Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

1976. augusztus 26. ( tolna' \MEGYEI KÉPÚJSÁG 3 Eredmények és feladatok négy évvel az oktatáspolitikai határozat után Megyei caktiuaertekezlet Szekszardon (Folytatás az 1. oldalról.) vitásáért. Bár a férőhelyek száma — nagyrészt társadal­mi összefogás eredményekép­pen — jelentősen nőtt, az óvodák területi elhelyezkedé­sében még vannak gondok, így a jövőben is folytatni kell az utóbbi években kialakított gyakorlatot. Több mint két­szeresére nőtt a képesítés nél­küli óvónők aránya, ezt azon­ban két pozitív tényező idéz­te elő: a népesedéspolitikai határozatot követő intézkedé­sek és az, hogy a negyedik ötéves terv időszakában — a már említett társadalmi ösz- szefogás eredményeképpen — közel kétszer annyi új óvodai férőhely létesült, mint amire eredetileg anyagi fedezetünk volt, amit terveztünk. Teljessé kell tenni az is­kola-előkészítést, kiemelten kezelni a külterületeken élő és a cigánygyerekek előkészí­tését, tovább növelni a nap­közisek arányát, a képesített óvónők arányát. Dr. Király Ernő elő­adói beszédét tartja Az iskolatípusok között az általános iskolai oktatást jel­lemzi a legnagyobb fejlődés. A szakrendszerű oktatás szé­lesítését, az iskolák közötti színvonalkülönbség csökken­tését kedvezően befolyásol­ták a körzetesítések. A ta­nulók 98,2 százaléka szak- rendszerű oktatásban része­sül. A tanulók 43,7 százaléka napközis, ez jobb mint az országos átlag, bár a meg­növekedett igényeket nem tudjuk kielégíteni. Gondot okoz, hogy még nem szerez­tünk érvényt minden esetben a tankötelezettségi törvény­nek, nő a képesítés nélküli pedagógusok száma, nem kö­vetkezett be lényeges válto­zás az iskola és a szülői ház kapcsolatában. Középfokú oktatási intéz­ményben az általános iskolát végzetteknek több mint 90 százaléka tanul tovább. Kö­zépiskoláink szerkezeti ará­nya azonban még ma sem fe­lel meg a megye gazdasági és társadalmi igényeinek. Sokat javultak a megyében a szak­munkásképzés feltételei, a gyakorlati képzés színvonala azonban még nem mindenütt kielégítő. A tantárgyi oktató­nevelő munka hatékonyságá­nak fokozását nehezíti a vi­lágnézeti nevelést összefogó tantárgy hiánya. A szakmunkástanulók lét­száma négy év alatt 28 szá­zalékkal csökkent, itt az ál­talános létszámcsökkenésen kívül a pályairányítás, a pá­lyaválasztás hiányosságai és az ösztönzés elégtelensége is közrejátszott. Az iparban mindössze egy, a mezőgazda­ságban ötven százalék része­sül társadalmi tanulmányi ösztöndíjban. Lényegesen javult a fel­nőttoktatás helyzete az utób­bi néhány évben, szükség van a mennyiségi és a minőségi továbbfej lesztésre. A fizikai dolgozók gyer­mekei tanulásának támoga­tása kiemelt feladat, ez azon­ban nem szűkíthető le a felső- oktatásra. A megyei pártbizottság ál­tal megjelölt feladatokkal foglalkozott a továbbiakban dr. Király Ernő. — Felül kell vizsgálni az általános iskolai körzetesítési terveket, minden körzetesí­tés az oktató-nevelő munka javulását eredményezze. A körzetesítési tervekkel együtt készüljön el a kisegítő és gyógypedagógiai hálózat ter­ve is. Az előkészítés, a kelet­kező feszültségek feloldása hatékonyabb politikai mun­kát kíván a helyi párt- és ál­lami szervektől, a termelő- egységektől és a járási szintű vezető