Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-12 / 190. szám
2 KÉPÚJSÁG 1976. augusztus 12. Bejrút Aczél György Bomba üzlet az atom Leszámolásra készül a jobboldal A Libanoni Kommunista Párt két vezetője, Nicolas Chaoui főtitkár (baloldalt) és Nádim Abdelsamad, a PB tagja sajtókonferencián számolt be a libanoni helyzetről. A színhely Párizs, a Francia Kommunista Párt székháza. (Telefotó — AP—MTI—KS) Szerda esti kommentárunk. Az üzlet — az üzlet, s más a barátság. Különösen, ha bombaüzletről; atomreaktorról van szó. Lám, a pakisztáni atomügylet máris milyen vihart kavart! Már önmagában az is meghökkentő, hogy a világ legszegényebb országai közé sorolt Pakisztán atomerőművet kíván létesíteni. Rendeltetését illetően sokakban kétely támadhat békés céljait illetően, annál inkább szolgálhatja a fegyverkezési verseny fokozódását az indiai szubkontinensen. De tételezzük fel: Bhutto elnök népe jólétének emelése céljából tárgyalt Franciaországgal az atomerőmű szállításáról. Kétségtelen, hogy mint szuverén államnak, ehhez joga van. Már a megállapodás is tető alá került, amikor megjelent a színen egy harmadik állam : az Egyesült Államok. Kissinger külügyminiszter lahorei látogatásakor igyekezett meggyőzni Bhuttót, hogy vegye fontolóra a francia plutóniumfeldolgozó berendezés megvásárlását. Ellenkező esetben Amerika a fegyverszállítások és a segélyek felfüggesztését helyezi kilátásba. Igaz, más az atomerőmű és más a plutóniumfeldolgozó berendezés. Az utóbbi lényegében atombomba előállítására is alkalmas lehet. Ha meggondoljuk, hogy Dél-Afrika már kötött a franciákkal atomüzletet, s Izrael az amerikaiaktól részesült hasonló berendezések juttatásában, óhatatlanul a palackból kiengedett szellem példája jut eszünkbe. Hasztalan minden próbálkozás, a szellemet nem lehet visszagyömöszölni a palackba, vagyis a magfizika titkaiba beavatottak körének terjedése, a korszerű maghasadás berendezéseinek üzletszerű árusítása beláthatatlan következményekkel járhat. Bomba üzlet az atomüzlet — ez kétségtelen, de lám, milyen láncreakciót indít el: Dél-Afrika például kifejezte készségét, hogy hajlandó Izraelnek az atomiparban szükséges nyersanyagot szállítani. Ha a fegyverkereskedelemről azt mondják: üzlet a halállal, miként vélekedjünk a plutónium újrafeldolgozására szolgáló üzemek eladásáról? Még felelős kormányzat szigorú ellenőrzése alatt is iszonyú a kockázat! De vajon számíthatunk-e hasonló felelősségtudatra olyan közegben, ahová a nemzetközi egyezmények hatálya nem terjed ki, s az emberéletet amúgyis a fajüldözők rendőrsortüze vagy éhhalál fenyegeti ? A libanoni jobboldal Tell- Zaatart ostromló csapatainak tisztjei szerint 48 órán belül „lerohanják” a palesztin menekülttábort. A jobboldali rádióadó jelentése szerint a palesztin családok tömegesen hagyják el a tábort. A palesztinok rádiója viszont azt hangoztatta, hogy ez a jelentés hamis és olyan helyzetet kíván teremteni, amelyben — a polgári személyek eltávozására hivatkozva — a jobboldal ürügyet szerez magának a totális katonai akcióra. Bej rút más frontszakaszain és a főváros közelében lévő hegyvidéken változatlan hevességű harcok folytak. Baloldali források szerint a keresztény erők koncentrált támadást készítenek elő a nemzetközi repülőtér ellen is, amely június óta az Arab Liga békefenntartó egységeinek ellenőrzése alatt áll. A fegyverropogás közepette illuzórikusán tűnnek a tűzszünet megtartását célzó diplomáciai próbálkozások. El-Kholi, az Arab Liga megbízottja folytata tárgyalásait a muzulmán és keresztény politikusokkal. A két tábor politikai vezetői végül is tárgyalóasztalhoz ültek, hogy a bejrúti közigazgatási gépezet újbóli megindításáról vitázzanak. A város víz-, villanyáramellátása és szinte minden más szolgáltatás is szünetel. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetője a MENA közel-keleti hírügynökség útján sürgős üzenetet intézett az arab világ államfőihez, hogy tegyenek azonnali erőfeszítéseket a palesztinok és a baloldali erők elleni pokoli összeskü- vés felszámolására. Az üzenet közzétételével egy időben az arab államfők tekintélyes része az el nem kötelezett országok colombói értekezletén vesz részt, ahol — napirenden kívül — arabközi megbeszéléseket is terveznek, egyebek közt a libanoni válságról. Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára — egy baloldali bejrúti rádióadó jelentése szerint — táviratban biztosította Franzsié libanoni államfőt (akinek megbízatása már lejárt, de hivatalát még nem adta fel), hogy alaptalanok a líbiai békefenntartó erők beavatkozásáról terjesztett híresztelések. A libanoni jobboldal azzal vádolta az arabközi erők részét képező líbiai egységeket, hogy a baloldali csapatok oldalán harcba bocsátkoztak. fogadta Wigner Jenőt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán fogadta Wigner Jenő Nobel-díjast fizikust, aki a Magyar Tudományos Akadémia meghívására tartózkodik hazánkban. A találkozón részt vett Tarján Imre akadémikus, az MTA matematikai és fizikai tudományok osztályának elnöke és Marx György akadémikus, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat főtitkára. (MTI). Andreotti bizalmat kapott Az olasz képviselőház szerdán megszavazta a bizalmat Giulio Andreotti kisebbségi kereszténydemokrata kormányának, miután a bizalmi vita lezárásaként meghallgatta a kormányfő válaszbeszédét. A szenátus az elmúlt héten szavazott bizal- bat az új kormánynak. Andreotti kormányára kereszténydemokrata képviselők és a nemzetiségi kisebbségi déltiroli néppárt képviselői szavaztak. Ellene foglaltak állást az újfasiszták és a szélsőbaloldal parlamenti képviselői, valamint méhány független baloldali képviselő. A pártok többsége, így a kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták, republikánusok és liberálisok tartózkodó álláspontra helyezkedtek. A kormány hivatalba kerülése szempontjából döntő volt a kommunista képviselő- csoport tartózkodása, amely lehetővé tette, hogy az új kabinet megkapja a bizalmat. Feszültség az A török kormány szerdán közzétette annak a válaszjegyzéknek a szövegét, amelyet kedden nyújtottak át az ankarai külügyminisztériumban Dimitri Koszmadopu- losznak, Görögország ankarai nagykövetének. A jegyzék a török kormány válaszát tartalmazza Görögország hétfőn benyújtott tiltakozó jegyzékére. Mint ismeretes, Athén és Ankara viszonyát az teszi feszültté, hogy a Sismik—1 nevű török hajó a Görögország által igényelt kontinentális talapzat ásványkincseit kutatja az Égei-tenger keleti részében. A török kormány szerdán közzétett jegyzéke rámutat Égei-tengeren arra, hogy augusztus 6-tól a Sismik—1-et folyamatosan zaklatják a görög légierő és haditengerészet egységei. A török kormány határozottan tiltakozik az ilyen törvénytelen akciók ellen és követeli azonnali beszüntetésüket — hangsúlyozza az okmány, és hozzáteszi: az ilyen jellegű provokatív lépésekből eredő nemkívánatos incidensekért Athént terheli a felelősség. Az Égei-tenger kontinentális talapzatára vonatkozó görög igényekkel kapcsolatban az ankarai jegyzék megállapította : az Égei-tenger kontinentális talapzatának határait még nem jelölték ki és ezért Athén igényei feltételezéseken alapulnak. Nyugat-Bejrút térségében nagy támadást indítottak a jobboldali falange erői. A képen: a menekülő lakosság. (Képtávírónkon érkezett). Az események hátteréhez Négyszáz paragrafus a tengerről LAPZÁRTA HAZAÉRKEZETT A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG MONGÓLIÁBÓL elnöke, Sri Lanka küldöttségének vezetője, H. S. Ameraszinghe közölte : csak a megnyitóülés nyilvános. Aztán bezárják az ajtókat és a vitákról csak a sajtókonferenciákon értesül a világ. Vita pedig lesz bőven, nemcsak szelíd, jogi, szövegezési, hanem lényegbevágó, sorsdöntő kérdésben is. Ezt a Sri Lanka-i diplomata nagyon jól tudja: ő az egyike annak a néhány nemzetközi jogi szakértőnek, aki 1958 óta, azaz amióta az ENSZ összehívja a tengerjogi konferenciákat, minden ülésszakon részt vesz. Ez most az ötödik ülészak és a New Yorkban ülé- sezők eleve eldöntötték: a forduló, az ülések jelenlegi szakasza szeptember 18-ig tart. Esztendők óta készül a nemzetközi tengerjogi konvenció. A sok szabályt összefoglaló okmánynak kellene szabályoznia: kinek milyen és mennyi joga van a tengereken. Több mint 150 állam és igen sok felszabadító, illetve függetlenségi mozgalom küldte el delegátusait a konferenciára, mert hiszen az emberi jövendő legnagyobb kérdései közé tartozik a tengerjog. Valaha rég, 1625-ben Hugo Grotius szögezte le azt az alapelvet — amely nagyon sokáig a nemzetközi jog szilárd tétele volt —, hogy egy-egy állam felségvizeinek határa addig terjed, amíg „a kilőtt ágyúgolyó elér”. (Ez akkor 3 tengeri mérföld volt.) A technika fejlődése persze elavulttá tette ezt a tételt — ám a felségvízhatárt nemzetközi megállapodásban kell kijelölni. Vannak már tisztázott, világos döntések a tengerjogban. Az