Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-26 / 201. szám
1976. augusztus 26. /tcxÜa'n, 6 “rïÊPUJSAG Hírek- eredmények A Dombóvári VSE NB lies férfi kosárlabdacsapata Budapesten lépett pályára az Alkotmány-kupa tornán. A dombóvári csapat eddig kétszer nyerte el a kupát és mivel ismét ők bizonyultak a legjobbnak, végleg Dombóvárra került a kupa. A Külkereskedelem csapata ellen 53:43, a Magyar Hajó- és Darugyár ellen 71:60, míg az FTC ellen 80:45 arányban nyertek. A dombóvári játékosok közöl a tornán Tamási 39, Ruzicska 28, Pakot 49, Bálint 30, Illés 33, dr. Radoczay 6, Takács 17, Haraszti 4 pontot dobott. A dombóváriak legközelebb szeptember 4—5-én Kaposvárott, a Latinka Sán- dor-kupán szerepelnek. A bajnokság szeptember 12-én kezdődik. * A Szekszárdi Dózsa ökölvívói is ott voltak a Kiskunviadalon Kiskunfélegyházán. A felnőttek korcsoportjában Komjáti Tibor döntő fölénynyel győzött Virág Zoltán (Borsodi Bányász) ellen. A döntőben Komjáti 3:2 arányú vereséget szenvedett Borbély Miklóstól (Kiskunfélegyháza), így Komjáti 2. lett. * A Dombóvári Spartacus kétnapos üzemi tekeversenyének végeredménye. Csapatban: 1. ÁFÉSZ II., 2. Unió II., 3. Kesztyűgyár, 4. Spartacus vegyes, 5. KIPSZER, 6. Unió I. Egyéniben: 1. Horváth (Domb. Calor), 2. Stefán (Kesztyűgyár), 3. Illés (Láng Gépgyár). A legjobb teliző: Szabó (ÁFÉSZ). A legjobb taroló: Gergely (Unió). A Gemenci nagydíjért Két szám után Pálinkás Csaba 4. A megnyitó ünnepségen a pártbizottság előtti téren gyülekeztek a versenyzők Vissza o sportpályára ! Szombattól ismét mérkőzések Kedden délelőtt megélénkült Szekszárd központja. A Garay téren közel ezer néző előtt kezdődött meg a másodízben megrendezett kerékpárosversenyt, a Gemenci nagydíjért. Természetesen a legnagyobb érdeklődés a szekszárdiak szereplését kísérte. A Halász László, Pálinkás Csaba, Sallai Antal, Halász Zoltán és Liska Pál összetételű csapat a hegyi egyenkénti indításos, 1400 méteres versenyszámban a 4. helyen végzett. Egyéniben Halász László a 6. helyen állt az első versenyszám után, de a többiek is az élmezőnyben szerepeltek. Halász Zoltán 28., Pálinkás Csaba a 29., Sallai Antal a 40. Az esti ünnepélyes megnyitóra már több ezren voltak kíváncsiak a pártbizottság előtti téren. A szekszárdi fúvószenekar pattogó ütemű indulójára a Garay térről vonult be a 100 főnyi versenyzőgárda. Köztük a 10 legjobb magyar egyesület tagjai, de lengyel, olasz, román, osztrák, csehszlovák, jugoszláv, és svájci versenyzők is. Petries József, a Szekszárdi Spartacus ügyvezető elnöke jelentette dr. Nedók Pálnak, a városi tanács elnökének, hogy a II. Gemenci nagydíjért küzdő versenyzőgárda a megnyitó ünnepségre felsorakozott. Ezután a városi tanács elnöke meleg szavakkal köszöntötte a résztvevőket. A megnyitó után már sok ezren állták körül a Mártírok tere, Mészáros Lázár utca, Wosinsky utca, Tinódi utca, Beloiannisz utca, Mártírok tere által bezárt villanyfényes pályát. Este nyolc órakor, amikor indult a mezőny, már közel tízezren állták körül a pályát és nézték végig a 30 körös, 42 kilométeres versenyt. Minden ötödik körnél részhajrát indítottak, melynek a győztesei a következők: az elsőt Scolaro Renato, majd a másodikat és a harmadikat Pálinkás Csaba és a következő hármat ismét az olasz versenyző nyerte. A szekszárdi versenyzőket végig nagy biztatás kísérte, amely a