Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
U ^PÚJSÁG 1976. július 4. Berzsenyi Berzsenyi Dániel szobra Kaposvárott. Fetter Károly alkotása. A Tolnai Könyvtáros legújabb száma A megyei könyvtár kiadványának élén ezúttal Pa- csai László igazgatóhelyettes írását találjuk. Az elmúlt év célkitűzéseit, azok teljesítését összegező számvetés többek között megállapítja: „A könyvtári munka erősítette a szocialista tudat, erkölcs, életmód kialakítását, szolgálta a termelés, a gazdasági fejlődés céljait.” Az írás részletes ismertetésére nem vállalkozhatunk, viszont a megyei összesítő járásokra, helységekre bontott tanulságos számadatait a nem szakmabelieknek is figyelmébe ajánljuk. Dr. Dán Mihályné, az SZMT központi könyvtárának igazgatója arról számol be, hogy megyékben a szak- szervezeti könyvtárhálózat hogyan teljesítette az elmúlt tervciklusban rá hárult feladatokat. A balatonaligai továbbképző tanfolyamon január 22-én hangzott el Futala Tibornak, a Kulturális Minisztérium tanácsosának „Általános felügyelet, szakfelügyelet és módszertani gondozás” című előadása. A kiadvány közli és ezzel hozzáférhetővé teszi az előadás szövegét azok számára is, akik nem vettek részt a továbbképzésen. Az „Arcképek” sorozatban ezúttal Bella Margittal, a tamási könyvtár vezetőjével beszélgetett Győri Varga György. A „Továbbképzés” rovat ismét érdekes csemegével szolgál a Tolnai Könyvtáros olvasóinak. Solymárné E. Katalin és Solymár Imre bonyhádi helyismereti kutatók szinte a ’’feledés homályából” emelik ki Náray Antalt, a györei iskola hajdanvolt igazgatójának fiát, aki 1824- ben megjelent Máré vára című regényével az akKori fordításirodalommal ellentétben „eredeti magyar ro- mán”-t (regényt) akart adni, ráadásul a „magyar előidők- ből”. A „Könyvespolc” rovatban dr. Szilágyi Miklós, a Béri Balogh Ádám Múzeum igazgatója adja közre recenzióját, A.ndrásfalvy Bertalan Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig című munkájáról. A Tolnai Könyvtáros legújabb számát Molnár M. György rajzai díszítik. Weöres Sándor: Rondo Vörösmarty: „kalmár — fejedelem — tudós — szerelmes” témájára. Mint kagyló két fele zárulni eggyé, te és én, vagy maradni két barát, külön hajók másféle zásetaját lengetni szélbe vászon-lengeteggé, vagy inni szent magánosság borát, az emberek szemében nőni heggyé, vagy párban tűrni törpeség sarát, mint kagyló két fele zárulni eggyé, magányban átváltozni hadsereggé megismételve Isten ostorát tört nép hátán magasztosulni keggyé, te és én, vagy maradni két barát, mint kagyló két fele zárulni eggyé. AVATÁS Az üzlet előtt elhelyezett tábla büszkén hirdette: MA DÉLELŐTT TÍZ ÓRAKOR NYÍLIK MEG A REPREZENTATÍV „ARANY BORJÜ” ÉTTEREM SZERETETTEL VARJUK AZ IGÉNYES VENDÉGEKET ! A lehúzott redőny mögött Cseremlyei Zsolt üzletvezető idegesen nézegette az óráját, majd dühösen rászólt a fiatal pincérre: — Józsi! Tíz perc múlva nyitunk! __ Cseremlyei folytatta ellenőrző körútját. Elégedetten bólintott, amikor megszemlélte a törött szélű, csorba . poharakat, tányérokat. Kedvtelve nézegette a rozsdás, agyonsmirglizett evőeszközöket. Azt hiszem, minden rendben — jelentette ki derűsen, majd így folytatta: — üzletünket úgy reklámoztuk, hogy a kedves vendég naponta harminc főtt étel közül választhat. Mi van készen a konyhán? — kérdezte Mari nénit, a szakácsnőt. — Csontleves, sertéspörkölt és pásztortarhonya. Eszik, nem eszik, nem kapnak mást. — Helyes. Hideg sörünk van? — nézett Cseremlyei szigorúan a csaposra. — Szó sincs róla. A fri- dzsiderbe és a hűtőpultba Jókai összes műveit és az éjjeliőr két flanell hálóingét tettük. — Pompás! — helyeselt Cseremlyei. — Józsikám, a hangulatlámpákból még üssön ki vagy húsz villany- körtét, és gondoskodjék arról, hogy a mosdóban ne legyen szappan és törülköző. A zongorát kérem lehangolni, a légkondicionáló berendezés, remélem, már csődöt mondott. — Igenis — mondta alázatosan Józsi. — Kartársaim ! Pontosan tíz óra! Húzzák fel a rollót! Dübörögve szaladtak fel a redőnyök és Cseremlyei meghatott ünnepélyességgel jelentette: — A reprezentatív „Arany Borjú” éttermet ezennel meg- nyitottnak nyilvánítom! Az új vendéglátóipari