Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-04 / 157. szám

1976. július 4. Képújság 3 Kincsünk: az alumínium A Székesfehérvári Könnyűfémműben befejeződött a széles- szalag-hengermű bővítésének második, és a présmű fejlesz­tésének első üteme. Mintegy egymilliárd forintot fordítottak az új présműcsarnok építésére és számos korszerű, nagy tel­jesítményű gépsor megvásárlására. Képünkön: az új présmű nagycsarnoka. (MTI foto — Jászai Csaba — KS) Várják a jogszabályt 548 hektár parlag Évlí/edes téma Pakson, hogy rendezni kellene a parlagon hagyott hatalmas terület ügyét, műve­lésbe vonni a földeket. A munka folyamatban van, de nagyon lassan halad. Magyarországot a nemzet­közi sajtóban gyakran neve­zik alumínium-nagyhatalom­nak. E jelzőt azzal érdemel­te ki, hogy bányáiból évente már csaknem 3 millió tonna bauxitot hoznak felszínre és ez hazánknak a szakmai vi­lágrangsorban a 6. helyet biztosítja. Tavaly a bauxit- termelés egy részét — mint­egy 700 ezer tonnát — ter­mészetes állapotában expor­táltuk. Iparunk hozzávetőleg hasonló mennyiségű — 760 ezer tonna — timföldet dol­gozott fel, a fennmaradó há­nyadot elsősorban a magyar— szovjet és a magyar—lengyel szerződések értelmében ér­tékesítettük. A belföld szű­kösebb energiakínálata miatt egyelőre viszonylag kevés, mintegy 70 ezer tonna nyers­alumínium készül kohóink­ban, viszont — ugyancsak a már említett magyar—szov­jet és a magyar—lengyel megállapodások alapján — 150 ezer tonnát tett ki a be­érkező és tovább felhasznál­ható tömbalumínium. Ennek egy részét ugyancsak külföl­dön értékesítjük; ez a meny- nyiség évente általában 85— 90 ezer tonnát tesz ki! (A dollárelszámolású magyar bauxit-timföld-alumínium export 1975-ben meghaladta a 108 millió dollárt.) Zárjuk e statisztikai felsorolást az alumínium félgyártmányok adatával: 1975-ben a magyar továbbfelhasználó üzemek már 125 ezer tonna terméket kaptak. Ez az érték a Székes- fehérvári Könnyűfémmű bő­vítésével 1980-ig tovább emelkedik. Ilyenformán 1975 végén az egy főre jutó alu­mínium-felhasználás Ma­gyarországon már megha­ladta a 13 kilogrammot, s ez több mint a nyugat-európai, ezen belül a közös piaci át­lag. Az idén tovább folytatódik a dinamikus feltárási prog­ram. Nyirádon hozzákezde­nek az Izamajof II. megnyi­tásához, míg a deákpusztai új; bányát véglegesen 1980- ban kell átadni, jóllehet ad­dig néhány vágata már ter­mel. E két helyről perspek­tivikusan csaknem 7 millió Hö'hna bauxitra számítanak. Ugyancsak az idén nyitják meg a tüskésmajori bányát, s korszerűsítik Halimba Ill­at. Iszkaszentgyörgyön a Bit­tó II. bánya megnyitásával növelik a földfémhozamot és 1977-ben Nagyegyházán is megkezdik a bányanyitást. Mindent összevéve 1980- ban Magyarországon — a központi terveknek megfele­lően — 3,1—3,2 millió tonna bauxitot hoznak '• felszínre, ebből 800 ezer tonna timföld készül. Az 1976-os terv 760 ezer tonna timföldről szól, amelyből a tröszt 450 ezer tonnát exportál, elsősorban a már említett egyezmények keretében a Szovjetunióba és Lengyelországba. A ma­gyar—szovjet megállapodást 1962-ben írták alá a felek. Eszerint 1985-ig évi átlagban 300 ezer tonna magyar tim­föld érkezik az olcsó vízi villamos energiával működő volgográdi alukohóba, és on­nan e mennyiség fele jön vissza alumíniumtömbök és -tüskök formájában. A lengyel—magyar egyez­mény 1970 és 1975 között évente 80 ezer tonna ma­gyar timföldexportot írt elő, cserében 17 500 tonna alumí­nium importjáért. Magyar- országtól Ausztria is vásárol timföldet, 1970-ig évi 25 ezer tonnát, 1971—80 