Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-13 / 139. szám
^TdMEOBCKflfl y nPflBAd Tambovban tartják azt az össz-szövetségi konferenciát, a mely nek egyetlen témá j a volt : A mit kell tenni a kémiai iparban a termelékenység növelése érdekében? A konferencián nemcsak gyakorlati szakemberek: mérnökök, igazgatók vettek részt, de képviseltette magát a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, több, a témában érdekelt egyetem is. A konferencián részt vevők kifejtették nézeteiket, miként lehet növelni a termelékenységet úgy, hogy közben a minőség is állandóan javuljon és hogyan járulhat jobban hozzá a tudomány e gyakorlati probléma megoldásához. Mint a lap többi számaiból is kiderül: a XXV. kongresz- szus határozatai nyomán Tambov megyében is mind többet és többet tesznek minden területen a termelékenység fokozása és ezzel párhuzamosan a jobb minőségű gyártmányok érdekében. A több és jobb termék elérését tűzték ki célul az üzemek, szovhozok és kolhozok dolgozói is. Mindenütt vállalták: túlteljesítik a tervet. A micsurini szovhozban például ötven mázsa álmát kívánnak betakarítani hektáronként. A termelés növelése érdekében egyre több mezőgazdasági üzem specializálódik. A Nyiki- forovszkij járásban van a Micsurin kolhoz. Ebben a kolhozban például a szarvasmarhatenyésztésre specializálódnak. Nemrég fejezték be egy háromezer férőhelyes szarvasmarhatelep építését. 1977-ben tovább bővül ez a telep: négyezer növendékmarhának és újabb 1600 tehénnek építenek férőhelyet. így összesen 13 000 szarvasmarhát tartanak majd ebben a kolhozban. Dunántúli napló „A tudományos érvelések ellenére a mind nagyobb igény a dohányzók számárnak növekedését látszik bizonyítani. Elkerülhetetlen tehát, hogy a dohányiparban dolgozók keressék a káros hatásokat lényegesen csökkentő megoldásokat — kezdi tudósítását a dohányipari szakemberek Pécsi Dohánygyárban tartott tanácskozásáról a Dunántúli Napló. —• A Debreceni Dohánykutató Intézet és a Pécsi Dohánygyár nyolc munkatársa hozta létre az első közvetlen kapcsolaton alapuló komplex brigádot. Azzal a céllal, hogy kifejlesszék a Sopianae füstszűrőjéhez hasonló, olcsó, hazai alapanyagból előállítható füstszűrőket, amelyek lényegesen csökkentik a dohányzás káros hatását, segítsék a füstszűrők nagyüzemi gyártásának kidolgozását az adott műszaki feltételek mellett. A komplex munkacsoport eddigi eredményeit bizonyítja a Sopianae népszerűsége, idén 600 millió készül, s 1977 végére, a piaci kutatásokat figyelembe véve eléri az egy mill iár- dot. Az új füstszűrő kidolgozásán és gyakorlati alkalmazásán kívül új csomagolóanyagok bevezetését is tervezik.” FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Munkásszálló korszerűbben •— ez a címe annak a tudósításnak, amely az úgynevezett családi szállásokról szól. Egyelőre csak 82 ilyen szállás található Fejér megyében, de a Szakszervezetek Fejér megyei Tanácsának illetékesei nagy jövőt jósolnak ennek a garzonrendszerű szállásformának. Ez a szállás-típusátalakulás része annak a nagyszabású konsze- rűsödési folyamatnak, amely lényegében már a negyedik ötéves terv kezdetétől folyik, s az új tervidőszakban tovább folytatódik Fejér megye 51 vállalatának 149 munkásszállójában. Az új létesítmények belépésével — Dunaújvárosban a második félévben kezdi meg a Dunai Vasmű kétezer személyes szállójának építését —, s a meglévők korszerűsítésével rohamosan gyarapodik a magasabb ellátottságú, szállodai jellegű munkásszállói helyek száma. Már jelenleg is a szálláshelyeknek csupán 12 százaléka a negyed-, ötöd-, hatodosztályú szintű: a többi szállodai, illetve turistaszállói ellátáshoz hasonló komfortot nyújt lakóinak. Elsőként az országban a kecskeméti Katona József Gimnáziumban vezették be S számítástechnikai képzést. A kecskeméti Katona József Gimnázium vezetői és tanárai felismerték, hogy a számítás- technikában nagyobb jártasságot kell szerezniük már a középiskolában a fiataloknak, hogy ezzel a gazdasági életben végbemenő szemléletmód- változáshoz még jobban alkalmazkodni tudjanak, sőt ennek a változásnak aktív részesei lehessenek. — A számítógép használata egy-egy üzemben nem old meg semmit, ha nem párosul üzem- szervezéssel, szinte órára kész bizonylati rendszerrel, gyors információáramlással, az ismeretek alapos elemzése utáni döntések, vagyis a végrehajtási utasítások rendszeres, pon- • tos meghozatalával. Ezért tartjuk legfontosabbnak a számítástechnikai szemléletmód elterjesztését — mondta a Petőfi Népe munkatársának dr. Sárkány Ernő, a kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatója. Som'BtfJjSj ;,A burgonyaültetés minde- denütt régen véget ért, most már arra kíváncsiak a szakemberek, hogy egy-egy hektárról mekkora termést takaríthatnak be a nyár végén. Gazdaságaink zöme rendszerben termeszti ezt a növényt és közülük jó páran a Dél-somogyi Állami Gazdaságnál működő Solanum burgonyatermesztési rendszer tagja. Rajtűk kívül alföldi taggazdaságai is vannak a Solanum rendszernek. Az idén 955 hektáron ültettek burgonyát a rendszerben részt vevők. Az előzetes felmérés adatai szerint 1977-ben már 1460 hektáron termesztik a Solanum rendszeren a burgonyát.”. Szellemes szójáték a címe annak az egész oldalas képes összeállításnak, amely Karl- Marx-Stadt megyei testvérlapunk szombati mellékletén a gyalogos turisták egy napjáról számol be. A cím a követ* kező: „Jobban megy, ha többet megy...” A BSG-Motor — Karl-Marx- Stadt — Schönau nevű üzem természetjárói 1958-ban alakították meg a szakosztályukat, amelyben a 6 éves „turistapalántától” a 70 éves gyakorlott túravezetőig minden generáció képviselve van. Alapelvük, hogy az egész év turista- szezon, a főszezon május első szombatjától október utolsó vasárnapjáig tart, ilyenkor szinte minden héten teljes létszámban úton vannak, ahogy mondják: „egészséget tankolni.” Fényképek és diapozitívolt őrzik annak a minden évben ismétlődő nagy túrának az emlékét, amikor 14 napra való felszereléssel a hátizsákban, két hétig úton vannak. Erre természetesen csak a legedzettebbek vállalkoznak, de van félnapos túra éppen úgy, mint egész napos, illetve 2—3 napig tartó. Minden hónapban megrendezik a nyugdíjasok és az általános iskolások túráját! Azonban ez sem sétaparti, hanem gondosan megtervezett kondíciójavító út, óránként 4,5—5 kilométeres távolsággal. Útközben az érdekes, nevezetes helyeket is megtekintik; ahol a csoport egy-egy tagja ismertetést tart a látottakról. Az összegzés egybe esik azokkal a szavakkal, amelyeket Móricz Zsigmond óta klasszikusan magyar mondás-; nak tartunk: gyalogolni jó. a húsz gyerekről Dinka Mihátyné Bericics Magdolna háztartásbeli, Bol- , hón szüietett 1928. július 2-áiu tizenhat gyereket szült. * Romlott életű, kegyetlen ember volt az első férjem. Egy hónap odahaza, két év a börtönben: fgy ment állandóan. Házasságunkból nyolc gyerek született. 1948. Imre. Rakodó Gyönkön, nős, gyerekük nincs. Gyakran hazajön, meglátogat. 1949. Magdolna. Gyári munkás Pécsett, elvált, két gyereke van. A címét tudom, de még nem jártam nála. Gyakran hazajön mihozzánk. 1951. József. Pontosan kétéves korában adta örökbe az első férjem. Komlón, a bányában dolgozott, s nagyon kérte a gyereket az egyik munkatársa. S ő odaadta. S én beleegyeztem, tudva, hogy jő helyre kerül. A szülőknek az a kérése, ne mutatkozzak előtte, mint édesanyja. A gyerek nénikének szólít. 1952. Tibor. Nem tudjuk; él-e, hal-e? Éppen három éve, hogy Szakadáton járt, s akkor is úgy viselkedett, ahogy nem kellett volna. Elment, és mi azóta nem hallottunk róla semmit. 1954. Olga. Azt hiszem Székesfehérváron, a növényvédelmi repülősöknél az irodán dolgozik. Három éve, mikor a pici született, hazajött. Nem ír mostanában. 1956. Aladár. Itt lakik nálunk, rakodó Pécsen, a sörgyárban. Még legényember. Jelenleg Pécsen betegeskedik a tüdőszanatóriumban. 1953. Zoltán. Bolhon, Somogy megyében lakik, nem Dinkáék tudom Hol dolgozik; azelőtt rakodó volt. Húsvét előtt járt idehaza a menyasszonyával, de az esküvőjén nem voltam. 1959. Erzsébet. Nem tudok róla semmit, öthónapos korában intézetbe került. Mióta elvitték tőlem, nem láttam. Legutóbb itt volt Gyönkön, s mire ezt megtudtuk, már nevelőszülőkhöz került. Most már nem is bolygatom. Ha ekkora leánnyá felnevelték, halálos vétek lenne a nevelőszülőtől elvenni. Nem azért, hazahoz- nám, csak hát— • Dinka Mihály rakodómunkás 1932. június 26-án született Nagykőrösön: huszonnéf gyen voltak testvérek. • Apám szerint ennyien voltunk. Már csak hárman élünk. Mikor megnősültem, Szakádéiról Barcsra mentem, s nemsokára behívtak katonának. Sokat voltam távol, s ugye az asszonyban sem káposztalé folyik. Leszereltem, hazamentem, de a mi életünk már nem állt helyre. Nem volt az jó asszony. Ruháimat nem tisztította, penészesen szedtem eló a pupliningeket a szekrényből Otthagytam őket, de a gyerekeket gyakran meglátogattam; cukrot, nápolyit vittem nekik. De még így is rendetlen volt velem szemben az anyjuk, úgy hogy mikor 1959-ben Ilonka megszületett, megfogadtam: soha többet a tájukra sem megyek. Amit tudok róla, a bírósági tárgyalásról tudom, t-- a gyerektartás végett pereskedtünk. 1953. Mihály. Ez a gyerek semmit nem tanult, nem sokra vitte. 1954. István. A szakmája kőfaragó, a barcsi ttr- melőszövetkezetben dolgozik. 1956. Eta. Barcson a kesztyűgyárban szabász. Nem tudok róla többet. 1959. Ilona. Ipari tanuló a kesztyűgyárban. * Kubikus voltam az építőknél Kővágószőlősön, mikor megismerkedtem a mostani feleségemmel. Ennek is van egy betyár szép története. Munkás- szálláson laktam, s a feleségem lánya, a Magdi hordta nekünk az újságokat. Kérdeztem tőle, hol az apád, hányán vagytok testvérek? Rös teilte mondani, de látszott rajta: se élelmük, se tisztességes ruhájuk nincs. Adtam neki, hol egy tízest, hol egy húszast. A szállón együtt laktam az anyjuk bolhói rokonaival, s hallom egyszer, hogy igen panaszkodik: itt a legnagyobb tél, tüzelő kéne, meleg ruha, neki meg felmondtak a MEZÖKER-nél. Megsajnáltam: addig-addig, hogy bevettem a brigádomba culágernek. Mosom egyszer az ingeket a szálló előtt, mikor jön az asszony. Azt mondja: ne mossam én az ingeket, visszaadja a szívességet, amiért jót tettem vele: rendbe rakja a holmimat Egy idő után azt mondtam neki: „Magdika, ha nem haragszik én magánál maradok, cseréljünk egymással éledet.” Négy gyereket hagytam ott, nem voltam már legényember, csak olyan helyre kerülhettem, ahol vagy ennyi gyerek van, vagy több. Fölpakoltunk, s hazajöttünk Szakadótra a szülőfalumba, az apámékhoz. Házat vettünk, g aztán születtek a gyerekek egymás után sorba, sorba, minden esztendőben egy. 1961. Sanyika. Mikor megszületett, Bonyhádon a gimnáziumot építettük, 1962. Gáborka. Abban az időben én heteltem: szombat este mentem haza ék hétfő hajnalban indultam vissza. Dombóvárra a cementipariba szállítottunk betonárut, s a teherautókról irányvonatokat raktunk meg. 1963. Attila. Dombóváron a kórházépítkezésen dolgoztunk; téglát, cementet, sódert hord- tunk az építőknek. 1964. Csabika. Még mindig a kórházat építettük. 1966. Ibolyka. Tamásiba, a TOTÉV építkezéseire jártunk, a tsz-istállót, emeletes házakat, a pártházat építették, s mi hordtuk hozzá az anyagot. 1967. Lacika. Célfuvarral jártunk Dombóvárra, szép emeletes házakat, a kesztyűgyárat, a sütőüzemet és a szállodát építették akkoriban. 1971. Jancsika. Szekszárdon, az ÁÉV-nak fuvardztunk, de hogy melyik építkezésre jártunk, magam sem tudom. Amennyi épületet felhúztak akkoriban itt Szekszárdon, althoz mindhez mi jártunk. 1972. Jenőke. A pincehelyi gépgyárhoz vittük az anyagot a vasútról Tamásiból, Szek- szárdra. Fölraktuk a teherautóra az anyagot, s mikor megérkeztünk leraktuk. * — Hosszú az út Szakadátról Szekszárdig, fáradtságos a rakodómunka. Reggel, mikor eljövök még alszik a család, este, ha megérkezem, ágyban van szinte mindenki. Tizenhat éve dolgozom az ÉPFU-nál, s nekem még nem volt olyan kérésem, amit szó nélkül ne teljesítettek volna. Ezért aztán megfogadtam: ezt a céget nem hagyom el, mert nem érdemli meg, hogy hátat fordítson neki az ember. Még lakást is ajánlottak, de hát hogy férnénk meg annyian egy bérházi lakásban? Kosztban, élelemben, ruhában megvolnánk, s békességben is élünk. Még csak azt sem mondhatom, hogy senki sem kérdezi: mi végből vagyunk. A Vöröskereszt minden évben küld egy nagy csomagot tele ruhával, lábbelivel. Idén azt mondják, nem kapunk, mert kell a holmi a földrengés sújtotta Guatemalába. Ház kellene. Egy szép, nagy, kertes családi ház Szakadáton, ahol nevelkedtem, s ahol a gyerekeim is cseperednek. D. VARGA MÁRTA 1976. június 13.