testületektől. Javítani kell a testületi munkát az is­kolákban, fejleszteni a veze­tési és az iskolai demokra­tizmust. A megye gazdasági életé­nek fejlődését figyelembe vé­ve kell kidolgozni a megye középfokú iskolahálózatának fejlesztési tervét. A szak­emberszükséglet nagy részét saját munkaerőből kell fe­dezni, ezért szükséges növelni a szakmai végzettséggel ren­delkezők arányát, a női mun­kaerő képzésének lehetősé­geit. A szakmunkásképzés­ben adja a legnagyobb fel­adatot a megye ipari fejlődé­se. Javítani kell többek kö­zött az elméleti és gyakorlati képzés egységét, megoldani a szakmunkásképzésben dolgo­zók szakmai, politikai, peda­gógiai továbbképzését. For­dítsanak a termelőegységek is nagyobb figyelmet a szak­munkásképzésre. Mind az alsófokú oktatási intézményekben, mind a kö­zépiskolákban tudatosabbá kell tenni a pályairányítást, megismertetni minden szak­mát a fiatalokkal, leküzdeni az idegenkedést az előítélete­ket egyes fontos, de ma még nem népszerű szakmák iránt. Ezután az ifjúság szocialis­ta nevelése, a tudatformálás, az ideológiai, politikai és er­kölcsi nevelés, a szocialista életforma és közgondolkodás fejlesztésének feladataival foglalkozott a megyei párt- bizottság titkára. Hangsúlyoz­ta, hogy az oktatási intéz­ménynek egész tevékenységé­vel szocialista világnézetű, aktív, közösségi életet élő személyiségeket kell formál­ni, felvértezni fiataljainkat korszerű általános és szak­mai műveltséggel, hivatás- tudattal. Érezzék szükségét tudásuk állandó felfrissítésé­nek, megújításának... Na­gyobb súlyt kell fordítani a hazafias és internacionalista nevelésre, az eddiginél sok­kal nagyobb figyelmet az if­júság egészséges életmódjá­nak, erőnlétének, testkultú­rájának fejlesztésére. A megyei pártbizottság tit­kára előadásának utolsó ré­szében a család és a társa­dalom feladataival, a párt- szervezetek tennivalóival fog­lalkozott és a pedagógusok helyzetéről, élet- és munka- körülményeiről beszélt. Je­lentős javulást eredményezett a bérfejlesztés növelése, a számos intézkedés lakáshely­zetük javítására, ám meg­engedhetetlen, hogy a bérfej­lesztési lehetőségeket több he­lyen nem használják ki. Erő­síteni kell a pedagógus­pártszervezeteket, fokozni az alapszervezetekben a kultu­rális munka tekintélyét. — _ Iskolarendszerünk, az oktató-nevelő munka újabb megújhodás előtt áll. A me­gye lelkes pedagógusainak vállára nagy munka neheze­dik ezekben az években. Az oktatási és nevelési folyamat stabilitását úgy kell megőriz­ni, hogy közben fel kell készülni a változásokra. Ez­úton is köszönetét mondunk megyénk legnagyobb számú értelmiségi rétegének, a pe­dagógusoknak, akik segítenek megtalálni a lehetséges leg­jobb megoldásokat a köz­oktatáspolitikai határozat végrehajtására. A megyei pártbizottság tit­kárának előadói beszéde után megkezdődött a vita. Első­ként Máté László, a dombó­vári Városi Tanács művelő­désügyi csoportvezetője szó­lalt fel és foglalkozott több gyakorlati kérdéssel. Bárd Flórián nyugdíjas pedagógus a felnőttoktatásról beszélt. Mennyiségileg kiemelkedő eredményeket értünk el a fel­nőttek általános iskolai kép­zésében — mondotta —, ám most már a minőség terén kell határozottabban előre­lépni. - Javasolta egy felnőtt- oktatási módszertani központ Ezután Csendes