egyik konferencián — Caracasban — például a szovjet és az amerikai küldöttség, majd a résztvevők többsége állást foglalt amellett, hogy a nemzetközi hajózás útjában fekvő minden tengerszoroson feltétlenül szabad a kereskedelmi és katonai hajózás. Világos döntés született a múlt években abban a kérdésben is, hogy ma már nem a Grotius-féle „felségvízfogalom” van érvényben, az élet megkövetelte, hogy külön foglalkozzanak a part menti országok felségvizeinek kérdése mellett más országok jogainak megfogalmazásával is. Elsősorban halászatról és halászati jogról szoktak beszélni, holott ma már a tengerjog ennél több. Hiszen a szakemberek azt állítják, hogy a tengerfenéken — és a tengervízben — a következő évszázadban folytatandó ásványkutatás és -fúrás körülbelül annyi értéket hoz majd felszínre, mint az utóbbi ötven év szárazföldi bányászata. Ezt bizonyítja az is, hogy éppen a tengerjogi konferencia kezdetén került sor súlyos összeütközéssel fenyegető „flottatüntetésre” a Földközi-tenger keleti medencéjében. A törökök azt állítják, hogy a görög szigetvilág körül hullámzó Égeitengeren (ahol egyes görög szigetek csak néhány kilométerre vannak a török szárazföldtől), joguk van mindenütt olajkutatásra és -fúrásra. Éppen ezért útnak indították a Sismik—1 török olajkutató hajót. Athén azonnal tiltakozott és nyomatékül cirkálóútra küldte a Nautilus görög hadihajót... Az Égei-tenger alatt — az úgynevezett kontinentális talapzat mélyén és a szigetek közvetlen közelében — állítólag sokmillió tonna legjobb minőségű olaj van. S most vajon kié a kitermelés joga? Hiszen itt aligha érvényesíthető az a nagyjában már elfogadott alapelv, hogy 12 tengeri mérföldön belül a part menti ország felségjogai teljességét gyakorolhatja, a tizenharmadiktól a kétszázadikig viszont a part menti ország bizonyos előjogokat élvez — mert a görög—török felségvizek határát ezen az alapon egyszerűen nem lehet megállapítani... (Egy tengeri mérföld 1852 méter; vannak olyan helyek az Égei-tengeren, ahol a két ország között csak néhány kilométer a távolság.) New Yorkban ott van a tárgyalóasztalokon a konvenció 397 cikkelyből álló tervezete. Mintegy nyolcvan százaléka a cikkelyeknek már elfogadott, de éppen a hiányzó 20 százalék a problematikus. Az egyik legvitatottabb: a 200 mérföldön inneni ásványkincsek kiaknázásának kérdése, amelyet a tőkésországok „nemzetközi tengerbányászati hatóság” létesítésével akarnak megoldani. A szocialista és fejlődő országok szembeszegülnek ezzel a tervvel, mert a nagy monopóliumok kezébe adná a jövő évszázad számára oly fontos, fantasztikus meny- nyiségű olaj, réz, nikkel, kobalt, mangán és egy sor más ásvány kitermelési jogát. A szocialista és a fejlődő országok azt akarják: ne legyen semmiféle „nemzetközi cég”, a szuverén országok maguk, nemzeti eszközökkel, állami kezelésű vállalatokkal vegyenek részt „az emberiség egyetemes örökségének”, a tenger kincseinek kitermelésében. Van « amely gyakran hangzik el a konferencián. Yphalokripis — felségvíz. Ezt emlegetik az izlandiak, amikor az angolokkal vívott tőkehalháborújukra hivatkoznak, a svájciak, amikor mint „a szárazföldi és földrajzilag hátrányos helyzetben lévő ország” kérnek bizonyos előnyöket, a libériaiak, amikor a kereskedelmi hajóik számára kívánnak kedvező elbánást messzi vizeken is. Abban a mintegy nyolcvan, még vitás cikkelyben, amelyről most zárt ajtók mögött vitáznak New Yorkban, állítólag kivétel nélkül szerepel az yphalokripis szó... GÁRDOS MIKLÓS Szerdán hazaérkezett Ulánbátorból a magyar küldöttség, amely részt vett a magyar—mongol gazdasági és műszakitudományos együttműködési bizottság 10. ülésszakán. (MTI) Colombóban szerdán megkezdődött az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek négynapos értekezlete. Az el nem kötelezettek csúcstalálkozójának utolsó előkészítő szakaszában a 85 tagország képviselői megvitatják a koordinációs bizottság javaslatait, az általa ösz- szeállított dokumentumtervezeteket. A külügyminiszterek megtárgyalják az el nem kötelezett országok helyét és szerepét a mai világban, a nemzetközi enyhülési folyamattal kapcsolatos kérdéseket. Mint már jelentettük szerepel a napirenden a tagországoknak a gyarmati rendszer, a fajüldözés, az agresszió és a háborúk elleni küzdelme. Megkülönböztetett helyet kaptak a leszerelésnek, a külföldi katonai támaszpontok felszámolásának a kérdései s az a javaslat, hogy legyen békeövezet az Indiaióceánon.
