Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-26 / 150. szám
r Véget ért az országgyűlés nyári ülésszaka Karakas László munkaügyi miniszter beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt években jelentősen növekedett a társadalmi termelés és a termelékenység, bővültek a társadalom termelőerői, erősödött a termelési viszonyok szocialista jellege, gyarapodott a nemzeti vagyon. A termelés bővülésével összhangban rendszeresen emelkedett népünk életszínvonala. A munkanélküliség a múlt emléke. Jelenünk gondja a teljes foglalkoztatottság körülményei között előállt munkaerőhiány, amelynek hatását nap mint nap érezzük — kezdte beszédét a miniszter. Az utóbbj években a pótlólagos munkaerőforrások kimerülésével a tercier ágazatok létszámnövekedését egyrészt a mezőgazdasági létszám csökkenése, másrészt az tette lehetővé, hogy az ipari összlétszám csak mérsékelten növekedett. Az 1970—1975-ös években az ipari termelés növekedésének már 97 százaléka a termelékenység növekedéséből ■állt elő. A foglalkoztatottak számának növekedése a III. ötéves tervidőszakban még 345 ezer volt. Ez 1971-től 1975-ig 100 ezerre mérséklődött. Az V. ötéves tervidőszakban pedig már legfeljebb 50—60 ezer fős növekedésre számíthatunk. A helyzet ilyen alakulásában, a munkaerőforrások szűkülése mellett a munkaerőgazdálkodás ismert gyengeségének is szerepe van. Többek között annak, hogy a munkaerő-tervezés — az ágazati, a területi, a vállalati munkaerőgazdálkodás — sem kielégítő színvonalú, s annak, hogy az üzem- és munkaszervezési tevékenység még mindig viszonylag alacsony fokon áll. Intézkedések a munkaerő-ellátás javítására A Minisztertanács múlt év decemberében több, a munkaerőellátás javítását szolgáló intézkedésre hozott határozatot. Ezek alapján az ágazati minisztereknek meg kellett határozniuk azokat a munkaterületeket, ahol már ez évtől kezdődően csökkenthető a létszám. A vállalatoknak és szövetkezeteknek ki kellett dolgozniuk a munkaügyi intézkedések végrehajtásán^ programját is. 1976. január 1-től lépett érvénybe az igazgatási és admi- nisztratíV-ügyviteli létszámfelvételi zárlat. A rendelet végrehajtásától azt várjuk, hogy lefékezi az indokolatlan alkalmazotti létszámnövekedést, s ha kismértékben is, de javítja a foglalkoztatott létszámarányokat. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy hathatós intézkedéseket tegyünk az adminisztráció egyszerűsítésére, a bürokrácia csökkentésére. 1976-ban került sor a másodállás, mellékfoglalkozás újbóli szabályozására. A rendelet alapvető célja: visszaállítani és tovább növelni a fő munkaviszony becsületét. Éppen ezért a korábbinál szigorúbb feltételekhez köti a főálláson kívüli foglalkoztatást, annak engedélyezését. A pótlólagos munkaerőforrások szűkülésével párhuzamosan növekedett a munkaerő-csábítás és az indokolatlan munkaerő-fluktuáció. Mindkét jelenség veszteséget okoz a népgazdaságnak. A káros munkaerőmozgás mérséklése és a •Kr tervszerűbb munkaerő-elosztás érdekében újból szabályoztuk a munkaerő közvetítését, szervezetten történő elhelyezését és toborzását. A munkaerőmozgás mérséklését szolgálja majd az indokolatlanul munkahelyet változtatók munkabér-megállapításának új, szigorúbb szabályozása is. Jelentős munkaidő-veszteség származik abból is, hogy az állampolgárok ügyeik nagy részét munkaidő alatt intézik. Emiatt szabadságot, mentesítést kell kérni a munka alól. Ez egyaránt előnytelen a vállalatoknak és a dolgozóknak. Ezért felül kellett vizsgálni a tanácsok, a lakossági szolgáltatást és ellátást végző vállalatok, intézmények félfogadását, nyitva tartási idejét. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a táppénzes állomány. A valóban beteg emberek jobb egészségügyi ellátása érdekében határozta el a kormány a táppénzes állományba vétel szigorítását, az ellenőrzés fokozását, a táppénzrendszer korszerűsítését és az egészségügyi feltételek javítását, Az intézkedéseknek máris tapasztalható a hatása: a táppénzes állomány aránya ez évben kedvezőbben alakult, mint a múlt év hasonló időszakában. A munkaerő hatékony és célirányos foglalkoztatása feltételezi és igényli a szilárd munka- fegyelmet és a lazaságok következetes felszámolását. További feladatok X munkaerőhelyzet feszültségeinek feloldásához, a szükségletek és források összhangjának megteremtéséhez nem elegendőek az eddig megtett