Lajos, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezető-helyette­se emelkedett szólásra. Beve­zetőjében arról beszélt, hogy egyetért a megyei pártbizott­ság értékelésével, s azzal is, hogy az 1972-es oktatáspoliti­kai határozat végrehajtását a megyei pártbizottság napi­rendre tűzte és annak értéke­lését új követelményekkel egészítette ki. A megyei ta­pasztalatokat összevetve az országossal elmondta, hogy Tolna megye közoktatásának tapasztalatai nagyrészt egy­bevágnak az országos értéke­léssel, a megyében visszatük­röződik az országos előreha­ladás. Az első kérdéskörben arról beszélt, hogy a Központi Bi­zottság hogyan ítéli meg a határozat végrehajtását. A határozat a realizálás útján van. Kialakult a társadalom közoktatást segítő figyelme és áldozatkészsége. Néha azon­ban úgy tűnik, hogy megko­pik, eltompul a probléma- érzékenységünk, vannak rossz tendenciák vagy a jók lassú ütemben bontakoznak ki. Mégsem adunk ezeknek a kérdéseknek olyan súlyt, mint amit szerepük megkíván. Né­hány helyen a gyakorlat és a tendenciák nincsenek össz­hangban a társadalmi gyakor­lat követelményeivel és ve­szélyeztetik a továbbhaladást. Közoktatáspolitikánk alap­tétele a tanulási feltételek te­rén lévő egyenlőtlenségek megszüntetése. Ennek meg­valósítása az általános iskolai gyakorlatban nem kellő üte­mű. A kérdéskörhöz tartozik, hogy még mindig nem sike­rült csökkenteni kellő mér­tékben a bukások arányát, igaz, hogy a párthatározat után 11,2 százalékról 7 száza­lékra csökkent a bukott ta­nulók száma, de még ez is na­gyon sok, mert egy részük a felnőttoktatásban részt vevők számát szaporítja, másik há­nyaduk pedig el sem végzi az általános iskolát. Ebben a kérdésben is meg kell talál­ni azokat a pontokat, amelyek elősegítik, hogy a tanulók tö­megei jobban haladhassanak előre. Egy ilyen pontról már tudunk; fokozni kell az óvo­dák iskola-előkészítő szerepét. Nagyon sok a képesítés nél­küli óvónő, akiket nem szidni kell, hanem ösztönözni a ké­pesítés megszerzésére. Csendes Lajos kiemelte, hogy ebben a kérdésben szemléleti változásra is szük­ség van, mert néha mintha túlságosan külterjesen pró­bálnánk megoldani. Sokkal inkább arra kell törekedni, hogy a tanulók már a tanórán megértsék és elsajátítsák a tananyagot. Stagnál a helyzet a tanköte­lezettségi törvény végrehajtá­sánál is. Az utóbbi időben de­valválódott az iskola elvég­zésének jelentősége. Legfá­jóbb azoknak a gyerekeknek a kérdése, akik az utolsó két létrehozását, amely a felnőtt- oktatással foglalkozó négy­ötszáz Tolna megyei pedagó­gusnak adna módszerbeli se­gítséget. Báli János, a Szekszárd vá­rosi művelődési osztály veze­tője az osztály közoktatást irányító tevékenységéről be­szélt, őt követte Takács Mik­lósnak, a paksi pedagógus- pártalapszervezet titkárának hozzászólása. Elmondta töb­bek közt, hogy a világnézeti nevelés hatékonyabbá tételé­re az idén marxista középis­kolát szerveznek pedagógu­soknak. Szenczi László, a szek­szárdi Garay Gimnázium igazgatója tantestületen be­lüli kérdésekről beszélt, köz­tük a vezetők és beosztottak viszonyáról. Csendes Lajos felszó­lalása évben maradnak ki, összeros- kadnak a cél előtt, a mi segít­ségünkkel. Ha itt nem tudunk előrehaladni, félő, hogy ez le­fékezheti az iskolastruktúra­változtatás megvalósítását is. Az