létesítmény első vendége egy rokonszenves fiatalember volt, akit Cseremlyei sóval és kenyérrel fogadott, amelynek később elkérte az árát. — Most nyitották meg ezt az új éttermet, és máris ilyen állapotban van? — kérdezte ámuldozva a vendég. Az üzletvezető fölényesen mosolygott: — Mindent a vendégekért. Gyakran előfordul nálunk, hogy megnyílik egy étterem első osztályú besorolással, aztán fokozatosan leromlik. Mi nem akarjuk, hogy a kedves vendégeinket csalódás érje. Már a nyitás napján olyan mostoha körülményeket biztosítunk, amire csak néhány hónapi üzemeltetés után kerülne sor. Ezt a mostani alacsony színvonalunkat viszont az idők végezetéig tartani tudjuk... GALAMBOS SZILVESZTER Szekszárdi zenélő nyár Nyitó hangverseny a régi megyeháza udvarán Telt nézőtér és megérdemelt siker jellemezte a szekszárdi zenélő nyár nyitó hangversenyét, s talán joggal véljük úgy, hogy az elmúlt évek kísérletei most értek be, s immáron mint hagyománnyal számolhatunk a nyáresti koncertekkel. A méltó környezet, jó akusztika, s nem utolsósorban a gonddal összeállított műsor feltehetően a további előadásokra is nagy közönséget vonz. A megnyitón szekszárdi művészeket hallottunk, akik ismét bebizonyították magas színvonalukat, koncertképességüket, még akkor is, ha a nyitó trió nem mindenben sikerült. Pedig Mozartnak ez a remekműve — hiteles adatok bizonyítják, hogy kuglizás közben írta! — az önfeledt, örömteli muzsikálás iskolapéldája. Falussy Mária, M. Pálma Ilona és Lányi Péter együttese nem mindig éreztette ezt a felszabadult zenét. Annál szebben sikerült a másik kamaramű, Beethoven c-moll hegedű-zongora szonátája (Op. 30.), amit Balázs István és Lányi Péter adott elő. Thész László Liszt Spanyol rapszódiáját játszotta, roppant technikai biztonsággal, a Liszt-műveknél elengedhetetlen virtuozitással. A szekszárdi madrigálkórus Ligeti Andor vezetésével fejlődésének olyan fokára érkezett el, ahol már nem ismer megoldhatatlan feladatot, s magyarországi bemutatókra is vállalkozhat, ami Schönberg esetében akkor sem lebecsülendő, ha ez a műve kevés meglepetéssel szolgált. A Praetorius motetta bizonyította legjobban a kórus legszebb képességeit — szívesen meghallgattuk volna újra. Legföljebb az egyes műsorösszeállításokhoz lehet kritikát fűzni, mert Nagy Olivér enyhén eklektikus kórusműve Praetorius vagy Bartók közelségében nem tud hatásosan megszólalni. cs. Koczkás Sándor : A közép-európai „közíró” Bálint György 1906. július 9-én született Budapesten... A Nyugatban már 1925—26- ban megjelent két verse, majd egy novellája. 1933 után bontakozott ki pályájának nagy és termékeny korszaka. Hat esztendőt ölel fel ez a korszak: 1939 elejéig, amikor még viszonylag zavartalanul, az adott körülmények lehetőségeihez igazodva lehetett alkotnia. Maga a periódus sötét és nyomasztó volt: Hitler hatalomra jutásától a második világháború kitörését megelőző hónapokig. Bálint azonban megtalálta a kor elsötétedő valósága elleni tiltakozás eszközeit és módjait. Világnézeti előrelépését még az 1930 körüli társadalmi polarizálódás érlelte, s az ekkor széles körben hódító forradalmi illúziók inspirálták. A nemzetközi reakció, a fasizmus előretörése azonban nem riasztotta meg, sőt, elmélyítette meggyőződését, és fokozta öntudatát, harci kedvét. A korral szembeni ellenállás, a valóság illúziótlan szemlélete és az új távlatok keresése művészetének és kritikusi koncepciójának új tartalmat és szenvedélyesen kimunkált, fegyelmezett formai igényt adott. Mindennapjait az újságírás, a rendszeres irodalmi munka határozta meg. A Pesti Naplónak állandó munkatársa volt, de többször publikált a Magyarország és Az Est hasábjain is. írásait a kor reprezentatív folyóiratai is közölték: így a Nyugat, a Szép Szó, a Világirodalmi Szemle, de legotthonosabb az 1935-ben megindult Gondolatnál volt, amely 1936-tól az 1937-ben bekövetkezett megszűnéséig az illegális kommunista párt közvetett irányítása és befolyása mellett működött... 