között éven­te minimálisan 75 ezer ton­nát. (A MINERALIMPEX az osztrák VMW-Rauschofen cégnek 1970 és 1980 között összesen 765 ezer tonna tim­földet szállít.) Figyelemre méltó kooperá­ciós eredményeket mondhat magáénak a francia Cegedur cég és a MAT, jóllehet e kapcsolatok elsősorban a fél­kész és késztermékekre vo­natkoznak. Az előnyös nem­zetközi együttműködésekkel párhuzamosan gyorsan bő­vülnek és korszerűsödnek a magyar timföldgyárak. Ajkán 1973-ban a régi üzem mellett új gyár épült, ahol évente 240 ezer tonna timföldet ál­lítanak elő; itt a régi gyárral együtt a termelés már eléri a 400 ezer tonnát, a teljes hazai produkció több mint felét. Az alumínium termékek fel­dolgozásának legnagyobb bá­zisát Székesfehérváron hoz­ták létre. Zömében szovjet és francia import cégekkel 1971-ben szerelték fel az 1500 milliméteres szélessza- lagművet, majd a kapacitást 1973-ban bővítették és egy évvel később nagyobbították a présművet is. 1975—76-ban további beruházásokra kerül, illetve került sor. Mindezek után a székesfehérvári nagy­üzemben —1,2 milliméter vas­tagságú, 1200 milliméteres szé­lességű átlagban számolva — évente 71—72 ezer tonna me­legen és hidegen hengerelt szalag, huzal, lemez, fólia és más félgyártmány készül. (A présműben az idei bővítés után az évi 25 ezer tonnáról 35 ezer tonnára nő a terme­lés.) Szóljunk ar Magyar Alu­míniumipari Tröszt külföldi akcióiról is. Az ALUTERV a hazai timföld-alumíniumipa­ri létesítmények tervezésével nagy gyakorlatot és nemzet­közi hírnevet szerzett. Az el­ső megbízást a hatvanas évek elején kapta Indiából, egy évi 200 ezer tonna kapa­citású timföldgyár tervezé­sére. A korbai üzembe ma­gyar feldolgozó gépeket is szállították. Ezután. Romá­nia következett, a tulceai 250 ézer tonnás timföldgyár ter­veinek elkészítése; 3,5 millió rubeles gépexporttal kiegé­szítve. Ezt követően Afrika „meghódítása” volt soron, Mali, Malgas, Guinea, Ghana kért és kapott komplett ter­veket, továbbá Sri Lanka (peylon). Felkerestük Horváth Árpá­dot, a járási földhivatal ve­zetőjét, tájékoztatást kértünk a jelenlegi helyzetről és a megoldás lehetőségéről. — Éppen most fejeződtek be a határszemlék a járás minden községében, felmér­tük a műveletlen területek nagyságát. — mondja Hor­váth Árpád. — Ez már a második szemle volt az idén. A kettő között egy hónap telt el, s ezalatt száz hektárt mű­velésbe vettek a gazdaságok, de még így is rendkívül sok a parlag. Különösen Pakson. A járásban található 548 hektárból Pakson van 389 hektár ! — Kipusztult, illetve elha­gyott szőlők ezek. Látni le­het az utakról, sok szőlő tönkrement. Magam is tu­dok olyan esetet, hogy egy idős embernek két présháza van, tele fölszereléssel, de szőlője már egy tőke sincs. — Ha ilyen rendkívül nagy területről van szó Paks ese­tében, kézenfekvőnek látszik a teendő: géppel megtisztí­tani a földeket és aztán er­dősíteni vagy más művelésbe vonni. Miért húzódik a ren­dezés ? — Először jogilag kell ren­dezni még jó néhány esetben a tulajdonviszonyt. Nagy táblák kialakításának útjá­ban van egy-egy, vagy több kis megművelt szőlő. Kisa­játítani csak jogszabály­módosítással lehet ezeket. Már várjuk a rendelet meg­jelenését. Az a helyzet, hogy az erőműépítés megkezdése óta fölverték az árakat Pak­son, nehezen állnak rá a tu­lajdonosok a földcserére, vagy túlságosan magas árat szabnak, mások pedig egy­általán nem hajlandók meg­válni a magányosan díszlő kis tulajdonuktól. Reméljük, hamarosan megoldódik az ilyen tulajdoni probléma is. .