intézkedések — folytatta a miniszter. A továbbiakban a munkaerő-gazdálkodás valamennyi elemét, eszközét jobban összehangolva kell működtetni. Mindenekelőtt a munkaerőszükségletek ésszerű csökkentését kell elősegíteni. Ennek — a céltudatos műszaki fejlesztés mellett — legfőbb feltétele a munkaidőalap jobb kihasználása. Eszközei pedig: az üzém- és munkaszervezés rendszeresebbé, általánosabbá tétele; a normám unka megjavítása, az ésszerű munkarendek kialakítása, az ezekre vonatkozó előírások következetes megtartása*-a munkafegyelem megszilárdítása. A munkaidő Jobb kihasznákába visszatérők újra teljes értékű munkát végezhessenek. Változatlanul törekedni kell a nyugdíjra jogosultak munkában maradását ösztönző rendszer hatásosabb alkalmazására, valamint a nyugdíjasok foglalkoztatásának továbbfejlesztésére. Mindenképp indokolt, hogy a vállalatok felülvizsgálják fejlesztési elképzeléseiket, és a munkaerőt felszabadító, illetve pótló beruházásokat részesítsék előnyben. Szükség van az irányítás és gazdálkodás jelentős munkaerőt lekötő ügyvitelének korszerűsítésére is. Korszerűsíteni kell majd az alapbér- és tarifarendszert, hogy anyagilag nagyobb megbecsülést kapjon a magasabb szakmai képzettség, a nehéz fizikai munka, a kedvezőtlen körülmények között végzett rr.un- ka és a nagyobb felelősség. Rendezni kell a több műszakban, a folytonos üzemi munkarendben foglalkoztatottak műszakpótlékát. A szakmai képzés és továbbképzés jelentősége fontolt, céltudatos vállalati bérpolitika, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítása, elsősorban a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozó munkások munkájának megkönnyítése. Alapvető feltétel, hogy a vállalatok, szövetkezetek, intézmények az V. ötéves tervidőszak munkaerőigényét egyeztessék az ágazati, területi elképzelésekkel, a mennyiségi és a szakképzési lehetőségek- köl> További erőfeszítéseket kell tenni a még háztartásban levő, munkaképes korú nők bevonására a társadalmilag szervezett munkába. Folytatni kell azokat a kísérleteket, amelyek egyrészt — a gyermekgondozási segély alapvető funkciójának fenntartása mellett —1 esetleg részmunkavállalást biztosítanak az édesanyáknak; másrészt, lehetővé teszik, hogy a A munka hatékonyságának növelése, az eredményes munkaerő-gazdálkodás attól is függ, hogy a dolgozók, közöttük is elsősorban a szakmunkások munkája, milyen szakmai képzettségen alapul. Fejlődésünk mai szakaszában a szakmai képzés és továbbképzés jelentősége igen nagy. Ez jutott kifejezésre akkor, amikor a szakmunkásképzésről 1969-ben az országgyűlés önálló törvényt alkotott Az 1969. évi VI. számú törvény a szakmunkásképzés célját: korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelésében határozta meg. Az új rendszerű oktatás bevezetésével a munkásosztály utánpótlását, nevelését a szocialista társadalom igényeinek megfelelően kell biztosítani. A törvény ehhez igazodva szabta meg a feladatokat. A szakmunkásképző intézményekben, szakközépiskolákban tevékenykedő tanárok, oktatók nevelőmunkájának, az üzemi munkások, a szocialista brigádok példamutatásának, segítőkészségének eredményeként elmondhatjuk: hazánkban az elmúlt években jól képzett, magas politikai és szakmai műveltségű szakmunkásgárda nevelődött ki. Az elmúlt hét esztendő tapasztalatai alapján jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy — az 1972. évi oktatás- politikai határozat nyomán meggyorsított folyamattal — a törvényben és végrehajtási szabályaiban foglalt feladatokat időarányosan teljesítettük. A IV. ötéves tervidőszakban a szakmunkásképző intézmények 328 ezer fiatalt és 76 ezer felnőttet — összesen 404 ezer főt — képeztek ki szakmunkássá. Nagy többségükkel a vállalatok is elégedettek. A mai szakmunkásképzés megalapozottabb és nagyobb szakmai, elméleti felkészültségre építi a szakma gyakorlatát, mint a régebbi. Az oktatás-képzés folyamatát az iskola és a vállalat szoros együttműködésben, azonos alapelv és tanterv érvényesítésével szervezi. Ez lehetővé teszi, hogy a kiképzett szakmunkás az üzemi gyakorlatban jól igazodjon a változó körülményekhez és követelményekhez. A 3 éves tanulmányi idő alatt a fiatalokat sem a szakma minden fogására, sem örök időkre szólóan nem lehet kiképezni. Nem is ez a feladat. Az iskolának széles körű ismeretekre épülő szaktudást kell biztosítania, amelyet a gyakorlati életben még tovább kell fejleszteni. A szakmunkás-bizonyítvány birtokában további 3 éves tanulással a szakközépiskolákban megszerezhető a középiskolai végzettség. Iskoláink igyekeznek — nem is eredménytelenül felébreszteni és foftflgjfr § îi&tglgk tpvábbtanjts lási kedvét. Sokan tanulnak, ez jó ígéret a jövő számára. Létrehoztuk a felnőtt munkások továbbképzési rendszerét is, amely központi irányítás mellett a vállalatok kezelésében működik. Így van mód arra, hogy a fiatal szakmunkások lépést tartsanak a fejlődéssel, a vállalatok elé állított követelményekkel. 