Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-02 / 155. szám
1976. július 2. Í(xna\, , . mÊPUJSAG 3 Víz a községnek Munkaverseny a termelőszövetkezetekben A kocsolai felhívás: növeljék a termésátlagot Korszerű termelési eljárások Simontornya, a megye egyik ipari központja, és mégis régóta vízhiánnyal küzd. Évtizedekkel ezelőtt a Sió jobb partján létesítettek vízmüvet, a község e részén jó ivóvizet tudtak a lakosság részére adni. A községi tanácsház előtti téren a húszas évek elején fúrtak egy artézi kutat. A mélyből jó ivóvíz, mint később a vizsgálatok során kiderült, szénsavas ásványvíz tört fel. A felszabadulás előtt egy maszek vállalkozó foglalkozott a víz palackozásával, sőt a negyvenes évek végén a helyi ÁFÉSZ is palackozott a kitűnő ízű gyógyvízből. A község fejlődése folyamán azonban megszüntették az artézi víz palackozását, olyannyira, hogy a pozitív kútból a környékbeliek is alig tudtak naponta egy-egy vödör vizet hazavinni. A nagyközség fejlődése megkívánta, hogy a Sió jobb partján levő községrészt is jó ivóvízzel lássák el. Ezért megyei támogatással, a helyi lakosság és intézmények, vállalatok közreműködésével vízmüvet létesítenek. A mezőgazdasági üzemekben is jó hagyományai vannak a szocialista munkaversenynek. Az üzemek közötti versenyt a TOT, a MÉM és a megyei szervek évente értékelik, és a kimagasló eredményt elérő kollektívákat megjutalmazzák. Az elmúlt hetekben öt Tolna megyei termelőszövetkezetnek, illetve brigádnak adták át a legmagasabb kitüntetéseket, azóta mindenütt szervezték a szocialista munkaversenyt. A napokban a kocsolai Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kollektívája versenyfelhívást intézett Tolna megye termelőszövetkezeti kollektíváihoz, hogy a tervidőszak alatt folytassanak szocialista munkaversenyt a nagyobb terméseredményekért. A felhívást megtárgyalták a területi szövetségben, véleményt mondtak a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályán, s hasznosnak ítélték a kocsolai kezdeményezést. A felhívást elküldték az üzemekhez és az alábbiakban mi is részleteket közlünk belőle. „Az ötödik ötéves terv és az 1976. évi népgazdasági terv, valamint üzemünk feladatának ismeretében a termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetése a munkakollektívákkal és a szocialista brigádokkal egyetértésben versenyfelhívásokkal fordul a megye mezőgazda- sági termelőszövetkezeteihez. Munkájukkal járuljanak hozzá a népgazdasági és üzemi tervek teljesítéséhez, illetve túlteljesítéséhez. Munka verseny-vállalásaink kialakulásánál az a cél vezetett bennünket, hogy Tolna megyéből több élelmiszer kerüljön a népgazdaságnak, a fogyasztóknak. Ezért a növény- termesztésben az ágazat termelési eredményét 6 százalékkal emeljük, ezen belül az egy hektárra jutó átlagtermést a búzánál 25 százalékkal, napraforgónál 20 százalékkal, kukoricánál 10 százalékkal. Az ágazatban kiterjesztjük a termesztési rendszereket, alkalmazzuk a legkorszerűbb termelési eljárásokat. A népgazdasági igényeknek megfelelően szövetkezetünk vezetősége úgy határozott, hogy a kertészeti üzemágban is növeljük a termelési eredményeket. A zöldségtermelési tervünket például 60 százalékkal túlteljesítjük, ami 181 vagonos zöldségtermelést jelent. Ezen belül az egy hektárra eső átlagtermést paradicsomból 350 