végeredményen is meglátszott. A 30 kör megtétele után az élen Scolaro (Pa- dovani) végzett. Második Pálinkás Csaba, 3. Passari (Pa- dovani), 4. Sipos (Ganz-MÁ- VAG), 5. Halász László. A csapatversenyt az olasz Pado- vani nyerte, a Szekszárd I. az 5., a Szekszárd II. a 13. Az első versenynap után — két versenyszám alapján — az olasz Passari állt az élen. Pálinkás Csaba a 4., Halász László az 5. Csapatban : az olasz Padovani a BKV Előre együttesét megelőzve volt az élen. A szekszárdiak a 6. és a 13. helyen végeztek. Szerkesztőségünk tanácstermében megbeszélésre gyűltek össze az öregfiúk labdarúgócsapatainak vezetői. Megvitatták a tavaszi idényben történteket, értékelték a bajnokságot, a menet közben felmerült gondokat. Szóba került, milyen formában rendezik meg a csoportgyőztesek között az osztályozót. Végül olyan döntés született, hogy a három csoportgyőztes egy-egy mérkőzést játszik egymással, semleges pályán. Az utolsó Ismét ragyogó sikereket értek el a Tolnai VL női asztaliteniszezői az országos szövetség Mechlovits-emlék- versenyén, mely lényegesen eltér a megszokottól, ugyanis -a csapatok egy felnőtt-, egy ifi- és egy serdülőjátékost szerepeltetnek. Ez a rendszer különösen kiemeli azokat a szakosztályokat, ahol jó nevelő munka folyik, hiszen az eredményes szerepléshez mindhárom korosztályban kiváló versenyzőket kell asztalhoz állítani. Eddigi eredményei alapján a Tolnai VL már a se_ lejtező mérkőzések során is jó pozícióból indult. Első mérkőzésükön a Bp. Spartacus NB I-es női csapatával találkoztak, és sima 3:0 arányú győzelmet arattak. A válogatott Csik Mártával felálló 31-es Építők ellen is jól játszottak a lányok és 2:1 arányú győzelmet értek el. Az első versenynap szenzációja ezután következett. A Bp. Statisztika III. néven induló csapat mindhárom versenyzője — Kuchár, Bogyó, Szép — tagja valamelyik válogatott keretnek. A tolnai lányoknak ennek ellenére sikerült — amire senki sem gondolt — 2:1 arányban legyőzni a válogatottakból álló Statisztika csapatát. Ezzel a győzelemmel a Tolnai VL a legjobb négy közé került. Másnap folytatódott a verseny. Vigaszágról további két csapattal hatos döntő alakult ki, ahol körmérkőzés mérkőzésen osztják ki a csoportgyőzteseknek, a legjobb góllövőknek, a legsportszerűbb csapatoknak járó tiszteletdíjakat .és természetesen ott adják majd át a Népújság-kupát is. Szombaton a következő öregfiúk-mérkőzések lesznek: Báta—Nagymányok, Szekszárd—Bogyiszló, Bonyhádi Pannónia—Győré, Dalmand —Pincehely, Hőgyész—Sza- kály, Tamási—Kisvejke, Ten_ gelic—Fadd, Dunaföldvár— Bölcske. formájában dőlt el a végső helyezések sorsa. A tolnai csapat első mérkőzésén az NB I. második helyezettjével, a BSE-vel mérkőzött. A nagyon jól játszó tolnai csapat ezúttal is győzelemmel fejezte be a találkozót. A soron következő mérkőzéseken a jó játék ellenére sem sikerült újabb győzelmet elérni a tolnai csapatnak. A sorozatos bal_ szerencse mellett, a több napos versenysorozat fáradtsága is megmutatkozott. A Statisztika IV. csapatától 2:1, a Statisztika I-től ugyancsak 2:1, a Statisztika III-tól ismét 2:1, míg végül ismét egy szoros 2:1 arányú vereség következett a Statisztika II. csapatától. Az eredmények azt bizonyítják, hogy jelenleg a Budapesti Statisztika az egyetlen olyan női szakosztály, melynek versenyzői, illetve csapatai eredményesebbek a Tolnai VL-nél. Az a tény, hogy a tolnai csapat 11 NB I-es szakosztályt megelőzött, valamint az, hogy rajtuk kívül egyetlen vidéki csapat sem tudott helyezést elérni, mindennél jobban bizonyítja a szakosztály erejét és a helyét a magyar női asztalitenisz sportban. A Balogh, Bolvári, Dudás össze, állítású csapat minden elismerést megérdemel. Ennek a versenynek végeredménye az egyik legértékesebb siker a szakosztály életében. Az éjszakai villanyfényes háztömb körüli verseny résztvevői. Képen az élboly. Asztalitenisz Ismét a vidék legjobbja a Tolnai VL női csapata Asperján György: Mire a torkodig ér A férfi óvatosan visszafordult és látta, hogy az alacsony, tömzsi ember még mindig követi. Most már nem lehetett kétsége:’akar tőle valamit. Szíve szaporázott. A sarkon befordult. „Ha utánam jön, követ” — gondolta. Az idegen feltűnt. „Egy elhagyatottabb helyen elkap. Rám ordít, oldalba lök a pisztollyal, a feleségem pedig majd megkérdezi: Fiacskám, mi az ott az oldaladon, az a kék folt? És nem fogja elhinni...” Szaladni kezdett. Az első keresztutcánál befordult. Futott egy keveset, aztán belépett az egyik sötét kapualjba. Egy pillanatig nem látott semmit. A sorban álló három kuka lassan formálódott előtte... „Igen, ez lesz a helyes! Mögéjük kuporodok. Itt nem keres! Miből is gondolná? Jaj, hogy reszketek!... Gyilkolni fog! Gyilkos! Gyilkos! Hopp, lépések!” Meghűlt a vére. Érezte, elhidegül a homloka. Valaki bejött a kapun. Egy siheder. Az udvaron egy lánynak kiabált, majd a lépcsőházban eltűnt. A kukák mögött a férfi várt. Szeme megszokta a félhomályt. Az órájára pillantott, negyedórája kucoroghatott. Minden átmenet nélkül józanhullám indult benne. „Nem is engem követett. Véletlen, hogy egy irányban jöttünk. Mit is akarna tőlem? Csak az életem van, meg egy kevéske zsebpénzem. Mért hiszem, hogy a világ közepe vagyok, hogy okvetlen az én életemre tör valaki... Ugyan! Ki volna olyan ostoba, hogy miattam veszélyeztesse a szabadságát, az életét!... Emberölésért akasztás jár. Bizony-bizony. Ej, de ostoba is vagyok.” Félelme elpárolgott. Kilépett az utcára. Néhány fiatal jött nevetgélve. „Milyen kedvesek!” — sóhajtott. Cigarettát kotort elő, rágyújtott és átballagott a másik oldalra. Kellemes szomorúsággal sütött az őszi nap. Egyszerű lett minden. De tudta, újból jelentkezik tíz ^ kellemetlen érzés és nem lesz menekvés. A dolog úgy kezdődött, hogy egyszer a moziban attól rettegett, valaki a fejére vág, vagy kellemetlen megjegyzést tesz és neki védekeznie kell. Válaszolnia, mert nem maradhat mások előtt szégyenben. Erre a másik pofon vágja. És neki vissza kell adni... Fegyelmezte magát, mégis képtelen volt a moziban maradni. A nézők lábán tapodva kiverekedte magát. A felesége nem tudta eltalálni, mi történt. Értetlenül követte. Az utcán nekidőlt a falnak. — Mi bajod van? — kérdezte az asszony. — Rosszul vagy? Nem válaszolt. Ezután mindig az utolsó sorba vett jegyet, a vendéglőben a sarokba ült, általában olyan helyet választott, ahol védhette magát. D e a félelem nem csöndesült. Arra gondolt, ez betegség. Elment az orvoshoz. Magas, vörhenyes arcú ember volt. Gyanakvóan nézegette, amikor elmesélte a baját. — Hát igen, igen... — sokat sejtetően vizsgálgatta. Kis kalapáccsal ütögette a térdét, egy tükrös szerkezettel a szemébe nézett. — Más panasza? — Nincs kérem, csak ez. — Na, hát legyen nyugodt. Magának