— Ha csak ezen múlik, ak­kor egycsapásra elrendezhető minden? — Sajnos nem. Nagyon sokba kerül a területek meg­tisztítása, a fák, bozótok ki­irtása. Az előző években több gép erősen megrongálódott. Nem éri meg a téeszeknek most azért sem, mert évekig nem tudják gazdaságosan használni a feltört szőlő­parlagot, nem kedvez nekik, hogy szőlőként van nyilván­tartva az ilyen terület. Le­gelővé való átminősítést kér­tek. Gondolom, ez is meg­valósul. Jelentésünkben kö­zöltük a megyei földhivatal­lal a művelési ágváltoztatás szükségességét. Sőt, mind­ezek mellett még egy körül­mény gátolja Pakson a par­lagok megművelését. Arról van szó, hogy, mivel sok a kisajátítás az erőműépítéssel kapcsolatban, a téeszek egye­lőre nem hajlandók újabb te­rületeket feltörni, rendbe tenni, hiába is adná át ne­kik tulajdonjogilag a tanács. Ez a körülmény még tovább késlelteti a teljes rendezést. — Végeredményben tehát megakadt a munka? — Teljesen nem, csak ará­nyaiban kicsi az előrehala­dás. A Duna menti Egyesü­lés Tsz most a hatos út mel­lett alakít ki 35—38 hektá­ros szántóföldi táblát. Folya­matosan érkeznek hivata­lunkhoz az önkéntes földcse­re- és földfelajánlási meg­állapodások. A teljes rende­zéshez azonban több kell, mint az elmondottakból ki­tűnik. Tanácskoztunk erről, a nagyközségi tanács elnöke hívta össze az érdekelteket, a második határszemle után. — A járás többi községé­nek parlagjaival mi a hely­zet? — Minden községre vonat­kozóan kiadtuk az állami tu­lajdonba vételről szóló hatá­rozatokat. A 136 földtulajdo­nos (közülük több ismeret­len) területét 90 határozattal adjuk a magyar állam tulaj­donába. Természetesen eze­ket a földeket a termelőszö­vetkezetek fogják hasznosí­tani — mondotta a Paksi Já­rási Földhivatal vezetője. G. J. Gábor Aronék a tolnai 3. Nemcsak a termelőmunkában Egy brigád nemcsak attól szocialista, hogy tagjai élen járnak a termelésben, a munkában, a munkában töb­bet adnak, mint amit min­denkitől el lehet várni. A szocialista brigádok tagjai szocialista módon dolgoznak, tanulnak, élnek. És ebbe be­letartozik a társadalmi mun­ka, a közösségért végzett mozgalmi munka is. Talán a brigádvezető tud­na erről a legtöbbet monda­ni. De ő most nincs jelen, jól megérdemelt jutalom­üdülését tölti Olaszország­ban. Ám itt van az egyik „legfiatalabb” brigádtag, egy­ben a Gábor Áron „család” egyetlen nőtagja, Aponyi Lászlóné adminisztrátor. — Tavaly jutottam el ad­dig, hogy nemcsak gondol­kodtam a belépés lehetősé­gén, hanem meg is kérdez­tem a brigádvezetőt: — Jóska, bevennétek-e en­gem is a brigádba? — Hát, Erzsikém, ami en­gem illet, nemhogy nincs ki­fogásom ellene, hanem egye­nesen örülnék neki. De hát tudod, nálunk demokratiz­mus van, majd a legközeleb­bi brigádgyűlésen döntünk. Addig pedig gondoskodj né­mi protekcióról — tette hoz­zá nevetve. A protekcióval talán nem lesz baj, hiszen férjem már évek óta tagja a brigádnak. De azért mégis izgultam azon a brigádgyűlésen. — Gyerekek, mit szóltok hozzá, Erzsi kéri felvételét a brigádba — mondta Ven- czel Józsi. Egyhangúan mellettem sza­vaztak. Valaki még meg is jegyezte, hogy „a magunk­fajta munkásember inkább százszor megfogja a reszelőt, mint egyszer a tollat, főképp, ha adminisztrálásról van szó. Legalább lesz, aki vezeti a brigádnaplót.” — Rendben van, mondtam, de tessék tudomásul venni, hogy én nemcsak admi­nisztrálni akarok. Részt venni mindenben, amiben tu­dok, amit a brigád csinál. — De mi lesz a társadalmi munkával? — Homokozó­tetőt csinálunk a szövetkezet által patronált óvodának, KRESZ-pályát az általános iskolásoknak, maltert, téglát