Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-11 / 189. szám
1976. augusztus 11. ^rÜrPÚJSÁG 3 Még mindig munkaidőben Miért ..... ? K ilépőcédula minden mennyiségben Sokat beszélünk-------------------------------- naban a munkaidő jobb kihasználásáról, sőt egyáltalán a kihasználásáról. Ennek érdekében egyre több központi, megyei, és helyi intézkedés születik. A szekszárdi Városi Tanács még a megjelent utasítás előtt, május elsejével, meghosszabbította az ügyfél- fogadást délután. Az intézkedés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az első két hét alatt mindössze tizenheten keresték meg az irodát négy óra után. Ugyanebben az időszakban összesen 544-en fordultak meg ott munkaidőben. Csak a műszergyárban az elmúlt hónapban 350-en kértek és kaptak kilépőt, „magánügyben”. Hogy hova, miért mentek, azt utólag már nehéz visszakeresni, de tény, hogy a távozók 884 órát töltöttek távol az íróasztaloktól, a munkapadoktól. Igaz, hogy zömmel az íróasztalok mellől. Ebből két következtetés adódik. Egyrészt, az irodaiak könnyebben kapnak kilépőt, másrészt pedig rejtély, hogy a két műszakban dolgozók miért nem tudták ügyeiket munkaidejük előtt vagy után elintézni? A városi tanács július 15-ével tett még egy lépést előre, reggel hét órától nyitva az ügyfélszolgálati iroda. 15-től 31-ig tizenegyen kopogtak be reggel háromnegyed nyolc előtt. Úgy tűnik, az emberek öntudatára apellálni ebben az ügyben felesleges. Határozottabb fellépésre van, szükség, hogy az üzemek, vállalatok, intézmények csak sürgős és fontos ügyben engedjék el dolgozóikat. A városi tanács májusban 72 vállalatnak, üzemnek és intézménynek küldött levelet az ügy- félfogadás meghosszabbításáról. Hol vannak ezek a tájékoztatók? Az igazgatónál, a szakszervezetnél, a munkaügyi osztályon? Ha tájékoztatták a dolgozókat, miért állítják ki még ma is a kilépőket? Igaz, sok intézni való akad nemcsak a tanácson. A szolgáltató szervek nyitva tartási idejét is felül kellene vizsgálni. Az OTP kész reggel korábban nyitni, ha dolgozói óvodába, bölcsődébe, iskolába küldhetik gyerekeiket hét óra előtt, ha nem kell tétlenül várni a bűvös háromnegyed nyolcat, az első ügyfelek érkezését. Biztosan van nagyon sürgős ügy, aminek intézésére nem tagadhatja meg egy szocialista vállalat dolgozójától a kilépőt. Ha egységes intézkedés--------sí----2— születnék az ü gyfelekkel foglalkozó intézmények, szervek mások munkaidejével összehangolt nyitva tartásáról, — és nemcsak Szekszárdon, akkor még határozottabban kimondhatnánk; munkaidő alatt tilos az ügyintézés, az orvoshoz szaladás, elromlott háztartási gépek bejelentése, OTP-kölcsönintézés, és még sok más tevékenység, amelyekre ma még tömegével állítják ki az üzemek a kilépőket. IHÁROSI IBOLYA Aratási rekord Gyönkön Nem volt még arra példa, hogy Gyönkön ilyen gyorsan, szervezetten végezzenek a gabonabetakarítással, mint az idén. Három község határában, Gyönkön, Szárazdon és Udvariban a Petőfi Mező- gazdasági Termelőszövetkezet 968 hektárról takarította be a termést. E hét keddjére elvégezték az összes tarlómunkát is, s vetettek arra alkalmas helyeken másodvetést. A háztáji gazdaságok segítésére mindhárom községben külön szalmakazlat raktak a tagság részére, ösz- szesen egyébként harminc óriási kazalba rakták a gabona szalmáját, mivel a tsz- nek nincs bálázógépe. Teruek, célok Községfejlesztés Tamásiban Tamásiban számos építkezés jelzi a nagyközség dinamikus fejlődését. Az ötödik ötéves terv során hetvenkét tanácsi lakás épül, ebből huszonnégy tanácsi értékesítésű lesz, a többi pedig állami bérlakás. Kétszáz OTP-örök- lakás és százötven szövetkezeti lakás építését tervezik, de számolnak azokkal is, akik családi házat kívánnak — évente ötven-hatvan épül a községben. Jelentős