nincs baja! Az égvilágon semmi. A családi élete rendezett? Igen, gondoltam, hogy minden rendben van. Nézze, maga fáradt. Pihenjen. — Kérem, én fizikailag nem vagyok fáradt. — Nem is úgy értem. Valami kimerült magában, azért van az a kis kihagyás... Mondja, éjszakánként nem szokott arra ébredni, hogy hideg mind a két lába? Nem szokta súlyosnak érezni magát? — Mélyen alszom, mélyen, mint egy kútban. — Ne gondoljon semmire, csináljon úgy, mintha nem volna semmihez semmi köze és meggyógyul — mondta az orvos és fáradtan mosolygott. A férfi úgy érezte, megkönnyebbült, hiszen semmiség, ami vele történt. Egy kis kihagyás. Otthon expresszlevél várta. A főnöke írt. Gyanúsnak találta. Holnap kiküldetésbe ment volna és most hívatja a főnök. Nem szokás ez a vállalatnál. És belévágott, mért kell megjelennie a főnöke előtt. A múlt héten néhány kollégával szidták a főnököt, ö nem, csak éppen a többiekkel volt. Ekkor benyitott a főnök, dühösen végigmérte őket és őhozzá fordulva azt mondta: — Kolosvári, nincs jobb dolguk!? Forgatta a levelet és biztos volt benne, hogy holnap kirúgják. Nem a felmondástól félt, hanem a megalázástól. A főnök majd lehordja, le- hülyézi, ő pedig csak áll tehetetlenül és nem üthet vissza... Homályosan érezte, ezek a sötét gondolatok nem helyesek. Egyébként is, a főnök nem haraggal beszélt vele, hanem viccelődve, hiszen te- geződtek. Sőt, néhány aktuális viccet is elmondott. „Ostobaság ez így — gondolta. — Én megbecsült ember vagyok. Vittem valamire az életben. Melós voltam, aztán mérnök lettem... Számítanak rám, a tapasztalatomra, az eszemre. A kollégák maguk közé fogadtak. Nekik csak Feri vagyok. Esetleg el is válhatnék ettől a megkopott asszonytól és elvehetnék egy fiatalt. Hányán ácsingóznak rám, szép nők is. De én nem! Játszom az erkölcsöst! A képmutatót! Bizony azt! Ha volna eszem, megragadnám az első alkalmat. De én sohasem teszem, amit gondolok, amit szeretnék, hanem rafinált gúzsba kötöm magamat. A magamba nyelt, ki nem élt vágyaim ölnek meg. Mindig példát-akarok adni! De kinek és minek?! Ki követ engem?! Ki tart jónak és rossznak!!!? Senki! A mindenki gyakorlata által megszentelt módon kell élnem és megszűnnek félelmeim.” Mindez komolyan és bölcsen hangzott. De hiába nyugtatta magát. Félelme tovább fertőzte. Vacogott és remegett. A felesége ágyba dugta. Forró teával itatta. Reggel nyúzottan ébredt. Eszébe jutott, hogy meg kell jelennie a főnöke előtt és érezte, el- fehéredik valami benne. A főnök kedvesen fogadta: — Nos, mit mondott az orvos? — Semmit, semmi különöset. — Ne haragudj, hogy levelet küldtem, de tegnap, miután elmentél, jelezték, hogy ma jön a küldöttség. — Értelek, természetesen — mondta a férfi, de a főnöknek egy szavát sem hitte. — Úgy látom, nem érzed jól magad. — Kicsit gyenge vagyok... mint egy vajúdó asszony... mint egy... mint egy... — írasd ki magad és pihenj. Sokat dolgoztál az utóbbi időben. A férfi hazafelé átgondolta a helyzetet: „Világos minden. így akarnak tőlem szabadulni. Szerencsétlenné tesznek.” A z egyik utca sarkán a kocsmából egy magas részeg férfi lépett ki. Majdnem föllökte. — Nem tud vigyázni? — Te, agyoncsaplak! — mondta a részeg. A férfi mindenről megfé- ledkezve a részegnek ugrott. A mentőben tért magához. — Nincs baj — mondta az orvos. — Csak bordatörés. A férfi behunyta a szemét és úgy érezte, boldog.