oktatáspolitikai határo­zat törekvése az, hogy az ál­talános iskolától kezdődően fokozatosan emelkedő szám­ban egyes tantárgyak oktatá­sát fakultatívvá tegyük. En­nek egyik feltétele, hogy a tagozatos osztályokat kifut­tassuk. Ez nem történt meg, sőt számuk tovább emelke­dett. Egyes iskolákban rang és sikk lett a tagozatos osztá­lyok indítása. A beiskolázás­sal sincs minden rendben, mert ezekben az osztályokban a munkás- és parasztgyere­kek aránya feltűnően ala­csony. így fizikai dolgozók gyerekeinek tömege veszti el azt a lehetőséget, hogy egyen­lő feltételekkel indulhassanak a középiskolai és egyetemi felvételekre. A mai tanácskozáson is el­hangzott, hogy ezekben az osztályokban a legjobbak a személyi és a tárgyi feltéte­lek, ami szintén az egyenlőt­lenséget konzerválja. Nem le­het különbség a tagozatos és nem tagozatos osztályok fel­tételeiben. A középiskolákkal kapcso­latban a párt célkitűzése, hogy azok segítsék elő a gya­korlati, szakmai képzést. A kívánatos arány 60—40 szá­zalék lenne, amit még eddig nem sikerült elérni. Pedig a szakmát nyújtó képzésre a szülők és a gyerekek között is van igény. A Központi Bi­zottság osztályvezető-helyet­tese elmondta azt is, hogy a Mü. M. és az OM közös irány­elveket készít a kérdés meg­oldására, annál is inkább, mert az érettségizetteknek csak egyharmadát tudják fel­venni a felsőoktatási intéz­ményekbe. Az irányelvek tar­talmazzák azoknak a szak­máknak a körét is, amelyek­nek képzésére fakultatív ke­retek között sor kerülhet. A korszerűsítésről szólva : mi is a mi korszerűsítési fel­fogásunk? A korszerűsítés alatt a tanítás, a nevelés, a Csendes Lajos felszólalása módszerek korszerűsítését értjük. Az iskolának egyre inkább meg kell felelnie a fejlett szocialista társadalom érdekeinek. Az iskola szere­pe egyre inkább növekszik, de figyelembe kell venni, hogy az iskola folyamatos te­vékenységet folytat, ezért a korszerűsítést is folyamat­ként valósítjuk meg, ilyen módon az iskolák hatnak az egész társadalom fejlődésére, majd ez a fejlődés vissza az iskolákra. A fejlődés több lépcsőben valósul meg. Az első sza­kaszon már túl vagyunk, bár ennek a szakasznak a célki­tűzései sem valósultak meg teljes egészében. Példa erre, hogy a tanárok túlterhelése nem csökkent. A második szakaszban következik a tan­tervi reform végrehajtása. Ez nem nyolc év alatt történik, mert egyszerre kezdődik az első és a negyedik osztály, ban. A korszerűsített anyag­ban helyet kapnak a tudo­mányos eredmények, egyes tantárgyakat, például a ma­tematikát, új koncepció sze. rint tanítják. Csökkenteni kell a lexikális ismeretek ará­nyát, az új tanterveknek elő kell segíteni a szakmai kép­zést. Növekednie kell a ne­velés szerepének. Még az ősszel megkezdődik a peda­gógusok felkészítése. A régi keretben, de jobb minőség­ben kell megvalósítani a pe­dagógusok továbbképzését. A korszerűsítés harmadik üte­me, a távlati tervek kidol­gozása, adott iskolarendszer keretében folyik, de már most el kell készíteni az ez­redforduló iskolarendszeré­nek tervét. Ebben a kérdés­ben a Központi Bizottság fog dönteni. Az egyik elképzelés szerint marad a nyolcosztá­lyos képzés, és a négyéves középiskola, a másik variá­ció szerint 9—10 évessé kell fejleszteni az általános isko lát. A politikai döntést at­tól