Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-02 / 155. szám

a Képújság 1976. július 2. Leány virággal A Szőnyi-tanítványként ismert Bőhm Lipót festőművész Győrben nagy érdeklődéssel fogadott kiállításának anyagát az utolsó 10 év alkotásaiból válogatta a Képcsarnok Vállalat. Húszezernél többen a balatoni nyaralókért Szovjetunió Az utóbbi időben sokat hallunk, olvasunk Szibériá­ról. A Szovjetunió legutóbbi száma új elemmel bővíti is­mereteinket. A Kétirányú forgalom című cikkből nem­csak azt tudhatjuk meg, hogy 1965 és 1975 között több mint ötszörösére emelkedett a Szovjetunió kereskedelmi forgalma a nyugat-európai tőkés országokkal és Japán­nal, hanem azt is, hogy a japán—szovjet gazdasági együttműködés keretében japán gépek és berendezé­sek segítik Szibéria, vala­mint a Távol-Kelet termé­szeti kincseinek kiaknázását. Cserébe a szovjet fél külön­féle faanyagokat, valamint húsz év alatt több mint 100 millió tonna kokszolható szenet szállít Japánnak. Hivatása az életveszély Alekszander Scserbakovnak, a Repülő című cikk alanyá­nak, aki egy érdekes esetét meséli el a folyóirat hasáb­jain: hogyan katapultált má­sodpilótájával egy próbare­pülés közben kigyulladt gép­ből. Moszkváról is sok min­dent tudunk már. De azt még a történészek sem tudják pontosan: mikor is alapítot­ták Moszkvát? A Régész­ásóval Moszkva alatt című írás arról számol be, hogy az arhangelszki székesegyház alatt egy kora vaskori telepü­lés maradványaira bukkan­tak. Petruska nem Moszkvából, hanem a hatalmas orosz föld­ről érkezett Magyarországra, pontosabban Budapestre. Az orosz vásári bábjáték nyug­hatatlan tréfacsinálója Bu­dapesten a Körszínházban mutatkozik be. A folklórban való búvárkodás adta az öt­letet a magyar színházi al­kotóközösségnek : az orosz népi figura világ körüli útra indul, Csehországban Kas- parek, Magyarországon Vi­téz László, Angliában Punch, Itáliában Pulcinella lesz be­lőle. S még egy érdekesség: a mű néprajzi anyagának válogatása során rábukkan­tak a Lúdas Matyi orosz változatára. Mindezt a Pet­ruska a Körszínházban című írásból tudhatjuk meg. Mindezeken túl a Szovjet­unió júliusi számában infor­mációt kapunk a világszerte egyre jobban tért hódító pneumatikus munkagépek­ről, részletes választ ad a folyóirat több érdekes kér­désre, köztük arra is: mi váltja ki a szívinfarktuson átesett betegből a szorongó bizonytalanságot ? Lányok, Asszonyok A folyóirat élén — külö­nös tekintettel a nők szere­pére — az SZKP XXV. kongresszusának munkáját ismerteti a szerkesztőség. Többek között részletesen tájékoztat Tyereskovának a kongresszuson elhangzott fel­szólalásáról. A szív- és ér­rendszeri megbetegedések gyógyszereivel kapcsolatos kutatásokról és eredmények­ről számol be a Közösen az 1. számú betegség ellen című írás. A Nevelés nélküli ne­velés cikkben a magyar ol­vasó is magára ismerhet. Ná­lunk is gyakran sóhajtanak fel így a szülők: „Nem ne­veltük erre...” „...Nem értjük, mi lehet az oka...” Az idéze­tet a cikkből vettük, amely­ben számtalan ilyen „pa­nasz” hangzik el szülői száj­ból, ha gyermeke viselkedé­sében negatív vonásokat ta­pasztal. Pedig a „modell” szüntelenül ott van a szülő, a környezet viselkedésében, hi­szen a gyerek nem is képes végiggondolni a felnőttek minden lépését, ösztönösen utánozza őket. Ezzel az iz­galmas pszichológiai-pedagó­giai problémával foglalkozik a Nevelés nélküli nevelés cí­mű cikk. A siker csúcsán cí­mű írás a művészetek „tün­dérasszonyát”, a balettet mu­tatja be, mégpedig a Moszk­vai Nagyszínház jeles prima- balerináján, Maria Kondra- tyeván keresztül. Világklasz- szis szovjet és magyar női sportolók olimpiai versengé­sét, összecsapásait eleveníti fel a lap Nyári olimpiai já­tékok című összeállítása. Aki szeret kötni, horgolni és főz­ni: jó mintákat és ételrecep­teket talál a folyóirat mel­lékletében. A harmadik szám két címmel jelent meg: a régi alatt olvasható a folyóirat új címe is: Világ és nyelv. Mint a folyóirat címéből is kiderül: a lap a nyelvvel foglalkozik, természetesen az eszperantó nyelvvel elsősor­ban. A dr. Csanádi Árpád­dal, a MOB főtitkárával folytatott beszélgetés címe is jól kifejezi a tartalmat: „Mit tehetnénk a nemzetközi sport és a nemzetközi nyelv .társítása’ érdekében?” Érde­kes kérdés, érdemes elolvas­ni. A lényege: a NOB hiva­talos ajánlással forduljon a világ sportolóihoz az eszpe­rantó elsajátítására. Egy má­sik sportvonatkozású írás a szellemi olimpiák felelevení­tését sürgeti. A Magazin par­lamenthez intézett levelére dr. Nezvál Ferenc nyugalma­zott igazságügy-miniszter és Riss Jenő, a BKV vezér­igazgató-helyettese válaszol. „A nyelvek halála” címmel Bárczi Géza írását közli a folyóirat. Egy másik cikkből megtudhatjuk: mit jelent a nyelvi kérdés a fejlődő or­szágokban. Szputnyik A világ kapitalista orszá­gai megingathatatlannak vélt bástyáit az elmúlt években nagy megrázkódtatások, gaz­dasági válságok rázták meg. A burzsoá közgazdászok azt állítják, rendszerük védelmé­ben, hogy a gazdasági élet nehézségei és a válságjelen­ségek minden iparilag fej­lett országban jelentkeznek, függetlenül az adott ország társadalmi, politikai beren­dezkedéstől. Ezt az állítást cáfolja a lap egyik vezető cikke, amelyből többek kö­zött megtudhatjuk, hogy a Szovjetunió történetének legeredményesebb ötéves ter­ve volt az elmúlt öt esztendő. Még valamennyien emlék­szünk a napra: 1975. július 15. Ezen a napon indultak a szovjet űrrepülők a bajkonu- ri űrrepülőtérről a nagy gonddal előkészített űrran­devúra az amerikai űrhajó­val. A szovjet és amerikai művészetben azonnal vissz­hangra talált a világűr meg­hódításának témája. Az űr- . korszak hatására kialakult művészetről is tájékoztat a Szputnyik júliusi száma, amelynek egy másik cikke érdekes véletlenről számol be. Anatolij Ivanovics Lju- torevics 35 éven át volt vak. Látását 1940-bçn, zúzódás következtében veszítette el. Egyszer azonban a lépcsőn lefelé menet megbotlott és hirtelen visszanyerte a látá­sát. Az eset felkeltette a szakemberek érdeklődését. Kiderült: szürke hályogja volt és az esetnél bekövet­kezett rázkódás a sebész szikéjét helyettesítette. Megteremthető-e a mester­séges intellektus? A válasz: igen. Még talán a XXI. szá­zad kezdete előtt is sor ke­rülhet erre — válaszol a kérdésre V. Giuskov akadé­mikus. Fényszimfónia címmel is­merteti a folyóirat a kiváló orosz zeneszerző, A. Szkrja- bin kezdeményezését, aki a muzsikát összehangolta a színek harmóniájával. Több mint húszezer dol­gozó vesz részt a Balaton nyaralóvendégeinek kiszolgá­lásában, ellátásában, s több tízezer azoknak a száma, akik közvetve járulnak hozzá a nyári megnövekedett igé­nyek kielégítéséhez. A tsz-közi vállalkozások révén csaknem a fél ország részt vesz az üdülőkörzet el­látásában, számos tiszántúli megye üzemei árusítóhelyet nyitottak a nagyobb idegen- forgalmi központokban. Az alföldi szövetkezetek naponta kisebb teherautó­karavánnal szállítják a friss gyümölcs- és zöldségféléket a balatoni nyaralótelepekre. Megyénket Földesi János képviseli A KOZMUVELODES KÉRDÉSÉI A Magyar Tudományos Akadémia és a Népművelési Intézet Földesj Jánost, a madocsai népi együttes ve­zetőjét is jelölte abba a de­legációba, amelyik augusztus 21-én az Egyesült Államokba utazik. A huszonöt tagú nép­művész-delegáció részt vesz a Függetlenségi Nyilatkozat kétszázadik évfordulójára rendezett ünnepségeken. Itt a könyvtár- hol a könyvtár? A pusztai iskola valamiko­ri padjai a sarokban egymás tetejére hányva, ma már fe­leslegessé vált bútordarab­ként foglalják a helyet. Előt­tünk a terem közepén pla­fonig felhalmozott portálok, ládák, deszkék, régi szem­léltetőeszközök és székek töl­tik ki a terem nagy részét. Csak a hátsó — valamikor a katedrával szemben lévő — fal előtt hagytak annyi utat, hogy a teljes falhosszon fel­állított szekrényekhez hozzá lehessen férni. így néz ki a szekszárd-ózsáki fiókkönyv­tár. — Most már jó, mert leg­alább be tudok menni, — mondja a könyvtáros, Gili- cze József né, aki a pusztai iskola megszűnéséig tanítónő volt Ózsákon. — Azelőtt, be sem engedtek. Amikor be­pakolták ide ezeket a dol­gokat, nem voltam itthon, ők elmentek és lezárták. Most már bejöhetek, de ebben a helyiségben kölcsönözni nem lehet. Amíg itt volt az isko­la, hatvan-hetven olvasóm is volt. A gyerekek hazavitték a könyveket és a szülők is kedvet kaptak az olvasásra. Azóta zuhanásszerűen csök­kent az olvasói létszám. Ta­valy például már csak 39 könyvtári tagom volt. Persze ez nem ad teljesen valóság­hű képet, mert egy-egy ol­vasó által kikölcsönzött könyvet a többi családtag, sőt a szomszéd is elolvassa. Talán ezért magas viszony­lag a kikölcsönzött kötetek száma: 1975-ben 1508 köny­vet kölcsönöztek. Igaz, ha ezt az 1974-es 7857 könyvvel hasonlítjuk össze, nincs mi­vel dicsekednünk. Átmegyünk az udvar túlsó oldalára, az orvosi rendelő­be. Az orvos rendszeresen rendel itt, őt az ide félig be­költöztetett könyvtár nem zavarja. A rendelő egyik fa­la mentén végig könyves­polcok állnak, kb. ezer kötet könyvvel. Még nem dőlt el véglegesen, hogy a többi, kö­zel háromezer kötet is át­költözhet-e ide? Ha igen, „megoldott a könyvtárhely­zet”. Mert biztos, hogy az ózsákiak szívesebben men­nek oda kölcsönözni, ahol nyugodtan leülhetnek, bele­lapozhatnak egy könyvbe és nem várja a téli hidegben türelmetlenül topogó könyv­tárosnő, hogy mikor fejezik már be a válogatást. (Kér­dés, hogy megfelelő társí- tás-e orvosi rendelőt és könyvtárat egy helyen mű­ködtetni!?! A