4. Egy hónappal később ismét Moszkvába hivatták. Amikor hazaérkezett, épp csak kinyitotta az ajtót, láttam az arcán, hogy összecsomagolhatunk, hosszú út vár ránk. Éppen március 8-a volt, másnap már indulni kellett, pedig akkor volt Jura születésnapja, betöltötte 26. évét. A csomagolás nem sokból állt. Szerény bútorainkat odaadtuk a szomszédoknak. Este meg összejöttek a barátok, elbúcsúzni. — Berepülőpilóta leszek — mondta, mintegy mentegetőzve Jura —, most aztán repülhetek, amennyi jólesik! JURIJ GAGARIN: „Mi jön ezután?” — gondoltam, amikor az ezüstös-zöldes fényben fürdő magas égboltot nézegettem. Képzeljék csak el, az első szputnyikunk ezernégyszázszor körülrepülte a Földet, a második pedig majdnem ezer fordulattal többet végzett és több mint százmillió kilométert tett meg. Jerzy Zelinski, lengyel újságíró: Az első szputnyik hatása világszerte bombaként hatott. Kiderült, hogy az oroszok lóhosszal megelőzték az amerikaiakat. Kiderült, hogy a 20-as, 30-as években, amikor az USA már gazdaságilag erős hatalom volt, a távoli Oroszországban egy maroknyi lelkes csoport létrehozta az első szovjet rakétákat, az 50-es években Cander egyik munkatársa — Szergej Ko- roljov — az űrhajók első főtervezője lett. Szergej Koroljov, akadémikus-: Az a remény vonzott a rakétatechnikához, hogy elkezdjük az űrrepülést, fellőjük az első szputnyikot. Sokáig nem volt meg azonban a reális lehetőség ehhez, az első űrsebességről csak álmodozhattunk. A nagy teljesítményű ballisztikus rakéták létrehozásával egyre közelebb kerültünk leghőbb vágyunk megvalósításához. Figyelemmel kísértük az amerikai szputnyik előkészítéséről szóló híreket, amelyet nem minden célzás nélkül neveztek el Avant- garde-nak. Egyeseknek akkor úgy tűnt, hogy ez lesz az első műhold a világűrben. Megkértem, hogy válogassanak nekem össze anyagot erről a leendő szputnyikról. Elém rakták. Számolgattunk és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az amerikai rakétaszakemberek csupán egy narancsnyi szputnyikot küldhetnek fel a röppályára. Számba vettük mi is a lehetőségeinket. Meggyőződtünk, hogy jó százkilós szerkezetet tudunk feljuttatni a röppályára! JURIJ GAGARIN: 1957. november 3-án újabb szovjet műhold szállt az ég felé. Az első után a második! Sokkalta nagyobb és nehezebb volt. Fedélzetén hermetikus fülkében tartózkodott a Lajka kutya... Amikor azokban a napokban a lapokat olvastam, töprengtem: „Ha egyszer élőlény tartózkodik a világűrben, miért ne repülhetne oda fel az ember is?” És akkor jutott először eszembe: „Miért ne lehetnék én ez az ember?” Ahogy erre gondoltam, nyomban meg is ijedtem a vakmerő ötlettől: hiszen hazánkban sok ezer olyan ember él, akit erre jobban kiképeztek, mint engem. A gondolat keresztülvillant az agyamon, kissé meg is rázott, aztán eltűnt. Ha valóra válik is, bizonyára nem egyhamar. V. Pavlov, professzor: Az első szputnyikok fellövése után a tudósok és mérnökök hozzáfogtak az ember űrrepülésének előkészítéséhez. Ez mindnyájunk számára új, ismeretlen; számos orvosi-biológiai és technikai kérdés még tisztázatlan volt, a világűr is számtalan titkot rejtegetett magában. Olyan fontos és komplex problémákat kellett megoldanunk, mint az űrhajós biztonságának és az élettevékenységhez szükséges körülmények biztosítása a repülés minden szakaszában, visszahozása a Földre, az egész rakéta-kozmikus rendszer megbízhatósága. E problémák megoldását a tudomány és technika különféle szféráiban tevékenykedő neves szakemberek vállalták magukra: hajtóműtervezők, fizikusok, orvosok. Fel sem tudom sorolni valamennyit. Kezdett létrejönni a neves tudósokból álló új ipari csoport, Szergej Koroljov és Msztyiszlav Keldis akadémikusokkal az élén. Jevgenyij Karpov, orvos: Az 1959 elején lezajlott értekezleten neves tudósok, minisztériumok és hivatalok képviselői vettek részt. Napirendje: az ember első űrrepülésének előkészítése. Az összegyűltek arról beszéltek, milyennek képzelik el azt az embert, aki megfelelő kiképzés után sikeresen megbirkózhatna mindazzal, ami az űrrepülés alatt vár rá. Már sok szakember fejtette ki a véleményét, amikor végre Szergej Koroljov kapott szót. Az űrrepülésre legalkalmasabb személyekkel, véleményem szerint, a légierő rendelkezik — mondotta. — Ezek a következő pilóták.. . Ifjúkori portré: a mosolygó Gagarin (Folytatjuk)
