Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-04 / 131. szám

* Harminc éve történt Szabó József tanácstag Egy választás krónikája A másik számottevő el­lenzéki tényező a De­mokrata Néppárt lett. Katolikus egyházi színezettel, viszonylag mérsékelt ellenzéki programmal lépett fel a vá­lasztásokon. (Hazánk, 1947. augusztus 2.) A párt vezére, Barankovics, tudta, hogy az ellenzéki pártok közül az ke­rül ki győztesen, amelyik a katolikus egyház abszolút tá­mogatását élvezi. Mindszenty és az egyházi körök — j ólle­set formálisan egyik ellen­zéki csoportosulással sem lép­tek szövetségre, hogy meg­őrizzék a pártatlanság színe­zetét — elsősorban, a Demok­rata Néppártot támogatták a 1 választások idején. A további négy ellenzéki' párt közül még a Független Magyar Demokrata (Balogh) Párt szerepelt gyakrabban a korabeli újságok hasábjain. Ezt a pártot a legkülönfélébb politikai utat megjárt közéle­ti személyiségek tákolták ösz- sze a választások küszöbén. Dr. Balogh István — vagy a korabeli szóhasználattal élve, Balogh páter a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökségi államtitká­raként jutott politikus pálya­futásának csúcspontjára. Az újságok a pártot találó­an nevezték Balogh-pártnak, mert önálló programja nem volt. Jóformán semmi egyéb nem tartotta együtt, mint Ba­logh páter személye és politi­kai rutinja. j , A másik három ellenzéki párt a felfokozott választási harcban szinte alig jutott szó­hoz, a Keresztény Női Tábor például csupán röplapokon próbálkozott toborozni válasz­tásra jogosult híveket. A választási harcok finisé* jsen a Kommunista Párt köz­ponti lapja, a Szabad Nép, amely ebben az időben már az ország legnagyobb politikai napilapja volt (hétköznap 110 ezer, vasárnap 160 ezer pél­dányban jelent meg), az el­lenzéki pártokra és természe­tes szövetségesükre, a rémhír­terjesztőkre irányította az össztüzet. Augusztus 5-én a Szabad Nép csaknem egész oldalas ri­portot közöl Fehér Klára tol­lából: ,,Beléptem mind a' négybe!” Vagyis néhány forint ellenében — egy délelőtt belé­pett mind a négy ellenzéki pártba. Mindegyik képviselője biztosította az újságírót arról, hogy saját pártja „teremti meg egyedül a szabad, keresz­tény, magyar életet”. À lap másik riportere, Pat­kó Imre az ellenzéki pártve­zérek pályafutását derítette ki a legapróbb, legintimebb rész­letekig. Sorra-rendre meg­szellőztette azt is: „Hogyan vélekednek egymásról az el­lenzéki pártok képviselői?”, A mi' a rémhíreket illeti, a legsandább rágalom az volt: ha a kommu­nisták uralomra kerülnek, kö­zös vályúból, csajkával fogják etetni a népet, a Szabad Nép minden alkalmat megragadott, hogy ezt a rágalmat visszaver­je. Augusztus 19-én külön tu­dósítást közöl a lap dr. Ke­mény Györgyné kecskeméti kommunista képviselőjelölt gyűléséről, amelyen kijelentet­te: „azok terjesztik a csajka­mesét, akik már nemegyszer csajkát adtak a magyar dol­gozó nép kezébe. Amikor el­kezdődött a háború, a régi rend urai tejjel, mézzel folyó Kánaánt ígértek, de csajkával való sorban állás lett belőle a Don partján...” KŐSZEGI FRIGYES (Folytatjuk). bemutatja körzetét ilyenkor jobb volna egyszerre mindegyik helyen lenni. De hiába — ez még neki sem megy. Letörli a verejtéket. „A fe­ne enné meg, épp most, ezt az éjszakás műszakot. Vendége­ink vannak, s ott kellett hagy­nom őket a hotelban. Ezek muzsikálnak a fülembe egész éjjel, nem a cigány.” — néz le a dübörgő őrlőkre. Kedélyesen kiabálunk —• a zaj miatt. Buczkó Sanyi hengerőr: A Marx-brigád „vendég- munkása”. Valójában a Kini­zsi-brigád tagja, de most a munka révén ide tartozik. „Szabadságon voltam, Len­gyelországba kirándultunk egyet. Ilyenkor, szabadság után zajosabbnak tűnnek a gépek” — fintorít egyet. Eredetileg lakatos akart lenni. Még amikor az iskolát járta 6em volt biztos abban, hogy molnár lesz. Most már lassan tíz éve, hogy itt dol­gozik. Üzemi KlSZ-titkár. Egyszóval: elkapta a malom­Marx Károly, a brigád ve­zetője: A név, a nagy szakállú fi­lozófust idézi. Ez a Marx Ká­roly azonban molnár. Magas, szikár, gyors mozgású, lassú avá ember* Liszté* szemöl­JVIarx Károly döke alatt csillogó szemében ötvenhat év — ebből negyven munkásév — bölcsessége, fi­lozófiája. Sok mindenről sze­retnék tőle hallani. Biztos, hogy van miről mesélnie, hisz az általa vezetett brigád má­jus elsején vette át a Népköz- társaság Kiváló Brigádja ki­tüntetést. Ég az ilyet nem osz­togatják ingyen. Vajon mi kellett mindehhez? (Folytatjuk). GYŐRI VARGA GYÖRGY Szekszórd tanócselnöke, dr. Nedók Pál habozás nélkül há­rom elvtársat javasolt megszó­laltatni. Név szerint Harthman Ferencet, Birtalan Józsefet és Szabó Józsefét. Szabó József neve hallatán meglepődtem. — Miért? _— A Tartsay-lakótelepi isme­rőseim közül néhányon ízig-vé- rig közéleti embernek tartják. Másak nem veszik észre, hogy volna tanácstagjuk. Egyik asz- szony így nyilatkozott: nem mondhatok róla se jót, se rosz- szat, hiszen csupán látásból is­merem. Tanár úr, ne vegye rossznéven kíméletlen közlései­met. — Hogy mi éüzel kapcsolat­ban a véleményem? Az 55-ös körzet az enyém. Ide tartozik öt bérház, azok a sárga házak az ABC-áruház mellett, kelet­re. Az ott élő emberek közül sokakkal baráti, elvtársi kap­csolatban vagyok. Titi bácsi — dr. Tóth Tihamér, Biros Béla, az állami építőipari vállalat egyik vezető munkatársa, Bar- tosné, a lakóbizottság elnöke, vagy Balázs néni, a szélső ház \ házfelügyelője... Vannak, aki­ket nem ismerhetek, bár közel egy évtizede ott lakom. Csak- hát az a helyzet, hogy szinte állandó az elköltözés, az oda- költözés. Nemrég változtatott lakóhelyet Rehák Róbert kollé­gám, a helyére költöző csalá­dot még nem ismerem. Fogal­mam sincs arról, hogyan kerül­hetnénk egymáshoz közelebb. A magam részéről fontosnak tar­tanám, hogy a tanács legalább évenként hivatalból tájékoztas­sa a tanácstagok mindegyikét a körzet új lakóiról. Elvégre nem nézhetem végig havonta a lépcsőházakban a névjegyzék­ben bekövetkezett változásokat. — Szabó elvtárs, körzetét „nehéz" körzetnek tartják. — A gondok, a választópol­gárok által felvetett problémák az egész Tartsay lakótelepet, a déli kertvárost, sőt, az ipari kulturális övezetet — iskola, óvoda, bölcsőde — érintik. Ilyenformán saját körzetem el­választhatatlan az egész város­résztől. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy két tanácstag-tár­sammal — Véghelyi Miklóssal és Kovácsnéval — nem tudom a keresztnevét — szorosan együtt kell munkálkodnunk. Az ABC-áruház mellett út, járda, feljáró, a park vízelvezetése, mind-mind közös erőfeszítést kívánt. Körzetemben a válasz­tópolgárok a lakóépületek kör­nyékét 6zépen gondozzák, s mert munkájuk van benne, fél­tik, óvják. Ám hasztalan, mert sok a felelőtlen rongáló, aki kíméletlenül, olykor még gép­kocsival is belegázol a virág­ágyásokba. Megrongálják a pa­dokat, a játszóterek hintáit, s a figyelmeztetésre durván rea­gálnak, de úgy, hogy a figyel­meztető pirul. — Nem alakítható ki válasz­tókörzetében a vandálokat 'megfékező közösségi erő, tehát az együttes fellépés? — Bartosné számtalanszor jött hozzám: intézkedjek, jár­jak el a tanácsnál. Minden eset­ben megtettem, de &z az érzé­sem, hogy az Illetékes szervek túlságosan elnézőek a köztu­lajdon rongálóival szemben. Ahhoz, hogy választókörzetem­ben erősödjék a vandálokat megfékező közösségi erő, ah­hoz a hatóságok erélyesebb fel­lépése is kívánatos. Így elér­hető lenne: ne azok féljenek, akik szólni mernek. Restel­kedve mondom; Balázs bácsi — egyik házfelügyelőnőnk fér­je — elpanaszkodta, hogy né­hány késő esti járókelő a pin­celejáratot WC-nek használja. — Mindezeknek ön a tanács­üléseken hangot ad? — Hát, mondjuk, ezeknek az emberhez méltatlan dolgoknak^ nem, mert én szégyellem he­lyettük magamat. Más termé­szetű közösségi problémákat viszont természetesen szóvá te­szek. Az eredmény látható, egyebek között az utak rendbe •' hozásához a tanács biztosította a pénzfedezetet. Mi viszont mindezt társadalmi munkával egészítettük ki. Parkosítás, vi- rágosítás.,, — Nemrég az egyik szolgál­tató vállalat közölte a javítást, végeztető „kuncsafttal”: pénte­ken és szombaton valaki a csa­ládból tartózkodjék egész nap otthon, mert a bojler kiszállítá­si ideje bizonytalan, ön ta­nácstagként hogyan ítéli meg az ilyen természetű kiszolgálta­tottságot? — Ezt a gyakorlatot egy az egyben nagyon elítélem, és sze­retném, ha az illetékes szolgál­tató vállalatok száznyolcvan fokos fordulatot tennének, nem játszanának hatósági szerepet és nem pocsékolnák a dolgo­zók munkanapjait. Köztudott, hogy a városban a nők, fér­fiak szinte kivétel nélkül nap közben dolgoznak. Minden to­vábbi nélkül elképzelhetőnek tartanám azt a gyakorlatot, amely szerint a szolgáltatók munkaideje reggel öttől nyol­cig, vagy este öttől tízig tart­son, már ami a házhoz hívást illeti. Ha a GELKA a tv-javí- tást az esti órákban végzi, miért ne lehetne hasonló mó­don megoldani a vízcsap-javí­tást, egyáltalán, a háztartási gépek helyben történő javítá­sát. — A városi tanács testület­ként nem tehetne ilyen irány­ban határozottabb intézkedése­ket? Meghaladja jog- és ha­táskörét? — Meggyőződésem: tehetne. Ezek a, vállalatok közvetlenül a tanács felügyelete alá tartoz­nak. Ezek a dolgok valóban megértek arra, hogy lépjünk előre. Tapasztalataink bőven vannak, és igen-igen szakállas gondok oldódnának meg. — Bekopogtatnak önhöz a választópolgárok kéréssel. Javas­lattal?-IS, is:;: — Ez mit jelent? — Bevásárlást végzek az ABC-áruházban. Számtalanszor megszólítanak: Szabó elvtárs, csak egy pillanatra ... Ebből a pillanatból sokszor félórás beszélgetés kerekedik. Mások megállítanak az utcán, de az is előfordul, hogy eljönnek a munkahelyemre, a lakásomra. Ilyenkor úgy érzem, a városi tanács „összekötőjeként” köte­lességem megérteni és tovább­vinni választópolgáraim észre­vételeit, — Milyennek képzeli el az eszményi tanácstagot? — Kérdése váratlanul ézd:. Éljen és érezzen együtt válasz­tópolgáraival, és lásson túl a választókörzetén is. Magyarén, a realitások talajáról, hiszen a választókörzet a megyének csak egy kis sejtje, amelynek gondjai, sikerei, elválaszthatat­lanok a város egészének lehe­tőségei tőL •— Tavaly ősszel sajtótájékoz­tatón a város vezetői bejelen­tették: nyílt várospolitikát aka­runk. f — Nyilvánvaló, hogy raj­tunk, tanácstagokon keresztül valósítható meg elsősorban. Szerénytelenség nélkül állítom; magam is a nyílt várospolitika híve vagyok, — Mióta tanácstag Szabó elvtárs? — 1954. április 10. óta. Ren­delkezem kellő tapasztalatok­kal, s ebből származik a hiány­érzetem. Az V. ötéves tervben megvalósítandó tanácstagi programom a hiányérzetemre vezethető vissza. Körzetem la­kóinak egy része Szekszárdon dolgozik, itt lakik, de nem ér­zi magát szekszárdinak. Ott ér­zi magát otthon, ahonnét ide­költözött. Azon fogok munkál­kodni, hogy az itt élők lokál- patrióták legyenek, ne csak lak­ják, szeressék is városunkat. — Köszönöm a beszélgeté SZEKULITY PÉTER 1976. junta* L

Next

/
Oldalképek
Tartalom