokban lakó családok kapnak valóban lakásnak is nevezhető, új otthont. Ugyancsak itt kapnak lakást a három- vagy annál több gyermekes családok is. Ezzel Dunaföldváron minden nyilvántartásban szereplő sokgyerekes család lakáshoz jut. Az állatgondozókat is meghívták N égy tsz-nek van szakosított szarvasmarhatelepe a paksi járásban, de közülük csak egyben jók az eredmények: a pálfai Egyetértés Tsz telepén. A helyzetet külön-külön vizsgálta a járási pártbizottság és a járási népi ellenőrzési bizottság. A tapasztalatok megegyeztek. Ennek alapján közösen szervezett pálfai látogatást a pártbizottság és a NEB, a németkéri, a mado- csai közös gazdaság és a paksi Dunamenti Egyesülés Tsz illetékesei számára : nézzék meg, hogyan lehet sokkal jobb eredményeket elérni, több tejet fejni ugyanolyan istállókban, mint amilyenek a pál- faiak. Pálfán a tejtermelés tehenenként 3501 liter, a többi szakosított telepen pedig csak 2600—2700 liter. A tapasztalatcserére meghívtak mindegyik szövetkezetből három szakvezetőt és két állatgondozót. A program reggeltől estig tartott, az ismertetéstől a délutáni fejésig. Mindent láthattak a vendégek : a gondozást, a takarmányelőkészítést, az etetést, a fejés előkészítését (tőgymosás, masszázs) és magát a fe- jést. A legnagyobb élményt az állatgondozók számára jelentette ez a tapasztalatcsere. V alamennyien véleményt nyilvánítottak, elmondták azt is, amit ők nem végeznek el otthon, vagy nem ilyen jól, szervezetten. Rögtön fölfedezték a lehetőségeket. Érthető, hiszen Pálfán nem különleges épületekből áll a telep és a berendezés is hagyományos, akárcsak Madocsán, Német- kéren, meg a Dunamenti Egyesülés Tsz-ben. Természetesen ahhoz képest hagyományos, hogy milyen modem épületek és körülmények találhatók bizonyos gazdaságokban. Rengeteg tanácskozást és tapasztalatcserét összehívtak már a megyében és járásonként is, a szövetkezeti mozgalom kezdete óta. Nyilvánvalóan volt is haszna a legtöbbnek. De a tanácskozásokra általában vezetők járnak, esetenként már nagyon unják a „fejtágítót”. Még akkor is, ha érdekes dolgok szerepelnek a napirenden például új módszerek. Az értekezleten, tapasztalatcserén részt vevő vezető vagy elmondja otthon, mit látott és hallott, vagy rögtön el is felejti. A pálfai egész napos látogatás sem lenne igazán hasznos, ha az állat- gondozókat, a kétkezi munkát végzőket kihagyták volna. Hiába magyarázná a szakvezető, hogyan dolgoznak a pálfaiak, elengednék az emberek a fülük mellett, nem hinnék el, hogy ők nem dolgoznak elég jól. De így, hogy az állatgondozók meggyőződtek a tényekről, megtudták a sokkal jobb eredmények „titkát”, hatásosan továbbítják majd munkatársaiknak. A szakvezetőkkel együtt minden bizonnyal igyekeznek is megvalósítani a látottakat. (gemenci) fi KSZE beuonul Algeria bei? Az illetékes külkereskedelmi vállalat közvetítésével hónapok óta folynak a tárgyalások arra vonatkozóan, hogy magyar szakemberek honosítsák meg magas színvonalon Algériában a kukoricatermelést. A közelmúltban elkészült a véglegesnek tekinthető szerződésszövegezés, s amennyiben ennek megvalósítására sor kerül, a Szekszárdi Állami Gazdaság KSZE növénytermesztési rendszere bevonul Algériába, hogy az ottani növénytermelési kutatóintézettel együttműködve meghonosítsa a kukoricát, mint kultúrnövényt. Az elképzelések szerint 1977-ben mindössze néhány hektáron, majd azt követően — négyéves program keretében — az utolsó évben 10 ezer hektáron honosítják meg és adaptálják az ottani viszonyokra a KSZE szakmai, technológiai módszereit. Természetesen magyar, közelebbről tolnai szakemberek közreműködésével. December 31-re tervezik az új GELKA-szerviz épületének átadását. Fotó: Komáromi