szerk.) Beváltatlan ígéret Cseppet sincs szerencsé­sebb helyzetben a szekszárd- szőlőhegyi könyvtár. A mű­velődési házban egy 18—20 négyzetméteres helyiségben, van a több mint háromezer kötetes állomány összezsúfol­va. A szekrényekben két- három sorosan vannak a könyvek. Az alsó polcrésze­ken a penész is kikezdte a könyveket. Felül pedig lehe­tetlen az eligazodás a több­soros oszlopok között. Évek óta ígérik a művelődési ház átalakítását, ahol már meg­felelő nagyságú termet kap­hat a könyvtár is. A megyei könyvtár már 1974-ben meg­vásárolta a majdani könyv­tár bútorait, de az átépítés még — ki tudja meddig — várat magára. Áz új bútorok a megyei könyvtár raktárá­ban porosodnak. Ha nem olyan fix az átalakítás ígé­rete, fordíthatták volna egyéb szükséges dologra a pénzt, amiből nincs annyi, hogy ilyen jellegű befagyasz­tásra is szánhatunk belőle! Kulturális centrumok A Tartsay lakótelep egyik házának pincéjében területi ifjúsági klub és könyvtár működik. A helyiség klub­könyvtár jellegű, mert a fia­talokon kívül a könyvtárban tartja összejöveteleit az asz- szonyklub is. Rendszeres programjaival, kölcsönzésé­vel a könyvtár a lakókörzet kis közművelődési centruma. Kényelmes fotelok, székek, kilencféle folyóirat és kör­ben szabad polcokon közel négyezer kötet könyv teszi otthonossá nemcsak kölcsön­zésre, hanem kulturált pihe­nésre, kollektív szórakozásra alkalmassá a helyiséget. Meg is látszik a látogatottságán, hogy alkalmas arra a fel­adatra, amelyért pár éve lét­rehozták. Háromszázharminc beiratkozott olvasója tavaly 5660 könyvet kölcsönzött. Legtöbb könyv a felsővá­rosi fiókkönyvtárban van. A kölcsönzők mintegy 5—6 ezer kötet közül választhatnak. Azelőtt félműszakos könyv­táros dolgozott a felsőváros­ban. Rendszeresen tartottak gyermekfoglalkozásokat és már akkor is ott tartotta összejöveteleit a felsővárosi olvasó asszonyok klubja. Ha­sonlóan jó körülmények kö­zött dolgozik a Kadarka ut­cai fiókkönyvtár is. A fiókkönyvtárakat a me­gyei könyvtár tehermentesí­tésére és azért hozták létre, hogy a város távolabbi ré­szén lakóknak ne kelljen messze menniük, ha könyvet akarnak kölcsönözni. Külön könyvkészlettel rendelkez­nek, évente ötvenezer fo­rintért vásárolnak új köny­veket a fiókkönyvtáraknak. A fiókkönyvtárak könyv­forgalmát vizsgálva egyértel­műen kitűnik, hogy bent a városban, ahol a megyei könyvtár összehasonlíthatat­lanul nagyobb könyvkészlet­tel áll az olvasni vágyók ren­delkezésére, ott is szükség van fiókkönyvtárak munká­jára, mert szinte „házhoz jön” a kölcsönzési lehetőség. A hálózat további bővítése a következő évek feladata. Ami változásért kiált Nincs rend a külterü­leteken! A kilométerre nem is távoli, de életkörülmé­nyekben jóval elmaradottabb lakóterületeken, ott ahol a városi élet ma már szinte nélkülözhetetlen létesítmé­nyei — az iskola, a mozi, a művelődési ház, a presszó — hiányoznak, a fiókkönyvtár lehetne a terület közművelő­dési centruma, a kultúra egyetlen — ha nem is felleg­vára, de — háza. Sajnálatos, hogy éppen ezek fejlesztésé­re nem fordított kellő figyel­met a városi tanácr TAMÁSI JÁNOS Magányos halász Fotó: Gk

Next

/
Oldalképek
Tartalom