Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-21 / 223. szám
4- Í^PÚJSÁG 1976. szeptember 21. Az ország egyik szép múzeumfaluja Szombathelyen látható, a parkerdőben. Képünkön őrségi épületegyüttes. (K. Z. fotója) Árnyékban A Magyar Televízió történetében kétszeresen is példátlan film bemutatójára kerül sor szeptember 22-én, este 20 órakor a II. műsorban. Egyrészt példátlan témája miatt: a magyarországi kisegyházak, illetve szekták fura, különös és mind ez ideig (néhány újságcikket leszámítva) a nagy nyilvánosság elől elzárt világába invitálja nézőit az egyórás riportfilm. Zárkózott, a mában is évszázadokat konzerváló közösségek élete tárul fel a képernyőn, a mi gondolkodásunktól meghökkentő módon eltérő életfelfogású emberek legbensőbb vilá. gába nyerhetünk bepillantást a riporterek tapintatos kérdései nyomán. S nemcsak Carl Orff legismertebb, nagy hatású műve a Carmina burana. A zene XIII— XIV. századbeli profán diáknóták szövegére épül, és hol vaskos, hol átszellemült hangulatukat tökéletesen ülteti át zenére. a Szabad Egyházak Tanácsába tömörült, államilag engedélyezett gyülekezetek tagjaival készültek a film riportjai — sok felvétel helyszíne az illegális szekták, elsősorban a világ végével fenyegetőző jehovisták gyülekezeteiben, otthonaiban volt. De példátlan a film készítésének hosszú ideje is: a rendező és a stáb 1971-től 1975-ig mintegy 24 órányi anyagot forgatott Budapesten és vidéken, és ebből készült a mostani, 60 perces változat. A fél évtizedes forgatás oka : az alkotók sokszor évekig jártak egy-egy gyülekezethez, míg azok megnyíltak előttük és beleegyeztek a bizonyos kényes kérdéseket is érintő forgatásba. .. A Carmina burana népszerűségét hangszerelése, az énekes szólamok dramatikus megjelenítése is fokozza. A most kapható felvétel az indiai EMI-cégnél készült, ezt vette át a HUNGAROTON. VITTORIO DE SICA utolsó filmjét játsszák. A mozi előtt tömeg, a jegyekért civakodnak. A vetítés alatt egy pissz sincs, utána az arcok meghatottak. Sőt, némely női néző még sirdogál is... Ez van — ahogy mondják —, kell egy kis „érzelem”. S akinek nem adatik meg az életben, az kapja meg a moziban... Ostorozták ugyan a kritikusok a Nyugaton kialakult édes-bús helyzetet — tudniillik, hogy a nézőterek könnyben úsznak, az érzelmesség és az érzelgősség a legkelendőbb árucikk most a művészetben és a művészetpótló piacon. A közönség természetesen fütyül a kritikusokra, nálunk is követeli szentimen- talizmus-adagját. A film- forgalmazók mély sóhajtással utánanéznek, akad-e valami „jól csomagolt” érzelmeskedés a filmpiacon. Mint Az utazás vetítése bizonyítja, találtak megfelelő portékát. Luigi Pirandel- lo-ba és Vittorio de Sica-ba van csomagolva, csalétekül szolgál Sophia Loren és Ri■Ulozíban Érzelmesen, chard Burton, meg lehet hatódni, lehet könnyezni, szabad búsongani... A film őse — a Love Story. Ezen a tényen az sem változtat, hogy Az utazás Luigi Pirandello novellája alapján készült. Mert miről szól az érzelgősség immár klasszikus giccse, a Love Story? Ifjú szerelmesekről, akik alighogy egymásra találnak, már kezdhetnek búcsúzni, mert a lány halálosan beteg, a történet végén meg is hal. Miről szól Az utazás? Két korosabb szerelmesről, akik alighogy egymásra találnak, már kezdhetnek búcsúzni, mert az asszony halálosan beteg, a történet végén meg is hal. Az azonos történés nem jelenti azt, hogy mert a Love Story giccs, Az utazás is az kell hogy legyen. Lehetne művészi alkotás is. szerelemről Nem az, ezen a két világhírű főszereplő jelenléte sem változtat. Pedig mindketten otthonosan mozognak az érzelmes légkörben, főleg nekik köszönhető, ha a történet érzelmes, nem érzelgős. Némelyik csöpögős jelenetben ez igazán tiszteletre méltó teljesítmény... Az utazás azért hibás alkotás, mert a benne megjelenő érzelmeket felületesen ábrázolja, nem jeleníti meg szereplőinek valódi, hús-vér. gondolat lényegét. Nem szerepel benne a kor társadalmi valósága sem — habár említés esik a szicíliai földrengésről, az első világháború kitöréséről, s a