mázsára, sárgarépából ugyancsak 350 mázsára kívánjuk növelni, míg a paprika átlagtermését 145 mázsára emeljük, az uborkáét pedig 150 mázsára. A palánta előállításán keresztül előmozdítjuk tagságunk háztáji gazdaságának jobb ellátását, ezáltal a háztáji nagyobb arányban vehet részt Dombóvár és más ipari város ellátásában, mint ez ideig.” A termelőszövetkezetben jelentős az állattenyésztési ágazat bevétele. Eddig is kiváló eredményeket értek el az állattenyésztésben Hiszen a közös gazdaság híres szarvasmarha-állománnyal és sertésállománynyal rendelkezik. A mostani szocialista munkaversenyben, 1976-ban és az ötödik ötéves tervben, a közös gazdaság a tehénlétszámot 420- ról 520-ra emeli, ezzel egy- időben a 2366 literes tehe- nenkénti tejtermelést 3100 literre emeli. A vágómarhaértékesítést a tervidőszak végére 20 százalékkal növelik, úgy, hogy a leadott állatok 90 százaléka export minőségű lesz. A sertéságazatban is jelentős eredményeket akarnak elérni. Az egy kocára jutó hízósertés-kibocsátást 16 százalékkal növelik, ez azt jelenti, hogy majdnem 18 hízó szaporulat lesz egy koca után. Jelenleg a szövetkezet hizlaldáiból 3700 sertést adnak el évente, a tervidőszak végén 5200-at. A termelőszövetkezet háztáji gazdaságának szervezésére is nagy gondot fordít. Biztosítja a tagságnak a sertéstartáshoz az alapanyagot, a takarmányt, a palántát, és vállalja a gazdák által kínált áruk közös értékesítését. „Termelőszövetkezetünk minden dolgozója arra törekszik, hogy vállalásaink, célkitűzéseink a tervidőszakban valóra váljanak” — olvashatjuk a kocsolaiak versenyfelhívásában. A termelőszövetkezetek között folyó munkaversenyt Hanczkó Antal, a kocsolai szövetkezet versenybizottság-elnöke szervezi, ő készíti elő az értékelési anyagot a bizottságnak. Ezért a csatlakozásokat, az értékelést ajánlatos a tsz címére a csatlakozó gazdaságoknak elküldeni. — Pj — Aronék a tolnai GEM-ből I. A vezető-utánpótlás bázisa Gábor Ünnepelt a tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet ez év április 30-án. A szövetkezet megkapta a „Kiváló Szövetkezet”, a Gábor Áron szocialista brigád pedig a „Nép- köztársaság Kiváló Brigádja” kitüntetést. A brigád készíti a szövetkezet új gyártmányaihoz a prototípust, ők állítják elő a sorozatgyártáshoz a szerszámokat is. Munkája nagymértékben befolyásolja a szövetkezet gazdálkodását, tehát igen sok múlik rajtuk. És hogy a szövetkezet évek óta az élvonalban van, sokat tett ezért a brigád is. A brigád munkája, élete szinte kisugárzik az egész szövetkezetre. Ennek több oka van és nemcsak a termelésben elfoglalt különleges helyzetéből következik. Elsőként kezdte meg a versenyt a megtisztelő címért, példájával magával ragadja a többieket is. És még egy, ami a kitüntetésre való fel- terjesztésben olvasható: „A brigádban fennállása óta tizenegy szakmunkás szerzett gépésztechnikusi oklevelet, s ma ők adják a szövetkezet középvezetői gárdájának gerincét.” Venczel József brigádvezetőt nem találom, Olaszországban van jutalomüdülésen. De talán beszéljen erről egy volt brigádtag, az első brigádvezető, aki már nem tartozik a Gábor Áron „családhoz” — csak tiszteletbeli tagja, de amikor új munkakörbe került, ott megalakította a Delta szocialista brigádot és annak a vezetője. Schwendtner Ödön ma gyártásfejlesztő, egyik tagja a szövetkezet középvezetői gárdájának. Szakképzettsége lakatos. — Ám ha a szövetkezethez beállítana egy másik cég és kérné, engedjék át Schwendtner Ödönt, cserébe egy mérnököt kapnak, a szövetkezet vezetői egyből azt mondanák, hogy szó sem lehet a cseréről — mondja Schwébl Mihály párttitkár. Schwendtner elvtárs alakította meg a brigádot tizenegy évvel ezelőtt és nagyrészt az ő érdeme, hogy a brigád együtt fejlődött a szövetkezettel, sőt mindig egykét lépéssel előbbre tartott. Schwendtner elvtársnak a kisujjában van a szerszámkészítés tudománya, állandóan képezi magát és nemcsak ő olvassa rendszeresen a szakirodalmat, „hozza” az új technológiát, mint például a fémragasztást, hanem ő a vezetője a szövetkezet ezer- háromszáz kötetes műszaki könyvtárának is. Rendel, olvas és ajánl könyveket. De adjuk át a szót neki: — Maszek lakatos voltam, amikor 1952-ben megalakítottuk az itteni épületkarbantartó ktsz-t. Majd amikor kiváltunk, alapító tagja lettem ennek a szövetkezetnek. A hatvanas évek elején sokat hallottam, olvastam arról, hogy másutt már működnek szocialista brigádok, úgy gondoltam, nálunk is meg lehetne próbálni. Sikerült. És kicsit fáj, hogy a kitüntetést én már nem kaphattam meg, de mit tegyek. Az lett a sorsom, mint csaknem valamennyi alapító tagnak. „Kiemeltek”. A brigád alapító tagjainak a névsorát böngésszük az első, azóta már régen megtelt brigádnaplóban. Schwébl József. Technikus volt, majd vezetője lett a szövetkezet technológiai osztályának. Tavaly elvitték tőlünk, megbízták a faddi tsz- ben az ipari főágazat vezetésével. Nem szívesen vált meg tőlünk, mi is sajnáltuk, hogy elmegy, de a párttag vállalja azt, amivel a párt meg-, bízza. Straubinger Ferenc. Lakatosként kezdte, levelezőként elvégezte a pécsi Ziper- novszky gépipari technikumot, meós lett, ma a minőségi ellenőrzési osztály helyettes vezetője. Ma is szocialista brigádtag, de a ^alka Máté brigádban. Blumenschein Vilmos, ö volt a brigád egyetlen segédmunkás tagja. Hegesztési tanfolyamot végzett, ma is hegesztőként dolgozik, de a szövetkezet más munkaterületén. Föglein József. Esztergályos volt, majd elvégezte a közgazdasági technikumot, ma rezsigazda Szekszárdon, a TOTÉV-nél. Kaiser József. Lakatos volt az induláskor, lakatos ma is, csoportvezető. Ő az egyetlen az alapító tagok közül, aki ma is tagja a brigádnak. Farkas Károly. Lakatosként dolgozott tizenegy évvel ezelőtt, és ha tavaly nyáron nem jár szerencsétlenül —, ezüstkoszorús vitorlázórepülő volt, ott érte halálos baleset —, most ő is ott lett volna a kitüntetés átvételénél. Gy. Szabó László. Lakatos, majd a gépipari technikum elvégzése után meós. Kikerült a faddi részlegbe, de amikor azt megszüntettük, elment az ÉVM-vállalathoz, ott technikus. Bálint András. Szerszám- készítő, ma a MEZÖGÉP- nél van. Azért ment el, mert körülményes és nehéz volt ide Bátaszékről bejárni. De folytassuk a sort az 1964 nyarán belépőkkel: Ulrich István esztergályosként jött hozzánk, a technikum elvégzése után meós lett, majd gyártásfejlesztő, technológiai osztályvezető, ma ő a szövetSchwendtner Ödön. kezet fődiszpécsere. Szilák Mihály... de talán felesleges folytatni, hiszen könnyen megtalálja, ő a szerszámműhely vezetője. Egyszóval, itt a brigádban mindenki „vitte valamire”. Akár vezető lett belőle, akár maradt a régi beosztásában. Mindenki többet tud — és többet is produkál — jóval többet, mint tizenegy évvel ezelőtt, és annál is többet, mint amit a beosztása, munkaköre megkövetel. (Következik: Többet tudni, többet adni.) JANTNER JÁNOS MALMOK A z új búza érkezése kedves ünnep a malmokban, várják is szerte az országban. Persze, addig sem szünetel a munka, hiszen az őrlés egész esztendőben tart. A felszabaduláskor kis híján 2300 malom működött az országban, többségük azonban elavult volt, berendezésük elöregedett. Pedig már a múlt század végén is Magyarországot „malomnagyhatalomnak” tartották; Budapesten dolgozták ki a később világszerte alkalmazott magasőrlési technológiát, itt állították össze az első hengerszékeket, a síkszitákat, a daratisztító gépeket. Ezeket a berendezéseket azonban hiába kerestük volna a kis malmokban. Ma 149 malom őrli a gabonát az országban. A budapesti ferencvárosi a legnagyobb. naponta 270 tonna lisztnekvalót dolgoz fel. A többség azonban ennél jóval kisebb, az átlagos teljesítmény nem haladja meg az 55 tonnát. Gabonából az ellátás a hatvanas évek közepétől nem okoz gondot, színültig állnak a tárolók, és búzából mind gyakrabban jut exportra is. Néha a vidéki malmoknak kell kisegíteniök a fővárosiakat, s az is előfordul, hogy a győriek, meg a debreceniek kérnek máshonnan segítséget. A korábbi aránytalanságok azonban megszűnőben vannak. Már nem csupán a nagy gabona- termelő vidékek — Békés, Szolnok és Csongrád — rendelkeznek elegendő korszerű malommal. Ma már csaknem minden megye maga elégíti ki a lakossága igényeit. A fejlődés az óriás; malmok építését követeli; hamarosan új, nagyobb egység áll majd az 1972-ben porrá égett miskolci malom helyén is. És építkeznek Cegléden, Mohácson, később pedig Debrecenben is. * N aponta több mint tízmillió ember ellenőrzi a malmok munkájának minőségét. Dr. Kirsch János, a Gabona Tröszt műszaki és beruházási főosztályának vezetője szerint évente 1,7 milliárd tonna kenyér- gabonát — túlnyomó többségében búzát — őrölnek, négy-öt féle finomlisztet és kétféle búzakenyérlisztet adnak át a sütőiparnak, illetve a kereskedelemnek. (A rozs- kenyérliszt mindössze 14 ezer tonna.) A liszt iránt az igény évről évre csökken. Úgy látszik nem volt hiábavaló annyit beszélni a korszerű táplálkozásról: ma már észrevehetően kevesebb kenyeret eszünk odahaza és a vendéglőkben. Évente 800 ezer tonna gabona lisztjét használják fel a sütödékben, 250 ezer tonna pedig a boltok polcaira jut — s ez kevesebb, mint a korábbi esztendőkben volt. Jóllehet, sem a mennyiséggel, sem a minőséggel nem támadtak bajok, a mál- mok munkáját megkülönböztetett figyelem kíséri. A termény egy részét harminc hatalmas gabonasiló őrzi, a tárolók tisztítják, szárítják, esetleg osztályozzák is a gabonát. Enyingen, Orosházán, Székesfehérváron, Csornán, Dombóváron, s több más helységben tízezer tonnásnál nagyobb vasbeton silókat emeltek. Az ország legnagyobb tárolója a harmincezer tonnás karcagi; ezt tavaly adták át. 1969 óta kisebb befogadóképességű fémsilókat is összeszereltek, ezekből több, mint ötven van az országban. Az előrelépés azt kívánta, hogy a tároló és a malom közel legyen, mert a technológia is egymáshoz kapcsolja őket. M egkezdődött az aratás, az aranyló gabonatáblák jó termést ígérnek, a malmok pedig finom fehér lisztet. Pintér Dezső