beruházás lesz a benzinkút mögött felépülő mentőállomás. Jelenleg is folynak a strand bővítésének munkálatai: készül a nagymedence, amelynek téliesíté- sére is sor kerül 1978-ig. Társadalmi összefogással épül a község új lakótelepeinek közelében a második százszemélyes óvoda, ami mellé még egy bölcsőde kerül majd. 1977 őszére tervezik az új gimnáziumi épület befejezését. A középiskola mostani épületét akkor az általános iskola fogja birtokba venni. A járási könyvtár a művelődési központ mellett készül: az év végén tervezik átadását. Tizenkétmillió forintos nagyberuházás lesz a szennyvízderítő: 1977 júliusában szeretnék átadni, ezzel megoldódik a nagyközség szennyvízderítése. A Móricz Zsigmond lakótelepen idén 24 állami bérlakást adnak át. Képünkön az építkezés. állnak az új gimnázium falai. Júniusban kezdték el a második óvoda alapozását, a két óvoda mellé épül majd bölcsőde is. Már Évente két és fél, három millió forintot költenek útépítésre, elsősorban az új lakótelepeken, valamint a régiek karbantartására. — kz — ' ' . : ' - : ■ . ■ .. : V ■. . . ' ^ ■ . . . ■ . ' Az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről _ ............................................................................................................. .... N emcsak a Nemzetközi Alkoholizmus és Kábítószer Ellenes Bizottság (ICAA) ez év júniusában a spanyolországi Vigóban rendezett XXII. alkoholizmus elleni nemzetközi szemináriuma adja az alkalmat arra, hogy ismételten vádlóan szóljunk a hazai alkoholizmus elleni küzdelem hiányosságairól és problémáiról, hanem a hazai gondok megoldása szempontjából egy ennél fontosabbnak tartott körülmény is alkalmat ad erre. Nevezetesen az, hogy az ügyészi szervek 1976. első félévében országosan megvizsgálták, hogy az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezelésével kapcsolatos tevékenység milyen színvonalon áll, a joggyakorlat megfelel-e a jogalkotó által kitűzött céloknak? J ogalkotásunk csak az utóbbi fél évtizedben különböző módon ég eszközökkel igyekezett hozzájárulni az alkoholizmus elleni küzdelemhez, az alkoholisták eredményes kezeléséhez, a megelőzés hatékonyabbá tételéhez. Már az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény alapján is többféle lehetőség volt arra, hogy államigazgatási úton az alkoholistával szemben intézkedésre kerüljön sor, kezdve azon a lehetőségen, amikor az alkoholista maga kéri, hogy elvonó kezelésnek vessék alá, folytatva azzal, hogy ilyen kezelés elrendelése iránt kényszerítő jelleggel is lehet intézkedni. Az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló és 1975. évi január hó 1. napja óta hatályban lévő 1974. évi 10. számú törvény- erejű rendelet nemzetközi viszonylatban is újdonságszámba menően adott egy újabb lehetőséget a különösen veszélyes alkoholisták eredményes gyógyítására. E jogszabály szerint: „Az az alkoholista, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával családiját, kiskorú gyermekének fejlődését, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetőleg munkahelyén a munkát ismételten zavarja, közvetlenül munkaterápiás intézetben történő gyógykezelésre kötelezhető”, a jogszabályban pontosan meghatározott egyéb feltételek megléte esetén. E nnek az új jogi szabályozásnak a lényege tehát az, hogy az alkoholista gyógykezelésre kötelezhető, a kezelés legfeljebb két évig tarthat, és mivel ennek az eljárásnak az alkalmazása — ellentétben a tanácsi egészségügyi szervek által alkalmazott államigazgatási intézkedésekkel — a szabadság elvonásával jár együtt, ezért elrendeléséről, valamint megszüntetéséről a törvényesség érdekében a bíróság ügyészi indítvány alapján határoz. Azonban a jogszabályi rendelkezések alapján az ügyészi indítványhoz szükséges anyagokat és adatokat a tanácsi egészség- ügyi szervek gyűjtik össze, ők folytatják le az előzetes államigazgatási eljárást is. Etöbb mint másfél év óta hatályos jogszabály végrehajtásának ügyészi tapasztalatai arra utalnak, hogy sem Tolna megyében, sem országosan a tanácsok eljárni köteles egészségügyi szerveit e nehéz feladat elvégzésére az irányítást végző egészségügyi szervek nem készítették fel, másrészt pedig a kezdeményezés lehetőségével nem vagy alig élnek azok a szervek, amelyeknek ilyen jogot a jogszabály biztosít. Az előbbi probléma fontos törvényességi kérdéseket vet fel, mert a szabadságelvonással járó gyógykezelés elrendelésére csak akkor kerülhet sor, ha annak jogszabályi feltételeit az eljáró szervek pontosan tisztázzák, más szóval, bebizonyítják, hogy az alkoholista olyan magatartást tanúsított, amelynek alapján őt intézeti gyógykezelésre lehet kötelezni. Az utóbbi probléma, nevezetesen az, hogy a kezdeményezés lehetőségével az arra hivatottak nem éltek, s ez azzal az egyáltalán nem kívánatos eredménnyel járt, hogy az erre a célra kijelölt Szeged-Nagy fai Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetben jelenleg is sokkal kevesebb alkoholistát gyógykezelnek, mint amennyire a férőhelyek száma egyébként lehetőséget adna. A m ltalános tapasztalat, hogy a hozzátartozókon kívül a kezdeményezés lehetőségével az arra feljogosított szervek általában nem élnek, de különösen rosszallóan kell megemlíteni, hogy Tolna megyében ez ideig a tanácsok egészségügyi bizottságai, a gyámhatóságok, a szakszervezeti szervek, a Magyar Vöröskereszt szervei, az alkoholizmus ellen küzdő társadalmi bizottság egyetlenegy esetben sem kezdeményezték alkoholista intézeti gyógykezelésének elrendelését. E z a tény egymagában is mutatja, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem tágabb és szűkebb hazánkban sokszor csak formális, az alkoholisták tényleges felkutatására, az alkoholizmus megelőzésére nem alkalmas tevékenységben nyilvánul meg. Az említett jogszabálynak pedig egészen más volt a célja és mást várnak azok a családok is, amelyeknek környezetében alkoholista él, mert nagyon sok esetben igazolja, hogy a hozzátartozók, a kiskorú, félig felnőtt gyermekek egyedül nem tudnak fellépni az alkoholista szülővel vagy más családtaggal szemben, segítségre van szükségük és ezt a segítséget elsősorban a felsorolt állami és társadalmi szervektől várhatják el. Ezt a segítséget mindig, minden egyes konkrét esetben meg is kellene adni, mert az alkoholfogyasztás hazánkban közismerten évről évre nő. Ezzel együtt nő azoknak az alkoholistáknak a száma is, akik gondozásra, súlyosabb esetben gyógykezelésre szorulnak. Az erre hivatott állami és társadalmi szervek munkájában ezeket a kérdéseket központi kérdésekké kell tenni, ilyen értelemben a cikk elején említett nemzetközi konferencia tanulságai is jól fel- használhatók. E tanulságok közül csak kettőre szeretném a figyelmet felhívni. Az egyik: általánossá vált az a felismerés, amely az alkoholtól veszélyeztetettek körének mielőbbi felkutatását tartja szükségesnek. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a túlzott alkoholfogyasztóból csak egy bizonyos folyamat után válik olyan alkoholista, aki már a társadalomra veszélyes és ezt rendszerint csak akkor állapítják meg, amikor a gyógyítás lehetőségei minimálisak. Kellő időben történő felderítés esetén azonban a beavatkozás nagy többségben eredményes lehet. A másik tanulság: az elvonókezelés bármilyen magas szintű orvosi ellátás ellenére sikertelen lesz, ha a kezelést nem követi megfelelő utógondozás. Nem csupán a gyógyult alkoholisták klubmozgalmáról van itt szó, hanem szervezett állami ellenőrzésről és állami intézkedések megtételéről. Dr. Kovács János megyei főügyészhelyettes