1972-től közel félmillió munkás vett részt szakmai továbbképzésben. Sok felnőtt munkás egészítette ki végzettségét nyolc általánosra. A kiképzett szakmunkások száma összességében megfelel az előirányzatoknak. Ezen belül sok — különösen a nehezen beiskolázható szakmában jelentkező — jogos igényt nem tudtunk kielégíteni. A mutatkozó hiány pótlása érdekébert egyrészt a felnőtt szakmunkás- képzésben egy sor rugalmas, új formát vezettünk be, más- rés- növeltük a nehéz szakmák tanulóinak ösztöndíját. Ezek az intézkedések hoztak eredményeket, de nem biztosítottak teljes megoldást A pályaválasztási tevékenység szervezésénél, a kollégiumi helyek biztosításánál és az ösztöndíjak mértékének megállapításánál egyaránt arra kell törekednünk, hogy mind több tanulót képezhessünk a hiány-szakmákban is. Emellett a szükséglet jobb kielégítése érdekében bővíteni kell a felnőttképzést is. Az elkövetkezendő időszalc gazdaságfejlesztő intézkedései azt igénylik, hogy az általános iskolát végzetteknek legalább 50 százalékát a szakmunkás- képzésbe iskolázzák be. Napjainkban ugyanis a kiképzettek 85 százaléka áll munkába tanult szakmájában, öt év múlva már csak 75 százaléka dolgozik a bizonyítványának megfelelő szakmában. Ez részben természetes. Egy részük továbbtanul, szellemi dolgozóvá válik, más részük társadalmi, közéleti tevékenysége révén kerül új munkahelyre. Vannak olyanok is, akik ugyan fizikai munkások maradnak, de nem tanult szakmájukat folytatják. Amikor e helyzet megváltoztatására törekszünk, számolnunk kell bizonyos át- csoportosítási szükségletekkel is. Az indokolatlan szakmaelhagyás megszüntetéséért sokat tehetnek a vállalatok. Karakas László munkaügyi miniszter beszámolója. Stabil, de nem merev iskolarendszer A szakmunkásképzés fejlődése megfelel a törvényben megfogalmazott céloknak. A jövőben is ezen az alapon kívánunk haladni és intézkedéseinkkel a törvény maradéktalan végrehajtását szolgálni. Biztosítani akarjuk, hogy iskolarendszerünk stabil legyen, de nem merev. Rugalmasan alkalmazkodjék a követelményekhez, állítson megfelelő igényeket a tanulókkal szemben, de kerülje el a maxima- lizmust, a túlterhelést. Az V. ötéves tervidőszak második felében az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban is általánossá válik majd a szakmunkásképzés. Az Oktatási Minisztérium — mint a közismereti tantárgyak gazdája — 1978-tól korszerűsített tananyagokat vezet be a tantárgyak oktatásához. Ezek segítik a műveltség gyarapítását és a marxista nevelés eredményességét. Folytatjuk az intézmény- hálózat fejlesztését, de emellett szeretnénk előtérbe állítani a fejlesztés minőségi tényezőit. Erre akarjuk továbbképezni a pedagógusokat, és ennek szolgálatába kívánjuk àllitaiÿ a tudományos kutatást i% Dolgozó népünk támogatja a párt politikáját, egyetért az V. ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célokkal, növekvő aktivitással vesz részt azok megvalósításában. Az 1976. év eddigi eredményei biztatóak. A minisztériumoktól a taná-' csőkig, a felügyeleti szervektől a vállalatokig, intézményekig mindenkinek felelősségteljes tennivalói vannak azért, hogy biztosítsuk az V. ötéves terv teljesítésének feltételeit. Az emberek tevékeny részt kérnek a gazdasági célok kialakításában és döntő részük van azok megvalósításában. Ezért az intézkedéseknek, azok végrehajtási módszereinek a, jövőben is olyanoknak kell lenniük, hogy a társadalmi érdek érvényesülése mellett mindig figyelembe vegyék a dolgozók, a dolgozó kollektívák érdekeit is. Valamennyiünknek tenni kell azért, hogy egységes felfogáson alapuló cselekvés és fegyelmezett munka folyjék. Ehhez kérjük a pártszervezetek, a szakszervezetek, az ifjúsági és tömegszervezetek aktív segítségét és igényeljük a tisztelt képviselő elvtársak aagÉiiflWsaj.