grófnak kezitcsókolommal köszönnek az öregasszonyok... A film hibáin édeskeveset egyhít a pompás környezet — dúsgazdag paloták és a verőfényes itáliai táj képében. Mégis nagy a sikere. Az érzelgősség — kelendő árucikk... Virág F. Éva Jövő heti filmjegyzetünket a közelmúltban bemutatott új magyar filmről, a Talpuk alatt fütyül a szél-ről írjuk. Merre van a Csele-paíak? Nem volt országos jelentőségű előléptetésre előjegyzett, -------------------- számon tartott kádertartalék, de a maga területén, vagyis a GÉGI-nél (Geodéziai Értékeket Gépesítő Intézetnél) ő volt a vezérszellem, a nagyfőnök. Z suzsi, a legfiatalabb gépírónő szerelmes volt belé; ezt nem is titkolta munkatársnői előtt. „Gyerekek — mondta nekik —, ahogy ez megáll az ajtóban! Túl van a negyvenöt éven, de az ajtótok szinte fölemelkedik, ahogy ott megáll! Ha valami nem tetszik neki, csak a fél szájával biggyeszt... Csele Lajos, a kissé piros-búbos arcú, kalucsnis kalkulátor, aki éppen a leíróban járt, nem mondott semmit Zsuzsinak, inkább kisietett a szobából leíratott aktáival. Neki is borostyánkő madzsettagombjai voltak, meg osztrák, aranykorona jelzésű gyűrhetetlen ingei, mint a főnöknek, csak éppen gyengébb minőségűek, kisebbek, szolidabbak, amilyenekre neki tellett. Igen, szolidabbak, de hát muszáj haladni, amerre kell. Dán dogja nem volt, mint a főnöknek, papagájt viszont már kettőt is vett. Főképpen azóta igyekezett, hogy lépést tartson a haladással, amióta a nagyfőnök azt mondta neki: „Ide figyeljen Csele! Maga kalkulál, kalkulál, de az elejét mindig olyan fontoskodva, körülményesen kezdi. Ide figyeljen Csele! Tudja maga, hol van a Csele-patak? Amit Lajos király nem tudott a lovával átugratni? Ha így kalkulál, akkor maga is a saját Csele-patakjába fullad.” Pedig Csele szorgalmas, pontos ember volt. Egyik reggel a felesége erősen csepülte Csele Lajost. Miért vagy te ilyen pipogya ember? Mondják, hogy fél óráig lengeted a begörbített mutatóujjadat a főnök ajtaja előtt, mire kopogtatni mersz vele. Már hét esztendeje nem voltunk rendes nyári időben szabadságon. Csak mindig a szezon elején vagy a szezon végén. Hát nem lenne nekünk is jó egyszer az augusztusi szabadság? Amikor a legjobban lehet napozni, fürödni? „Nem érted te azt, Matild! Figyelj ide, veled őszintén beszélek. Az a jó, a tiszta munka, amikor az ember nem akkor megy szabadságra, amikor a főnöke.” Matild megcsóválta fejét és kerek bájait: igenis akkor kell menni, amikor a főnök megy. ö bizonyosan a legjobb időt választja! Csele Lajos homlokon csókolta a feleségét, aztán mindkét papagáját, miután az ujjaira ültette őket és nekik magyarázta, de úgy, hogy Matild is hallja: „Igen, a főnök rendszerint a főidényben megy szabadságra. No de, édeseim: én meg csak őutána! De ez így nekem dupla szabadság! Amíg ő nincs itt, az három hét, amíg én nem vagyok itt, az újabb három hét, ez így összesen hat hét! És mindaddig nem hallom tőle, hogy Csele, Csele, vigyázzon, mert a saját Csele- patakját maga sem ugorhatja át a vállalatnál! Nekem, kedveseim a Csele-pataktól már víziszonyom van!” És akkor becsengetett hozzájuk a vállalati kézbesítő. Egy díszes levelet nyújtott át Csele Lajosnak: azt mondta a nagyfőnök, hogy sürgős. Gondoltam, beadom a lakásukra, úgyis errefelé megyek haza. És mondta is a főnök, hogy Csele Lajos nagyon megérdemli ezt a jutalmat! Igen, valami jutalom ez, Csele szaktárs. Akármi jó, igazán gratulálok hozzá! Tiszta szívemből. Csele Lajos keze reszketett, apró szeme fürgén röpködni kezdett az előcibált levélen: Tisztelt Csele Lajos szaktárs! Átvizsgáltam az elmúlt ötévi, intézeti szabadságolásokat, s megállapítottam, hogy ön ezen idő alatt a nyári főidényben egyszer sem vette igénybe évi rendes szabadságát. Az idei szabadságolási tervek szerint most sem kívánja, hogy a főidényben mehessen szabadságra. Ennek nyilvánvalóan az ön szorgalma, öntudata, becsületessége, az intézet iránti hűsége a magyarázata. Az, hogy rendszeresen másoknak engedi át a legjobb üdülési, pihenési időszakot. Amíg mások a főidényben