Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-04 / 131. szám
A köz művelődés kérdései Felsőfokú oktatás „Egy húron Harmincöt és fél ezer jelentkező nA szocialista módon dolgozni, tanulni és élni jelszó a szocializmus vagy akár a marxizmus—leniniz- mus vezető jelszavai közé is beírható és nagyon soká időszerű marad.” (Kádár Jánosnak, a szocialista brigádvezetők ni. országos tanács, kozásán elmondott beszédéből.) À brigádmozgalom szép ha* gyományai, eddig elért eredményei bizonyítják, hogy az évek során erősödő szocialista közösségek tudatos munkásembereket neveltek, akik mind nagyobb számban ismerik fel, hogy a szocialista közgondolkodás, a szakmai-politikai és általános műveltség fejleszté" se, a szocialista életmód kibontakozása szocialista építőmunkánk elengedhetetlen feltétele: Napjainkban zajlik, és — az MSZMP közművelődési határozata, a SZOT irányelvei szellemében — meggyorsult az egymásra ható folyamat, melynek során a brigádmozgalom törekvései lassan meg* szabadulnak a fölösleges sablonoktól, g kirajzolódik, hogy a munka, életmód, művelődés hármas egységéből egyik fényem sem lehet önmagában kiemelt, vagy éppen elhanyagolható, járulékos. Egyén, közösség A gyakran semmitmondó számszerűségek hélyétt á művelődés értékei és a kulturáló- dásért tett valódi erőfeszítések kerülnek előtérbe. Ez megnyilvánul a brigádok művelődési rendszerének változásában is: vagyis saját kulturális fejlődésük gyakorlati programját dolgozzák ki az egyéni műveltségi szintből, igényből kiindulva, amelynek megvalósításáért az egyén és brigádközösség felelősséget vállal. Míg az elmúlt időszakban — egy központi kimutatás szerint — a közösségi vállalás 82 százalék, az egyéni 18 százalék volt, addig a legutóbbi évben eltolódott az arány az egyéni vállalások javára. (32 és 68 százalék). Mindez természetszerűen feltételezi az értékelési rendszer megváltozását is. A mechanikus vagy csak a termelési eredményeket figyelembe vevő értékelés helyett a fejlődést kell figyelemmel kísérni és értékelni, amelyre csak szintén folyamatosan művelődő, nyitott emberek közössége képes. Ehhez nem szükséges, sőt nem is elégséges a bemutatott színházjegy, a lebélyegzett kiállítási meghívó, a sematikus pontozási rendszer. „A munkahely termelési szervezet, s egyúttal a közösségi nevelésnek, politikaiideológiai fejlődésnek szintere, a felnőttnevelés bázisa. A munkahelyi művelődés annyiban sajátos, hogy itt nagyobb hangsúlyt kapnak a munkahelyi közösséggel kapcsolatos feladatok : szervezett tanulás, szakmai képzés, felkészítés politikai-közéleti szereplésre. Következésképpen a munkahely sajátos nevelő szerepét kívülről semmi mással pótolni nem lehet” —• vallja Huszár Tibor. A közelmúltban készült egy felmérés a Szekszárd város területén működő üzemek, vállalatok munkahelyi közművelődéséről. A 72 megkérdezett munkahely közül 44 válaszolj !) A kapott válaszokból kiderült, hogy az. üzemi kulturális bizottságok formálisan működnek, a művelődési feladatok végrehajtása egy-két társadalmi aktívára hárul. A vezetők, szakszervezeti bizottságok erőiket a gazdasági, szociális kérdések megoldására koncentrálják, a brigádmozgalomban rejlő lehetőségek nincsenek kellőképpen kiák- názva. Az üzemi intézkedési tervek kidolgozott része az oktatás (szakmai, politikai). A közművelődési intézményekkel kapcsolatot alig keresnek, így az oktatáson kívüli művelődés témaköre csak általánosságokat tartalmaz. Hivatkozva arra, hogy a tágabban értelmezett közművelődési munka az más. Valóban más: általános nevelési-művelődési feladat a szabad idő kulturált eltöltésének segítése, választéknyújtás. A különbséget, amely a munkahelyi és azon kívüli közművelődés között fennáll, elmosni nem lehet, hiszen létükből fakad. Közelíteniük azonban mindenképpen kell, hogy sajátosságaikat figyelembe véve egymás mellé rendeződjenek, egymást kiegészítsék, g ezáltal hatékonyságuk növekedjék. Î Érdemi találkozás A művelődési házak, de valamennyi közművelődési intézmény tevékenységükkel az eddigieknél is nagyobb részt kívánnak vállalni a szocialista brigádok művelődésének segítésében. Azonban munkájuk eredménye csak ott kamatozó, ahol találkoznak a munkahelyek vezetőivel, szakszervezeti bizottságaival, brigádvezetőkkel, közvetve a dolgozókkal. Ez a — nem formális — érdemi találkozás létrejötte rendkívül sürgető, hiszen csak azonos szemlélettel, tenniaka- rással és tettekkel — egy húron pendülve —: érhetjük el, hogy a hatalmon lévő munkás- osztály a szocialista kultúra eredményes fejlődését biztosítsa. Dér Miklósné, a megyei művelődési központ igazgatóhelyettese HARMINCÖTEZER-ötszázhuszonhatan jelentkeztek az idén a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán meghirdetett mintegy 15 és fél ezer helyre — ez derül ki az egyetemi számítóközpontban most elkészült, a pályázók legfontosabb adatait tartalmazó statisztikai tájékoztatóból. Az idei túljelentkezés a tavalyinál valamivel kisebb, 229,9 százalékos. A tanítóképző főiskolák és a műszaki egyetemek kivételével a különböző egyetemekre és főiskolákra a tavalyinál tíz százalékkal kevesebben jelentkeztek. A csökkenés nem a továbbtanulás iránti érdeklődés lanyhulásáról tanúskodik, a demográfiai hullámzással függ össze. Először két évvel ezelőtt érettségiztek a korábbinál kevesebben a középiskolákban, ez a hullámvölgy tükröződik az idei felvételi statisztikában. Egyes pályák iránt megnőtt az érdeklődés is, a tanítóképző főiskolákon a tavalyinál 35, a műszaki egyetemeken 7,5 százalékkal többen szeretnének továbbtanulni. Abszolút számban a legtöbben, 2824-en a Budapesti Műszaki Egyetemre, 2758-as az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, 1791-en pedig a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre jelentkeztek. A sort az Egri Tanárképző Főiskola folytatja, 1658 pályázóval. Általában elmondható: az eddiginél többen érdeklődnek a pedagóguspálya iránt. Ezernél többen jelentkeztek a nyíregyházi és a pécsi tanárképzőbe és a nyolc tanítóképző főiskola közül a legtöbben Győrben, Debrecenben, Budapesten és Kaposváron szeretnének képesítést szerezni. Az idei jelentkezési adatok azt bizonyítják, hogy továbbra sem csökken az érdeklődés a bölcsészkarok, az orvosi és a jogi pálya iránt A budapesti bölcsészkarra a felvehetőknek több mint hétszerese, a debreceni bölcsészkarra őt és félszerese jelentkezett. A szegedi orvostudományi egyetem fogorvostudományi karán ötszörös a túljelentkezés. Több mint négyszeres a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. A Szegedi József Attila Tudomány- egyetem jogi karán az első évfolyam 90 helyére 373-an pályáznak, a bölcsészkaron négyszeres a túljelentkezés. Hasonló az arány a pécsi, és alig valamivel kedvezőbb a helyzet a budapesti jogi karon. A külkereskedelmi főiskola mintegy 200 helyére 806-an jelentkeztek és a felvehetők négyszerese pályázik a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola kertészeti karára is. A tudományegyetemek 6070 jelentkezője a tavalyinál 610- Z®1 ^kevesebb, de ez a jelentkezők felvételi esélyeit aligha módosítja. Három százalékkal magasabb a fiúk aránya, a jelentkezések tükrében tehát mintegy fele-fele arányban női és férfipálya a bölcsészet, a TTK, a jog és a közgazdaság. A tavalyinál 120-szal többen, 4084-en jelentkeztek a műszaki egyetemekre, s ezen belül különösen nőtt az érdeklődés a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem iránt. A műszaki pályán még mindig a férfiak vannak többségben, a pályázóknak csupán 17,9 százaléka nő. A tavalyi 1,8-szeres aránynyal szemben az idén 2 és félszeres a túljelentkezés a tanítóképző főiskolákra, a pályázók 90 százaléka nő. Az orvosi egyetemeken is több a női jelentkező, 64,7 százalék. A FELSŐOKTATÁSI intézményekbe jelentkezettek 41,0 százaléka fizikai dolgozók gyermeke; 46,8 százalék a főiskolákra és 33,6 az egyetemekre jelentkezetteké. A legmagasabb, 65,1 százalékos az óvónőképző intézetekben, a legalacsonyabb, 28,8 százalékos az orvostudományi egyetemeken. (MTI).' * Manya vigasztalta Pelageját, hogy majd csak megjön az a levél, nem vész el, meg hogy minek is írt volna eddig Alka — csak felizgatta volna az anyját, ha egyszer nem volt rendben az igazolványa. Aztán váratlanul felajánlotta: — Hát ha nem bírod kivárni — menessz követet. Egyik lábam ott, a másik meg itt. — Te? A városba? — Mér' ne? Jól körülnézek. Bízd csak rám. Pelageja jól összeszorította az ajkát — mint mindig, amikor valamit el kellett döntenie. Közben gyors számvetést csinált, mibe kerülhet neki ez a Manya-féle utazás. Negyven rubelbe. Az sok. Majdnem egy egész havi sütődéi fizetés. Másrészt viszont, gondolta, mit számít a pénz? Miért ne áldozhatna a saját nyugalmáért? — Kapsz huszonöt rubelt — mondta puhatolózva Pelageja. — Huszonötér’ a városba? Akkor kocogj magad! — A Nagy Manya fürgén, komolykodva kezdett számolni az ujján: — A jegy oda-vissza tizenhét ötven. Igaz? Enni-inni is kell, ugye? Meg a kvártély meg a napidíj, ugye? Igaz, nem az Északi-sarkra megyek — de hát, ugye, egy ilyen öregasszony fázós — vihogott Manya. Kis huzavona után harmincöt rubelban maradtak, nem számítva persze az útravalót, amit Pelageja készít. Manya kilenc nap alatt fordult meg a városból — három álló nappal több idő alatt, mint ahogyan megállapodtak —, Pelageja ez alatt a három nap alatt szinte alig aludt. Minden megfordult a fejében. Már a legrosszabbakat gondolta Alkáról. Ráadásul beállt az irtózatos hideg — vajon hol az öregasszony? Könnyedén, vászoncsizmában ment el —, csak nem ment szét az úton? Végre aztán megjött Manya. Bejött — szakasztott olyan volt, mint egy madárijesztő: ellenzés katonai tányérsapka a nagykendőjére nyomva, kétujjas kesztyűje — valami szép szál férfié lehetett a könyökéig ért, valamiféle bunda, szőrivel kifelé... Egyszóval, gondolta Pelageja, mindent magára húzott, amit a jószívű emberektől kapott. Pelageja egy pillanat alatt újjávarázsolta az öregasszonyt: a lábára meleg nemezt a kemencéből, a saját lélekmelegítőjét, amit szintén előre melegített a kemencén, aztán töltött neki egy pohár fehéret. Mint a legkedvesebb, várva várt vendégnek. — Na, mi van vele? — kérdezte türelmetlenül, amikor asztalhoz ültek. (A szamovár már duruzsolt — harmadik napja, hogy reggeltől estig gő- zölgött.) — Jól megy neki. Nagy lábon él — szipogott átfagyott orrával Manya, és a hihetőség kedvéért még az agyonfüstölt ujját is felemelte. — Pinecér. •— Micsoda, micsoda? — Pinecér, mondom. Szép csillogó tálcával szaladgál. Pelageja elkomorodott. — Jaj, Alka, Alka! Semmi örömünk nincs belőled. Mi jó van abban — tálcával szaladgálni... — De mi rossz lenne? Nem úgy van az ott, mint minálunk — hoci-nesze, és kész. Zeneszóra falnak. .. — Zeneszóra? — Hajaj. Esznek, esznek, táncolnak egyet, hogy lerázzák a pocakjukat, aztán vissza az asztalhoz... ■— Csak nem olyan... vendéglőben van, ahol férfiak isznak? Manya biccentett: — Vendéglőbe’.-v Na és, hogy van az a lány? Hogy néz ki? —- folytatta a kérdezősködést Pelageja. — Hogy nézne ki... Nem piszkos munka... És hogy az mi pénzt zsebre vág... — Ne zagy válj már... Ki vóna ott olyan bőkezű? — Hát sokan vannak a városba’. Hátha még a férfiember felönt a garatra, és valaki riszálja magát előtte... — Riszálja magát? És Alka is riszálja? Hogyhogy, mi ütött belé? — Vendéglő — magyarázta hozzáértő képpel Manya. — Ott az a módi. Szóval, hogy az emberek minden földi jót megkapjanak a pénzükért... — Hát ez biz’ nem munka, nem ám — mondta bírálón Pelageja, és nem is annyira az öregasz- szonyhoz, miht önmagához intézte a kérdést: — De hát Vlagyik hova tette a szemét? Hogyhogy megengedi? Ekkor aztán Pelagej ára csak úgy záporoztak a váratlan hírek: Manya Vlagyikot nem is látta... Az Alka lakásán nem járt... Hogy’ élnek a fiatalok — nem tudja... — Hát akkor, mi a fenét tudsz? — háborodott fel Pelageja. — Minek küldtelek oda? Vasy tán nem is voltál a városban? Dehogyisnem volt a városban, bizonygatta Manya. A „vendéglőbe” is volt. De ha egyszer Alka nem hívta meg, tán az ujjából szopja? — Fiatalok... — magyarázta a maga módján Manya az Alka udvariatlan viselkedését. — Törődnek is ezek az öregekkel... Hát igen, isten tudná, mennyit tud Manya Alkáról meg a városi életről (tulajdonképpen még a terhességéről se tudott semmi komolyat mondani), de hát az anyai szív már csak ilyen — kicsit megnyugodott, és Pelageja lassan újraéledt (Folytatjuk.) I