hordunk, vízvezetéket szere­lünk a brigádtagok házépíté­sénél. Mit keres ott egy gyen­ge nő? — Ezen is gondolkodtam. Udvarrendezésnél, takarí­tásnál segíthetek, és a par­kosításba is befoghattok. Meg aztán: Itt vannak a mű­hely ablakán ezek a régóta nem mosott, csupa olaj füg­gönyök. Majd én kimosom őket. És ami még jön. Be­\ Aponyi Lászlóné társulhatok társadalmi mun­kára más brigádokhoz is. így lett Aponyi Lászlóné tagja a Gábor Áron komplex szocialista brigádnak. Ter­mészetesen ő vezeti a naplót, ő tud minden adatot a bri­gádról anélkül is, hogy bele­nézne a naplóba. Például: Kinek milyen társadalmi funkciója van? — Kezdjük Venczel Jó­zsef brigádvezetővel. Tagja a szövetkezeti pártalapszervezet vezetőségének és a szövetke­zet ellenőrző bizottságának, most tavasszal beválasztot­ták a községi népfront­bizottságba. Szilák Mihály: A szövetkezeti bizottság el­nöke, tagja a községi és a megyei tanácsnak. Versánsz- ky János: A szövetkezet csúcs-KISZ-titkára, a közsé­gi KISZ-vb tagja, ellenőrző bizottsági tagja a horgász­egyesületnek. Aponyi László: a községi horgászegyesület vezetőségi tagja. Kaiser Jó­zsef: Tagja a szövetkezeti döntőbizottságnak. Varga La­jos: a szövetkezeti bizottság sportfelelőse. És rólam se feledkezzünk meg, a szövet­kezeti bizottság üdültetési felelőse vagyok, emellett el­látom a szövetkezet szocialis­ta brigád versenyfelelősi munkát. Ennyit a tisztségekről. Adatok a társadalmi mun­káról: A Gábor Áron brigád sokfélét végzett. Tavaly pél­dául 558 órát teljesítettek. Ebben van az Indu 152-es csomagolóláda soron kívüli elkészítése, munka az óvodá­nak, tereprendezés, játékok készítése, rollerek, KRESZ- táblák stb. Itt sorakoznak a naplóban az „igazolólapok”. Túl az 558 órán: segítés csa- ládiház-építésben 495 óra. Nemrég készült el Szilák Mi­si, Bak Jani és Rohr Ádi háza, jelenleg épül Aradi Lászlóé és Szűcs Istváné. De itt vannak az adatok a brigádnak a különféle sport- versenyeken, -vetélkedőkön elért eredményeiről, a „Szak­ma Ifjú Mestere” versenyek­ről, amelyeken a brigád „nem adja alább” 3—4 aranyéremnél. Még egy kérdés: Hány ta­gú jelenleg a brigád? — Huszonötén vagyunk. Tizenhatan kapták meg egyénileg is a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést, akik már régebb óta dolgoznak a brigádban. Én nem kaphattam meg, hi­szen csak az utolsó évben léptem be. De már nem va­gyok a „legfiatalabb” brigád­tag, a napokban vettünk fel új tagokat. És hogy teljes le­gyen a kép: A brigádban tegnapig négyen voltak párt­tagok. Szűcs Lacit, az ötödi­ket tegnap vette fel a tag­gyűlés. (Vége). JANTNER JÁNOS Szakály Kapos menti ifjúsági találkozó Szakályban negyedik al­kalommal rendezik meg ma a Kapos menti községekben élő fiatalok találkozóját. Az egynapos rendezvényre ti­zenöt községből mintegy hat- hétszáz fiatal érkezését vár­ják. A házigazdák nevében Varga Vendel, a községi ta­nács elnöke köszönti a ven­dégeket és nyitja meg a ta­lálkozót. Délelőtt fél tíztől a községi sporttelepen férfi, női és úttörő kispályás labda­rúgómeccseket rendeznek, a lőtéren pedig szintén mind­három kategóriában lövész­verseny lesz. Délután négy órától a Ka­pos partján Görgényi Zoltán vezetésével játékos vetélke­dőt tartanak. A játékdélutá­non a játékok jellegéből kö­vetkezően valamennyi néző részt vehet. Hat órától a Ka­pos partján felállított sza­badtéri színpadon néptánc­bemutató kezdődik. Nyolc órakor gyújtják meg a tábor­tüzet, amelynek lángjánál if- , júsági bál és pol-beat műsor zárja a napot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom