Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-03 / 156. szám
1976. július 3. KÉPÚJSÁG 3 Orvosok és betegek A nagy tudósnak, az anyák megmentedének, Semmelweis Ignácnak a születésnapján orvosokat, gyógyszerészeket, egészségügyi szakdolgozókat tüntettek ki csütörtökön. Kiemelkedő munkájáért Kiváló Orvos kitüntetésben részesült dr. Sáfár László, a Dombóvári Városi Kórház-Rendelőintézet főorvosa és Érdemes Orvos kitüntetést kapott dr. Csullag József bonyhádi körzeti orvos. Búzafajták versenye E szívből jövő gratulációra sarkaló hír közlése után ne tekintse a Kedves Olvasó szónokinak a kérdést, hogy megbe- csüljük-e orvosainkat? A kitüntetések határozott igennek válaszolnak. De a kitüntetések ünnepi alkalmakkor esnek és jóval több a hétköznapunk, mint az ünnepünk. Ezért marad a kérdés: 1 Megbecsüljük-e orvosainkat? És megbecsülnek-e bennünket orvosaink, akiknél több — valóban életbe vágó — titkot egyetlen hivatás képviselői sem tudnak a társadalomról? A kiemelkedő orvosi munka ünnepélyes méltatása szükséges és indokolt. Többet tudunk egyes angyal- csinálók fekete jövedelméről, mint azokról a terhekről, melyek az országosan 27 ezer, a megyében 548 orvosra nehezülnek. Vajon 100 beteg közül hány ismeri a következő tényeket? A legújabb statisztikai adatok szerint egy év alatt a szakorvosi rendeléseken 61 millió beteg fordult meg. Tolna megyében a lakossági lélekszám többszöröse. A mentőszolgálat több mint 1 millió 600 ezer esetben vonult ki beteghez. A helyi kivonulások száma is ennek megfelelően volt magas. A munka megfeszített ütemét sejteti, hogy a sebészeti szakrendeléseken mindössze 7,3 perc, a nőgyógyászaton 10 perc, a belgyógyászaton 11,5 perc jutott átlagosan egy betegre. Emiatt — de egyéb okok következtében is — nem kevés a koccanás az egészség- ügyi ellátás végzői és a hozzájuk fordulók között. Részint a kapcsolat jellegéből ered az ilyesmi, mert ki ne óhajtana rögtön meggyógyulni, ki ne „hallott volna” ilyen és ilyen gyógyszerről, ami hatékonyabb, mint amit az orvosba gyógykezeléshez előírt!? De nem ritkák a jogos panaszok sem. Azok, amelyek a nap nap utáni taposómalomban elfáradt orvos modorát kifogásolják, vagy az olyanok, aminők azt teszik szóvá, hogy a mindenki számára ingyenes gyógykezelésért rejtetten, vagy nyíltan anyagi juttatást vár el az orvos. Ellentmondások szövevénye bonyolítja az orvos és a beteg kapcsolatát. Az országban csaknem 300 körzeti orvosi állás betöltetlen, s a megyében, ahol 104 körzeti orvos dolgozik, 9 állás üres. Ez az érem egyik oldala. Évről évre növekszik a táppénzesek aránya. Ez nem csekély gond, hisz az esetek egy részében kétségkívül inkább a lógás, semmint a betegség „magyarázza” a munkából való távolmaradást. Az egymással pörlekedő tények sem fedik el a tárgyilagos szemlélő elől, hogy a magyar orvostársadalom hatalmas munkát végez és hivatásának általában kiválóan megfelel. Méltó arra a — semmi máshoz nem hasonlítható — bizalomra, amely- lyel beavatjuk az orvost testi-lelki fájdalmainkba. Ez a föltétien kitárulkozás bizonyos értelemben még a szülő és a gyermek kapcsolatánál is nyíltabb, őszintébb és voltaképpen nincs semmiféle föltétele. Orvosnak lenni éppen ezért nem csupán egy mesterség a szakmák regimentjében. Az emberi tevékenységek fölé emeli az a körülmény, hogy a beteg a lét vagy nemlét válaszútján orvoshoz fordul. Átadia magát az orvos, általa többnyire nem ellenőrizhető szaktudásának, bízik a humánumban, a gyógyulás reményét éleszti föl benne a fehérköpenyes nő vagy férfi már akkor is, ha csak odaáll a betegágya mellé. Orvosra bízzuk a világra kívánkozó gyermekünket, orvoshoz fordulunk testi megpróbáltatásainkkal, s azt reméljük, hogy orvos áll majd mellettünk a léttől való búcsúzás nehéz pillanataiban. «£ rthető ebből : ezért várf— juk az orvostól, hogy tegye meg az emberért az emberfelettit is. Ezért fordulunk feléje a Semmelweis-évforduló alkalmából a szokásosnál nagyobb tisztelettel és megbecsüléssel. Ezért olyan roppant vállalkozás a gyógyítás tudományával lépést tartó, a jóságban soha el nem lankadt orvosnak lenni. Büszkék lehetünk arra, hogy a magyar orvosok többsége ilyen ember. S büszkék vagyunk azokra, akik ebből a többségből is kiemelkednek és érdemesekké válnak a naponként megnyilvánuló köz- megbecsülésen kívül a legmagasabb szakmai és állami kitüntetésekre. Bár ez az írás az Orvosok és betegek címet viseli, érdemük szerint emlékezzünk meg azokról is, akik közreműködése nélkül a legkiemelkedőbb orvosi munka sem lehet teljes sikerű. Az egészségügy szakdolgozóira gondolunk, s közöttük is elsősorban azokra, akiket szép hivatásuk a betegágyak mellé állított. A MEGYE legjobb búzatermesztő szövetkezetei közé tartozik a dunakömlődi Szabadság Tsz. Az utóbbi három évben például első vagy második lett termésátlagaival a paksi járásban. Tavaly csatlakozott a szövetkezet a ba- barci búzatermesztési rendszerhez, hogy jó eredményeit még tovább fokozza a lehetőségek szerint. Felkerestük Fritz Ferenc főagronómust és tájékoztatást kértünk arról, miben látják a továbbfejlődés lehetőségeit. Fritz Ferenc véleménye szerint nagyrészt már csak a fajta megválasztásával lehet fokozni a termésátlagokat. Évek óta törekednek arra, hogy beszerezzék és termeszszék azokat a búzafajtákat, amelyek többet ígérnek, mint a korábbi fajták. Amióta kiderült, hogy a sokáig kiválóan helytálló Bezosztája 1-es búza nem jelenti a termelési maximumot a korszerű mezőgazdaságban, Dunakömlő- dön is kiszorították ezt a búzát más fajták. AZ IDÉN a következő fajtákat termesztik a Szabadság Tsz-ben: Jubilejnaja, Auróra, Kavkáz, Bezosztája i. és takarmánybúzának a Libel- lula. Három éven keresztül jól termett az Auróra és a Kavkáz, tavaly pedig kitűnően vizsgázott a Jubilejnaja. Utóbbi 49 mázsát termett hektáronként. Csak az a baj, hogy a magassága miatt hamar megdől viharos időben. Keresni kell az újabb lehetőségeket. Ehhez segítséget nyújt a termelési rendszer: kísérleteit megyénkben két helyen folytatja, Bogyiszlón és Bölcskén. Évek óta „vizsgáztatják” a rendszerhez tartozó gazdaságok szakemberei a martonvásári 4-es és a szegedi GK—3-as fajtákat. Kiderült róluk, hogy bőtermők, a minőségük is van olyan jó, vagy még jobb, mint az eddig termesztett búzáké, sőt a GK—3-as nagy előnye még, hogy a szára alacsony. ősszel már ezek a búzák foglalják el Dunakömlődön a nagyobb területet és csatla- * kozik hozzájuk a jugoszláviai Száva búza. A Szabadság Tsz főagronó- musának véleménye szerint két év múlva általánosan elterjednek a legjobb magyar fajták és a lehetőségek szerint néhány jugoszláv búzafajta is. Ezek mind többet tudnak produkálni megfelelő körülmények között és a betegségekkel szemben is ellenállóbbak. Tanulmányozták őket a helyszínen, Jugoszláviában, illetve a magyar kutatóintézetek termelőgazdaságaiban. Babarcon jelenleg két jugoszláviai fajta van kísérleti termesztésben, őszszel pedig már egész sorozatot vetnek. Ugyanígy a martonvásári és a szegedi fajtákból, továbbá új szovjet búzákból is. DUNAKÖMLÖDÖN szinte biztosra veszik a közös gazdaság vezetői, hogy két év múlva termeszteni fogják például a martonvásári 5-ös búzafajtát, mert az már vizsgázott, csak ki kell várni az időt, hogy vetőmaghoz jusson a szövetkezet. Állandó kísérlet folyik tehát, de olyan próbálkozás, ami biztos eredményt hoz, hiszen éppen ez a cél: mindig többet. G. J. Gábor Aronék a tolnai GÉM-ből 2. Többet tudni, többet adni Szilák Mihály gépész- technikust, a szerszámműhely vezetőjét nem kellett elhívni munkájától, hogy beszélgessünk. Tanulmányi szabadságon van, a marxizmus—le- ninizmus esti egyetem első évfolyamán tanul, vizsgára készül. De azért szinte naponta benéz az üzembe, hátha valami fennakadás van, segíteni kell. — Jó is letenni egy-két órára a könyveket, jegyzeteket, ez a munka kikapcsolódást jelent. — Hogy mitől szocialista ez a brigád? — Elsősorban attól, hogy itt szinte mindenki többet tud, mint ami a beosztásánál, munkakörénél fogva elvárható tőle, és természetesen többet is produkál. Szekszárdon, a Gépjavítónál tanultam a szerszámkészítő szakmát. A „Szakma kiváló tanulója” országos versenyen a negyedik helyet szereztem meg, így három hónappal előbb lettem szakmunkás, mint a többiek. Beléptem a szövetkezetbe 1964. május 15-én, két hét múlva már feltettek a brigád tagjai sorába is. Katonának mentem, elvégeztem levelezőként a pécsi Zipernovszky gépipari technikumot, 1972- ben megbíztak a szerszámműhely vezetésével. Jó pár évig KISZ-titkára voltam a szövetkezetnek, jelenleg elnöke a szövetkezeti bizottságnak. — Persze, az iskola, a bizonyítvány, a diploma is fontos. De önmagában ez nem elég, hiszen a technika rohamosan fejlődik, mindig újabb és újabb megoldások jönnek és lépést tartani csak úgy tud az ember, ha állandóan képezi magát. Erre itt a szövetkezetben nemcsak lehetőség van, hanem egyenesen ösztönzik az embereket. Talán az ösztönzés sem elég pontos kifejezés. Követelmény a lépéstartás a technikai haladással. A szériagyártáshoz szerszámok kellenek. De nálunk ma már nemcsak lakatosipari munkákhoz — tehát lemez- hajlításhoz, sajtoláshoz, kivágáshoz, vagy forgácsoláshoz kell a sablon, szerszám, „bevonult” hozzánk a műSzilák Mihály anyag is. Míg korábban nem volt szükség szerszámtervezésre, ma, öt-hat év óta már előre megtervezzük, sokat spekulálunk, milyen legyen, együtt törjük a fejünket a szakmunkásokkal. Mint például tavaly, a „Magi” iskolai vizsgáztató berendezésnél. Váratlanul jött, hogy ebbe a berendezésbe nem kapható a lengyel importból származó kapcsoló, a forma- tervezett új fajta kapcsolót nekünk kell gyártani. A fad- di Lenin Tsz műanyagüzeme vállalja a gyártást, ám csak úgy, ha a fröccsöntő szerszámot mi adjuk. Farkas Karcsi kollégámmal, barátommal fogtunk hozzá. Először plexiből, szinte reszelővei elkészítettük a kapcsolóház mintadarabját, majd napokig gondolkodtunk, vitatkoztunk, mindig közelebb jutva a megoldáshoz. Egyik reggel aztán jött Karcsi: no, komám, van egy ötletem. Ferdére alakítjuk ki a zárósíkot, akkor biztosan jó lesz. Tényleg ez lett a legcélszerűbb megoldás. Napokig este 8—9 óráig dolgoztunk rajta, míg aztán produkáltuk a kész fröccsöntő szerszámot. Ma is ezzel készül Faddon a kapcsolóház, amibe mi beszereljük a kapcsolót. Sajnos, Karcsi már ezt nem érhette meg. A kitüntetést sem. A tava-t lyinál, amikor megkaptuk aj megyei pártbizottság kong-i resszusi oklevelét, még köztünk volt. Kaiser József lakatost a protoműhely vezetőjét a munkapadnál találom. Éppen egy MOM műszerdoboz mintapéldányán dolgozik. — Igen, én vagyok az egyetlen alapítótag a brigádban. Közülünk, a tíz alapító közül négyen vagyunk a szövetkezetben, a többi három más területen. — Lakatos volt akkor is, lakatos ma is. — Igen, ha így nézzük, nem vittem valami sokra. Ma már sajnálom, hogy annak idején, amikor a többiek, nem végeztem el én is a technikumot. Ha nem is könnyen, de biztosan sikerült volna, hiszen itt a műszakiak nemcsak a munkát várják az embertől, hanem segítenek is. Még a tanulásban is. Egyik-másik mérnök, technikus, ha kell, fél napot is itt tölt egyfolytában a műhelyben. De maradjunk csak egyelőre a lakatosságnál. Más lakatos vagyok én ma, mint tizenkét évvel ezelőtt. A textilgyárból jöttem, ahol az üzemlakatos egész nap elboldogul egy kombújáltfogóval és egy csavarhúzóval. És most nézzen ide, mennyi különféle szerszám, műszer, mérőeszköz van itt. Itt, a szövetkezetben tanultam meg rajzot olvasni — rajzolvasási tanfolyamot tartottak többször is — és itt váltam igazán sokoldalú, képzett lakatossá. — Tíz évvel ezelőtt csak lakatosipari termékeket állítottunk elő, trafóházakat, boltberendezéseket, hűtőpultvázakat, tv-szervizasz- talt stb. Ezenkívül „bedolgoztunk” a nagyiparnak. A változás 1967-ben kezdődött, amikor ipari tanulóink — vizsgamunkaként — elkészítettek egy 4 tonnás excenter- prést. Kiderült, hogy ez a prés hiánycikk, nekünk is kellett egy pár, így hamaroKaiser József san szériagyártmány lett belőle. Természetesen nem eredeti, hanem már formatervezett kivitelben. Bemutattuk a budapesti ipari vásáron, majd egymásután kaptuk a megrendeléseket. Ez volt az első komolyabb önálló gyártmányunk. Ma már a műszeripari termékek dominálnak és minden újdonságnak első példánya itt készül, ebben a műhelyben. Más szerszámok is kellenek a nagyszériához, a tartósság, a pontosság, a mérettartás elengedhetetlen követelmény. Mi kezdeményeztük és a szövetkezet vezetősége jóváhagyta: A brigád által készített- szerszámokat nem vészi át a MEO, azok közvetlenül a termelésbe kerülnek, a brigád felel azok minőségéért. Az önmeózás egy üzemben kiváltság, azt jó munkával kell kiérdemelni és megtartani. Jantner János (Következik: Nemcsak a termelőmunkában.) Megyei IG-szemle (Tudósítónktól). Tegnap, a kora reggeli órákban érkeztek . meg az Ifjú Gárda-szakaszok tagjai a megye négy járásából, valamint Szekszárd városból, hogy részt vegyenek a hetedik Tolna megyei Ifjú Gárda-szemlén, Dombóváron. 11 órakor került sor az ünnepélyes megnyitóra, ahol a megyei KISZ-bizottság és a dombóvári párt- és állami szervek nevében Hornyik Lajos, a városi KISZ-bizottság titkára meleg szavakkal köszöntötte az ifjúgárdistákat. Megnyitójában hangsúlyozta, hogy az évente megrendezésre kerülő megyei Ifjú Gárdaszemle jó alapot és lehetőséget biztosít arra, hogy számot adjanak az elmúlt év munkájáról, majd így folytatta: „Ha az Ifjú Gárdaegységek tevékenységét vizsgáljuk a fiatalok hazafias nevelése területén, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az különösen az utóbbi három évben szervezettebb, célratörőbb, eredményesebb lett.” A szemle három napja alatt sportversenyekre, tereptani és honvédelmi vetélkedőkre kerül sor Dombóvár különböző létesítményeiben. A szemlén képviselteti magát az Ifjú Gárda országos parancsnoksága is. A városi KISZ-bizottság valamennyi résztvevőnek emlékplakettet ad át, amelyet erre az alkalomra készített Balázs Istvánné, dombóvári keramikus népművész. Magyarszéki Endre