kell függővé tenni, hogy a strukturális változtatáshoz a népgazdaság tudja-e bizto­sítani a tárgyi és személyi feltételeket. A nevelés kérdéseiről szól­va az egyenlőtlenségek csök­kentése mellett a másik cél­kitűzés, hogy javuljon a ne­velő munka hatékonysága. Ehhez szükségesek az anyagi lata nem áll összhangban egyértelműen a párt célki­tűzéseivel. A közéletiség nem merül ki abban, hogy a pedagógus valamilyen tár­sadalmi munkát végez. A közéletiség alapvető krité­riuma a közéleti gondolko­zás. Ebben kell előrelépni. A tantestületek belső légköre és szelleme sem csak a köz­életi demokrácia tárgyköré­hez tartozik, de a nevelés feltétele is. Itt kell többet tenniük a pedagógus-párt­szervezeteknek. Csendes Lajos szólt ar­ról, hogy a tantestületekben nem egyértelműen értelme­zik a fegyelmi vétségeket. Nem elég azt számon kérni, hogy a pedagógus elkezdje nyolckor az óráját és csak csengetés után jöjjön ki az osztályból, a fegyelemhez hozzá tartozik a tantervi és az ideológiai fegyelem is. Még előfordul, főleg közép­iskolákban, hogy egyes peda­gógusok nem a tanterv sze­rint tanítanak, és így tanít­ványaik az egyetemi felvé­teleknél hátrányba kerülnek. Ideológiai, politikai fegye­lemsértésről is beszélt a Központi Bizottság osztály­vezető-helyettese. A nem marxista világnézetű peda-. gógusoknak is kötelességük marxista szellemben értel­mezni a tanított történelmi, társadalmi, irodalmi kérdése­ket. Az új tantervek tág teret adnak a pedagógusok alkotókészségének. Tisztelet­ben tartják a személyiség szabadságát. Itt szólt az elő­adó arról, hogy még nem minden iskolában szocialista a viszony az iskolavezetők és a beosztottak között. A de­mokratikus légkör kialakítá­sa nem egyszerűen csak hu. manizmus, hanem a társa­dalompolitika alapkérdése. A tanulókhoz való viszony sem mindenhol ideális, még a gyerekek igazságérzetén is csorba esik. A nevelés haté­konyságát vizsgálva nem kell mindig nagy dolgokra gondolni, a tantestületek tö­rődjenek többet a kis, a na­pi, az emberi dolgokkal. Befejezésül az idei tanév előkészítéséről szólt. Az ál­talános iskola alsó tagoza­tában bevezethető a szabad szombat. Az iskolának álta­lában feladata, hogy a tár­és tárgyi feltételek is, a tár­sadalmi irányítás mellett, de a legfontosabb a pedagógu­sok személye, amiről az utóbbi időben fontosságához képest kevés szó esett. Min­dig olyan vonatkozásban szóltunk róla, hogy a szocia­lista demokrácia keretén be­lül kell javítani a nevelés hatékonyságát, az kétségte­len, hogy ide tartozik, de nemcsak ide. A szakmai to­vábbképzésről már szól­tunk, de döntő kérdés az ideológiai képzés és tovább­képzés feltételeinek, színvo. nalának javítása. A neve­lők közéletiségének gyakor­sadalomhoz alkalmazkodjék, de ebben a kérdésben elvár­ható, hogy a társadalom al­kalmazkodjon az iskolákhoz. Az üzemek, intézmények ne csak az iskolaszépítésben, -bővítésben vegyenek részt, de oldják meg, hogy dolgo­zóik együtt lehessenek sza­bad szombatos gyerekeikkel. Az új tanévben nem lesz ki­emelt központi feladat, ar­ra kell törekedni, hogy nyu­godt, jó légkörben folytat­hassák az iskolák a felkészü. lést az oktatáspolitikai hatá­rozat végrehajtásának új feladataira, ezen belül az új tantervek bevezetésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom