Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-11 / 137. szám
J égési József tan ácsfa g bemutatja körzetét — Törzsgyökeres döbröközi? — 25 éve dolgozom a köz. ségben, állomásfőnök vagyok. Nem állíthatom, hogy az itteniek nyomban befogadtak. Ahhoz, hogy valaki döbröközi legyen, s ne jövevény, ahhoz esztendőkre van szükség. Idő. re, hogy megismerjék. De hát így van ez mindenütt, Somogybán. Tolnában... Az új ember évekig idegen. Mindez gondolom a zártabb településekre, mint amilyen Döbrököz is, fokozottabban érvényes. Talán más a helyzet ott, ahol a 'akosság állandóan cserélődik. Negyedszázad múltával most bátran kijelenthetem, megismertek, befogadtak. Cső. da tudja. Látják, a döbrökö. Körzetem jó körzet ziekhez hasonló ember vagyok én is. Választási körzetem jó körzet. Kevés a probléma, a gond. Minden munkaképes ember dolgozik, a családok biztos egzisztenciával rendelkeznek, anyagiakban hiányt nem szenvednek. Gyarapodásuk egyenletes. A hatvanas évek óta tíz új családi ház épült, mindegyik a jól ismert sátortetős, megfelelő komfort, tál. — Szavaiból azt veszem ki, körzetében különösebb tenni, valója nincs. — À tanácstagi munkát lehetetlen elválasztani a nagyközség egész lakosságát érin. tő kérdésektől. Ami a körzetemet érinti, többnyire Döbrököz valamennyi lakóját érinti. Van tehát tennivaló. A képviseletet leegyszerűsítik azok, akik úgy vélik, a tanácstag akkor felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek, ha kizárólag a körzet határain belül gondolkodik, s nem látja a nagy egészet. Egymással összefüggő feladataink vannak. Az új te. lepen az utca egyik oldalát Szalai József képviseli, a másikat én. Mindkét oldal, sőt, egész Döbrököz lakosságának érdekeit szem előtt tartva döntöttünk a tanácsülésen úgy, hogy a gyógyszertár és az orvosi rendelő egymás mellé kerüljön. A gyógyszertár épül. s amikor majd lesz pénzünk, mellette kerül tető alá az or. vosi rendelő is. A község nagy kiterjedésű. Azt akarjuk elérni, hogy ne gyalogoljanak az emberek kilométereket az orvostól a patikába. A felisme- :>s, az tehát, hogy a körzet- atárok összemosódnak, odavezetett minket.: 3—4 körzet lakóinak egyszerre egy helyen tartsuk a tanácstagi beszámolót. Ennek eredményeként nőtt az érdeklődés, az aktivitás. — Megítélése szerint van-e szerencsés, illetve peches kör. zet? — Mire gondol? — Esetleg több pénz jut járdaépítésre oda, ahol történetesen a tanácselnök a körzet tanácstagja. — Ilyen alapon mi nem is. merjük a kivételezést. Nem, nem hiszem. Vörös Lajos megyei tanácstag és községi tanácstag is. Utcájában a járda mégis a túlsó oldalon épült. Azt néztük, melyik oldal a forgalmasabb. Az ésszerűség, a célszerűség a mérvadó. — Milyennek látja a tanácstagok aktivitását? — Embere válogatja. To. vább megyek: a foglalkozás, az életkor... Egyik jobban mozog, a másik húzódozik. A tanácsülések anyagát megkapjuk írásban Akadnak néhá- nyan, akik el sem olvassák. — Meg tudná nevezni, kik méltánytalanok a választók bizalmára? — Igen. Vannak egypáran, de ennyire kiélezni a kérdést nem érdemes. Bonyolultabb ez, mint gondolná. Előveszem és nyomban megmutatom önnek a költségvetés anyagát. Kitesz 23 oldalt, nem számít, va hozzá a statisztikákat. A szöveges részen is rengeteg a szám. A költségvetés annyira alapos, hogy némelyik tanácstagnak — „magas”. Érti? — Értem. — Végső soron sok ága-boga van annak, hogy kik miért passzívak. A községfejlesztési alap felosztásakor viszont élénk a vitatkozókedv. — Jégési elvtárs, kanyarod, junk vissza a körzetéhez. Csakugyan fenékig tejfel minden? Embere válogatja Igen, szívesen v'égzem — Leszámítva a magánélet ütközéseit, a betegségeket, a halált és még sorolhatnám, választóim közérzete jó, ki. egyensúlyozott. Időnként én is meglátogatom Sziij Imre bácsit és feleségét. Gyerekük nincs, de a szomszédok min. denben segítik a gyámolítás- ra szoruló két öreget. Úgy hallom, más községekben nem mindig kielégítő a zöldség- gyümölcsellátás. Mi ezeket a gondokat sem ismerjük. A kertekben, a háztáji szőlőkben és a fóliasátrak alatt sok család saját szükségletén túl a dombóvári piacra is termel, zöldséget, krumplit, borsót, ezt, azt. A széki hús kivéte. lévei önellátóak vagyunk. — Szívesen végzi a tanács, tagi munkát? — Bár betegeskedem, mégis azt mondom: igen, szívesen végzem. — Örömét leli benne? — Dolgaim szerencsésen alakultak ahhoz, hogy közéleti ember legyek. Városi gyerek voltam, falura kerülve szabad időm egy részét arra fordítottam. hogy olyan dolgokkal foglalkozzam, ami nekem is, a közösségnek is hasznos, jó. Annak idején a harmincas években a népi íróktól kaptam a buzdítást, a közért fá_ radozni. De sokat köszönhetek haladó gondolkodó tanáraim, nak. A harmincas években Kaposváron, a felső kereskedelembe jártam. Dr. Merényi Oszkár volt az irodalomtanárom, Kincses Ferenc a franciatanárom. Kincses Ferenc már abban az időben rendszeresen járt a munkások közé előadást tartani. Számomra csakugyan öröm a tanácstagi munka. Sz. P. Fotó: Komáromi "T -**' - ~ 1976. június 11. I16 kistermelő állt rajthoz Szarvasmarhatartás a háztájiban A z utóbbi időben alkalmam volt megfordulni néhány falusi portán, ahol arra használják az istállókat, amiért jó néhány évtizede felépítették. Szarvasmarhát tartanak benne. Nem mondok újat azzal, hogy a régi típusú parasztházak között akadt olyan, ahol az istálló különbül nézett- ki, mint maga a lakóépület. Éppen emiatt sajnálták is lebontani az „öreg szülék”. Egy ideig üresen hagyták, illetve nyulat, baromfit tartottak benne, aztán mérlegelve saját erejüket, úgy döntöttek: ha bírják a munkát, miért ne vennének tehenet. A nemrég nyugdíjazott tsz-parasztok jó része nehezen változtat megszokott életrendjén — mondván: képtelen véglegesen elszakadni a földtől, az állatoktól. A jószág szeretete a vérükből van. Az a kalaz- nói gazda, akinek a tehene nemrég ikerborjakat ellett, két éjjel le sem hunyta a szemét, a borjak körül tettvett, s mikor a szomszédok az eset csodájára jártak, a jászol szélére ült, s pálinkával kínálta az érkezőket. Egy másik példa: az egyik megyénkbeli kisközségben elpusztult a jól tejelő tehén, s a gazdájába hetekig alig lehetett lelket verni. Nem a ráfordított munkát sajnálta, hanem az állatot, amihez csak munkaköpenyben lehetett bemenni, mert állandóan a gazdájához dörgölte korpás orrát. Az állatszeretők szívesen vállalják a jószágokkal járó többletmunkát; sokan még akkor se mondanak le a fejŐ6 tehénről, ha a helyi termelőszövetkezet nem segíti kellőképpen a háztájit takarmánnyal, abrakkal. Mert való igaz, hogy a mezőgazdasági szakemberek, ágazatvezetők, üzem- és részlegvezetők között akadnak olyanok, akik nem szívesen foglalkoznak a háztáji ágazattal. S nem azért, mert a közös munka rovására megy, hanem mert a fogathiány miatt a nagy teljesítményű gépekkel a kisebb területek művelése nehéz és nem gazdaságos, a takarmány betakarítása, hazaszállítása a szakosodott nagyüzemekben állandó gondot jelent, akadályozza, elaprózza a nagyüzemi gazdálkodást. Ezen pedig lehet változtatni, mégpedig úgy, hogy ágazati rangra emelik a háztáji termelést; az üzemágat a háztáji agronómus veszi kézbe, aki a fogatok, az erő- és munkagépek, a teherautók munkáját irányítja, „programozza”. Azért is érdemes ezzel a gondolattal foglalkozni, mert nemcsak a mezőgazdasági üzemek, hanem azok szerves részeként a háztáji gazdaságok is egyre inkább szakosodnak; kizárólag egy tevékenységgel foglalkoznak. Különösen fontos a háztáji üzemág átgondolt megszervezése ott, ahol a hátsó udvar istállója nem áll üresen, s a gazda kizárólag a saját erejére támaszkodva végzi a szarvas- marhatartással kapcsolatos valamennyi munkát, s nem élvezi a nagyüzemekben felhalmozódott technikai és szellemi erő előnyeit. Még az oly gyakran hangoztatott generációváltás sem jelentene nagy gondot: a fiatalok is tartanának állatokat, ha a munkahelyükön megszokott szervezett körülmények között dolgozhatnának otthon is, munka után. Mert nemigen van ideje, ereje a mezőgazdaságban, vagy éppen ipari üzemben dolgozó állatszerető embernek arra, hogy kaszáljon, takarmányt termeljen, trágya, táp után járjon, s a tsz-irodán várakozzon, míg megmondják: hazaszállítják-e a szénát, vagy sem. 1 A szövetkezetek egy részében nagy gonddal foglalkoznak a háztáji állattartással, másutt csak tes- sék-lássék módon bánnak vele. Pedig nemcsak az állat- szereteten múlik, hogy tart-e jószágot az istállóval bíró parasztember. Az, hogy Tolna megyében több száz háztáji istálló üres, — avagy lebontották — nem magyarázható kizárólag azzal, hogy ott a tsz-tagok korosak, s fizikailag nem bírják a jószágtartással járó rengeteg munkát. Ha házhoz szállítják a takarmányt, ha fejőgéphez jutnak, örömmel dolgoznak a kerítésen belül. Szakértelmüket, állattartási kedvüket parlagon hagyni — pazarlás. A tehenet tartó paraszt- emberek számon tartják egymást, időnként meg- hányják-vetik mi az oka, hogy egyikőjük tehene több tejet ad, a másiké kevesebbet. Afféle szakmai tapasztalatcserét tartanak, s kimondatlanul is versenyeznek egymással. E z a vetélkedés túllépte a falu határait, mikor meghirdették az országos tejtermelési versenyt. Megyénkből 116 kistermelő állt rajthoz, közöttük Csapiáros Rudolf Döbröközből, Tóth Pál Bétáról és Kapinya Dezső Ko- csoláról. Érdemes megfigyelni: mindhárman olyan községben élnek és dolgoznak, ahol a háztáji üzemág szervezett, nem hagyják veszendőbe menni az állat- szerető emberek munkakedvét. D. VARGA MÁRTA