önfeledten pihentek, szórakoztak, ön nagyszerűen helyettük is dolgozott. Éppen ezért, az intézeti szakszervezeti bizottsággal egyetértésben úgy döntöttem, hogy az ön idei évi rendes szabadságát a főidényben adom ki. Egyben vállalati üdülőnkbe ingyenes, kétszemélyes beutalót utaltam ki önnek. Azzal, hogy az enyémmel szomszédos, reprezentatív szobában kapnak elhelyezést. És aláírás. Csele Szemei furcsán szétfutottak a medrükben. Egy--------------------------- ideig csak állt, nem szólt, mukkanni s em tudott. Matild hidegvizes ruhát hozott, férje fejére tette, s gyengéden leültette őt az egyik rekamiéra. —pozsgai— Képzőművészeti világhét Nagy István a múzeumban Nagy István: Nő korsóval. A képzőművészeti világhét vitathatatlanul legjelentősebb eseménye megyénkben Nagy István műveinek bemutatása, ez a magyar festészet legjobb hagyományait idéző gazdag gyűjtemény, amit a Nemzeti Galéria hozott el a szekszárdi múzeumba. Nagy István arra példa, hogy vidéken élve, a legegyszerűbb eszközökkel, a témaválasztás tudatos szerénysége ellenére is be lehet lépni Európába. A komor vonalakból kibontakozó parasztarc, a könnyű pasztellkréta nyomán életre kelő magyar táj a legmagasabb rangú művészetet jelenti, s igazán örülhetünk, hogy Nagy István műveinek olyan gyűjteményét láthatjuk jelenleg Szekszárdon, amilyent tulajdonképpen sehol. A Galéria bőkezűen bánt a birtokában levő anyaggal, s ez nemcsak a mennyiségre vonatkozik, hanem a minőségre is, mert a legjobb művek adják Nagy István művészetének keresztmetszetét. Egy Tolna megyei galéria ígérete Valóságos missziót teljesít a művelődési központ kistermében rendezett Tolna megyei kisgaléria, nemcsak jól választott képeivel, hanem — s ezt fontosabbnak véljük — azzal a magától adódó lehetőséggel, hogy előbb- utóbb valóságos galériává váljék. Nincs képtárunk, s ennek hiányát most kezdjük érezni, amikor az országban örvendetesen szaporodó gyűj. teményekre gondolunk, nem is beszélve Pécsről, ahol sorra nyílnak a teljes életműveket bemutató múzeumok. A „kisgaléria” egy távolról sem elérhetetlen lehetőséget villant föl: amikor köztulajdonban ilyen gazdag képanyag van, csak egy lépés választ el bennünket egy megyei gyűjteménytől. Természetesen nem arról van szó, hogy az itt kiállított képek egytől egyig remekművek lennének, ezt nem is várja el senki, bár az is igaz, hogy ezzel a gyűjteménnyel nem kell szégyenkeznünk, s alapját jelentheti egy állandó kiállításnak. Szilágyi Miklós múzeumigazgató ünnepi megnyitójában is erről beszélt, s ezzel külön is nyomatékot adott a képzőművészeti világnap igazi célkitűzéseinek. Mert ahhoz, hogy a művészet valóban közkinccsé váljék, szinte ki kell szabadítani a rendelkezésünkre álló műalkotásokat abból a kényszerű elzártságból, amiben egyelőre jobb lehetőségek híján vannak. Korga György a képcsarnokban Korga Györgynek sikere van, amit legjobban az mutat, hogy képeinek egy részét már a kiállítás megnyitása előtt megvásárolták. Igen, ezek a képek szépek, talán nagyon is szépek, s a tetszetősség keresése szükségszerűen együtt jár a külsőleges hatások hangsúlyozásával. A Neue Sachlichkeit jegyében nagy türelemmel és aprólékossággal megfestett képeket egy kis szürrealizmus teszi meghökkentővé, de pontosan csak annyi, amennyi a szolid, az idegeket nem túlságosan igénybe vevő meg- hökkentéshez kell. S Korga György vitathatatlan kvalitása, technikai virtuozitása itt már nem egészen egyértelmű, mert szívesen enged a könnyebb ellenállásnak, s ezért hajol meg a divat előtt, amikor szívesen felhasználja a mindig kéznél levő Salvador Dali eszközeit is. így ez a „mágikus realizmus” gyakran jóval kevesebbet mond, mint amennyit mestere tudna mondani, mert a technika fölényes biztonsága már csak a tetszést szolgálja. Gyönyörködtetésre és ál- mélkodásra, nem pedig töprengésre, elgondolkoztatásra készült képek, s így nem is olyan nehéz felfedezni azt az ellentmondást, ami szándék és megvalósulás között van. CSÁNYI LÁSZLÓ Korga György: Magány. Új Carmina burana lesz A szombathelyi múzeumfalu
