Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

1976. augusztus 12. ■KÉPÚJSÁG 3 Bonyhád Szocialista brigád kitüntetése- . • - » Külső burkolat - zománctáblákból Épül a posta műszaki épülete Szekszárdon Az egyik legrangosabb cím birtokosai lettek a Bonyhádi Cipőgyár Kulich Gyula szo­cialista brigádjának tagjai. Elnyerték „A szakma kiváló brigádja” címet. Az ünnepséget a gyár if­júsági klubjában tartották, ahol Tréber Tibornak, a gyár igazgatójának köszöntő sza­vai után Petrák Ferenc, a Bőripari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára méltatta a tizenkét tagú, tizenegy nő­ből és egy férfiból álló kol­lektíva tevékenységét, majd átnyújtotta a legjobbaknak járó oklevelet. Ezt követően dr. Bakos Zsigmond, könnyű­ipari miniszterhelyettes is­mertette az iparág feladata­it, helyzetét a népgazdaság­ban, s beszélt arról, hogy mi­lyen feladatokat kell meg­oldani a bonyhádi gyár dol­gozóinak. A tizenkét évvel ezelőtt megalakult brigád 1965-ben érte el a szocialista címet, háromszor aranyplakettes, egyszer pedig a vállalat ki­váló szocialista brigádja volt. ök készítik a bonyhádi ci­pők talpát, sarkát. Jó mun­kájukon kívül azzal is ki­emelkednek a többi brigád közül, hogy közöttük a leg­jobb az összhang, rájuk jel­lemző leginkább egymás se­gítése, a közösségi tudat ér­vényre jutása. Petrák Ferenc átadja a kitüntetést Pincehely Középpontban az őszi munkák A PINCEHELYI Vörös­marty Tsz-ben érdeklődtünk Szenti Imre főagronómustól a gazdaság jelenlegi helyzeté­ről. A szövetkezet a múlt hé­ten befejezte 830 hektár ke­nyérgabona aratását, a várt- hál jobb terméseredmény­nyel. Az ipar és a háztáji gazdaságok részére báláztak csak szalmát, 12 vagonnal, a többit kazlazták. Még a héten befejezik a tarlóhán­tást, hiszen a letakarított te­rület 80 százalékán elvégez­ték ezt a munkát. Jó termést adott a 200 hek­tár rostlen, nemcsak mennyi­ségben, hanem minőségben is. A 60 mázsa hektáronkénti len zöme első osztályú volt. A még zöldellő, betakarítás­ra váró növények megsíny­lették a száraz, aszályos idő­járást. A kukorica, a cukor­répa, a kender, a napraforgó — az előzetes becslések alap­ján tíz-tizenöt százalékkal marad el a tervezett hoza­moktól. Bár a legnagyobb nyári munkát, az aratást befejez­ték, pihenésre nincs idő. Készülni kell az őszi munka­csúcsra, a kukoricatörésre, a cukorrépaszedésre és a jövő évi termés szempontjából na­gyon fontos őszi talaj mun­kákra. Megy a tarlóhántás és folyik a szerves trágya szórá­sa is. A tervezett háromszáz hektárnak ötödrészére szór­ták ki az istállótrágyát. Itt is probléma a rakodásnál a me­gyében általánosan meglévő markoló-rakodó gép hiánya. Trágyáznak a lucernatelepí­tés alá is, de a tervezett au­gusztusi vetés helyett — mi­vel a talaj vízkészlete nem teszi lehetővé a biztonságos vetést — majd tavasszal vég­zik a telepítést, ötven hek­táron. A héten megkezdik a 100 hektár rostkender vegyszeres lombtalanítását is. A hőgyé- szi agrokémiai központ heli­kopterével juttatják a ken­der közé a vegyszert. A sze­gedi kendertermesztési rend­szertől kapott gépekkel vág­ják majd a kendert és a tol- nanémedi kendergyárba szál­lítják feldolgozásra. A terve­zettnél később akarják a cukorrépát betakarítani, hogy a terméskiesést csökkentsék — amennyiben ezt az időjá­rás lehetővé teszi. Mivel a takarmánynak szánt másod­vetés a szárazságban kisült, fontosnak tartják a mellék- termékek hasznosítását. Mint­egy százhúsz vagon répa­korona lesilózását tervezik. Hasonlóképpen hasznosítani kívánják a háztájiban és a közösben termesztett kuko­ricaszárat is, hiszen a tsz- ben közel háromszáz szarvas- marha takarmányozását kell megoldani. Az állattenyésztés kocalétszáma ötszáz körül mozog és eddig 11 ezer hí­zót, illetve árusüldőt — utób­bit további hizlalás. céljára, férőhelyszűke miatt — ad­tak el. Folyik a takarmányozási helyzet javítása érdekében a félezer hektárnyi rét-legelő egy részén a sarjúszéna vá­gása, negyven vagont kaza- loznak majd ebből. Van a tsz-nek öntözőberendezése is, mellyel részben takarmány- növényeket öntöztek, más­részt a szivattyúkat a mély­fekvésű rétek vízrendezésére használták. A GÉPMŰHELYBEN ja­vítják, szerelik az őszi talaj­munkák gépeit. Bár vannak alkatrészproblémák, a meg­lévő erő- és munkagépekkel a szövetkezet optimális idő alatt el tudja végezni a rá váró feladatokat. iïïfâiiï Esztétikailag is szép a kész munka. Kezdődhet a betonozás. A képen Pénzes János, Turbuk János, Molnár Már­ton, Balogh János és Szauter László. Szekszárdon, a posta melletti szanált területet tavaly no­vemberben vették birtokukba a TOTÉV szakemberei. Az ala­pozás decemberben indult. Hatszintes, egészen pontosan hu­szonhat méter és ötvenkét centi magas épület készül ezen a helyen, melynek talán legfontosabb rendeltetése, hogy végre egyszer — előzetes információk szerint 1978 decemberére — megoldódjon a város telefonproblémája. Egyelőre azonban még csak a hetedik méternél tartanak. Lassan haladnak, de nem a kivitelezőkkel van baj, az alkalmazott technológia lassú. Helyszínen zsaluznak, egy-egy szintre rengeteg idő, fa­anyag és vas kell. Werling József vasszerelő brigádja uralja a munkahelyet, természetesen az ácsokkal együtt. Több hétig is eltart egy-egy szint vasbetonszerelése, hiszen két-három- száz mázsa vasat kell összeszerelniük betonozás előtt. Az ő munkájukról készítettük ezeket a felvételeket. Érdekessége lesz az épületnek a Szekszárdon egyelőre szokatlan zománc­táblás külső burkolat. Kétszázszor nyolcvan és százhúszszor nyolcvan centiméteres zománctáblák kerülnek a külső falak­ra. A színeket pontosan még nem tudják, de remélhetjük, hogy az épület egésze látványos és ízléses színfoltja lesz a megyeszékhelynek. Kép, szöveg: bj. Készül a tartógerenda. Király Sándor munka közben. Vágják az acélt. Szemben Szabó István művezető. Borza Sándor és Faluközi Béla, ácsok. Mint egy súlyemelő: Nagy Zoltán. Nem kell az olcsó zöldség? A téma kimeríthetetlen. Újra meg újra a zöldség. Pakson a konzervgyár megengedheti magának, hogy sok száz vagonos tételeiből időnként (majdnem rendszere­sen) átadjon a kereskedelemnek feldolgozatlan, frissen be­szállított anyagot, zöldbabtól a barackig, olyan mennyi­ségben, hogy ezzel javítani tudja a környék nagyobb tele­püléseinek ellátását. Évek óta gyakorlat ez és nemcsak a paksi gyár csinálja. De hogy mennyire fontos „szolgálta­tás”, mutatja például a paksiak egyik szállítmánya, ami Budapestre ment: a fővárosnak is szüksége van minden felkínált zöldségfélére. Csak éppen Pakson nem kell a gyári anyag. Még a barack sem. Nem igényli a kereskedelem, pedig olcsó, lé­nyegesen olcsóbb a piaci és a bolti baracknál. Persze lehet, hogy éppen azért nem kérnek, mert ol­csó. Különös dolog, de így van. A kereskedelem ugyanis 30 százalékot tehet rá a felvásárolt zöldségre, gyümölcsre, és ha olcsó az áru, kevesebb a 30 százalék, a haszon, mint­ha drágán átvett anyagra dobják rá a százalékot. Ezért veszik a boltok a magántermelők bevitt gyümölcseit — egyébként helyesen, mert azt is fel kell vásárolni. Csak­hogy nem mindegy, mennyiért kapja a vevő, amit kap. A konzervgyárban nagyon bosszankodnak az ilyen helyzeten, az ilyen kereskedelmi magatartás miatt. A gyári dolgozók is vevők az üzletben, sőt a vezető beosztásúak is abból élnek, amit megvesznek. Tudják tehát, hogy lehetne másképpen is, sokszor, sok mázsa áru értékesítésénél. G. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom